Múlt és jövő határán

Újhold és Gyűrűs napfogyatkozás a Mérlegben: 2024.10.02.

OLVASÁSI IDŐ KB. 6 PERC

Bevezető gondolat

"A jelen az a pont, amelyben a múlt és jövő összetalálkozik, határállomás az időben, de minőségileg nem más, mint az a két terület, melyeket összeköt." (Erich Fromm)

Van itt minden

A mai gyűrűs napfogyatkozásra jóval napnyugta után kerül sor, ezért hazánkból nem lesz látható. Idén a fogyatkozás maximuma Szingapúr környékére esik, de a Csendes-óceán nagy részén, Dél-Amerika déli felén és az Antarktiszon is megfigyelhető lesz.

Maga az újhold a Mérleg 11°-án jön létre, ahol nem stelliumot, hanem egyenesen asztrológiai tumultust találunk. Itt van a Nap, a Hold, a Merkúr, a leszálló-holdcsomópont, továbbá a Fekete és a Sötét hold Lilith, az Astraea aszteroida, a Makemake törpebolygó és a Szűz csillagkép két csillaga is ‒ a Porrima (a próféciák istennője) illetve a Vindemiatrix, a szőlőszüretelő.

Huh, ezt még így csokorba gyűjteni is igazi kihívás, nemhogy értelmezni ezt a sűrű, sokszínű energetikai esszenciát.

Az újhold így néz ki:

Még mielőtt a képlet megfejtésére vállalkozom, felhívnám a figyelmet arra az érdekességre, hogy hazánkban az újhold pontosan az aszcendensre és az MC-re is trigont ad, vagyis segíti a múlt és a jövő irányainak a meghatározását.

De haladjunk szépen sorban, az összes szereplőn. Kívülről fogunk befelé haladni, hiszen a kollektív mintáktól így jutunk el a saját, egyéni sorsfeladatunkig.

Távoli csillagok

Nagyjából az 1700-as évek végétől minden új év aszcendense a Szűz csillagkép ɣ és ε csillagára mutat. A gamma csillag az Antevorta nevet viseli, aki a próféciák egyik istennője, míg az epszilon csillag neve "szőlőszüretelő".

A Nap égi útját járva tíz hónap alatt éri el ezt a csillagpozíciót, így lehetőségünk nyílik arra, hogy az újév óta megtett utunkat összegezzük, értékeljük és ha jó (önismereti) munkát végeztünk, akkor learassuk a termést. 

Stílszerűen képzeljünk el egy szőlőskertet: ősz van, 17°C körüli hőmérséklet, az erdőben sárguló falevelek, közvetlen előttünk tőkék, rajta érett fürtök, támasztékként karók. Ezek a körülmények nyújtotta lehetőségek, a Nap ellenben az egyéni filter.

Van, aki a sok-sok munkát lát ebben a képben, más valakit a táj szépsége ejti rabul, van, aki a bor értékesítésén gondolkodik, míg akadnak olyanok is, akiket teljesen hidegen hagy ez a látvány.

Így vagyunk mindennel: a kollektív valóság adott, de az ehhez való viszonyulásunk adja meg az életünk minőségét, súlyait, a prioritásokat és a fókuszpontokat.

Ha az égi rendet követjük, akkor érdemes a mai napon körbetekinteni az életünkön: mi minden történt velünk ebben az évben. Mik azok a tapasztalatok, eredmények, sikerek, amiket "leszüretelhetünk". De épp oly fontos számot vetni a kudarcainkkal, a még meg nem oldott helyzetekkel, a várólistánkon sorakozó (netán torlódó) terveinkkel – hiszen ezekből rengeteget tanulhatunk.

Pont mint egy valódi szüret esetén. Megállunk egy pillanatra és átadjuk magunkat a bőség, a beérés örömének, majd utána nekilátunk felkészülni a jövőre. El kell távolítanunk az elhalt növényi részeket, felásni a kertet és a talajba keverni a komposztot, hogy tavaszra tápanyagban gazdag legyen.

Az álmok harcosa

Míg a két csillag 39, illetve 102 fényévnyire van tőlünk, addig a Makemake törpebolygó a Naprendszer peremén ‒ 6-7 millió kilométerre kering. A Kuiper-öv felfedezésével, asztrológiai értelemben, megkezdődött a kollektív tudat tágulása.

Makemake egy ősi polinéz isten, aki férfi létére erőteljese feminin teremtő minőséget képvisel: meditál és a kultúra fejlődésének irányát, a döntéseket álmai, megérzései sugalmazzák. De nem csupán egy álmodozó, hanem bátor harcos is, akinek legfőbb célja, hogy a természettel és annak törvényeivel összhangban létezzünk. Az ő befolyása érvényesül majd a politikában, a gazdaságban és az ökológiában, de a belső erőforrásaink fejlesztésében is, mint amilyen az akaraterő, a szív ereje és a pszichés képességek.

Az "áldozat" témakörére is rávilágít: mit vagyunk hajlandóak elengedni/feláldozni egy globális és az egész emberiséget érintő nemesebb célok érdekében.

Akit ma úgy hívunk: lelkiismeret

A Kuiper-övről az aszteroida övre ugrunk, és itt az 5. legnagyobb aszteroidát, az Astraeát vesszük szemügyre. Az aszteroidák a személyiség és a sors formálásában, összekapcsolásában játszanak óriási szerepet.

Astraea neve azt jelenti: "csillagleány". Ő volt az utolsó halhatatlan, aki még az aranykor idején együtt élt az emberekkel. Ez az atlantiszi világkorszaknak megfeleltethető időszak volt. Ezután azonban az égi rend helyett a káosz uralkodott el a földön, az emberek anyagias, kapzsi gondolkodása megmérgezte még a családi kapcsolatokat is. Astraea az emberiség gonoszsága elől az égre menekült és önként a Szűz csillagképpé vált. A mítosz szerint azonban egy nap még visszatér közénk és magával hozza az utópisztikus aranykor ígéretét, amelynek ő volt a nagykövete.

Astraea a méltányosság és az igazságosság iránti vágyunk, ám az árnyoldala a nehézségek elől való menekülés, ahelyett, hogy szembe szállnánk azért, ami a lelkiismeretünk szerint fontos.

Antervorta a jövő képét festi elénk, Makemake a bátor harcost hívja életre, Astraea pedig a lelkiismeretünk hangján szólal meg.

A lázadás megváltása

A Sötét hold Lilith egy nehezen megfogható, nehezen beazonosítható indulati gócpont bennünk. Itt sűrűsödik össze minden sötét magány, frusztráció, tehetetlenség, harag, szenvedés, lelkiismeret-furdalás, bűntudat, önvád és önutálat, amit egyszerre érzünk idegennek és a sajátunknak. Ezek az elemi erejű energiák (főként itt a Mérlegben) az elszigetelt egóból fakadnak.

Amikor megfeledkezünk róla, hogy a teljesség részesei, a valóság formálói vagyunk.

A Fekete hold Lilith a megváltás. Az, amikor magunkra ismerünk, látjuk, hogy mindent, ami kívül van, belülről vetítjük rá a létezés vásznára. Kapcsolatok, külvilág lényegünk visszfényei, teremtésünk eredményei.

Mivel ez a két szakasz egyszerre történik, így nagyon intenzív tapasztalatokra, hirtelen felismerésekre és gyors átalakulásokra számíthatunk. Használjuk az érzéseket, az érzékeléseket iránytűként önmagunkhoz.

Hogyan illeszthető be mindez az életünkbe?

Antevorta azt jelenti: „előreforduló”, míg a párja Postvorta, a „hátraforduló”, így lehetőségünk van rajta keresztül egyszerre látni a múltat és a jövőt. Múlt és jövő ismerete nélkül nincsen jelen.

Minél tisztábban emlékszünk a saját múltunkra, a családunk múltjára, a hazánk múltjára és az egész emberiség múltjára, annál tudatosabban formálhatjuk a jövőnket.

