12 éves a blog!
Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
A Halak jegy és a hozzá kapcsolódó 12-es ház (mint életterület-vetület) a köztes lét átmenetéről szól. Ha az évkör ritmusát vesszük alapul, akkor ez a tavaszt – a természet születését – előkészítő állapot.
Ugyanez a ciklus az emberi életkörben a magzatkor, amikor az élet csodája végbemegy. Két aprócska sejt információcseréjéből nem csupán karok, lábak, szív és tüdő jön létre, hanem családi történetek, a lélek genetikája, előző életek tapasztalatai öltenek fizikai formát.
A prenatális időszak analógiái a Halak-energiával egyértelműek. Az anyaméhen belül ideális állapotok uralkodnak, épp mint az Édenkertben. Vízben lebegünk, nincs nehézségi erő, nincs éhség, hideg vagy erős fény, nincs feladat, nincs felelősség, nincs kihívás. A kilenc hónap percei egyfajta absztrakcióban telnek és a csírázó kis lény létre álmodja önmagát.
Ám ebbe a Paradicsomba is befurakodnak a kígyók elutasítás-érzés, szorongás, bizonytalanság, félelem alakjában. Minden ilyen tapasztalat mélyen belénk kódolódik és az álomidő a hétköznapok valóságán tükröződik.
Ez lesz a Halakkal szemben lévő Szűz: a mindennapok rendje, a rutinszerű gondolkodás és cselekvés, lelkünk és testünk egészsége, létezésünk ár-érték aránya.
Megfoganni, érlelődni, megszületni fizikailag egyszer – spirituálisan számtalanszor lehet.
Az Univerzum is végtelenül hal meg és születik újjá, mi pedig az ő gyermekei vagyunk, felruházva ugyanezzel a képességgel. Bármikor mondhatjuk azt, hogy "Elég!" felrobbanthatjuk a korábbi sémánkat és belevághatunk egy új világ teremtésébe.
A mítoszok is erről szólnak: vannak meghaló-feltámadó istenségek, mint Jézus, Ozirisz vagy Istár, Indiában pedig állandóan jelen van Siva a "pusztító", Visnu a "megtartó" és Brahma a "teremtő".
Míg az abszolútum tisztán és egyértelműen mutatja ezt a mintát, addig emberként (a saját kis egónk börtönébe zárva) nem ilyen egyértelmű ez az újrakezdés. Kiléphetünk kapcsolatokból, elköltözhetünk új otthonokba, válthatunk munkahelyet.
Látszólagosan átrendezhetjük az életünket, de ha nem álmodtuk valami egészen mássá, akkor mint a gaz, előbb-utóbb felüti a fejét a régi minta.
Ugyanolyan fojtogató kapcsolatban, kényelmetlen körülményben, idegőrlő munkában találjuk magunkat. Vissza kell térnünk az élet eredetéhez, hogy átírhassuk a történetünket.
Ezt tulajdonképpen bármikor megtehetjük, a Halak hónap azonban alapenergiájából fakadóan elősegíti, támogatja az ilyen jellegű elhatározásokat.
Napnyugta után, 18 óra 35 perckor lesz a hónap újholdja, három erős, tiszta stelliummal. Ezek amolyan stratégiai pontok, amik segítenek összerendezni magunkban a test, a lélek és a szellem egységét – amire nagy szükségünk is lesz, mivel az év első fele kissé szétzilálhatott bennünket.
Az újhold folytatása a Mars-Plútó és Vénusz pontos együttállása reggel 9 óra 43 perckor. A sábai szimbólum kulcsmondata: "A szellemi értékek élvezete a lélek által, amely képes megismerni azok következményeit." Ez a konstelláció segíthet abban, hogy rálássunk a kapcsolati működéseink hiányosságaira és a felismerésekből megszülethet az átalakulás.
