Kint-bent: rend

Szűz jegyében a Nap: 2021.08.22 (23h35p)

Bevezető gondolat: "Egy kisfiú odament az apjához, és játszani akart vele. De az apjának nem volt rá ideje, és kedve sem. Tehát elgondolkozott azon, hogyan foglalhatná le a kisfiút. Egy újságban megtalálta a Föld részletesen megrajzolt képét. Kitépte a képet, és sok kis darabkára vágta össze. Utána odaadta a kisfiúnak, és úgy gondolta, hogy a gyermek most hosszú időt el fog tölteni ezzel a nehéz kirakós játékkal. A fiú leült a sarokba, és elkezdte összeállítani a darabkákat. Néhány perc múlva odament az apjához, és megmutatta neki a kész képet. Az apja nem akart hinni a szemének, és megkérdezte a kisfiútól, hogyan sikerült neki ilyen rövid idő alatt. A gyermek azt válaszolta: „A kép hátoldala egy embert ábrázolt. Azt raktam össze. És amikor az ember már rendben volt, akkor a világ is összeállt.”" (ismeretlen)

♍

Tegnap, néhány perccel éjfél előtt a Nap átlépett a Szűz jegyébe. Ez a jegybe lépést a telihold vezetett át, így ahogy a Halványkék teliholdban is megfogalmaztam, az onnan nyert kreatív energiát vihetjük most bele a mindennapokba.

A Szűz hónap az egyik legaktívabb, legtevékenyebb időszak – az évkör szerint az aratás, a betakarítás, a szüret ideje, a termények szelektálása, feldolgozása, ezzel együtt felkészülés a télre.

Bár a legtöbben már nem a földeken dolgozunk, a ritmus megmaradt: ezekben a napokban rázódnunk vissza a lelassulásból, a nyaralásból a kora őszi hétköznapokba. A fenti munkálatokat átfordíthatjuk a saját feladatainkra: ilyenkor érdemes szelektálni, takarítani, életmódon korrigálni, illetve áttekinteni az évből eltelt időszak eredményeit és terveket készíteni a maradék hónapokra.

A Szűzben három planéta található: a Nap, Merkúr és Mars – melyek nagymértékben segítik a fent leírt tevékenységek kivitelezését – mivel rajtuk keresztül összehangolhatjuk a tudatosságot, a gondolkodást és a cselekvőerőt.

Ám a rendrakás, a helyzetelemzés nem csupán a fizikai életterünkben fontos, hanem a "fejünkben" is. Pontosabban a kettő elválaszthatatlan egymástól. Nem véletlen, hogy például a feng-shui is az ember és a környezete kölcsönhatásáról szól.

Épp tegnap posztolt Sárvári György is ide vágó gondolatot:

"- Szeretnék végre élni.
- Megértem, de ez csak úgy működik, ha a beszélgetésből átlépünk a realitás és rendcsinálás valós szintjére…
- Benne vagyok.
- Nos, az első házi feladata az élettere rendbetétele lesz. Kezdjünk egy teljes lomtalanítással,  a ruhatára kiselejtezésével és a fizikai tér kiürítésével, tisztításával. Kap rá egy hétvégét. Ha sikerül, folytathatjuk."

Oda-vissza igaz ez, hiszen a régi életünk "szemetére" nem lehet új életet emelni, a zsúfolt szekrénybe nem érdemes újabb ruhákat passzírozni.

Ahhoz, hogy a jövőnek teret adjunk, a múltat ki kell söpörni.

Valódi életmód-váltás sem működik úgy, hogy lelkileg nem változunk. Legfeljebb ideig-óráig lemegy néhány kiló, netán gyógyszerrel elfedjük a tüneteket, de ettől még legbelül nem lesz egyensúly.

Ha viszont a teljes körű "rendrakó csomagot" választjuk, a hónapban rengeteg tiszta, egyértelmű támogatást kapunk.

A Szűz hónap fontosabb "feladatai"

Augusztus 24., kedd:

Az utolsó lassú mozgású planéta, az Uránusz is retrográd mozgásra vált és így október 11-ig mindegyik hátrál. Ez az égi irány mindig visszafelé viszi a figyelmet, vagyis jobban felismerhetjük a fejlődésünket, az előre lépésünket akadályozó szokásokat, mintákat.

