Érzelmek hajnala

A Rák hónap újholdja: 2022. 06. 29 (04h53p)

Bevezető gondolat: "Van, aki fél a sötéttől. Én nem. Odateszem az ágy mellé az ecsetet és a festékdobozt. Hajnalig kifestem vele az egész éjszakát." (Ágai Ágnes)

Amióta világ a világ, az emberek istenkét tisztelték a két legfényesebb égitestet: a Napot és a Holdat. Rajtuk kívül csak egyetlen napszak érdemelt név szerint kitüntetett figyelmet: ez pedig a hajnal.

Az éjszaka a káosz, a tudatalatti, az álmok és a halál birodalma, a nappal pedig a kozmosz, az isteni rend, a tudás és az élet mezeje. A napkelte a határmezsgye. Ebben az időszakban szakítja át az első fény az éj sötétjét, majd gyönyörű színekkel festi meg a tájat. "Rózsásujjú" – mondták a görögök a hajnalistennőre, hiszen ujjai nyomán rózsapirossá, lazacszínűvé, sáfrányarannyá változott a kékesfekete égbolt.

A hajnalt mindig fiatalnak ábrázolták, tele életerővel. Halhatatlansága napról napra reményt adott a változásra. Soha meg nem ismétlődő színes egyedisége pedig azt mutatta: az új nap minden lehetőséget ott rejt magában.

Úgy tartották, a hajnal felébreszti a szeleket, ezért nem véletlen, hogy a görög mitológiában a négy égtáj szelei Éósz hajnalistennő és Asztraiosz, a csillagos ég istenének a gyermekei voltak. Aki jól ismerte a hajnal arcát, az pontosan tudta, hogy aznap melyik fiát indítja útnak: vagyis "honnan fog fújni a szél".

Ha a szelek királya, Boreasz ébredt elsőnek, akkor északi szélre számíthatunk. Eurosz meleget és esőt hozott keletről. Zephürosz nyugat felől érkezett és csapadéka megváltás volt a növényeknek, míg Nótusz, a déli szél istene, hatalmas viharokat ígért. A hajósok különösképpen tőle féltek, főképp azért, mert ha vitába keveredett és összeütközött bátyjával, Boreásszal, akkor jaj volt a tengeren hánykolódó bárkáknak!

A hajnal és a szél összefüggéseire már az egyiptomiak is felfigyeltek. Náluk Tefnut a reggeli harmat istennője ikertestvérével, Su szélistennel együtt Atum-Ré tüsszentéséből (vagy egyéb testnedvéből) született.

A hinduizmusban Usasz istennőt azonosítják a hajnallal. Ő volt az, aki elűzte a démonokat, a nyomasztó sötétséget, felébresztette az életet és mozgásba hozta az egész világot. Ő volt minden cselekvés hajtómotorja, a káosz ellensége, a kozmikus rend éber őre.

Itt is láthatunk összefüggést a görög mitológiával, Éósz leánya ugyanis Astraea, az égi rend istennője, aki megelégelve az emberek erkölcstelenségét visszamenekült a csillagok közé. Most ő a Szűz csillagkép, aki ha ismét reményt lát, visszatér a Földre és vele együtt újjáéled az elfeledett aranykor is.

Az etruszkoknál a hajnalt Thesan istennőnek hívták. Thesan kapcsolatban állt az élet kezdetével, így minden születés felett hatalma volt. A jóslás szent művészetét is vele hozták összefüggésbe, hiszen a sötét káoszból ő volt az, aki először pillantotta meg a lehetőségek fényét.

Most hogy keresztül-kasul bejártuk a hajnali mitológiát, rátérhetünk erre a csodaszép hajnali újholdra.

A blog fennállása óta, az elmúlt 12 évben, talán három ilyen pontos, aszcendensre eső újhold fordult elő. Itt tulajdonképpen a három titáni testvér – Héliosz, a Napisten, Szeléné, a Holdistennő és Éósz, a hajnal istennője – egyszerre lépik át az égbolt kapuját.

Mivel a Rák jegyében a Hold a domináns, így az ő aspektusai kerülnek előtérbe: mint tudatalatti, emlékek, lelkivilág, anyai minták, gyerekkori élmények – az érzelmek teljes tárháza. A Nap a tudatosítás lehetőségével járul hozzá, de a Hold köpenye mögé rejtőzve:

ne agyalással, hanem átéléssel, "érzelmi átégetéssel" közelíthetünk a megértéshez.

A hajnal, vagyis a felkelő aszcendens magába sűríti a külvilág minden érzelmi élményét, a benyomásainkat, a minket érő hatásokat. De ez egy statikus, iránykijelölő pont csupán, miképp a horizont. A látóhatár olyan, amilyen, a szemlélőn múlik, hogy miket vesz észre belőle. Mint az Amerikai szépség című filmben a táncoló nylonzacskó.

A mostani újhold különlegessége, hogy az ébredő fények mellett az árnyékok is átcsusszannak a világosság tudatosságába: a Rák 9. fokán együtt áll a Fekete és a Sötét hold Lilith, a 11. fokon pedig az aszteroida Lilith jár. Az ő aranykapujukról a múlt héten írtam, ehhez a konstellációhoz csatlakozva még intenzívebb lehet az ott leírt élmények feldolgozása.

A Jupiter kvadrátja az, ami "előrángatja" énünknek azon oldalát, ahol folyton szépítgetünk: itt találjuk az öntetszelgéseket, a túlzásokat, a magasra tett elvárásokat, a lustaságot, az őszintétlenséget, az élettel szembeni követeléseinket. Ezek azok a fájdalmas pontok, ahol a világ felé valamiféle álarcot húzunk és a valódi helyett másfajta érzelmeket hazudunk.

A Jupiter nem a sebeket mutatja, hanem a sebekre ragasztott csillogó-villogó sebtapaszokat, amikre pillantva könnyen megfeledkezünk a traumát kiváltó okokról. Az anyai és apai szeretet beavatásainak hiányairól.

Előbbi belülről fakadó, feltétel nélküli, utóbbi a külvilág biztonságot adó tartóoszlopa, a megerősítés, az elismerés.