Szinte a jegyváltás kezdete óta a Nap a Jupiter hatókörében tartózkodik, de ezen a napon éri el a közvetlen együttállást (15 óra 07 perc). Utoljára 2010 februárjában volt lehetőségünk ily módon rápillantani magunkra. Abban az évben nagyon komoly változások kezdődtek – akkor indult a hét évig tartó Uránusz-Plútó kvadrát – most, tizenkét év elteltével ünnepélyesen lezárjuk a ciklust. Kifejtem majd bővebben!
A Mars és Vénusz "kézen fogva" mindössze 7 perc különbséggel lépnek át a Vízöntő jegyébe. (07:23 és 07:30) Szerintem ez a konstelláció is egy izgalmas kérdést kapargat meg. Egyre gyakrabban hallani: "nekem a szerelmem a legjobb barátom" Vajon rendben van-e ez a kijelentés? Megvizsgáljuk!
Az éj leple alatt a Merkúr átlép a Halakba és kifejezetten jó táptalajt ad a vizualizáció, a gondolati teremtés gyakorlására. Ehhez azonban a saját belső kétségeinken kell túllépnünk. A Nap és az Ikrek Hold kvadrátja bizony sok "egójátszmát" hozhat. Ha azonban sikerül kikerülni az elménk kifogásokat gyártó, mindent analizáló mókuskerekéből, akkor meglepő dolgokat tapasztalhatunk.
Ehhez csatol vissza minket a fokot váltó Plútó is: nagyon szép összefüggés-felismeréseink, tiszta megérzéseink lehetnek!
A Nap a Jupiter után a másik uralkodóját, a Neptunuszt is utoléri. Ezt a tudatos rátekintést összesen 13-szor tehetjük meg, aztán újabb 150 évre elbúcsúzunk a Halak Neptunusztól. Itt a saját magunk és a világ spirituális viszonyait ismerhetjük fel: mennyire tiszta és mennyire illuzórikus az, amit sejtünk-gondolunk. Ebben a jelben éppúgy ott rejtőzik az Univerzum energiáinak feltétlen befogadása, mint az önbecsapás mindent behálózó, elburjánzó csírája.
Én nem tudom, hogy íródtak az égi ritmusok, csak lenyűgözve olvasom a kottát. Papírsárkánnyal kezdtük és zárjuk a hónapot az év első tízmilliószoros telihold-napján. Ez a hónap önmagában egy teljes újjászületési ív, igyekezzünk együtt haladni az áramlással!
🌟
Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!
Meghatározó lehet továbbá, hogy milyen állócsillagokkal kerülnek kapcsolatba a planéták, illetve az sem egy elhanyagolható szempont, hogy milyen égitestek "kommunikálnak" éppen egymással.
A mostani teliholdnál gyakorlatilag a fent felsorolt szempontok mindegyike érvényesül. A Nap és a Hold szembenállását a holdcsomópont-tengely "szorongatja meg" egy átfutó kvadráttal. E négy sarokponthoz csatlakozik az Algol és az Alfard állócsillag – mindkettő a legbelső félelmeinkkel "dolgozik". Oldást pedig a Plútótól kapunk, szintén egy egzakt fényszögön keresztül. A Vénusz és a Mars kiteljesedő együttállása pedig hab a horoszkópunk tetején.
Az Oroszlán-Vízöntő energia a kreatív önkifejezés tengelye: lényegünk kinyilatkoztatása. Az Oroszlán felismeri önnön egyedi fényét, különlegességét és azt kiárasztja a világban. A Vízöntő "egén" mindenki ezzel az individuális sugárzással ragyog, így tágulunk bele a szűkös kis Naprendszerünkből az Univerzum végtelenségébe.
Ám saját fényünket felismerni nem is olyan könnyű. Nem véletlen, hogy az önismereti utak végső soron egyetlen kérdés felé vezetnek: ki is vagyok én valójában? Mindegy, hogy a párunkat, a hivatásunkat, a szülői szerepünket, az egészségünket keressük, tulajdonképpen
mindezekben tükröződve is saját magunk megismerésére vágyunk.
Ebben a fénykeresésben gyakran elvakítanak bennünket bizonytalanságaink, félelmeink, szerzett, hozott és örökölt blokkjaink.