Augusztus 30., hétfő:

A Mérlegbe átlépő Merkúr a Vénusz fennhatósága alá kerül, ami a (főként anyagi természetű) félreértéseket, a vitákat segíti tisztázni, a diplomatikusabb megoldások felé mozdítani.

Szeptember 7., kedd:

A Szűz újhold sok izgalmas konstellációt tartogat, például egy egzakt Uránusz trigont, illetve a Fekete hold Lilith és a felszálló-holdcsomópont együttállását. Igazán erőteljes energiák, melyek teljes körű kiaknázásához nagy fokú odafigyelés és tudatosság szükségeltetik.

Nem árt, ha eddigre már túlesünk a takarításon, mivel innentől kezdődik igazán a tervezési fázis.

Szeptember 10., péntek:

A Skorpióba lépő Vénusz és Uránusz-Menkar második együttállása szintén egy napra esik. Ez főképp a hölgyeket fogja érinteni, a női energiák kerülnek ugyanis előtérbe: fizikai vagy lelki tünetek felerősödhetnek.

Szeptember 14., kedd:

A Nap és a Neptunusz ezen a napon kerülnek pontosan szembe, itt már elég feszültek az energiák.

Tavaly Tisztánlátás címen született erről bejegyzés, idén az összegzés mentén nagyjából most kellene oda eljutnunk, hogy mennyire sikerült követni az álmainkat. Ide csatlakozik be az Oroszlán farkát kijelölő Denebola állócsillag is.

Szeptember 15., szerda:

A Mars szintén átlép a Mérleg jegyébe, ezzel a hó eleji négy uralomból két fontos uralmi cserés rangvesztésünk lesz.

Ha eddig nem használtuk ki a Szűz hónap adottságait, azt vehetjük észre, hogy egyre nehezebben haladunk előre. Több akadállyal, problémával találhatjuk szembe magunkat, mintha a szőnyeg alá söpört teendők megunták volna a kárpit alatt való bujkálást és hirtelen felszínre törnének.

Szeptember 21., kedd:

A hónapot egy szintén feszültebb telihold zárja, amit egy nappal később már a Nap jegyváltása követ.

Megint csomagként visszük tovább a hónap tapasztalatait. Míg az Oroszlán útra valója – a felszabadított énerő – a hétköznapokban valósulhatott meg igazán, úgy a Szűz hónap rendrakása – vagy rendetlensége – a kapcsolataink tükrében fog leginkább érvényesülni.

Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!

Érdekelnek az asztrológiai aktualitások? Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Halványkék hold

Oroszlán havi telihold No. 2.: 2021.08.22 (14h02p)

Bevezető gondolat: "Jobb egy törött gyémánt, mint egy ép kavics." (Konfuciusz)

☉☽

A "kék hold" nem az égitest színére utaló definíció, hanem egy naptári esemény. Általában havi egy telihold van, de nagyjából háromévente két telihold is jut egy hónapra. Ebből a második nyerte meg magának a "kék" jelzőt. Maga a szó az angol "once in a blue moon" vagyis "hébe-hóba", "igen ritkán" kifejezésből ered.

A Gergely naptár szerint nem kék, de csillagászati almanach alapján az, mivel az Oroszlán havának ez a második teliholdja – ezért lett a címben halványkék.

Asztrológiai értelemben nagyon fontosak ezek a speciális Nap-Hold fényszöggel induló és záródó hónapok, mivel sajátságos töltést adnak a jegyenergetikának. A Nap a tudatos figyelem: például a ma este kezdődő Szűz hónap már a hétköznapok rendjére, a munka-, iskola- és óvodakezdésre irányítja a fókuszt. A Hold a tudatalatti gyújtópontja, ami jelen esetben a tükörként funkcionál a Nap-tudatnak.

Az idei Oroszlán hónap az önérvényesítő-erőt húzta alá négy piros vonallal (A négy király) Az első telihold ez Önfeledt önérvényesítéssé pontosította, a mai pedig egyfajta összegzésre invitál bennünket.

Ahogy írtam, a Szűz időszaka már a napi rutinokról, az élet szervezéséről és rendszerezettségéről szól.

Egyáltalán nem mindegy, hogyan éljük meg ezt: úgy, hogy a nyaralás után már megint tekerni kell tovább a mókuskereket vagy képesek vagyunk a saját felszabadított, kreatív energiáinkon keresztül létezni a mindennapokban.