Van még egy szereplője a holnapi hajnalnak – mondhatni tömegével lépnek át az energiák ezen a csillagkapun. Ez nem más, mint egy állócsillag.

A Tejúton haladva az újholdhoz csatlakozik a Nagy Kutya Mirzam nevű β csillaga, ami "hírnököt, előfutárt" jelent.

A Nagy Kutya csillagkép már az ókori Egyiptomban is a hőség tetőzését jelentette. Az angolban mai napig "dog day"-nek hívják a kánikula napjait. Sőt, maga a kánikula szó is magában őrzi a "cane" "kutya" kifejezést.

A csillagképben a Mirzam a Sirius (Ösztöntudat) előfutára: ez utóbbi július 6-án éri utol a felkelő Napot.

Míg az északi kultúrákban a téli napforduló volt a legfontosabb ünnep, Európa középső részén a tavaszi napéj-egyenlőség jelentette az év kezdetét. Délebbre azonban a nyári forróság hozta el a fordulópontot, például Egyiptomban a Nílus áradását. De a közép-amerikai maja civilizáció is július 25-ét jelölte meg "időn kívüli napnak", a kalendáriumok közti átmeneti térnek.

A Szíriuszt a legtöbb csillagmitológia különös tisztelettel kezeli: innen eredeztetik a teremtés tervrajzát, a később testet öltő ötletek kontúrjait. A rezgést, ami felébreszti azt az érzelmi energiát, ami a testben cselekvéssé válik. Régen ezeket beavató égi üzeneteknek gondolták, ma inkább intuíciónak, inspirációnak nevezhetnénk.

A Mirzam még ennek a folyamatnak csak a hírnöke, de

nagyon fontos aranykulcsot ad a kezünkbe ez a konstelláció: egy új érzelmi tudatosság kezdetét.

Rajtunk múlik, hogy milyen ajtókat nyitunk meg ezzel az elkövetkezendő időszakban.

Fontos lenne valós figyelmet fordítani az érzelmeinkre és az ehhez kapcsolódó testi reakciókra, a mélyből felbukkanó emlékképekre, álmaink üzenetére.

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Stresszfaktorok

Mars-Eris együttállás: 2022. 06. 28 (05h25p)

Bevezető gondolat: "A haraghoz és a nehezteléshez való görcsös ragaszkodás állandó stresszben tart, ami a szívet éppúgy károsítja, mint a lelket." (Desmond és Mpho Tutu)

A mai ember szótárából – és a nagy átlag életéből – nem hiányozhat a stressz kifejezés. Pedig nem használjuk túl régóta: körülbelül az 1920-as évek környékén került be a köztudatba.

A szó a latin "stringere", vagyis "présel" kifejezésből ered. Nagyon találó a szóválasztás, hiszen bizonyos külső ingerek hatására a szervezet hirtelen nyomás alá kerül. Nyomás éri az izmokat, hogy megfeszüljenek, a szívet, hogy gyorsabban pumpálja a vér, az idegrendszert, hogy éberebbé váljunk – mindezt azért, hogy a veszélyre minél gyorsabban reagálhassunk. Tulajdonképpen a test riasztórendszere aktiválódik ilyenkor, ami  normális esetben lekapcsol, amint túl vagyunk a kérdéses szituáción, szerveink pedig visszaállnak az alap nyugalmi üzemmódba.

Gondoljunk bele: valaki épp megpróbálja felfeszíteni az autónkat, a riasztó bekapcsol, éktelenül, fülsüketítő módon vijjog, hogy felhívja a figyelmet a tolvajlásra. Észleljük a dolgot, a rabló úr elszelel, mi pedig lekapcsoljuk a szirénát és a környék elcsendesedik.

De mi van akkor, ha az a vészkürt nem hagyja abba és éjjel-nappal (talán kisebb szüneteket beiktatva) folytatódik az idegesítő hangoskodás? Mindent megtennénk, hogy megszüntessük ez a hangszennyezés. Ha mégsem sikerülnek, akkor egy idő után többé-kevésbé hozzászoknánk és már csak akkor vennénk észre a zajt, amikor egy szomszéd szóvá teszi.

Jelen korban a legtöbbünkben non-stop szól az a bizonyos riasztó, mi pedig szép lassan hozzá is szokunk.

A stresszt kiváltó tényezőket ingereknek nevezzük. A halállal fenyegető tényezők már kevéssé relevánsak: ritkán támad ránk a nagykörúton egy éhes oroszlánfalka, csörtet keresztül rajtunk egy horda mamut. Akadnak figyelmetlen és agresszív sofőrök, akik piros lámpánál a zebra előtt még a gázra lépnek, ők képesek ugyanezt a hatást képesek kiváltani: halálra váltan ugrunk félre előlük.

Összességében a stressz mégis "népbetegség", sőt a fizikai következményeiről sem feledkezhetünk meg, mint magas vérnyomás, pajzsmirigy-problémák, cukorbetegség, emésztési zavarok, autoimmun betegségek és a többi.

A civilizáció és főképp a nagyvárosi létforma következtében folyamatosan ingerprés alatt vagyunk: zsúfoltság, közlekedési dugók, fokozódó hőmérséklet a betonrengetegben, zaj, fény, rossz minőségű levegő. Ezzel kéz a kézben jár az elszigetelődés, a magány, az önmagunkra utaltság.

A napi ingerek elől még nagyobb inger-áradatba menekülünk: hangos, agresszív, villódzó filmeket nézünk, ilyen játékokat játszunk. Még a romantikus mozik, a valóságshow-k is a feszültséghatáson alapulnak – ezzel igyekeznek fenntartani a figyelmünket.

Ez a téma minden nap aktuális, mégis a mostani konstelláció reflektorfényében vettem elő. Holnap a Mars együtt áll az Erisszel, a Kos 25. fokán.

A Naprendszer az emberi tudatszint allegorikus térképe. A Mars a személyiségjelölők közé tartozik, az egyéni erőforrásunk része. Ilyen jelzőket kapcsolunk hozzá: akaraterő, agresszió, elindulás, kezdeményezőkészség, harciasság.