Ez nem azonos a múlton való kesergéssel ("Bárcsak a Hufnágel Pistihez mentem volna feleségül"), a transzgenerációs mintákban való feloldozás-kereséssel (a nagymamám rossz házassága miatt nem találok párt magamnak) vagy a történelem hibáztatásával ("Mit adtak nekünk a rómaiak?"). Ez kesergés, érzelmi elakadás, önfelmentés. Tudni kell a múltat, de nem benne élni.

Ugyanez igaz a jövő felé fordulásnál: nem szép színes vágyképekkel kell kiplakatíroznunk a jövőnket, hanem tudatosan megálmodni, formálni és cselekedni. Mindezt a belső értékrendünkkel, a természettel és a kollektív érdekkel egyre nagyobb összhangban.

Dönthetünk, hogy merre indulunk el. A régi megszokott gondolkodási sémák irányába (Ikrek aszcendens) vagy a magasabb szintű szellemiség (Vízöntő MC) felé.

A jelenlét a mostani folyamatokban szinte elengedhetetlen. Annyira gyorsan, kiszámíthatatlanul változik minden. Szinte egyszerre történik meg a lebontás és az újjáépítés. Amit odabent megváltoztatunk, az azonnal testet ölt a külső körülményekben. És nem mindegy, milyen minőségben megy végbe mindez...

Vedd fel velem a kapcsolatot:

Mindent körülölelő emlékezet

Nap-Ashlesha együttállás: 2024.08.05.

„A múlt is létezik – valahol, egy más szférában – megcsonkíthatatlanul. Visszük a jövőbe magunkkal – de nem azért, hogy ismételjük, hanem hogy ne felejtsük, miért történhetett, ami velünk megtörtént.” (Jókai Anna)

A Hydra, vagyis az Északi Vízikígyó, a legnagyobb csillagkép: most a kígyó nyakánál járunk, de a farka túllóg a Mérleg utolsó fokán is.

Az Oroszlán 14°-nál az epszilon csillagnál időzünk, ami nevét kivételesen nem az arab nyelvből, hanem a szanszkritból örökölte. Ᾱślēṣā azt jelenti: „az ölelés” és a hindu mitológia nāga sárkányaira utal. A nāgak félig emberi, félig kígyó-lények. A nőneműeket nagininek hívják ‒ így legalább tudhatjuk, hogy Voldemort házikedvence milyen nemű volt. Föld alatti birodalmukban vagy folyókban, tavakban élnek és kincseket őriznek. Erejük és mérgük veszélyes az emberre, de legtöbb esetben jó indulattal viseltetnek az emberek iránt.

Mianmar-iak hiedelme szerint az ő országukban keletkezett rubinok Nāga sárkány varázstojásának megkövesedett darabjai.

A görög mitológiában a Lernéi Hüdra Héraklész második próbája. Erről a történetről lesz majd szó, amikor elérjük a csillagkép szívét, most azonban egy még régebbi, de ezzel összefüggő meséhez térünk vissza.

Pontosan hét generációval korábban ezen a vidéken élt Danaosz és ikerfivére Aigüptosz. Egyikőjük Líbiában, míg a másik Egyiptomot is meghódítva Arábiában uralkodott, de folyamatos volt közöttük a viszály. Bár apjuk a területeket igazságosan osztotta fel közöttük, a testvérek egyenlőtlensége abból adódott, hogy előbbinek csak leányai, utóbbinak csak fiai születtek – szám szerint ötven-ötven. Danaosz féltette lányait az unokatestvéreiktól ezért építtetett egy ötvenezevős hajót és a lányokkal visszamenekült az őshazába.

A lányok különleges képzésben részesültek, harckocsit hajtottak, vadásztak, datolyát, fahéjat és tömjént gyűjtögettek – készültek a rokoni összecsapásra. Meg is érkeztek az erőszakos kérők, Danaosz pedig látszólag beleegyezett a frigybe. Minden lányának egy-egy tőrt adott ajándékba, hogy a nászéjszakán végezzek a férjeikkel. Valamennyien engedelmeskedtek a parancsnak, Hüpermnésztra kivételével. A meggyilkolt férjek fejét levágták és a Lerné mély vizébe vetették.

A bűnös asszonyokat és az őket felbújtó apát  Hüpermnésztra férje, Lünkeusz ölte meg. Tettükért a danaidák szörnyű büntetéssel lakoltak. Az alvilágban örökké vizet kellett hordaniuk vagy repedt korsókban vagy feneketlen hordóba töltve azt.

Hüpermnésztra és Lünkeusz viszont mint a hű szerelem mintaképei éltek tovább az emberek emlékezetében, haláluk után Zeusz oltára mellé, közös sírba temették őket. Ráadásul az ő hetedik generációs leszármazottuk volt Héraklész, aki a félelmetes hüdra mind az ötven fejét lenyisszantotta.

Talán a szörny fejeiben a meggyilkolt vőlegények öltöttek újra testet, maga a hüdra pedig nem más, mint egy átok a múltból.

Babits Mihály egy gyönyörű versben emlékezik meg a mítoszról:

”Régi szavak járnak vissza elsötétült lelkeinkbe, mint sötétben nagy szobákba utcáról behullott fények; mit jelentenek? hiába próbálunk rá emlékezni; mit jelent az, hogy: szeretni? mit: kivánní? és: ölelni? a homályban mindhiába kérdezzük az árnyakat.

Csak daloljunk: Meggyilkoltuk - s emlékezzünk: férjeinket - csak daloljunk, bár nem értjük, és meritsünk és üritsünk; úgy sem tudjuk abbahagyni; és daloljunk, bár nem értjük, mert különben némaság van, és a némaság oly félős! néma, rengeteg sötétség: a sötétség nem beszél -

Igy dalolt az ötven asszony, ötven kárhozott bus asszony, egymáshoz mind oly hasonló ébenfürtü, alabastrom testü ötven testvérasszony igy dalolt a Léthe-réten, lélekfák közt, mákvirág közt, óriási amphorák közt, Léthe mellett, hol a szél lenn a csöndes alvilágban, szellőtlen bus alvilágban alszik asphodeloságyban, mélyen alszik, nem beszél.”

Léthé a felejtés folyója az Alvilágban, ám a danaidáknak sem a felejtés, sem pedig az emlékezés áldása nem adatik meg. Nem hagyhatják maguk mögött a múltat, de mivel nem képesek felidézni pontosan miért is követték el tettüket, ki sem javíthatják a hibát.

A hüdra ezeknek a hibáknak a tudatalatti ismétlődését jelképezi. Amikor elérjük a központi csillagot félelmeink ezer (de minimum ötven) arcával találjuk szembe magunkat. Itt ezen a ponton a régmúltba léphetünk vissza, a felidézhetetlenség homályába veszett transzgenerációs emléket idézhetjük fel.

A danaidák bűne nem a gyilkosság miatt érdemelt ekkora megtorlást ‒ hiszen sok harcos végzett nemes küzdelemben az ellenfelével.

Ők megszegték a házastársi esküt és a legkiszolgáltatottabb állapotban végeztek a férjeikkel. A bizalmat árulták el.

Ha pontosak szeretnénk lenni, akkor ebben a mítoszban az ősbizalom elárulás történik. Ez pedig szinte mindenkinek felbukkan a családtörténetében.

Az Ashlesha fénye mellett ennek gyógyítását kezdhetjük meg…

Kattints az ikonokra a kapcsolatfelvételhez:

Perspektíva-váltás

Nap-Plútó oppozíció: 2024.07.23.

Bevezető gondolat: "Egy nap az ördög azt súgta a fülembe: 'Te nem vagy elég erős, hogy legyőzd a vihart!' Ma én suttogtam az ördög fülébe: 'Én vagyok a vihar...!'" (ismeretlen)

Ez egy nagyon fontos időszak. Amikor egy planéta szembe kerül a Nappal, akkor tudunk a legtökéletesebb szögből – ráadásul tudatosan – rápillantani. A Plútó mozgásából adódón gyakran előfordul, hogy már egy ideje érezzük az új energiákat, de mégis nehéz felfogni azt, ami történik.