Rengeteg energiánk akad el kudarcélményekben, fel nem oldott, le nem zárt kapcsolatokban – nem csak párkapcsolatokban – de kihűlt barátságokban, dühítő, akadályoztató helyzetekben, megvalósulatlan álmokban is rengeteg erőforrást hátrahagyunk magunkból.
Ezeknek a lélekszilánkoknak sem a tér, sem az idő nem gátja: bizony előző életekből vagy transzgenerációs mintákból is elszívhatják az életerőnket.
A Bika-Skorpió tengely alapüzenet: Magunkhoz ölelni az életet. Ezt azonban nem tudjuk megtenni önmeghatározás nélkül. Először magamat kell szeretettel átkarolni, utána már jóval tágabbra nyílik a karunk.
Az átfutó kvadrát ☒ a legzártabb fényszögalakzat, általában rendkívüli módon megakasztja az energiákat. Így ennek mentén mi is érezhetünk az életünkben egyfajta beragadást, de ez a passzivitásra "kárhoztatás" hatalmas belső erőket is mozgósít.
Olyan ez, mintha körülöttünk kakofónia tombolna és ebben a zajviharban lennénk kénytelenek meditálni.
Nem könnyű, de nem is lehetetlen. A felharsanó hangok a démonjaink. Alfard, az ezerarcú és Algol, a legbelső félelem.
A tennivalónk most az lenne, hogy felismerjük, néven nevezzük őket és tisztelettel visszahívjuk tőlük a táplálásukra fordított energiákat. (Szemelvény az Absztrakt repülés című könyvből)
A Plútó fokra pontos trigonja mutatja, hogy a teljes átlényegülés vezet ki bennünket az elakadt állapotokból. Már nem elég látszatrendet csinálni az életünkben: ami nem tartozik hozzánk, azt el kell engedni, ami pedig a miénk, azt meg kell tartani.
A Vénusz és a Mars január vége óta tartó konjunkciója is ezzel a telihold-képlettel válik pontossá a Bak 17. fokán. Lenyűgöző, hogy a sábai szimbólumok ezeket a kulcsfogalmakat rendelik hozzá: "Menekülés a társadalmi gátlások rabságából. A lélek és a test viszonyának újraszabályozása. Önmagunkkal való szembenézés."
Vagyis a párkapcsolatunkra, de az összes emberi kapcsolatunkra is ebben a folyamatban most még nagyobb hatással vagyunk.
Nem is lehet másképp, hiszen ha visszahívjuk az energiákat azoktól, akiket vágyakozással, nosztalgiával, haraggal, féltékenységgel, utálkozással "láttunk el" érzékelni fogják az energetikai változást.
És ha nem fecséreljük el magunkat nekünk is több szeretetmuníciónk marad magunkra és azokra a társakra, akik valóban megérdemlik a figyelmünket.
A kozmikus tónus az utolsó a tizenháromból, ami átvezet, mi több, áthajít bennünket a nyitott tudatosságba. Óriási transzformáló erők az új ciklus kezdetét jelölik, mozgásra késztetve mindent, ami mozdulatlan.
A Vörös Hold az érzelmek ősfolyama. Árnyékaként az önfelejtést, a saját fény elrejtését, az önkritikusságot jelölték meg a maják. Amikor lekicsinyeljük saját értékeinket a fejlődésünket gátló hatalmas torlaszokat hozunk létre a tudatalattinkban.
Amint ennek az energiának a fényoldala lép előtérbe, akkor megkezdődik a visszaemlékezés az önvalónkra, intenzív kapcsolatba lépünk a tudatalattinkkal és az éltető őserő áramlani kezd a testünk minden porcikájában.
Ennek mentén jelentkezik a tisztánlátás a saját identitás és az inkarnációs szereppel kapcsolatban.
Ezekben a napokban nagyon erős érzelmi energiák mozdulnak, próbáljunk meg középen maradni és hagyni, hogy az ár magától elvonuljon. Közben akár a fentebb említett összegző gyakorlatot is kipróbálhatjuk, hiszen azt nem érintik a külső hullámzások.
Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!