Mars eredetileg termékenységisten volt: ő felelt tavasszal az erdők, a mezők és a rétek szárba szökkenéséért, ezért őrzi az első csillagászati hónap a március (martius) a nevét. Megtermékenyítő férfipotenciálja, friss ereje miatt a patriarchális társadalmakban ideálképpé vált. Előbb csak a közösségeket oltalmazta, a kerteket és a termőföldeket védelmezte, ám idővel az emberi mohóság, kapzsiság és szerzésvágy további birtokokra vágyott. Így Mars előlépett a harc és a háború istenévé.

A görög mitológia Árészének néveredete sem túl fennkölt, minden bizonnyal a "csapás, becstelenség" kifejezésekből ered. Láthatjuk, hogy az energia eredeti funkciója hogyan változott meg az idők során, hogyan idomult az emberiség igényeihez.

Itt már fiai is csatlakoztak hozzá – Deimosz és Phobosz, vagyis a Rettenet és az Iszonyat – a háború elengedhetetlen "melléktermékei".

A Mars bolygó 1877-ben felfedezett holdjait is erről a két kísérőről nevezték el. Érdekes, hogy a pszichológia születését is nagyjából erre az időpontra datálják, amikor a félelmek, a pánik és a fóbiák bekerültek a kollektív tudatba.

A félelem blokkolja a Mars céltudatos cselekvőerejét és reakcióvá változtatja.
A pánik felemészti a Mars akaratát és erőszakba fordítja.

Ez az, amit ma stressznek nevezünk...

Lássuk most a másik szereplőt.

Az Eriszről született korábban bejegyzés, a mitológiájáról itt olvashattok: Létre hívott viszály. Most egy másik aspektusból közelítjük meg ezt az izgalmas égitestet.

Az Eris a Kupier-övben található kisbolygó, ami a transzperszonális égitesteken is túl kering, így a személyesnek, egyéninek tudható jelölőkön bőven túlmutat. A Kos jegyén 120 éven át vándorol, így nem csupán generációs mintáról beszélhetünk, hanem rögtön transzgenerációsról.

A mitológia szerinti Eris egy őserő, ahogy írtam korábban: a viszály egyidős az emberiséggel.

A viszály, a kétely a bennünk lévő bizonytalanság,
a szív bölcsességének a hiánya.

Adjuk össze ezt a kettőt.

Adott egy hatalmas cselekvő potenciál, amit belülről a félelmek és a pánik blokkol, kívülről pedig a kételyek gyengítik.

Az emberiség a termékeny, újító, úttörő energiáit nem építésre, hanem folyamatos rombolásra használja. És a média – jó Eriszként – kisebb-nagyobb gumicsontokat (már nem is aranyalmákat) dob be a köztudatba. Egyre jobban fokozzák rajtunk a nyomást.

"Menekülési útvonalat" a Vízöntő Szaturnusz kínál (Mindenki egy csillag), aki már a Vízöntő-korszak energiáit vezeti be. Változások a rendszerekben – minden jelenleg működő rendszerben. De mindez egyéni szinteken, az önismereten keresztül tud megindulni: itt már nem a Halak Világóceánjának az elkülöníthetetlen cseppjei vagyunk, hogy saját fénnyel ragyogó csillagok!

Ahogy az előző bejegyzésben is már írtam (Hogy újra arany lehessen az a kapu), a jelen időszak átalakulási folyamatai, a dolgok kollektív alakulása leginkább az egyéni döntéseken és felvállalásokon múlik!

Ne engedjük, hogy a stressz a mindennapjaink részévé váljon, ne süketítsük meg magunkat a testünk jelzéseivel szemben. Igenis fontos, hogy visszaszerezzük az énerőneket, az aktivitásunkat és csökkentsük a külső befolyásoló / gyengítő tényezőket.

Enélkül az erő nélkül átadjuk magunkat a pánikbetegségeknek, a depressziónak, a csillapító függőségeknek, belenyugszunk a világ zavaró zajába. Csatákat vívunk az autóutakon, a munkahelyeken, a családokban, önmagunkban, betegségek formájában a testünkben...

Szerezzük vissza a Mars eredeti energiáit, hogy Erisznek velünk szemben ne legyen hatalma. Ne dőljünk be a hiúság, a megfelelni akarás, a bizonyítási vágy mások túlszárnyalásának a csapdájába...

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Hogy újra arany lehessen az a kapu...

Fekete hold és aszteroida Lilith együttállása a Rák jegyében: 2022. 06. 22

Bevezető gondolat: "Ha valaki meg akar érteni egy nőt, először is az anyjáról kérdezze." (Anita Diamant)

Akik már régóta követik az oldalamat, azok tudják, hogy személyes "kedvenceim" azok az asztrológiai tartalmak, melyek a lelkünk sebein keresztül az intenzív gyógyulási folyamatokhoz vezetnek el bennünket. Ide tartozik a Kheirón, az Algol és természetesen a Lilith is.

Manapság épp olyan divatos önismerettel foglalkozni, mint mondjuk kéthavonta fodrászhoz járni. Nagy különbség azonban, hogy a hajvágáshoz elég hátradőlnünk, miközben a szakember végzi a dolgát. Netán kedélyesen el is cseveghetünk vagy magazinokat lapozgathatunk közben. Jobb helyen még kávéval is kínálnak.

Önmagunk megismerése azonban már aktív részvételt kíván. Gyakran összetévesztjük az aktivitást azzal, hogy megnézünk egy előadást a neten, elolvasunk egy szakkönyvet, részt veszünk kurzusokon. De még önmagában az sem elég, hogy pszichológushoz, lelki segítőhöz járunk.

A nézés, az olvasás, a részvétel külső aktívum.

A belső változásokhoz azonban kizárólag nekünk van hozzáférésünk.

A fentebb említett asztrológiai tartalmakhoz – pontosabban a szimbólumok mögött meghúzódó traumákhoz – azonban nem is olyan egyszerű hozzányúlni. Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy szembeforduljunk azokkal a félelmeinkkel, melyektől éveken, netán évtizedeken át menekültünk, a homályba taszítottuk, a feledés homokját szórtuk rá – és megkérdezzük tőlük: kik vagytok és mit akartok?