Legutóbb, 2008-ban lépett át a Bakba. 2008 a földrengések éve volt, májusban, Kínában 69.000 ember halt meg, júniusban, Görögországban 2, októberben, Kirgizisztánban 58 halálos áldozat volt – jóval több földmozgás volt, csak kiemeltem párat.

Srí Lankán pokolgépes merényletet követtek el az egyik miniszter ellen, aki bele is halt a támadásba. Késsel támadt a Maldív-szigetek államfőjére, ő egy karcolás nélkül megúszta. Volt rakétatámadás Gázában, cunamiriadó Indonéziában, heves harcok Csádban. Kigyulladt egy török teherhajó. Ja, és kirobban a gazdasági világválság...

Mintha megállt volna az idő. Most is épp feje tetejére áll a világ. Sőt, néhány esemény kísértetiesen ugyanaz, mint 16 éve. A Plútó mindig égszakadás-földindulás, bár van, amikor csak dörög egy kicsit felettünk az ég, máskor pedig a tetőt is elviszi.

Akkor egyetlen év alatt bekövetkezett az átlépés, de csak 2009 júniusában, másfél évvel az első belépés után nézhettünk rá a "kis" felforgatóra.

A Vízöntőnél is hasonló a helyzet, tavaly épp visszalépett a Bakba, így nem láthattuk a teljes képet. Akkor a tényleges szembenállás a Rák-Bak tengelyen volt, vagyis elsősorban a múlt-mintákra tekinthettünk rá. Imádtam az egyik tegnapi kommentet, ahol Ágnes úgy fogalmazott, hogy elég a "múlton való vekengés"-ből. Meg is néztem gyorsan a szó pontos jelentését, ami így hangzik: "kételkedve töpreng, cselekvés helyett agyal, nem csinál semmit, haszontalan tevékenységgel vesztegeti az idejét."

Azonban ez a tizenhat év nem volt haszontalan. Már azoknak, akik befelé, önmagukra fordították a figyelmüket. A Bak Plútó volt a vízválasztó, a  régi és az új világkorszak küszöbe. Ez volt az úgynevezett "rendcsinálás folyamata". Mondjuk nem úgy, ahogy azt a politikai-gazdasági életben meglépték. A Bak és főként egy plútói minőségen keresztül a kőbe vésett törvények megtestesítője. Ezek nem azok az előírások, hogy az autópályán 130-cal lehet menni és ha letrafiznak, akkor jön a csekk. Még csak nem is az, hogy fizetünk-e adót vagy nem karcoljuk meg a járdán parkoló autók fényezését. Ez a tiszta, belső, erkölcsi állapot. Amikor nem tudjuk, hanem éljük a törvényt. Isten törvényét. Az Univerzum törvényét. A lelkiismeret és felelősségvállalás törvényét.

Tizenhat év nem volt más, mint önmagunk lebontása és újraalapozása. Saját értékrendünk felismerése. Lényünk leválasztása azokról az akármilyen (transzgenerációs, kulturális, karmikus!, személyes tapasztalaton alapuló) mintákról, amik nem férnek bele ebben az értékrendbe.

Ezzel tudtak kinyílni a valódi képességek (amikre ténylegesen képesek vagyunk!), amikből viszont már a Vízöntő-korszakban profitálunk.

Maga a képlet meglehetősen sarkos. Első fokokról kapcsolódik össze egy T-kvadráttal a Nap, a Plútó és a Haumea. További izgalmas kvadrát az Alphard-dal együtt álló Merkúr és az Algollal együtt álló Uránusz. Hétköznapi és magasabb szintű – jövőteremtő – gondolkodásunk a két legfélelmetesebb állócsillaggal van megfűszerezve. Alphard az ezerfejű hidra, amit egyedül, segítség vagy összefogás nélkül lehetetlen elpusztítani, az Algol pedig minden olyan (jelen esetben kollektív) trauma, amivel ha nem nézünk szembe, kővé dermedünk. Aminek a blokkjai nem engedik meg a kreatív önkibontakozást.

Maga a hármas feszültség a tudatunk (egónk) korlátai, illetve az ismert és ismeretlen határokon túli lehetőségek vibráló ellentmondása. Iszonyatos potenciál van a perspektíva-váltásban, de nincs senki, aki megmondja, hogyan is lépjük meg ezt.

Totál ismeretlen terep!  Olyasvalami, amit mindenkinek egyéni szinten kell kikísérleteznie, hogyan is lehet másképp látni a dolgokat. De hát pontosan ez a lényeg. Mindig valami külső körülményre támaszkodtunk: arra, amit a szüleink mondtak, ami a médiából özönlik felénk, amit az önismereti könyvekben olvastunk és így tovább. Most az utunkat az intuícióink, a belső iránytűnk jelöli ki. Ehhez azonban nem csak a mintákat kell a hátunk mögött hagyni, de a berögzült félelmeinkre sem szabad hallgatni.

Ez nem egy hurráoptimista világhoz való hozzáállás, nem lesz minden csodásan rózsaszín és csillámpónis körülöttünk. Hiszen az egyéni ébredéseken túl az emberiség nagyobb része szenved ebben az átformáló nyomásban. Nem véletlenül apellálnak a félelmekre azok, akik azt szeretnék, hogy minden maradjon pontosan ugyanúgy a világban, amit megtanultak uralni, befolyásolni, irányítani.

Egyelőre külön kell választani az egyéni utakat és a tömeget, mert a nagy egésznek az átalakulásához még nincs elég fény. Mi pedig csak a saját fényünket tudjuk fellobbantani...

"A legfontosabb felismerések az értékek terén jöhetnek" – írtam a havi összefoglalóban. A szilárd jegyek legelső foka tulajdonképpen egy értéksűrítmény. Nagyon intenzív, nagyon koncentrált és erőteljesen összepréselt.

Hogy teljes legyen az átfutó kvadrátunk, a Bika legelső fokán a Mirach állócsillag egészíti ki a képet. Ennél a fényszög-alakzatnál fokozottabb a feszültség, intenzívebb a konfliktus. A feloldáshoz különleges képességre, tehetségre van szükség, de kiugró fejlődési lehetőséget hordoz. De a bebetonozottságból nagyon, nagyon nehéz kilépni.  

És amibe itt be vagyunk zárva, az az érték. Ma mi számít értéknek? A hatalom (Oroszlán), az irányítás (Skorpió), a mindent IS tudás (Vízöntő), illetve az anyagi javak (Bika). Alacsony tudatszinten ez pusztán az énközpontú egóról és nem a valódi lélek-értékekről szól.

Ugyanennek az energetikai kvartettnek van egy másik olvasata: a tiszta szándék és akarat, az Oroszlán Nap tudatossága, az ismeretlennel szembeni bátorság (Skorpió Haumea), az előítélet-mentes, kíváncsi, nyitott és befogadó elme (Vízöntő Plútó) és a tényleges érték, amit képesek vagyunk elhordozni – a tehetség, a tehetősség, a világért tevés (Bika Mirach, ami a belőlünk fakadó bőség és gazdagság).

Még egyszer megismétlem: nem lesz könnyű időszak, mert bár a perspektíva-váltáshoz elég tótágast állni, de magát a mozdulat szükségességét nagyon nehéz felismerni.

Kattints az ikonokra a kapcsolatfelvételhez:

Szövevényes kapcsolatok

Fekete Hold Lilith a Mérleg jegyében: 2024.06.29. – 2025. 03.26.

Csak nem tudom megállni, hogy a Lilith-ről ne szülessen egy tisztességes bejegyzés. Egyszerűen azért, mert ez az egyik kedvenc témám. Ráadásul a Mérleg Lilith-ben van még valami kis plusz pikantéria is. Talán az, hogy az eleve párkapcsolati tükörként működő mutató itt leplezetlenül a párkapcsolatokon keresztül mutatkozik meg.