Mindkét teliholdnak vizes az aszcendense, de míg az elsőnél a külvilágra reflektálunk, a másodiknál már (ha egy picit is foglalkoztunk a fenti témával), sokkal inkább a saját belső erőnkre, elszántságunkra támaszkodhatunk.

Épp most teljesedik ki a Mars-Uránusz trigonja is, ami a jó – és főképp eredeti – ötletek, gyors és hatékony megvalósítását segíti elő.

Konfuciusz gondolatát ezért is választottam a telihold mottójának: merjünk önmagunk lenni, még akkor is, ha ettől kifelé nem vagyunk tökéletesek.

Nem kell megfelelni semmilyen sztenderdnek, sokkal fontosabb, hogy a saját ragyogásunkat engedjük végre megnyilvánulni.

Az Oroszlán Nap a szuverenitás, az egység élmény önmagunkkal, vele szemben a Vízöntő Hold pedig segít visszahelyezni magunkat érzelmi individuumként a nagy egészbe.

Egy gyémánt nem akarja magát más kavicsokhoz mérni: pontosan tisztában van saját kvalitásaival. Lenyűgöző, erős, legyőzhetetlen. A hibákon pedig csiszolással (önismerettel) mindig lehet javítani.

Amikor drágakő meghatározást tanultam, legfontosabb üzenetként azt hoztam magammal, hogy a kristályok értéket a "hibák" adják. A mesterségesen előállított kövekben lehet, hogy nincsenek zárványok, de ettől el is veszítik valódiságukat. A természetben fejlődő drágakövek – épp úgy, mint az emberek – növekszenek, változnak, sérülnek, regenerálódnak.

fotó: innen

Ezen a képen egy gránát zárványt láthatunk, ami piaci értékét tekintve ronthat a gyémánton, de különlegessé, egyedivé és főképp természetessé teszi a követ.

Mi döntjük el, hogy a látszatra és külsőségekre törekedve kavicsként éljük le az életünket vagy felvállalva "töréseinket" gyémánttá válunk.

Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!

Érdekelnek az asztrológiai aktualitások? Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Föld-tudatosság

Nap-Alphard együttállás: 2021.08.20

Bevezető gondolat: "A természettől való elszakadás különösen a forró, száraz nyári időszakokban mutatkozik meg jól láthatóan. Míg a mezőgazdászok és erdészek epedve várják az esőt, a városi lakosság nagy része örömmel fogadja a zavartalan jó időt jósló időjárás-jelentést. A szárazság következményeinek nincsenek tudatában, gyakran nem is ismerik azokat. Holott a környezetpusztítás és az éghajlatváltozás küszöbén fontosabb, mint valaha, hogy felismerjük és megértsük a természet jelzéseit. Csak így ébredhetünk rá, hogy mit veszíthetünk." (Peter Wohlleben)

✨

Néhány hete a médiákban megkongatták a klímaválság-vészharangot. Hogy mekkora a baj, nem tisztem eldönteni – nem is erről szól ez a bejegyzés – ám összefügg azzal, amiről most mesélni szeretnék.

Egy brit úriember, bizonyos James Lovelock, 1970 környékén publikálta a Gaia-elméletet, miszerint a Föld összes élő és élettelen része szorosan összefüggő, homeosztatikus rendszert alkot.

Akkor kezdett el az élőlények közössége által befolyásolt, önszabályozó Föld gondolatával foglalkozni, amikor a NASA megbízásából a marsi élet lehetőségét tanulmányozta. A modellt és az elnevezést is a görögöktől kölcsönözte: Gaia a földi lét szülőanyját személyesíti meg.

Feltételezése szerint a bioszféra úgy működik, mint egy élőlény és az emberi testhez hasonló. Az emberi test egy egységet alkot, ám több milliárd önálló sejtből épül fel, ráadásul sok millió további élőlénnyel is szimbiózisban él – ilyenek például az emésztőrendszer baktériumai.

Ezen kívül bonyolult önszabályozó mechanizmusok működtetik: ezek tartják optimális szinten a testhőmérsékletet, a vércukorszintet, a testnedvek pH-értékét és még számtalan egyéb paramétert, amelyeknek a normálistól való jelentősebb eltérése a szervezet károsodását, sőt pusztulását okozhatja.