Amíg ezt nem tesszük meg, óriási energiarabló vákuumokat hozunk létre, melyek láthatatlanul elszippantják az életerőnket, megakadályozzák az önérvényesítést, énünk kibontakoztatását. Ráadásul olyan külső körülményeket is teremtünk, melyek benne tartanak minket az úgynevezett "komfortzónánkban".

A komfort egy félrevezető kifejezés, azt jelenti: kényelem. De ne a "két szoba, összkomfortra" gondoljunk, puha fotelekkel és Netflix-előfizetéssel. Energetikailag a komfortzóna az a mezőbe, amiben megszokottan mozgunk. Lehet ez akár egy állandósult stresszállapot is – így ennek megfelelően folyamatosan egy stressz-zónát hozunk létre magunk körül.

Mindig bosszankodunk. Mindig összeszedünk valami betegséget. Mindig kiszúrnak velünk. Mindig hülyéket fogunk ki. Mindig, mindig, mindig – ez a komfortzóna.

Az ebből való kilépéshez nem elég annyit mondani, hogy "viszlát, én most frekvenciát váltok", hiszen 20-30-40 év alatt az elménk, a testünk, az izmaink, a szívritmusunk, az emésztésünk, az érzelmi reakcióink is ehhez a rezgésmintához szoktak.

Minél régebb óta álltunk rá erre a "működésmódra", annál messzebbre kell nyúlni önmagunkban. Akár a születési és magzatkori élményeinkhez vagy tágabb családi vonatkozásban a transzgenerációs mintáinkhoz. A zsigeri szintű félelmi reakciókat nem lehet intellektuális síkon kioldani. Azokhoz az idegrendszeri programok gyökérkönyvtárához kell utat találni, ahol a "bug-ok" keletkeztek.

A Lilith minden esetben egyfajta irányjelzője lehet az anyával, az anyasággal való kapcsolatunknak és annak is az árnyékos oldalával: végtére is a Hold sötét arcának nevezzük – azonban a Rák jegynél  tudunk a legintenzívebben fejest ugrani a témába.

Bár kilenc évvel ezelőtt is állt itt együtt a két Lilith, de akkor már az Oroszlán jegyében járt a Nap, most viszont a tudatosság fénye is ezt a lélektani területet világítja be. Hogy pontosan mi is ez a pszichológiai kérdéskör Franz Renggli: Aranykapu az életbe című könyvéből idézek:

"A születés minden ember központi élménye. A legnagyobb átalakulást és változást jelenti, amit ésszel fel lehet fogni, ráadásul mindez a legnagyobb érzelmi alakíthatóságunk korában zajlik. Azok az élményeink, amelyek közvetlenül a születés előtt, alatt és után élünk át, életünk minden nagy átmenete alatt újraélednek, például amikor óvodába vagy iskolába kerülünk, elkezdünk dolgozni vagy megházasodunk.
Természetesen akkor is, amikor életünk utolsó átmenete kezdődik, vagyis amikor a halál a folyamat végállomása. Ám nem csak ezeknél a nagy átmeneteknél aktiválódik újra a születési élmény, hanem az olyan kisebbeknél is, mint például a vizsgahelyzetek, a nyilvános fellépéseket megelőző lámpaláz, amikor valami nyomás alá kerülünk, vagy nyomás alatt kell létrehoznunk. Nem véletlen, hogy manapság divatszóvá vált a stressz – amikor stresszt él meg a testünk, mindig arról mesél, milyen volt a születésélmény."

Én ahhoz a generációhoz tartozom, akik még hírből sem ismerték a "gyöngéd születést", pedig Frédérick Leboyer már 1974-ben könyvet írt ezzel a címmel. A "nem volt semmi komplikáció" sem jelentette, hogy az édesanyák szabadon dönthettek szülés közben a testükről, gyakran kérdés nélkül kapták a fájdalomcsillapítókat, a születésgyorsítókat. A legtöbben a gravitációtól sem kapták meg a segítséget: ágyban, párnák közt hozták világra a gyermeküket.

A szülési protokoll nem segítette az újszülötteknek az átmenetet, a kilenc hónapnyi (jobb esetben) édeni állapotból hirtelen partra vetett halakká váltak, nem kaptak idő az akklimatizálódáshoz sem. Sőt, még a világuk közepétől, a biztonságot és állandóságot jelentő édesanyától is elszakították a babákat hosszú órákra, hogy az előírás szerinti 180 percenként enni kapjanak.

És ez "csak" a fizikai része. (Dehogy csak, ez is egy jókora adag lelki frusztráció melegágya.) De ott vannak még azok a bizonyos transzgenerációs örökségek is. Nekem a szüleim a II. Világháború végén látták meg a napvilágot, egyik nagymamám alig volt 19 éves, mikor a légvédelmi szirénák hangja mellett egy pesti bérházban adott életet első gyermekének.

Az állandó félelem, a rettegés, a bizonytalanság, az éhezés, a halál árnyékában születés nem adja meg azt az ősbizalmat, amivel az élet kezdetét kéne ünnepelnünk.

Ezek a megragadható történeteink. Ám még messzebbre nyúlik az a kollektív mese, melyben a nők szigorú korlátok, megbélyegzések mellett léteztek. Ez volt a patriarchális társadalom jellemzője: a nő az eredendő bűn, a csábítás oka és következménye, testének ritmusa szégyenletes.

Több ezer évből társadalmi szinten csak lassan regenerálódunk, de még a családi mintákból, személyes élményekből sem lehet egyik napról a másikra meggyógyulni.

De ha el sem kezdjük, nem lesz változás.

Gondoljunk csak bele, hogy ha a magzatkor és a születés tulajdonképpen a létezésünk tartógerendája – meghatározza a kötődési mintáinkat, az alap egészségi állapotunkat, a stressz-szintünket, az önbizalmunkat, az akaraterőnket, a motiváltságunkat, a függőségre való hajlamunkat – akkor milyen kollektív képet kapnánk, ha a következő generációk már más opciókkal léphetnének be az életbe?

Ha azalatt a bizonyos "sorsformáló 9+1 hónap" alatt olyan erős, egészséges gyökereket ereszthetnénk a létezés talajába – ami ugyan nem negálja az összes nehézséget – de olyan személyiséget eredményez, amellyel kreatívabbak, együttműködőbbek és konstruktívabbak lehetünk.