Vénusz a női képlet tudatos, míg a Lilith a tudatalatti alkimistája, így a két energia találkozása csakis felpezsdítő lehet!

A párkapcsolat kihívása nem más, mint az egyensúly megtartása a férfi és a nő táncában. Egyszerre törekvés a teljes odaadásra és önmagunk megőrzésére, ami az előttünk álló 9 hónapban bőven adja majd nekünk a leckéket.

Utoljára 2015 augusztusában járt itt a Lilith. Meglepő hasonlóságokat fedezhetünk fel az akkori és a mostani képletek között. Például akkor is változó keresztű belépés volt – Szűz aszcendens, Ikrek MC – ami arra utal, hogy nem mi irányítjuk a változást. Nekünk kell lépést tartani vele.

Kilenc éve a deszcendensen a Neptunusz állt. Ennek (és még néhány egyéb asztrológiai tendenciának) köszönhetően az időszakban rengeteg kapcsolati fellángolás, "lélektárs-egymásra találás" volt, amit hirtelen kijózanodások követtek. Most a Szaturnusz áll ugyanott, amivel megfordulnak az előjelek. Ő eleve józan, viszont a romantikus nézőpontok helyett inkább az aggályokra, a nehézségekre irányítja a figyelmet.

Legutóbb Kahlil Gibran gyönyörű idézetével indítottam a bejegyzést: "A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli. De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is." Ha ebben a majd egy évtizedben megértettük ennek a mondatnak a jelentőségét, akkor a Mérleg Lilith a beérkezés élményét hozza.

Olyan kapcsolati hazatalálást, ahol nem végletes ellentmondásként éljük meg, az odaadást és az önállóságot. Ahol a lélektársban nem egy elrugaszkodott ideált látunk, hanem önmagunk tényleges tükörképét.

Mert a külvilág mindig csak egy relatív mérce.

Pontosabban egy kétkarú mérleg. Saját értékeinket helyezzük az egyik serpenyőbe –pakolhatunk ide bármit: önbizalomhiányt, életszeretetet, féltékenységet, függetlenséget, félelmeket, gátlásokat... A mérleg "másik fele" mindig az itt testet öltő belső tartalmainkhoz igazodik.

Kellő önismerettel a párkapcsolat azonos értékrenden alapul.

Önreflexió hiányában a téves elképzeléseinket, elvárásainkat, másoktól átvett vágyainkat vetítjük bele a másikba, ami előbb-utóbb csalódáshoz vezet. "Nem érzem magam elég jónak, kell valaki, aki megerősít." "Nem szeretem magam, hát jöjjön valaki és szeressen." Nem láttam a szüleimnél sem intimitást, sem összetartást, sem őszinte, egymásra figyelő szeretet, fantáziálgatok róla, milyen is lenne – de ha nem építem fel magamban az odavezető utat, akkor az öntudatlan hibás minták ismételgetésének a mókuskerekébe ragadok...

A kiegészülés mindig a hiányhoz igazodik. Először azonban nem a hiányt, hanem a vágyat látjuk meg a másikban. Szerelmesek leszünk a szerelem / a biztonság / a státusz illúziójába.

A Halak Szaturnusz elsősorban a transzgenerációs minták rendbe tételére "szerződött" (Egészséges gyökerek), így a Lilith-nek köszönhetően a hozott kapcsolatai sémáinkkal való szembenézést sem úszhatjuk meg. A Hold és Vénusz kvadrátja nők esetében a saját női minőség összeférhetetlenségéről, míg a férfiaknál a nőkről alkotott elképzelésekről árulkodik.

Egyik oldalon ott a szabadságvágyó, független belső törekvés (Kos Hold), másik oldalon a roppant szeretetigény (Rák Vénusz). Mi meg billegünk az én-átadás és a határtartás magasba feszített, imbolygó kötelén.

Egy kiegyensúlyozott kapcsolatban – legyen szó szerelemről, barátságról, munkahelyi viszonyokról – mindenki a (saját) 100%-át teszi bele. Ez a száz százalék nem arról szól, hogy a kapcsolat felemészti minden időnket és energiánkat, hanem a figyelmet, az odafordulást, az érzelmi jelenlétet, az egyenlő megosztást, a tökéletes oda-vissza áramlást értjük alatta.

Lehetnek olyan időszakok, olyan helyzetek, amikor az egyik fél többet vállal fizikailag, érzelmileg, anyagilag (mondjuk betegség, veszteség esetén), de ez nem állandósulhat. Sőt, a szerepek is rugalmasan változhatnak, így kiegyenlítődnek.

A 100%-unk azt jelenti, hogy tiszteljük egymás egyéniségét, támogatjuk egymás elképzeléseit, meghallgatjuk a másik véleményét. Képesek vagyunk kifejezni az érzéseinket, a vágyainkat, nem félünk a következményektől. Tudunk konfrontálódni. Bízunk egymásban, biztonságban vagyunk egymás mellett.

Amikor megborul az egyensúly az egyik fél nem veszi ki kellőképpen a részét a dolgokból vagy mert így kényelmes, vagy mert nem érzi magát elég motiváltnak, netán nincs megfelelő kapcsolódási mintája. A másik – hogy a keletkező űrt pótolja – túlkompenzál. Megold, szervezkedik, túltol. Kiveszi a másik kezéből a döntési lehetőségeket. Egy ilyen kapcsolat tele van feldolgozatlan feszültségekkel, felelősség-áthárítással, bizonytalansággal. Elfogadás helyett elvárásokkal. Hiányzik a korrektség, az egyenlőség, kialakul az alá- s fölé rendeltség.

Bár mint mondtam, a Lilith elsősorban a párkapcsolatokról szól, de mindez levetíthető minden emberi viszonyra. Gondoljunk csak bele, ha a munkahelyen a főnök nem kezel partnerként, mindent ő tud jobban, nem hagy minket érvényesülni vagy épp a másik véglet és mi visszük helyette az irodát, ő pedig hazaviszi a nagy fizetést.

De felnőtt szülő-gyerek viszonylatban szintén megjelenhet ez a séma. (Kisgyereknél természetesen másként oszlik meg a felelősség-vállalás.) Anyu mindent megold, apu megy helyettünk és intézkedik, beleszólnak a fontos és a kevésbé kardinális kérdésekbe.

A Mérleg Lilith előttünk álló 9 hónapjában – mivel egy szép Vízöntő Plútó trigonnal indítunk – lehetőségünk lesz a rossz működésmódok fogságából kiszabadulni vagy épp a kapcsolatainkban elkezdhetünk még magasabbra repítő szárnyakat bontani.

Akiknek a Lilith a Mérleg jegyében van:

1927. március 5. – 1927. november 28.
1936. január 9. – 1936. október 3.
1944. november 14. – 1945. augusztus 9.
1953. szeptember 19.  – 1954. június 14.
1962. július 26.  – 1963. április 20.
1971. május 31. – 1972. február 24.
1980. április 5. – 1980. december 30.
1989. február 8. – 1989. november 4.
1997. december 14. – 1998. szeptember 10.
2006. október 20. – 2007. július 17.
2015. augusztus 25. – 2016. május 21.
2024. június 29. – 2025. március 26.

Kapcsolat:

Megújuló meggyőződések

Jupiter-Plútó trigon: 2024.06.03

Bevezető gondolat: "A hit a nyitottsághoz való viszonyt feltételezi, amely továbbhaladást követel, továbblépést egy ötlettől vagy bármilyen határvonaltól, zárt elméletektől." – Peter Orban

A Jupiter és a Plútó valamilyen fényszögformában évente találkozik egymással, de a maihoz hasonló felállás – egzakt trigon az Ikrek Jupiter és a Vízöntő Plútó között ‒ utoljára 1787-ben volt. Abban az évben, amikor elfogadták az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát, amikor megindult az első flotta 700 elítélttel, hogy büntető kolóniát hozzon létre Ausztráliában, illetve amikor II. József hazánkban kötelezővé tette a vezetéknevek használatát.