Az ember életképességéhez nemcsak jól működő belső szabályozásokra van szükség, hanem alkalmas környezeti feltételekre is. Ezért az ember a környezetét, vagyis a „külvilágot” céltudatosan alakítja: házat épít, ruházatot, fegyvert és járművet készít.

Lovelock szerint mindezekre a bioszféra is képes. A Föld mintegy 4 és fél milliárd évvel ezelőtt keletkezett, és az élet 3 és fél milliárd évvel ezelőtt kezdett kialakulni. Azóta a földi klíma meglepően stabil, annak ellenére, hogy a Földet számos jelentős környezeti katasztrófa érte.

Előfordult, hogy több millió éven keresztül intenzív, nukleáris eredetű ionizáló sugárzás érte vagy a napsugárzás több millió évig mintegy 30%-kal gyengébb volt, mint manapság, ami elvileg 50-80 fok hőmérséklet-csökkenést okozhatott volna. Ennek ellenére a Föld felszínén az átlagos éves középhőmérséklet alig változott, ugyanis a csökkenő besugárzást az üvegházhatás felerősödése kompenzálta. Megesett, hogy az “ózonréteg” nemcsak meggyengült, de egy időre meg is szűnt létezni, mivel a sztratoszférából az összes ózon eltűnt, de a bioszféra ezt is túlélte.

Ezekben a folyamatokban jelentős szerepet kap a természetes kiválasztódás: a bioszféra stabilitásának megőrzése érdekében kifejezetten szükség van arra, hogy időnként egyes élőlények tömegesen elpusztuljanak. Hasonló ez ahhoz, ahogyan az emberi szervezet elhárít egy veszélyes bakteriális fertőzést az önmagukat feláldozó fehérvérsejtek tömeges megsemmisülése árán.

Az emberi szervezethez hasonlóan a bioszférában is létrejöhet „rákos daganat”, vagyis valamely élőlény populáció aránytalan és gátlástalan elszaporodása, ami olyan mértékűvé válhat, hogy a korábban jól működő önszabályozó mechanizmusok durva megzavarása révén veszélybe sodorhatja a bioszférát. A bioszféra ilyenkor a veszélyes populáció megsemmisítésére fogja az erőforrásait mozgósítani.

Lovelock szerint a bioszférában olyan hatalmas energiák működnek, hogy az ember bármit is tesz, nem képes a bioszférát megsemmisíteni. Az azonban előfordulhat, hogy a bioszféra önvédelmi mechanizmusa egyszer majd kiküszöböli az embert, mint veszélyes tényezőt.

A Gaia-elmélet összegzését Héjjas István: Buddha és a részecskegyorsító című könyvéből emeltem át.

Valami ehhez hasonló elgondolásra ismerhetünk rá az Avatar című filmben is, ahol a Pandora nevű bolygó egy idő után megelégeli az őt kizsákmányoló földi konkvisztádorok viselkedését – és összekapcsolódva az élőlényeivel támadásba lendül.

Az elméletet megalkotó, jelenleg 102 éves tudós nem csupán biológus, kémikus, egyetemi oktató, ökológus, környezetvédő, biokémikus, meteorológus és méhész, hanem ráadásul mitológus is. Utóbbi szenvedélyéből adódóan fedezhette fel ő is a párhuzamokat az archetipikus mítoszok és a gyakorlati megvalósulás között.

A bejegyzés apropója az, hogy nemzeti ünnepünkön a Nap együtt áll az Északi Vízikígyó szívével, az Alphard-dal. Tavaly már Ezerarcú félelem címmel írtam róla, most azonban a fentiek mentén kiegészíteném.

A lernéi Hüdra Héraklész tizenkét próbájának egyike. Ez a rettenetes sárkánykígyó tulajdonképpen egy khtonikus erő (a föld mélyének pusztulást, bomlást, ugyanakkor termékeny gyarapodást, növekedést biztosító hatalma). Neve a "hidro" szóból ered, ami előtag vízzel kapcsolatos dolgokat jelöl. Ráadásul maga a helyiség – Lerna – neve is „forrást” jelent.