Mi az ami ezzel egyenes arányban csökkenne? A stressz, a frusztráció és minden ebből adódó következmény: az agresszió, a hatalmi játszmák, a kapcsolati sérülések...

Egyelőre mindez csak fikció, de ehhez a pozitív kollektív jövőképhez hozzátehetjük saját megértett és feldolgozott történetünket, a begyógyított sebeket, a teljesebb életet.

Rettentő sokat számít egyetlen ember döntése és felelősségvállalása is! Hiszen változás példájával elég csak újabb egy-két embert megérintenünk, akik szintén erre az útra lépnek és újabb egy-két embert inspirálnak a fejlődésre, transzformációra. A világ legnemesebb "piramisjátéka".

Saját történetem még "feldolgozás alatt van" (nemrég vettem részt egy születéscsoportban), így erről nem tudok többet írni, de akit érdekel a téma, annak szeretettel ajánlom a következő olvasnivalókat:

Orosz Katalin – S. Nagy Zita: A sorsformáló 9+1 hónap

Franz Renggli: Aranykapu az életbe

Frédérick Leboyer: A gyöngéd születés

Diane Ducret: A tiltott rés (jelenleg nem kapható, de a kiadónál értesítés kérhető)

Továbbá Friderikusz Sándor készített egy podcast-et Máté Gáborral, ezt is érdemes meghallgatni:

..

Orosz Katalinnal is van fent egy fantasztikus Nyitott Akadémiás előadás "A magzatkori és születési élmények hatása az életút alakulására" címmel

..

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Érzelmi hullámzások

Rák jegyében jár a Nap: 2022. 06. 20 – 07. 21.

Bevezető gondolat: "A hullám elcsitul,  de az óceán megmarad." (Taiszen Desimaru)

Ma van a nyári napforduló: a legrövidebb éjszaka – a nappal és a fény diadala. Ez egyben az átmozdító csúcspont is: amint elkezdődik a csillagászati nyár, vele együtt megérkezik az elmúlás, a tél ígérete. Bár csak halványan, de napról napra egy-egy percet visszalop magának az éjjel a napvilágtól.

Csak akkor gondolunk a hideg időre, amikor lekvárok vagy befőttek formájában próbáljuk konzerválni a friss ízeket. Ilyentájt szoktam lefagyasztani a ropogós fekete cseresznyét és a legfinomabb meggylekvárjaim mindig Szentiván-nap körül készültek.

A kelta évkör ünnepek közül ez a litha-állomása, az isteni nász ünnepe, aminek hagyományát az északi népek máig megőrizték és hazánkban is egyre gyakrabban elevenítik fel a tűzgyújtás szent szertartását.

Köszöntjük a nyarat, a természet bőségét és gazdagságát, a földanya termékenységét. Legalábbis ezt kellene tennünk a pazarlások és a túlfogyasztások helyett.

Mert ahogy a természet nem érzi jól magát a bőrében, úgy az emberiség sem. Az időjárás szimbolikusan a Föld érzelmeinek a kifejeződése, nem is kell túl nagy képzelőerővel rendelkezni, hogy megfejtsük az árvízszerű-esőzés, a tomboló hőség vagy az orkánerejű szél mögötti hangulatokat.

Hektikusság és szélsőségesség jellemzi a kék bolygónkat – épp úgy, ahogy legtöbbünk lelkivilágát.

Az asztrológiai sarokpontok – a kardinális jegyek – a legfontosabb irányainkat jelölik. A Kos az akarati, a Rák az érzelmi, a Mérleg a kapcsolati, míg a Bak az anyagi tényezőket mutatja. Ezen jegyekbe lépéseket a Napmozgások (fordulók) fémjelzik, így nem csupán egy hónapot, hanem egy egész negyedévet meghatároznak.

Hogy milyen lesz az idei nyarunk? Érzelmektől átitatott. Kezdünk egy intellektualizálni akaró Rákkal, majd folytatjuk az egót erősen megrendítő Oroszlánnal és zárjuk egy okos megoldásokat kínáló, de a paprikás hangulat miatt nehezen megvalósítható Szűz hónappal.

Alapenergiák

Érzelmeink kifejezése és megélése a legősibb ösztön: ez az állatvilágban nagyon őszintén megmutatkozik. Ha Buksi boldogan csóvál – örül, ha fenyegetően morog – azt jelzi: ne gyere közelebb. Egy állat egész teste beszél: félek, feszült vagyok, figyelek, hagyjál békén, simogatást szeretnék.

A civilizáció fejlődése és a beszéd megjelenése magával hozta a változást: az emberi együttműködés alapja, hogy kordában tudjuk tartani az érzéseinket.

De kontroll és elfojtás közt óriási a különbség!

A tudat és a test sincs a helyén (Magunkhoz ölelni az életet), de az érzelmek megélésével abszolút problémáink vannak. A világ egyik legnagyobb rákfenéje az, hogy pusztán leviselkedjük az érzéseinket ahelyett, hogy átadnánk magunkat a pillanatnyi megélésnek.

Vagy egyszerűen összekeverjük az érzéseket a gondolatokkal. Az, hogy nekem nem tetszik a Rózsika új frizurája és ezt megmondom neki, udvariatlanság és nem őszinte érzelemkinyilvánítás, hiszen ez a véleményem és nem az érzésem. Az, hogy nap mint nap tűröm a főnököm zsarnokoskodását és nem állok ki magamért: elfojtás. Az, hogy elvárom, hogy a párom kitalálja, mire vágyom: érzelmi éretlenség... És még sorolhatnánk a félreértéseket.

Már egész aprócska korban arra neveljük a gyerekeket, ne a valódi érzéseiket mutassák. "Ne sírj!" – mondta ma egy nagyi az unokájának, aki a vásárolni induló anyukája miatt épp kétségbe esve vagy szomorúnak vagy elhagyottnak érezte magát.

Felnőtt fejjel az elválás nem dráma, de a gyermeknek az adott pillanatban ez pontosan a világ végét jelenti.

Az érzelmeket nem véletlenül társítjuk a vízhez: ha hagyjuk, percek alatt átfolynak rajtunk, de ehhez a gyermekkori totális átélés és átengedés kell. Amint torlaszt képzünk benne: megakadnak.