Szerencsére ahhoz, hogy jobban értsük a két planéta egymásra hatását, nem kell több évszázadot visszamenni az időben. 2020-ban, szinte az egész évet lefedve a Bak jegyében volt egy hosszan elhúzódó együttállásuk. Tekintsük vissza, hogy ott milyen „előkészítési folyamatok” zajlottak.

A Plútó az egyik archaikus őserő: az átalakulás kulcsa. Ő az, aki a mulandóból kiszabadítja a maradandót: legyen az a lélek kilépése a testből vagy az önvaló kioldódása a személyiség és az egó páncéljából.

Edgar Cayce, a 20. század elején élt amerikai médium így fogalmazott ezzel a planétával kapcsolatban: "A következő 100 vagy 200 évben lesz a Plútó igen nagy hatással az ember szellemére, hiszen bizonyosan a Plútó működése a leghasonlóbb a Föld tevékenységéhez, és fejlődő hatást képvisel, nem pedig előre rögzítettet."

A Plútó a Jupiterrel együtt állva a hitünket igyekszik kiszabadítani a merev dogmák páncélja alól. Tele vagyunk rögzült meggyőződésekkel, előítéletekkel, s hitrendszereinkkel kapcsolatban alig vannak kétségeink.

Biztosan tudjuk, hogy nekünk van igazunk, a többiek tévednek. Nézzünk csak magunkba, hány dologgal kapcsolatban vannak rendíthetetlen állásfoglalásaink? Az étkezési, életmódbeli, politikai, vallási, kapcsolati és a többi meggyőződések szinte perzselő vitákká forrnak még az idegenek között is.

Természetesen szükség van világképekre, de a tudással szemben a hit nem statikus, hanem szüntelen áramlás. Ha valamit kizárólagosan üdvözítőnek vélünk, akkor egy elme-gátat hozunk létre és leválasztjuk magunkat a létezés folyójáról.

Ezek a korlátok nagyon kényelmesek: beléjük lehet kapaszkodni, ezáltal a biztonság látszatát sugározzák. Gyakran még az önismereti utat is összekeverjük ezzel: elvárjuk, hogy tanácsadóink, terapeutáink vagy akár a könyvekben olvasott hipotézisek, Interneten gyűjtött elképzelések megmondják nekünk kik vagyunk és mit csináljunk.

Szükség van a rendszerekre, de ezek csak lámpások, mérföldkövek lehetnek, nem pedig mozgójárdák, amik nem engednek letérni a saját nyomvonalukról. A hitvallások passzív, befogadó állapotok, míg maga a hit élő, aktív, pulzáló.

Amit elsősorban tanulnunk kell, az nem más, mint önmagunkat látni. Az énképek lebontása – akár tudatosítottuk, akár nem – 2010 és 2017 között igen intenzíven zajlott. Kellett egy kis idő, míg ennek a törmelékét lebontottuk a fejünk felől, majd mindenki a maga tempójában nekiláthatott az újjáépítésnek. Sokan megpróbáltuk a megszokott téglákból felhúzni a látszatbiztonságunkat, de a jelenlegi energiák, társadalmi történések nem igazán engedik, hogy ne változzunk, ne fejlődjünk.

A Jupiter-Plútó négy évvel ezelőtti konjunkciója (és az ott elindult folyamat) arra hívta fel a figyelmünket, hogy gyógyítsuk meg az alapokat, mielőtt az égig merészkednénk. Lássunk túl a hozott mintákon, túl a társadalmi tendenciákon, túl az eddigi életünkben szerzett sérelmeinken… Visszapillantva ismerjük fel a tükörben azt, akik voltunk. A hétköznapi működéseinket, az öntudatlan reakcióinkat, a címkéinket, amikből folyamatosan megteremtettük önmagunkat.

Vegyük észre azt, hogyan sebeztük meg magunkat nap mint nap, az önmagunk leértékelésével, a másoknak megfelelni akarással, a negatív érzelmekkel – a kétellyel, a haraggal, az aggódással, a bűntudattal, a szorongással.

Először tanuljunk meg szeretettel gondolni arra, akik vagyunk. Mások elfogadása, "megmentése", felemelése – sőt a vágyaink megteremtése is – csak utána jöhet...

A jelenlegi trigon egy viszonylag szűk időablakig lesz nyitva: június 28-ig tart.

Ebben a hónapban komoly változások indulhatnak el a gondolkodásunkban. Olyasmit, ami a jobbítást, a haladást, az innovációt szolgálja.

Csak ismételni tudom magamat: ez most sem varázsütésre, a bolygók felállásának, az Univerzum ujjcsettintésének lesz az eredménye. Ahhoz, hogy ebben az időszakban valódi értékeket plántálhassunk el, már 2020-ban (vagy akár még korábban) meg kellett kezdenünk a „gondolkodási talaj” átalakítását.

Sokakban most felerősödhet a meggyőződés, hogy valami jobb dolog, pozitív változás készülődik. De a külső körülményektől most sem várhatjuk azt, hogy a kedvünk szerint rendeződnek át. Sokkal előremutatóbb, ha az fogalmazódik meg, hogy bennünk indul el olyan változás, ami ebbe az irányba visz. A mély metamorfózis most hívő optimizmussal párosul.

Nem is baj, hogy ez a konstelláció nem fed le egy egész évet, hiszen ebben a feldobott, lelkes, forradalmi lelkiállapotban igazán nem lehet cselekedni. Ahhoz belső nyugalom, stabilitás és nem ideológiateremtés szükségeltetik.

A sábai szimbólumok ismét visszaigazolják a hagyományos asztrológia állításait. Az Ikrek 2. foka, ahol a Jupiter áll ezt a pillért adja: lelki áldások ‒ a csodák lehetőségére való gyermeki nyitottság váratlan ajándékokat hoz, mintha mágikus forrásokból származna.

A Vízöntő 2° a kijózanító, pontosabban ébresztő aspektus: minden élet múlandó. „A természet állandó egzisztenciális kihívás az emberek munkáival szemben; a tüzek, az árvizek és a szelek pillanatok alatt lerombolják legerősebb épületeinket, és az idő végül mindent erodál. Ez a tény nemcsak arra emlékeztet bennünket, hogy milyen kicsik és jelentéktelenek vagyunk, és milyen nagyszerű minden olyan alkotás, amely egy ideig szembeszáll a természettel, hanem arra is emlékszünk, hogy bensőnkben ki kell fejlesztenünk az erőt, hogy megbirkózzunk mindezzel.”

Egyik oldalon ott a csodavárás, másik oldalon a realitás, ami a folyamatos alkalmazkodás a külső körülményekhez. Ideológiák terén az egész emberiség nem fog kedd reggelre úgy ébredni, mint a Macskafogók végén az agymosott macskák, akik a virágos réten, egymás kezét fogva népdalokat énekelnek és a legnagyobb békében élnek az egerekkel.

Szinte mindenki tele van rendíthetetlennek hitt „szent meggyőződésekkel”. Ha a saját világképünket akarnánk egyetemessé tenni, az sok mindenkinek nem tetszene. Érdemes megnézni a Fallout sorozatot, melyben több csoport is a világ megmentésére készül, de mindenki csak a saját akciótervét tartja üdvözítőnek. Együttműködés helyett le akarják erőszakolni (olykor szó szerint) egymás torkán az igazságukat.

Úgy akarjuk megtenni mindezt, hogy saját alapvető gondolatainkkal, érzéseinkkel, reakcióinkkal, szándékainkkal, hitrendszereinkkel sem vagyunk tisztában. Újítsuk meg magunkat, mielőtt az egész világot akarnák megreformálni!