A fenti mondattal maximálisan egyetértek. Még akkor is, ha ez a "rövid út" nem mindig zökkenőmentes. Sőt! Az önismeret – a valódi önismeret – hatalmas bátorságot, elszántságot, elköteleződést és kitartást igényel.
A blogon gyakran hivatkozom az önismeret fontosságára, de magát a fogalmat még nem jártam körül. Ennek most jött el az ideje: csokorba gyűjtöttem a személyes gondolataimat, tapasztalataimat e témában. Ráadásul a manapság divatos módon pontokba is szedtem.
Ez ne tévesszen meg senkit, az önismeret nem 10+1 passzusból áll, de valahol határt kellett szabnom a saját szóáradatomnak. Facebook kommentben várom a kiegészítéseket!
Az életben szeretünk bizonyos dolgokra úgy gondolni, mint látványos, tűzijátékos mérföldkövekre, ami után a tökéletes boldogság vár ránk. Vannak, akik a házasságtól remélik a párkapcsolat javulását, a gyerekvállalástól az életük kiteljesedését vagy a szülőktől való elköltözéstől a felnőtté válást.
Ezek valóban fontos, személyiségformáló lépések, de saját változásaink nélkül ezekbe az új helyzetekbe visszük tovább a problémáinkat. Az önismeretet is sokszor úgy képzeljük el, hogy ha elvégzünk egy kurzust, kipipáljuk a pszichológuslátogatást, akkor már túl leszünk mindenen. Magától jön a fehér lovas herceg, az anyagi gyarapodás, az örök élet-boldogság.
Pedig az önismeretnek nem az a célja, hogy megérkezzünk valahova, ahol szivárványok tövében csillámpónik ugrándoznak körülöttünk.
A taoista filozófia ezt "útnak" nevezi, pontosabban "az út, amit az embereknek követniük kell".
Gyakorlatilag a létbe lépésünk pillanatában (vagy akár már jóval korábban) ezen az úton vagyunk, ami a végtelenből a végtelenbe vezet. Az önismeret az a pillanat, amikor ráébredünk erre és céltól célig való rohanás helyett elkezdjük szemlélni a lépteinket és a körülöttünk lévő tájat.
Az önismeret nem (pont úgy) vezet a Nirvánába, hogy jövő csütörtöktől minden rendben lesz. De az biztos, hogy lépésről lépésre tudatosabb és egyre könnyebb, sőt valóban boldogabb lesz a földi síkon való kirándulás.
A fenti ponthoz kapcsolódik: az önismeretben nincs gyors megoldás! Hirtelen felismerések vannak, de az önismeret éppúgy "életmód", mint mondjuk az egészséges táplálkozás vagy a mozgás.
Gyorsan le lehet fogyni csodaturmixoktól, de maga a súlyfelesleg is sok összetevős dolog. Valódi a probléma vagy csak nem hasonlítunk a divatmodellekhez? Van-e mögötte egyéb egészségügyi gond, lelki tényező? Milyenek az életkörülményeink, a napi ritmusunk és a többi...
Ráadásul a fejlődésünk is hullámzó – erre külön pontban kitérek részletesebben.
A gyors megoldás az önismeretben számomra olyan, mint a junk food. Hirtelen jól lakhatunk egy mekis hamburgertől, egy cukros fánktól vagy egy zacskó chipstől (én is eszem néha ilyeneket), de hamar ürességet fogunk érezni a gyomrunkban, a valódi tápanyag és vitaminhiányról nem is beszélve.
Az önismeret arról ismerszik meg, hogy nincs benne időkorlát. Nem tudjuk, hova vezet – hiszen még sosem jártunk ott, ahová megérkezni szeretnénk. Legnagyobb részt rajtunk múlik, hogy miket és milyen intenzitással élünk meg.
Az önismeretbe "munkát" kell fektetni.
Akkor érezhetjük az igazi változást, ha sikerül a tudást tapasztalattá formálni, vagyis nem csak fejben tudni, hanem azt élni a mindennapokban.