Kezdetben ezen a területen feküdte a kristálytiszta vizű Szent Lerna-tó, ami az Égei-tengertől dűnékkel határolt édesvízi lagúna volt. A korai bronzkorban a tó átmérője 4,7 km volt (közel Szelidi-tó méretű, ám a környéken végzett erdőirtás növelte az iszaplerakódást, majd elmocsarasodott. Napjainkban már csak geológiai kutatások igazolják a tó létét. A valóságban tehát az emberi civilizáció térhódítása tette tönkre a Föld egyik azúrkék ékkövét.

A mítosz szerint ezen a lápos vidéken élt a Hüdra, a káosz teremtménye, a föld, az alvilág és a tenger közös leszármazottja, vagyis egy olyan rettenetes pusztító természeti erő, ami felett egyszerű halandónak nincs hatalma. Magába szippantotta az életet adó vizet és helyette mérgező leheletével (maláriával) fertőzte az embereket.

A mitológia rendkívül sok rétegben értelmezhető – egyszerre van fizikai és lelki vetülete.

Érdemes végiggondolni, hogy az ember és a természet csatája milyen messzire nyúlik vissza. Héraklész legtöbb próbatétele ezeknek a kaotikus természeti csapásoknak vagy ha úgy olvassuk, akkor a tudatalatti félelmeknek a legyőzése volt. 

A modern kor embere rendkívül messzire került a természettől, ennek megfelelően irtózatos ütemben zsákmányolja ki a Földet. Ez a fizikai-anyagi valóság: olvadnak a jégtakarók, emelkedik a hőmérséklet, egyre több szélsőséges természeti jelenséget tapasztalunk a nagyvilágban és a közvetlen környezetünkben.

Igen ám, de a modern kor embere önmagától is eltávolodott: fogalmunk sincs testünk-lelkünk jóllétéről, nem merünk szembe nézni a szörnyeinkkel, inkább remegve etetjük őket félelmekkel, szorongásokkal, stresszel.

"Az ember nem azért veszíti el magát, mert nem tudja, hová megy, hanem mert elfelejtette, honnan jön." mondja Matías De Stefano.

Külső-belső szörnyetegek: ugyanazok. A minket éltető Föld, a lelket megtartó forma – a test – tiszteletének hiánya. A hős útja olyan beavatás, ahol újra megtanuljuk valódi odaadó szeretettel szeretni magát a létet. Önmagunkkal együttműködve Gaiaval is újrakapcsolódunk.

Ahogy a saját sorsunkat átalakítjuk, a világ sorsát is észrevétlenül megváltoztatjuk.

Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!

Érdekelnek az asztrológiai aktualitások? Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

A lélek szabadsága

Újhold az Oroszlán jegyében: 2021.08.08 (15h51p)

Bevezető gondolat: "Az emberek úgy általában szeretik a szabadságot, de pontosan nem tudják, ez miben áll és milyen lehet. Ha megkérdezik az embereket, hogy szeretnek-e szabadon élni, igennel fognak válaszolni. Ha megkérdezik őket arról, hogy ők akarnak-e a sorsuk felől dönteni, akkor már más lesz a válasz, mert egy bizonyos szempontból szeretik a szabadságot, más szempontból azonban félnek tőle. A szabadság ugyanis felelősséggel is jár: mi vagyunk felelősek saját életünkért, a környezetünkért, nemcsak családunkat, hanem egész országunkat értve ezalatt." (Heller Ágnes)

☉☽

Gyerekkoromban egyetlen poszter volt a szobám falán. A kép egy gyönyörű szürke almásderest ábrázolt, a ló mögött pedig felsejlett egy kerítés. Mivel a karám egésze nem látszott, nem lehetett tudni, hogy a ló a területen belül van és a menekülési útvonalat keresi vagy épp kiszabadult onnan és a szabadságról megrészegülten ugrándozik.

Szerettem nézni a képet és azon merengeni, hogy vajon csak a képzeletünkön múlik, hogy a kerítést hova vizionáljuk az életünkbe? Jó dolog a biztonság, a palánk védelme, az istálló melege, a friss víz és a finom zab, de én a ló helyében mégis mindig a féktelen száguldást, a vad hegyeket, a végtelen mezőket választottam volna.

Hogy miért jutott eszembe ez a régi emlék? Mert a Szaturnusz-Uránusz kvadrátja pontosan erről a dilemmáról szól.