Vedd fel velem a kapcsolatot:

Abrakadabra

Ikrek jegyében a Jupiter: 2024.05.26. – 2025.06.08

Bevezető gondolat: "Tulajdonképpen miért kell az 'Isten' szónak főnévnek lennie? Miért nem inkább ige... minden igék legtevékenyebbje és legdinamikusabbja?" (Mary Daly)

Az abrakadabra egy misztikus formula, talán az egyik legősibb, írásban is megjelent varázsige. Összefügg az abraxas szóval, ami feltételezések szerint egyiptomi eredetű és a jelentése „szent szó” vagy „áldott név”. Vannak régi mesekönyvekből ismert varázsigék ‒ hókuszpókusz, csiribúcsiribá ‒ vagy J. K. Rowlingnak köszönhetően egészen új keletűek, mint az „Alohomora”.

A kimondott szó, ami az emberi kommunikáció legfontosabb eszköze, már az ősi kultúrákban is jelképes tartalmat hordozott: ezért szinte minden teremtéstörténetben kulcsszerepet kapott.

A világkezdet pillanatában elhangzott Ige, az első isteni megnyilatkozás, ami által a mindenség formát ölt. (Vagyis a magyar nyelv pontosan úgy működik, mint ahogy azt az amerikai teológusnő kívánta: nálunk isten megnyilvánulása maga az ige...)
A sumer hitvilágban „a sorsot megszabó úr”, Enki „a szó megalkotója a földön”.
Egyiptomban Ptah papjai a szív gondolatát és a szó teremtő erejét állították kozmogóniai elképzelései központjába.
Brahman szimbóluma és a hindu hagyomány legfőbb mantrája, az AUM, az univerzum teremtésekor elhangzott szent teremtő mag-szó, a teremtés igéje, egy ősrezgés.
A buddhizmusban ugyanez a fogalom a szent tant tartalmazó szavak egysége.
Kínában a leírt szó, azaz az írásjegy nagy tiszteletben áll: Távol-Keleten a kalligráfia nem csupán művészet, hanem spirituális elmélyülés.

A modern, „felvilágosult” korban sokszor azt gondoljuk, hogy a „varázsláshoz” misztikumokra van szükség, pedig mindenki, minden nap, minden áldott pillanatban varázsol. Mégpedig a gondolatok és a szavak mágiáját használjuk.

Az istentörténetek, a mítoszok és a mesék az emberi lélekre rezonálva születtek meg, így az az elgondolás, hogy minden egy szándék kinyilatkoztatásával kezdődik nem csupán fantazmagória. Minden nap szándékokat fogalmazunk meg, ám a legtöbb esetben tudatos tartalom nélkül tesszük. Szókincsünk elképesztő ütemben bővül. Nagyjából 1000 ősi, finnugor eredetű szavunk van, ami az évezredek során szóteremtéssel, szóalkotással, jövevényszavakkal folyamatosan duzzadt. Az Arcanum szerint a magyar nyelv szókészletét mintegy 800 000-1 065 000-re tehetjük, amiből egy művelt értelmiségi nagyjából 25-30.000 szót használ.

Lonit éppen gombhasználatra tanítom (ami a fajok közti kommunikáció egy nagyon izgalmas eszköze), ahol jelenleg a táblán szereplő öt szó hatalmas jelentőséggel bír: nagyon tiszta és egyértelmű szándékkal nyomja meg a „juti” vagy a „kint” gombokat.

Mi egy átlagos kommunikációban sokszor igazán oda sem figyelünk arra mit mond a másik, arra pedig még kevésbé, hogy nekünk milyen szavak hagyják el a szájunkat. Valódi keretek és tartalmak nélkül panaszkodunk, elárasztunk, a másikra ömlesztjük a bennünk lappangó kagyvaszt.

Több olyan közösségi, önismereti programban is vettem részt az elmúlt évek alatt, ahol időkorlátot kaptunk egy bemutatkozásra vagy a hogylétünk összegzésére. Még a tudatos emberek közül is nagyon kevesen képesek tartani a kereteket. Hiányzik az önkorlátozás, a lényeglátás.

Önismeret híján pedig még rosszabb a helyzet: elég csak megnéznünk, mi megy a közösségi médiában. Oda nem illő, indokolatlan, üres, semmitmondó, rosszabb esetben fröcsögő, megsemmisítő kommenteket láthatunk. Ehhez jönnek az úgynevezett clickbait címek, amik tényleges információ átadása helyett csak a kattintást vadásszák.

Van még egy téma, ami ide, az Ikrek Jupiterhez kapcsolódik, mégpedig az a „skizofrén” állapot, amikor mást kommunikálunk, mint amit érzünk-gondolunk. Nem csak a szándékolt, megtévesztő hazugságokat, a dezinformációkat értem alatta, hanem amikor magunkra öltünk egy filterezett élethazugság-álarcot.

Throwback Thursday, így hétfőn – avagy miket írtam a 2012-ben az Ikrek Jupiterről. "A nagy eszmékhez, a hangzatos szavakhoz erős kétkedéssel, éles kritikával közelít, sőt nyilvános leleplezésekre, a közszférát érintő (elsősorban jogi, egyházi) botrányokra is van kilátás.

Tavalyi kényelmes pozíciójához képest, most valódi, mély változásokra sarkall minket. Főként azon a téren, hogy a világnézeti kérdésekhez, a minket érintő eszmékhez fenntartásokkal közelítsünk. Ne elégedjünk meg, a "te ezt úgysem értheted", vagy a "ha majd eljön az ideje" frázisokkal – sem spirituális, sem családi, sem politikai szinten. Romboljuk le a nem tetsző hitrendszereket, hogy felépíthessük végre a saját, valódi értékrendünket. Számítsunk a gyors, felfokozott, forrongó reakciókra, összetűzésekre, vitákra. Fontos szem előtt tartani, hogy önmagunkért és ne mások ellenében cselekedjünk, szóljunk! A kritikusság egyfajta szűrő legyen és ne mások szüntelen kritizálása."

Idén még egy "kis" Vízöntő energiával is felturbózzuk ezt a változást.

Ennek köszönhetően még forradalmibb, még látványosabb lehet ez a fajta világnézeti fellobbanás. (A táptalaj jó ideje megvan már hozzá.)

Az átállás nem lesz zökkenőmentes, nagyon hangossá válhatnak a gondolkodás-, illetve hitrendszerbeli különbségek (Uránusz kvadrát aszcendens, 3-as házas bolygóhalmozódás), de a háttérben, szép lassan formálódhat egy kritikus tömeg (12-es házas Plútó trigonja), ami hosszú távra megmozdít bennünk valamit.

A Vízöntő miatt a leginkább érintett kérdések lehetnek: a társadalmi egyenlőség (vagy épp egyenlőtlenség), a kommunikációs rendszerek (propaganda, közösségi média-hazugságok) lelepleződései.

Új terek nyílnak az emberek közti kapcsolatokban. Ezt a Vízöntő korszak eleve átrendezi, hiszen a hierarchia helyett (lenyomom a torkodon a véleményemet, mert én vagyok a főnök) egyre több esetben a partneri-egyenrangú ötletelések kapnak teret. Az Ikrek Jupiter évében megtapasztalhatjuk ennek a fajta közös inspirációnak az előnyeit.

Akár a mindennapokban is kipróbálhatjuk a brainstromingot. Ez egy nagyon kreatív gondolkodási technika, amikor a csoporton belül spontán ötleteket dobálunk a közösbe. Az egészséges viták, a nézet-ütköztetések szintén üdítőek lehetnek – főként azért, mert elfelejtettük (vagy soha nem is tudtuk), hogy hogyan kell jól csinálni.

Az emberiség fejlődésének a kommunikáció volt a kulcsa. Maga a szó is a latin "communo", "közösség" szóból ered. Már az ősember vadászatának a sikeressége is azon múlott, hogyan osztoztak meg az információkon. A 19. század nagy vívmánya, a tömegkommunikáció előnye, hogy gyorsan és nagy távolságokban terjedhetnek a hírek, hátránya – és erről nem szabad megfeledkeznünk! – az egyirányúság. Ez próbáljuk meg kicsit kiküszöbölni az online chatekkel, a kommentelési lehetőségekkel, de a közös eszmecseréket nem helyettesítheti.