A spirituális egó csapdája az, ha én már régóta "űzöm az önismeretet", akkor nekem már kijár a pozitív változás. Években, kiolvasott könyvekben, elvégzett kurzusokban nem mérhető az önismeret. Csak a körülményeink, a közérzetünk változásában. "Az út, amiről beszélsz, nem az, amin jársz." – mondja Lao-ce.
A segítők fontos részei a folyamatnak, de nem oldják meg helyettünk a problémákat. Egyszerűen csak jelen vannak, támogatnak, lámpást és útjelzőket mutatnak. De az úton nekünk kell végigmenni.
Fel szoktam hívni a figyelmet magára a szóra: ön-ismeret. Nekem kell magamat megismerni és nem másnak megmondania, ki is vagyok én. (Újabb pontban ez kifejtve) Nem a másik, az anyám, a legjobb barátom, a terapeutám ismer engem. Senki nem jár az én cipőmben és én sem másokéban.
Az önismeret legnagyobb része magányos, belső folyamat. Része az önreflexió, az önszeretet gyakorlása, a saját magunkkal folytatott párbeszédek, a testünk, érzéseink, gondolataink megfigyelése, megszelídítése.
Sokszor látom, hogy emberek segítőtől segítőig, tanfolyamtól tanfolyamig, módszertől módszerig rohannak, mert majd valamelyik "megmondja nekik a tutit". A sokfelé szórt figyelem, a sürgetés, a türelmetlenség megakadályozza, hogy valóban elmerüljünk önmagunk megismerésében.
Fontos, hogy kiválasszunk egy valakit, valamit és mellette köteleződjünk el. Később persze mehetünk tovább, bontogathatjuk a szárnyainkat, de a segítőkkel összehangolódni, a bizalmat kiépíteni, a terápiát felépíteni időre van szükség.
Olyan embert/módszert keressünk, ahol jó érzésekkel tudunk jelen lenni. Lesznek húzós időszakok, amit csak érzelmileg biztos közegben tudunk átvészelni.
Ha számunkra kellemetlen dolgot érzünk, ha olyasmi hangzik el, amit nem értünk, nem tudunk hova tenni, kérdezzünk bátran! Ha pedig diszkomfortot tapasztalunk, keressünk másik szakembert. Ahhoz a fodrászhoz sem járunk vissza évekig, aki rosszul festi be a hajunkat. Itt pedig a hajszínünktől jóval többről van szó. A lelkünk a tét.
...nem létezik. Ahogy a táplálkozásban itt sincs olyan, ami mindenkinek kivétel nélkül jó. Ráadásul az önismeret nem is köthető sémákhoz, formákhoz:
önismeret bármi lehet.
Jobban megismerhetjük magunkat külföldre költözés által, egy probléma megoldásán keresztül, de kiváló önismeret a szülőség, sőt még a kutyagazdivá válás is. Én többet vagy legalábbis intenzívebben tanulok Avalontól, mert gyakorlati helytállásra kényszerít.
(indokolatlan cuki kutyafotó, hogy megtörjem a sok szöveget) |
Ahogy saját érzéseinkhez, testi élményeinkhez közelebb kerülünk a nagy emocionális kilengések csillapodnak. Lehet, hogy korábban egy probléma hetekre-hónapokra megakasztott bennünket, leblokkoltunk tőle, de az önismeret elmélyítésével azt fogjuk észrevenni, hogy nem időzünk olyan hosszan ezekben a helyzetekben és könnyebben helyre tudjuk állítani a belső harmóniánkat.
Vérmérséklettől függően lehet, hogy továbbra is szenvedélyesen fogunk vitatkozni a partnerünkkel, de közben látni fogjuk kívülről is magunkat, érzeni fogjuk a düh mozgatórugóit, a saját reakcióinkat, a másik motivációját. Így gyorsabban ki tudunk lépni ebből az állapotból is.
Az önismerettel elsősorban erre a kérdésre keressük a választ. Sokan egy konkrét hivatást, címkét szeretnének maguknak, pedig
a ki vagyok én? kérdésre a válasz nem egy munka, a szülőség a válasz, hanem egy érzés.
Ez az, amikor beállunk a saját tengelyünkbe. Ha megérezzük ezt a fajta önazonosságot, akkor azt közvetítjük minden szerepünkön, cselekedetünkön keresztül. Nem lesz fontos, hogy asztrológusnak nevezzem magamat, mert egy energiát képviselek, amit más formában is ki tudok fejezni.
Az más kérdés, hogy az erősségeimmel, tehetségeimmel, önmagam értékeivel is tisztába kerülök ezen folyamat alatt – azt hiszem, ez a téma külön bejegyzést érdemel majd.
Az önismeretnek, mint minden másnak az életben sajátos dinamikája van. Néha hétmérföldes léptekkel haladunk, máskor egy helyben toporgunk, sőt néha (sokszor) visszakanyarodunk oda, ahol már korábban úgy gondoltuk: sikeresen megoldottuk.
Ez szintén fontos téma, lesz belőle önálló írás, mert ennek megértése nélkül könnyen feladhatunk bármit az életben.
Kudarcok, sikerek és legfőképpen átégetett tapasztalatok nélkül nincs önismeret!
Az előző ponthoz kapcsolódik: mindennek több szintű a megértése. Itt szokták felemlegetni azt a bizonyos hagyma rétegei hasonlatot.
Dolgokat felismerhetünk, megérthetünk, kielemezhetünk, átérezhetünk, helyre illeszthetjük. Vannak azonban olyan rétegek is, amik zsigeri szinten rögzültek (például magzati- vagy születési élmények), aminek a végső kioldása szerintem csak azon a mély szinten lehetséges, ahol kialakultak.
Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!
Azt állítjuk, anyagias világban élünk, mégis egyre távolabb kerülünk a valódi anyagtól. Azt állítjuk, spirituális a gondolkodásunk, mégis sokszor kényelmetlenül érezzük magunkat a világban. Talán épp azért, amit Estés is leír a Farkasokkal futó asszonyok című zseniális könyvében: hogy
a megosztottság nem a médiában, a politikában, a vallásban kezdődik, hanem testünk és lelkünk kapcsolatában.
Hiába táplálkozunk egészségesen, sportolunk rendszeresen, ha ezzel továbbra is csak használjuk a testünket. Manapság divatos ez a fajta figyelem, ám ez messze nem test-tudatosság.
A testünkben élni, a létet lélegezni minden pillanatban: ez az igazi jelen-lét.
A Bika jegyéhez köthető a pénz, az anyagi- és egzisztenciális biztonság, a szilárd talaj a lábunk alatt és minden olyan dolog, ami kézzel fogható, formát öltött, stabilitást adó. Minden, ami birtokolható.
Pedig a léleknek egy birtokolható formája van a földön: a testünk. Pénz, ház vagyon elveszíthető, gyarapítható, a szilárdnak hitt talajt egy háború, világjárvány, természeti katasztrófa másodpercek alatt kiránthatja a talpunk alól. De ha a lélek elszakad a testtől, ezen a síkon megszűnik létezni.
Mégis ezzel törődünk a legkevésbé: túlterheljük, stresszel romboljuk, keveset pihenünk, nem szeretjük magunkat, nem bánunk jól magunkkal. Testünk jelzéseit figyelmen kívül hagyjuk, a betegségeket tüneti szinten kezeljük, elnyomjuk. Hagyjuk, hogy mások megszabják, mitől lennénk szépek, szerethetők, mekkora az a súly, milyen az a forma, ami elfogadható. Pedig alig akad bármi, ami tökéletesebb még a legtökéletlenebb emberi testnél is.
Önmagunk elfogadása nem elhanyagoltságot jelent. Egyszerűen csak a figyelem kintről befelé kerül.
"Helytelen kultúránk azon elgondolása, mely szerint a test csupán szobor. A test nem márvány. Nem ez a célja, hanem az, hogy megvédje, segítse és tűzre gyújtsa a benne lévő szellemet és lelket, hogy az emlékezet tárháza legyen, hogy eltöltsön bennünket érzésekkel –vagyis, hogy a legfontosabb pszichikus táplálékot biztosítsa." – folytatja Estés a gondolatot.
Szerintem nagyon izgalmas konstelláció, mert ráadásul a jegybe lépés pillanatában a Lilith másik két aspektusa szorosan együtt áll az Ikrekben. Máris kibontom ennek a jelentőségét, ehhez egy kis emlékeztető:
Lázadás
"Lázadni mindig ott kezdünk, ahol korlátozva érezzük magunkat. Az aszteroida Lilith azokra az energiablokkokra mutat rá, ahol elnyomást, az értéktelenséget éljük meg. Itt gyűlik fel bennünk egy csomó belső sérelem, elutasítottság." Ha ez a Bika jegyében történik meg, akkor több nyomvonalon is elindulhatunk.
Korlátozó minta lehet a testünkkel való kapcsolatunk, az önelfogadás, az önszeretet, illetve a testben tárolt érzelmi blokkok feloldásának a késztetése. Ezek azok a zsigeri szintű izom-emlékek, energiablokkok, amik összefügghetnek a magzatkorral, a születéssel vagy későbbi lelki-fizikai bántalmazásokkal – és jó eséllyel mára már (betegség)tünet formájában próbálják felhívni a figyelmünket arra, hogy valamin változtatnunk kellene.
Ide tartozik továbbá a test szeretete és ezzel összefüggésben az élet élvezete, de az anyagikhoz való viszonyunk is, a létbe vetett ősbizalom élménye, önmagunk és a világ értékelése.
"Az aszteroida Lilith megélése nem a kapcsolatokon keresztül történik. Jóval magányosabb, mély, egyéni belső úton vezet végig bennünket. Lilith azt mondta: "Elég!" Elég az alárendeltségből, az egyenlőtlenségből, abból, hogy mások mondják meg, hol a helyem, mit érezhetek, mire vagyok hivatott."
Érzékelésünk bármely területén kirobbanhat a forradalom: elkezdhetjük végre megérezni, hogy a testünkkel való kapcsolatunk milyen fontos. Igaz ez ez az evésre, a szexualitásra, a pihenésre, de akár a tükörben látott kép elfogadására is...
Én tudom, hogy nekem mi a legjobb. Vagy ha nem tudom, akkor meg kell tapasztalnom.
Száműzetésben a megváltás
"A Sötét hold Lilith-szakaszáról keveset tudunk, a három közül ez a leghomályosabb, legmisztikusabb, legmegfoghatatlanabb. Lilith önkéntes száműzetésbe vonul, majd döntése miatt kiátkozzák. Ez az elszigetelt egó dühöngő játszmája. Sötét magány, frusztrációk, tehetetlenség, romboló-kirobbanó energiák, harag forrong benne, amit azok ellen érez, akik miatt lázadásra kényszerült. De közben ott a szenvedés, a lelkiismeret-furdalás, a bűntudat, az önvád és az önutálat, önvád – saját döntése miatt is. Idegennek érzett, elemi erejű energiák, amik az elszigetelt egóból fakadnak."
A Fekete hold Lilith a megváltás. Az, amikor magunkra ismerünk, látjuk, hogy mindent, ami kívül van, belülről vetítjük rá a létezés vásznára. Kapcsolatok, külvilág lényegünk visszfényei, teremtésünk eredményei.
Az Ikrek Lilith tanulsága: egy vagyok magammal. Hát nem innen indult ki a bejegyzés vezérgondolata?
Mivel ez a két szakasz egyszerre történik, így nagyon intenzív tapasztalatokra, hirtelen felismerésekre és gyors átalakulásokra számíthatunk. Használjuk az érzéseket, az érzékeléseket iránytűként önmagunkhoz.
Figyeljünk a dühre, a vágyra, az örömre, a félelemre, a leblokkolásra, az éhségre, a fáradságra, az izgalomra, a megfeszülő állkapcsukra, az összeszoruló gyomrunkra, a hasogató fejfájásunkra. Kezdjünk párbeszédet a testünkkel.
Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!