A két planéta együtt hatása fokozatosan nyomja össze körülöttünk a karám falait.

Tavaly karácsony óta érezhetjük ennek a fényszögnek az energiáját, ami egészen 2022. téli napfordulójáig tart. Amikor valamilyen konstellációt alkotnak a Nappal – mint például a mostani újhold idején – érdemes tudatosan is foglalkozni az általuk képviselt üzenetekkel.

(Az első egzakt kvadrátjuk februárban volt – Az én határán – a második júniusban: Villanófény.)

Az orbisuk most már 5°, de az extra "fűszert" az újholddal való t-kvadrátjuk adja. Az Oroszlán újholdnál tulajdonképpen szívvel-lélekkel önmagunk vagyunk. Ez a legteljesebb én-egység: a tudatos és a tudatalatti énünk összeolvad, az egó pedig központi csillagként mozgatja maga körül a többi személyiségrészt.

Az önös egó el is hiszi, hogy ő mozgatja a világot: nincs objektív rálátásunk a gondolatainkra, a cselekedeteinkre, az indulatainkra, a hitrendszereinkre, az érzelmeikre. "Én így gondolom", "ez így van" – minden más hülyeség.

A tudatos egó viszont Hélioszként ragyog: felülről, egy magasabb perspektívából megfigyel. Az ilyen ember is lehet dühös, de képes magát kívülről látni és nem a másikra vetíti a haragot, hanem megéli a pillanatnyi negatív hangulatot. Így is hibázhatunk, hozhatunk rossz döntéseket, de ezeket nem a sérelem páncéljaként hordozzuk, hanem levonva a konzekvenciákat tanulunk belőlük. Így is lesz egy általunk formált kép a világról, de nem hisszük, hogy a kizárólagos igazság Szent Grálját birtokoljuk.

Ilyen formában létezni: az a lélek szabadsága.

A fentebb említett folyamatok egyre több embert inspirálnak arra, hogy rátaláljanak erre önmagukban. A Vízöntő Szaturnusz (Mindenki egy csillag) eleve feszegeti az egyéni szabadság kérdéseit, de az Uránusszal karöltve egyből meg is kérdőjelezi, hogy amit eddig a szabadságról gondoltunk, azt vajon mennyire éljük a mindennapokban.

A Vízöntő korszak, ami felé az emberiség halad rengeteg korábbi tapasztalatot, felfogást átértékel. Minél inkább együttműködünk ezekkel az új hullámokkal, annál könnyebb lesz az átmenet.

Ehhez az első lépés, hogy felébredjünk a transzgenerációs minták fogva tartó ismétlődéseiből és megnyíljunk az újnak, a másnak és teljes elfogulatlansággal kísérletezzünk a saját mintáinkkal. 

Azt fogjuk észrevenni, hogy a nem megfelelő, már nem hozzánk tartozó dolgok egyre gyakrabban szúrnak szemet. A világban mindenképpen vannak korlátok: ezzel meg kell békélnünk. Gyerekkorom plakátlovának a karámon túl a hegyek jelentik az újabb, tágabb korlátot.

De anélkül nem követhetjük a kereteinket, hogy felül ne vizsgálnánk azok létjogosultságát. Így dönthetünk, hogy maradunk vagy távolabbi keretekig merészkedünk.

Gyerekes, naiv, vak függőségekből a szuverén felnőtt lét felé terelgetnek bennünket: ez pedig nem más, mint a szabadság felelőssége, a döntéseink felvállalása.

A független ember erőforrásként viseli szívében a múltját, a gyökereit, a származását és nem hárítja másokra saját tehetetlenségét.

Ezeknek a transzformáló időszakoknak a legnagyobb feszültsége, hogy mélyen ott él bennünk a forma, a logika, a megszokások iránti tisztelet, de már ösztönösen érzékeljük, hogy ezek szép lassan semmivé porladnak.

A varázslat és metafizikai határát súroló eszme – miszerint a gondolat a valóság és a gondolatnak teremtő hatalma van az anyagi világ felett – egyre inkább beszivárog a hétköznapi gondolkodásba.

Minél inkább elfogadjuk ezt, annál kevésbé korlátoznak a múlt eszméi és annál produktívabban tudjuk használni a bennünk lévő kreativitást és teremtőerőt.

Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!

Érdekelnek az asztrológiai aktualitások? Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!