A hang, mint rezgés az Ikrek Jupiter év egyik fontos aspektusa, ennek részleteibe most nem megyek bele, mert erről biztosan sokat fogunk értekezni a TheVoidMap-en, de nem mindegy, hogy mit, hogyan, milyen hangsúllyal, milyen érzelmi töltettel mondunk. Amikor kimondunk (kiírunk) valamit, az teremtő igévé válik, akkor is, ha nem "isteni minőség tudatosságával" engedjük szabadon. A "bele kell dögleni a munkába", a "mérgezem magam egy pohár kólával" vagy a "minden férfi idióta" látszólag ártatlan frázis, miközben ténylegesen folyamatos valóságteremtés.

Az Ikrek Jupiter útja a következőképpen alakul:

2024. június 3-án lesz pontos a Plútó trigonja, amikor nem csak a planétára, hanem a konkrét változási folyamatokra nézhetünk rá egy másik aspektusból.

Június végétől a kedvező fényszögektől eltávolodunk, nem kapunk támogatást, így felfokozódhatnak a korábban említett negatívumok. Július első felében azonban ráérezhetünk arra, hogy mit és hogyan kellene változtatnunk a saját kommunikációnkban.

Július végétől október elejéig lesz egy izgalmas kvadrát a Halak Szaturnusztól (csúcspontja augusztus 19.), amikor a családi gondolkodási minták okozhatnak feszültségeket, viszont ezzel lesz a legkönnyebb kilépni a korlátozó sémákból. Ez még novembertől 2025 februárjáig (csúcspont december 24.) visszaköszön, majd 2025 április és május vége közt lesz az utolsó (egzakt találkozás nélkül)  vagyis jó alaposan átformálhatjuk gondolkodásunk gyökereit.

Utána kapjuk a közösségi gondolkodás átalakításának a lehetőségét, amikor is a Halak Neptunusszal jön létre a kvadrát, amivel majd a Kos-Rák tengelyen válik egzakttá, újra a Szaturnusszal: ez már tényleg új kognitív tereket nyitva meg nekünk.

Vedd fel velem a kapcsolatot:

Újraszeretni az anyagot

Újhold és stellium a Bikában: 2024.05.08.

Bevezető gondolat

"Minden egyszerűbb volna, ha ugyanabból az anyagból lennénk, mint az álmaink." (Palotai Boris)

Kezdjük az anyaggal!

Nem volt könnyű megfelelő idézetet találnom, mert az "anyag" kifejezésre leginkább csak a pénzüggyel összefüggő jelentés kapcsán jöttek ki találatok. Pedig itt teljesen más megközelítésre, újraértelmezésre van szükség. Így hát kezdjük az anyaggal, mit is jelent egyáltalán!

Maga a szó – amit én meglehetősen ősinek gondoltam – a nyelvújítás korából, a 18. századból származik. Sőt, az angol "material"  kifejezés is csak pár évszázaddal korábban épült be a nyelvkincsbe. Mindkettő gyökere a latin mater → materia, vagyis az anyából megalkotott anyag.

Az anyag jelentése: "tényleges, hétköznapi, földi, az anyagi világból merített", ellentétben a spirituálissal, a mentálissal vagy a természetfelettivel. Vagy ahogy a Czuczor-Fogarasi 1862-es A magyar nyelv szótárában szerepel: "Az ember anyagból és szellemből alkottatott. Az anyag szétoszlik, a szellem fennmarad."

Talán az anyag, a test, a forma annyira természetes, annyira mindennapi, hogy évezredeken át nem is foglalkoztunk vele. Sokkal izgalmasabb volt a szellem ébredése, az ember önmagára és a világra való csodálkozása. A legtöbb vallás nyomán a test alantassá, megvetendővé vált, olyannyira, hogy újra fel kell fedeznünk létezésünk nélkülözhetetlen alapját.

Pedig a fizikai élet önmagában is egy csoda, ahogy Fred Hoyle, angol kozmológus, matematikus-csillagász fogalmaz: "Annak a valószínűsége, hogy élettelen anyagból egy élő sejt alakuljon ki, kisebb, mint annak a valószínűsége, hogy egy orkán végigsöpör egy roncstelepen, és összeállít egy működőképes Boeing 747-es repülőgépet."

A testünkkel való kapcsolat elvesztésével kéz a kézben járt a anyatermészettől való eltávolodás is, emiatt lehet ilyen hatalmas mértékű a kizsákmányolása, tönkretétele, mindkettővel szembeni tiszteletlenség. És a mérleg másik serpenyőjében szintén együtt jelent meg a környezet- és a testtudatosság.

Épp a múlt héten láttam a Netflixen a Hozd magad formába: Az evés titkos tudománya című filmet, ami az emberi emésztőrendszer lenyűgöző működéséről, az emberi sejtek és a baktériumok fantasztikus kooperációjáról szól. Néhány évtizede ez "undi" lett volna, ma pedig cuki animációkkal egészítik ki a tudományos tényeket.

Az újhold képlete

Az asztrológiában a Bika jegye szimbolizálja az anyagot, a testet, mindent, a fizikai működésünk érzékszervi megtapasztalását, jóllétünk alapfeltételeit.

Most mindez reflektorfénybe kerül: az újhold a Vénusszal, a Jupiterrel és az Uránusszal alkot egy stelliumot (bolygóhalmozódás, többszörös együttállás), ráadásul mindez épp napfelkeltére esik. Ez amolyan "hűha" konstelláció. Nagyon tömény, nagyon esszenciális.

A Nap és a Hold a Ran állócsillaggal, míg a Jupiter az Algollal áll együtt.

Álomanyag

Hosszú keresgélés után mégiscsak ráakadtam a tökéletes idézetre. Bár azt nem tudom, az írónő hogyan értette, hogy ugyanabból az anyagból lenni, mint az álmok, de számomra ez a külön kezelt test és szellem, materiális és spirituális, elképzelés és megvalósulás újraegyesítése.

Ugyanabból az anyagból vagyunk, mint az álmaink. Fizikai valóságunk összefügg a belső világunkkal, hitrendszereinkkel. Mint ahogy az érzelmeink is hatnak testünk működésére. Nincsenek zárt, egymástól független rendszerek. A Bika újhold üzenete ennek a felismerése. Ne csak gondolkodjunk, de érzékeljünk is. Váljunk eggyé önmagunkkal, a testünkkel, a fizikai világgal.

Az Algol jelenléte az ezzel kapcsolatos traumák gyógyítására mutat. Nem csak a bántalmazás vagy az erőszak okoz traumát, de a kollektívben sebként van jelen a testtel való kapcsolatvesztés. Látjuk ezt a születési élményekben, a testkép-zavarokban, bizonyos szépségtrendekben. Ha analógiákban gondolkodunk, akkor azt látjuk, hogy ez ugyanúgy rányomja a bélyegét a valóságérzékelésünkre is.

A jelenlegi átalakulás nem csupán elméleti, hanem nagyon is kézzel fogható. Sok minden íródott már át és még több fog arról, amit valóságnak gondolunk. Itt van például a virtuális tér, amit azok, akik nem születtek bele, kevéssé értenek. Sőt, a Vízöntő korszak még szélesebb, még váratlanabb távlatokat nyit majd...

Az újholddal együtt álló Ran állócsillag is ilyesfajta előremutató jel. Bár az Eridanus csillagkép egy viszonylag fényes csillagáról van szó, saját nevet csak 2015-ben kapott. A névötletre pályázatot írtak ki és az akkor 14 éves James Ott javaslata nyert. A csillag a skandináv mitológia Rán istennője után kapta ezt az elnevezést, aki ott a haragos tengert testesíti meg.