Feldmár András így fogalmazta meg ezt: "Ha valaki nem akarja érezni az érzéseit, akkor a testét fogja érezni. Ha nem akarom érezni azt, hogy mérges vagyok, akkor valamim fájni fog. Ha nem akarom érezni, hogy szomorú vagyok, ha nem akarok sírni, akkor beteg leszek. Rengeteg betegség s fájdalom azért keletkezik, mert nem akarjuk érezni az érzéseinket!"

Az idei Rák hónapnak van egy változó keresztje: Szűz aszcendens, Ikrek MC, rajta a Merkúrral. Így a gondolkodás, az intellektus próbálja irányítani, befolyásolni az érzelmek szabad áramlását.

Ahogy azt a bevezetőben is írtam, igen erőteljes érzelmi áramlatok mozgolódnak a mélyben. Az lenne a feladatunk, hogy megtanuljuk végre felszabadítani magunkat a sok viselkedés és elfojtás alól.

Nem baj, ha egy helyzetben mérgesek vagyunk, félünk, elbizonytalanodunk. Az nagyobb baj, hogy nem vesszük észre és helyette csak a stresszt és a feszültséget "diagnosztizáljuk".

Nem baj, ha egy kihívásban, egy megerőltetőbb életszakaszban helyt kell állnunk. Az viszont baj, ha évekre, évtizedekre beleragadunk számunkra méltatlan szituációkba, kapcsolatokba, munkakörülménybe.

A Rák hónapban minden évben lehetőségünk van a saját mélyünkbe merülni. A legnagyobb fény kísér minket ezen az úton, így könnyebben eljuthatunk a traumáinkhoz, a múltunk sebeihez, a tudatalatti mélységébe száműzött történetekhez.

Használjuk fel a javunkra az érzelmi hullámokat!

A Rák hónap áramlatai

Június 22., szerda: együtt áll a Fekete hold és az aszteroida Lilith, így nagyon intenzíven szembesülhetünk az anyai-női transzgenerációs mintáinkkal. Igyekszem holnap megírni hozzá a bejegyzést, de nagyon erős téma, meglátjuk, hogy fog sikerülni.

Június 23., csütörtök: hajnalban átlép a Vénusz az Ikrek jegyébe, így lassan csökken a planéták uralmi túlsúlya. Ez általában a közérzetre vonatkoztatva könnyítést jelent, most viszont az intellektualizálási hajlam fokozódhat. Főképp kapcsolati kérdésekben kezdhetünk el magyarázatokat gyártani a saját érzéseink, megérzéseink helyett.

Június 28., kedd: Mars-Eris egzakt együttállás – ez egy szintén nagyon izgalmas konstelláció, ehhez is csak zárójelben ígérem meg a bejegyzést. Maradjunk annyiban: lelkiállapotom függvényében.

Június 29., szerda: gyönyörű napfelkeltés Rák újholdunk lesz: végre egy olyan csillagállás, ami segíti az adott hónap témájának a megértését, feldolgozását.

Július 2., szombat: a Mars-Plútó kvadrátja június 24-én kezdődik és július 9-ig tart, ám ezen a napon válik pontossá. Szintén egy 0. fokos Rák aszcendens mellett nagy indulati tartalmakat emelhet a felszínre – akár tisztító jelleggel. Ráadásul a mai napon a Neptunusz is retrográd mozgásra vált, kicsit tisztábban láthatunk rá arra, amit a múltban valóságnak hittünk (hazudtunk magunknak).

Július 5., kedd: a Bikába lépő Mars és a Rákba lépő Merkúr kettőre csökkenti az uralmi planéták sorát, így egy picit komfortosabban érezhetjük magunkat – kevésbé érezzük a megfeszítettséget, a megfelelés kényszerének a nyomását.

Július 12., kedd: ismét feláll a Szaturnusz-Uránusz kvadrátja, ami egészen decemberig tart, de már nem válik pontossá. Erről a fényszög-hatásról és a folyamatáról ezekben a bejegyzésekben olvashattok: Az én határán, Villanófény, A változás ajándéka.

Július 13., szerda: szintén tengelyre, de most a napnyugtára esik a hónap teliholdja. Szép erőgyűjtő, sőt mondhatni sorsfordító konstellációnk lesz!

Július 18., hétfő: a Vénusz végigrobogott az Ikrek jegyén és már át is lép a Rákba. Végre! Itt már egyértelműen megmutatkozhatnak az érzelmi felszabadulásra irányuló önismereti ténykedéseink.

Július 19., kedd: hóvégére a Merkúr is sietősre veszi a figurát és már a Napot megelőzve (borítva az eddig tartó Naprendszeri bolygósorrendet) jóval határozottabb kommunikációra biztat minket.

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Ébresztők

Telihold és tízmilliószoros nap az Ikrek havában: 2022. 06. 14 (13h52p)

Bevezető gondolat: "Az embernek két nagy tévedése van. Az egyik: hogy valóságnak tartja azt, ami nem az. A másik: hogy nem tartja valóságnak azt, ami az." (Tendzin Gjaco)

Az Ikrek hónap teliholdja egyben az év második buddhista ünnepe – amit a köznyelv csak "tízmilliószoros napként" emleget. A buddhista felfogás szerint ezek nagyon tiszta energetikával bíró napok, amikor a világ minden táján együtt imádkozó szerzetesek fohászának is megsokszorozódik az ereje.

Minden vallási ünnep valamilyen formában a világ rendjét, az egyetemes igazságokat tanítja – amit sok esetben valamiféle szokással, ajándékozással, családi étkezéssel tesznek a laikusok számára is befogadhatóvá. A szertartások fontosak: ezekkel érhetjük el, hogy FIGYELMET SZENTELJÜNK a pillanatoknak.

A keresztény-katolikus hitrendszer a nyugati ember számára jól ismert, még akkor is, ha ateistának vallja magát vagy a templomlátogatása kimerül a karácsonynapi éjféli misében. De kulturálisan Európa gyökerét jelenti.

Ezzel szemben a buddhizmus – bár számomra és még sok ember számára igencsak vonzó filozófiai-vallási irányzat – mondjuk így: kultúridegen. Adaptálásra szorul, mint ahogy minden keletről érkező világkép vagy akár szimbólumrendszer.

A "tízmilliószoros napok" a legkevésbé sem arról szólnak, hogy most adjunk bele mindent ezerrel a vágyakozásunkba, hogy aztán a lánykérés, a munkahelyi kinevezés vagy az új elektromos autó vásárlása valóra válhasson.

Épp ellenkezőleg. Ráadásul ezek a jeles napok asztrológiai értelemben is mindig "fajsúlyosak": azon kívül, hogy az első két ünnep teliholdra esik, mindig akad valami egzakt feszültség vagy nyomatékos együttállás. Ilyenkor mi magunk is fáradtabbak, nyűgösebbek lehetünk, nehezebb a melegben, a városi forgalomban pozitívnak és jó kedvűnek maradni.

Ráadásul a meditáló szerzetesek sem munkába menet, a zsúfolt hetes buszon vagy a negyedéves értekezlet közben próbálnak meg imádkozni.

Bármit is szeretnénk a szív hangján megszólaltatni, előbb meg kell érkezni önmagunkba.

Ha pedig mindezt egy ünneppel együtt áramolva szeretnénk kiterjeszteni a világra, akkor érdemes előbb magán az ünnepen elmélkedni egy keveset, közel engedni magunkhoz az originális üzeneteket.

A mostani kiemelt nap a "saga dawa düchen" nevet viseli. Lefordítva valami hasonlót jelent: a tündöklő csillag (saga) havának (dawa) a nagyszerű alkalma (düchen).

Az érdemek hónapjának is nevezik ezt a hold-hónapot. Érdemek alatt a buddhizmus a karma gyümölcseit érti, melyek közelebb visznek minket a megvilágosodáshoz.

Az ünnep témája Buddha születéséről, megvilágosodásáról és haláláról való megemlékezés. Ezek a szent kapuk átlépésének a mozzanatai, ahol meghal valami belőlünk, hogy helyet adhasson az új létezésnek. A magzat a születés pillanatában megszűnik létezni, és újszülötté válik. A megvilágosodásban megsemmisül a korábbi tudat, mint ahogy a halállal is véget ér a földi sík megtapasztalása és mögötte talán a Nirvánában, Mennyben, végtelen energiamátrixban találjuk magunkat. 

Mindezek a mozzanatok az ébredések pillanatai is az életünkben. Lehetőségünk van másképp tekinteni magunkra és a világra.

Globális szinten az egész emberiség valamiféle ébredési – pontosabban ébresztési – szakaszban van. Egyelőre a legtöbb ember még csak a vészharangok zúgását hallja: klíma, gazdasági és politikai válságok árnyékában.

Ezek spirituális értelemben "kortünetek", vagyis a kollektívünk kórképe.

Amíg arra várunk, hogy széthulljon a világ, arra kéne fókuszálnunk, hogy egységbe kerüljünk magukkal.

Ennek a sürgetését a Neptunusz kvadrátja is szinte évről évre hozzáadja ehhez a különleges teliholdhoz.

Ahogy már tavaly is írtam épp ennél a teliholdnál, a változó jegyek: tudattérképek − megmutatják, hogy milyen felfogáson keresztül érzékeljük a világot. Ebből a Halak képviseli a kollektív tudást (vagy tudatalattit), itt találjuk a mélyen belénk ivódott világillúziókat is. Itt áll a Neptunusz, ami uralmi planétaként 2012 óta generátorként funkcionál.

Az Ikrek Nap a tudattalan gondolkodás − más szóval a mókuskerék-szintű agyalás, de itt találjuk a tudatosságunk felébresztésének a kulcsát is (lásd Gondolatok a gondolatokról). A Nyilas Hold a tudatalattinknak a hitrendszerekhez kapcsolódó zegét-zugát világítja be: így tulajdonképpen minden adott ahhoz, hogy Buddha szavait követve mi magunk is a felébredők táborát gyarapítsuk.

"Ne higgy vakon abban, amit mondanak. Ne azért hidd a szavaimat, mert más meggyőzött felőlük. Ne higgy mindent, amit másoktól látsz, hallssz vagy olvasol, legyen szó nagy tekintélyű személyről, vezetőről vagy vallásos szövegről. Ne csak az ésszerűségre, sem pedig az elmélkedésre alapozz. Ne hagyd figyelmen kívül saját hatalmadat és ne kövess vakon másokat. Ez az út csak illúziókhoz vezet téged. Találd meg te saját magad, ami az igaz, ami a valóság."

Önmagunkra találás céljaként szintén Buddhát hívhatjuk bölcs iránymutatóként:

"Azért vagyunk a világon, hogy összhangban éljünk. Akik megértik ezt, nem harcolnak többé."

Ez manapság több síkon is megszólíthat bennünket, de legszemélyesebben talán azt a küzdelmet csíphetjük fülön a saját életünkben, mikor ráébredünk, hogy nem a saját életünket éljük. Hanem mindenféle vélt vagy valós elvárásoknak próbálunk megfelelni.

A holnapi telihold nem fog csodát tenni − mint ahogy semmilyen más konstelláció sem, nem fogja megjósolni a dolgok jobbra (vagy balra) fordulását. Csupán megnyitja előttünk azt az energetikai teret, amikor az áramlatokkal együttműködve ráeszmélhetünk viselkedési mintákra, működésmódokra, gondolataink korlátozó elemeire vagy akár csak a stresszorokra.

Az ébredés, a másképp gondolkodás nem követelmény a világban, de jelen pillanatban arra vezet a könnyebben járható út. Az egész emberiség számára...

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Lélekből élt élet

Rák jegyében az aszteroida Lilith: 2022. 06. 07 – 08. 06

Bevezető gondolat: "A lélekből élt életet három dolog különbözteti meg az Ego irányította élettől: az, hogy képesek vagyunk új módokon érzékelni és tanulni; hogy kitartóan végigmegyünk a göröngyös úton; s hogy időt nem kímélve türelmesen megtanuljuk a mély szeretetet." (Clarissa Pinkola Estés)

Megint egy szívemnek oly kedves Lilith-téma vár ránk, de ez most egy kicsit intenzívebb és szubjektívebb, mint a korábbiak. Az intenzitását az adja, hogy mindhárom Lilith – a Fekete hold, a Sötét hold és mától az aszteroida is – együttesen, esszenciálisan képviselik a Rák energiát, a születés, az anyaság, a létté válás mintáját. A személyesség pedig remélem, minden további magyarázat nélkül átszűrődik majd a soraim között...

Az asztrológiai képletben a Hold képviseli az anya "fehér" vagyis tudatosítható arcát, míg a Lilith sötét tónusai az árnyékokat, a tudatalattiba száműzött érzelmeket, emlékeket és megéléseket.

A mostani konstelláció egyszerre hordozza a "lázadás", a "száműzetés" és a "megváltás" lehetőségét, bár ez a koncentráltság egyszerre lehet megrázó és felszabadító. A Lilith, mivel párkapcsolaton (Fekete hold), önismereten (aszteroida) és indulati energiákon (Sötét hold) keresztül nyilvánul meg, így ez az ősi, teremtő női-anyai minta kisebb-nagyobb mértékben mindenhol jelen van, ám a Rák jegyén keresztül válik a legegyértelműbbé.

A világmindenséget az anya reprezentálja, ő az, akin keresztül gyökeret eresztünk, beágyazódunk az anyag valóságába.

Az anya teste, érzelmei, gondolatai táplálnak minket – szeretettel, félelemmel, aggódással, elutasítással, gondoskodással, odafordulással, bizonytalansággal. A nő teste, szíve és tudatalattija viszi tovább ezeket a tapasztalatokat és adja tovább a következő generáció számára.

Nézzünk körül a világban, mi jut eszünkbe? Bizalom, biztonság, értem létezik minden lehetőség és tapasztalat? Vagy inkább düh, harag, frusztráció, kirekesztés, megkülönböztetés az általános megnyilvánulás?

Ha ez utóbbi, akkor azt hiszem, itt van az ideje az anyai minták meggyógyításának. Ha világszinten nem is lehetséges, érdemes egyéni síkon elindulni ezen.

Ez a kérdés nem új keletű, nem a 21. század "termelte ki" a vakvágányokat, hiszen ha visszalapozunk a görög mitológiába, ott is számtalan olyan anyai mintával találkozunk, ami mély sebeket hagyott a "gyermeken".

Az anyaság valamely aspektusa tulajdonképpen minden (isten)nőben megjelenik. Még a szűz istennőknél is érdemes feltenni a kérdést, miért utasítják el az anyaságot, miért fogadnak szüzességet. Pallas Athéné például a szülők közti konfliktus miatt, Artemiszt pedig anyja hosszas vajúdása rettentette el – miközben azért felvállalta a szülő nők védelmezését.

Az isteni anyaság genealógiája Gaiaval veszi kezdetét: ő volt a első, a legősibb, maga a Föld. Az anya és anyag szó nem csak a magyar nyelvben, de az angolban maternal/material, a németben Mutter/Material és a latinban mater/materiales is összefügg.

Földünk állapota a mi közérzetünk tükre és fordítva!

Utána következik Rhea, a lánya: a Nagy anya. Míg Gaia egy elvont ősfogalom, addig generációról generációra közelebb kerültünk a humán anyamintákhoz.

Az ősenergia formálódása a hindu mitológiában is tetten érhető. "Sakti a hinduizmusban megtalálható fogalom: az áramló energia, kreatív erő, a kozmikus energia, a Legfelsőbből kiáradó erő, amely mozgatja az univerzumot. Minden embernek veleszületett része a sakti, mint az őserő megnyilvánulása." (Wikipédia)

Első megjelenési formája Mahádévi, az istennő. Mahádévi a hindu anyaistennő, az összes energia, a sakti forrása. A Legfőbb Létező legmagasabb szintű saktija vagy ereje. Az istenség női aspektusa. Mahádéví a Természet anyja, sőt ő maga a Természet. Az egész világ a teste és ő vezényli a teremtés szimfóniáját.

Hosszas felvezető után térjünk vissza a Rák aszteroida Lilith-hez. Április 14-én az anyai mintákat, a benne rejlő lehetőségeket már elkezdte bevezetni a Fekete hold (Gyermekké tettél), majd a kiszámíthatatlanul cikázó Sötét hold május 28-án behozta az ide kapcsolódó tudatalatti érzelmeket és indulatokat.

Bár a Lilith mítosz szerint fordított a sorrend, ott a lázadással kezdődik a történet (Bukottak), nekünk most az energetikai mentén

a felismerések, a (sok esetben fizikai) fájdalmat okozó elfojtott érzelmek nyomás vezet el a felszabadulás forráspontjához.

A Rák aszteroida Lilith az a pont, ahol leginkább ráébredhetünk arra, hogy nem akarjuk tovább hordozni azokat az érzelmi mintákat, melyek a táplálás helyett inkább korlátoznak, elsorvasztanak, bebörtönözve tartanak minket.

És mivel itt nem csak a nőkről meg az anyaságról van szó, hanem a mindent átható "saktiról", létezésünk, teremtőerőnk, kreativitásunk forrásáról, így bárkiben megmozdulhat a vágy, hogy visszaintegrálhassa magába ezt az univerzális ősenergiát.

Kicsit elvontra, spirituálisra sikeredett ez az írás, pedig teljesen egyszerű, hétköznapi dolgokról van szó. Ez a "lélekből élt élet".

Amiben ott a test és a minket körülvevő valóság érzékelése, az érzelmek szabad áramlása, a tudatosság józansága, a felelősség felismerése és felvállalása és a tiszta belső észlelés.

Amíg csak használjuk a minket körülvevő Földet, beleértve a növényeket, állatokat és embereket, amíg sérült gyökerekkel próbáljuk elszívni az erőforrásokat anélkül, hogy visszafele is táplálnánk, addig nem lesz valódi változás.

A változást pedig nem a nagyvállalatok, a politikusok hozzák el. Hanem az egyéni "lázadások".

Lázadjunk fel, keressük az utakat, az önismereti lehetőségeket, hogy végre lélekből élhessünk az életet!

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!