A csillag mellett felfedeztek egy exobolygót is, akit az istennő férje után Aegirnek kereszteltek. Korábban a Naprendszerünkhöz hasonló, központi csillag körül keringő bolygók létezése csupán a sci-fi írók fantáziájában létezett, de az 1990-es évektől megerősítést nyert: mindez valóság! Olyannyira, hogy 2024. május 1-jén 5.662 ilyen planétát tartottunk számon.

Korábban elképzelhetetlen, ma a fizikai világ része. Pontosabban mindig is része volt, csak mi nem láthattuk.

A Vízöntő világkorszakkal nem csak a tudatunk, a valóságunk is tágul, így egyre kézenfekvőbb, hogy az emberiségnek lehetősége adódik másik dimenziókkal összekapcsolódni.

Mint általában, a sábai szimbólum most is tökéletesen reflektál erre a mondanivalóra, a képe: egy új kontinens emelkedik ki az óceánból. "Egy elme, amely mentes a szilárd meggyőződések beszűkítő struktúrájától és a moralista attitűdöktől, az szabadon lehet spontán. Ekkor reagál az ihlet öntudatlan áradására, új gondolatokat hozva létre, amelyekből új valóságok bukkanhatnak elő és emelkedhetnek fel."

Vedd fel velem a kapcsolatot:

Létezés bizalma

TELIHOLD a Bika havában: 2024.04.24.

Bevezető gondolat

"Megkerülni egy nehéz helyzetet pillanatnyilag egyszerűbbnek tűnik, mint a félelmeink ellenére beleállni a konfliktusba, és engedni, hogy történjen bármi. Mindig a legjobb történik akkor, ha engedem, mindig eggyel rosszabb akkor, amikor felülkerekedik bennünk a félelem. (...) Bármi történik is, az igazság mindig belül van, és muszáj képviselni. Nem erkölcsi okok, hanem egzisztenciális kényszer, létem alapjainak védelme miatt." (Sárvári György: Tudatváltás, Egzisztenciális döntés)

Létbizalom

Próbáltam keresgélni más oldalakon, hogyan definiálják a létbizalom szót, de nem nagyon találtam választ. Gyakran összemosódik az ősbizalom kifejezéssel, de az – legalábbis asztrológiai értelemben – mást jelent.

Az ősbizalom a Halak jegyéhez és a 12-es házhoz, a magzatkor állapotához tartozik, ott alakul ki (vagy nem) az a minket sejtszinten átható hit, hogy a világ képes megtartani minket. 

A világ megtart, mi pedig megtanuljuk tartalmazni a világot.

De nem mindegy, milyen formában. Analógiásan a Bika jegye a legsűrűbb anyagi-formai valóság: a testek, a kézzel fogható dolgok realitása. Ez a fizikai értelemben vett léttapasztalat. Pontosabban a fizikai formát öltött léttapasztalat.

Térjünk egy pillanatra vissza a gyermekkori énünkhöz. A bizalom építése különböző állomásokon keresztül zajlik tovább. A Kosnál, ahol a születési élmény történik az önmagunkba, az erőnkbe, a önérvényesítő akaratunkba vetett bizalmat kapjuk meg. Mármint egy normális körülmények közt lezajlott születés során. A Bikánál a csecsemőkornál járunk, ahol a szülők válaszkészsége, figyelme, gondoskodása, aktív szeretete határozza meg, milyennek érzékeljük a fizikai létezést.

Ami itt rögzül, az lesz a fizikai-érzékelési valóságom táptalaja.

Legjobb az egzisztencia szóval írhatjuk ezt le. A szó hallatán leggyakrabban a megélhetőséget, a gazdaságilag biztonságos helyzetet értjük alatta. Ez is a Bika jegyéhez tartozik, tradicionálisan a birtokolható dolgokat soroljuk ide, ami a 21. században sokszor egyenlő a pénzzel. Jóllét és jólét összemosódik. Tágabb értelemben azonban minden olyasmit értünk alatta, amit mi valóságként rögzítünk. Fizikailag, érzelmileg, gondolati síkon.

Nem tudok olyan példát mondani, amit ne ebből a térből hívnánk életre. A párkapcsolat, a testkép, a munkahelyi sikerek, a bőség- vagy épp szegénységtudat, a tehetség, és még számtalan dolog létrehív egy érzékelhető, érzékszervi szinten befogadható valóságot. Nevezzük komfortzónának.

Erről már beszéltünk, hogy a komfortzóna nem egy kényelmes karosszék, hanem egy megszokás-állapot. Már nem fáj, hozzászoktam. Beletompultam.

Azonban az egzisztencia szó gyökere a latin "existentia" vagy "exsistere" szavak, ami azt jelentik: "kilépni, kiállni, előbukkanni, megjelenni; létezni, lenni".

Vagyis a létezés nem egy betonba öntött késztermék, hanem folyamatos teremtés.

A telihold-képlet

Maga a telihold képlet sem egyéb, mint egy folyamatból kiragadott időpillanat. Hozzáadódik például a Jupiter-Uránusz együttállása (Amit az ember el tud képzelni...) a Vízöntő Plútó személyes Univerzuma, itt most egyszerűen csak egy másik aspektusból tekintünk erre az átalakulásra.

A Bika Nap ráirányítja a figyelmet, hogyan rögzíti újra és újra a lényünk a létünket, vagyis a gondolkodásunk, a világlátásunk, az érzelmi állapotunk a valóságunkat. Minden pillanatban az illúzióból, a nem láthatóból hívjuk életre a realitást, a láthatót. Jóval könnyebb ezt a rutinok mentén "előállítani", mint másodpercről másodpercre megküzdeni önmagunkkal, hogy valami mást lássunk, mint amit megszoktunk. De nagyon szeretnénk.

A Skorpió Hold ezzel szemben a tudatalatti kavargó mélységeit, a kreatív káoszt mutatja. Azt, ahol minden pillanatban darabokra hullik minden és átalakulhat teljesen más formává (a skorpióból így lesz sas). Itt a biztonságot a szüntelen változás adja.

Tudatos és tudatalatti énünk közt a közvetítő a Plútó, ami pedig, ha akarjuk, ha nem, éppen totálisan átalakít körülöttünk mindent. Ráadásul ebben a konstellációban, ő a Hold – a széthullás – felé billenti a mérleget.

Forog a kerék

A Zodiákust más néven évkörnek nevezzük. Ez reprezentálja az emberi életet a létbe lépés pillanatától. De az itt hordozott tartalmak csak "tájékoztató jellegűek", hiszen egy másodperccel a születésünk után már tovább mozdul minden.

Amikor egy születési képletet vizsgálunk, ehhez a kiindulási állapothoz térünk vissza, mert öntudatlanul ennek a folytatását, következményeit rögzítjük. Így véssük fel a már említett csecsemőkori létbiztonság tapasztalatokat is önmagunkba. Forog velünk az élet kereke és újra meg újra felbukkannak az életünkbe ezek a már egyszer átélt élmények. Még csak nem is kiszámítható, ritmikus módon, ahogy azt a természet vagy a csillagok körforgása teszi. Nem csak a Bika hónapban vagy egy 2-es házas tranzit során hatalmasodhat el rajtunk egzisztenciális félelem, hanem akár egy teljesen hétköznapi vagy netán tényleges krízishelyzetben.

Emiatt a véletlenszerűség miatt bármikor visszatérhetünk ide és elkezdhetünk változtatni ezen az életterületen. A Bika hónap azonban még meg is könnyíti ezt nekünk, hiszen az energetikai tér üzenetében, kódjában megjelenik mindez, így erre jobban rezonálhatunk.

Ha most azt érezzük (pozitív vagy negatív értelemben) hogy megrendül körülöttünk a világ, akkor álljunk bele mi is ebbe bele. A megrendülés azt jelenti, "szervezet, állapot, helyzet, lelki magatartás valamely eset, esemény következtében elveszti szilárdságát". Pont erről beszéltünk az elején. A régi szilárd formának szét kell hullani, hogy valami újat építhessünk fel.

Vedd fel velem a kapcsolatot: