Saját fényem

Telihold a Vízöntő havában: 2022.02.16 (17h57p)

Bevezető gondolat: "Ahhoz, hogy visszanyerjük az erőnket és egységünket, fel kell szabadítanunk a világ csapdájába esett energiánkat és visszahúzni magunkhoz." (Taisha Abelar: Absztrakt repülés)

Gyakran használom az "erőteljes" kifejezést az adott konstellációkra, de még nem fejtettem ki, mit is értek alatta, mitől lesz szignifikáns egy égi állás. Hangsúlyos lehet a pontos fényszögek miatt – ezért is kiemelt az újhold vagy a telihold, hiszen akkor pontosan 0° vagy 180° a Nap és a Hold látszólagos viszonya egymással.

Meghatározó lehet továbbá, hogy milyen állócsillagokkal kerülnek kapcsolatba a planéták, illetve az sem egy elhanyagolható szempont, hogy milyen égitestek "kommunikálnak" éppen egymással.

A mostani teliholdnál gyakorlatilag a fent felsorolt szempontok mindegyike érvényesül. A Nap és a Hold szembenállását a holdcsomópont-tengely "szorongatja meg" egy átfutó kvadráttal. E négy sarokponthoz csatlakozik az Algol és az Alfard állócsillag – mindkettő a legbelső félelmeinkkel "dolgozik". Oldást pedig a Plútótól kapunk, szintén egy egzakt fényszögön keresztül. A Vénusz és a Mars kiteljesedő együttállása pedig hab a horoszkópunk tetején.

Most, hogy így kupacba halmoztam a szakzsargont, szokás szerint igyekszem értelmezni.

Fénykeresés

Az Oroszlán-Vízöntő energia a kreatív önkifejezés tengelye: lényegünk kinyilatkoztatása. Az Oroszlán felismeri önnön egyedi fényét, különlegességét és azt kiárasztja a világban. A Vízöntő "egén" mindenki ezzel az individuális sugárzással ragyog, így tágulunk bele a szűkös kis Naprendszerünkből az Univerzum végtelenségébe.

Ám saját fényünket felismerni nem is olyan könnyű. Nem véletlen, hogy az önismereti utak végső soron egyetlen kérdés felé vezetnek: ki is vagyok én valójában? Mindegy, hogy a párunkat, a hivatásunkat, a szülői szerepünket, az egészségünket keressük, tulajdonképpen

mindezekben tükröződve is saját magunk megismerésére vágyunk.

Ebben a fénykeresésben gyakran elvakítanak bennünket bizonytalanságaink, félelmeink, szerzett, hozott és örökölt blokkjaink.

Rengeteg energiánk akad el kudarcélményekben, fel nem oldott, le nem zárt kapcsolatokban – nem csak párkapcsolatokban – de kihűlt barátságokban, dühítő, akadályoztató helyzetekben, megvalósulatlan álmokban is rengeteg erőforrást hátrahagyunk magunkból.

Ezeknek a lélekszilánkoknak sem a tér, sem az idő nem gátja: bizony előző életekből vagy transzgenerációs mintákból is elszívhatják az életerőnket.

A Bika-Skorpió tengely alapüzenet: Magunkhoz ölelni az életet. Ezt azonban nem tudjuk megtenni önmeghatározás nélkül. Először magamat kell szeretettel átkarolni, utána már jóval tágabbra nyílik a karunk.

Az átfutó kvadrát ☒ a legzártabb fényszögalakzat, általában rendkívüli módon megakasztja az energiákat. Így ennek mentén mi is érezhetünk az életünkben egyfajta beragadást, de ez a passzivitásra "kárhoztatás" hatalmas belső erőket is mozgósít.

Olyan ez, mintha körülöttünk kakofónia tombolna és ebben a zajviharban lennénk kénytelenek meditálni.

Nem könnyű, de nem is lehetetlen. A felharsanó hangok a démonjaink. Alfard, az ezerarcú és Algol, a legbelső félelem.

A tennivalónk most az lenne, hogy felismerjük, néven nevezzük őket és tisztelettel visszahívjuk tőlük a táplálásukra fordított energiákat. (Szemelvény az Absztrakt repülés című könyvből)

A Plútó fokra pontos trigonja mutatja, hogy a teljes átlényegülés vezet ki bennünket az elakadt állapotokból. Már nem elég látszatrendet csinálni az életünkben: ami nem tartozik hozzánk, azt el kell engedni, ami pedig a miénk, azt meg kell tartani.

A Vénusz és a Mars január vége óta tartó konjunkciója is ezzel a telihold-képlettel válik pontossá a Bak 17. fokán. Lenyűgöző, hogy a sábai szimbólumok ezeket a kulcsfogalmakat rendelik hozzá: "Menekülés a társadalmi gátlások rabságából. A lélek és a test viszonyának újraszabályozása. Önmagunkkal való szembenézés."

Vagyis a párkapcsolatunkra, de az összes emberi kapcsolatunkra is ebben a folyamatban most még nagyobb hatással vagyunk.

Nem is lehet másképp, hiszen ha visszahívjuk az energiákat azoktól, akiket vágyakozással, nosztalgiával, haraggal, féltékenységgel, utálkozással "láttunk el" érzékelni fogják az energetikai változást.

És ha nem fecséreljük el magunkat nekünk is több szeretetmuníciónk marad magunkra és azokra a társakra, akik valóban megérdemlik a figyelmünket.

Csak hogy teljes legyen a jelképrendszer még beemelném, hogy a maja kalendárium szerint holnap, a telihold napján Vörös Kozmikus Hold-nap lesz.

A kozmikus tónus az utolsó a tizenháromból, ami átvezet, mi több, áthajít bennünket a nyitott tudatosságba. Óriási transzformáló erők az új ciklus kezdetét jelölik, mozgásra késztetve mindent, ami mozdulatlan.

A Vörös Hold az érzelmek ősfolyama. Árnyékaként az önfelejtést, a saját fény elrejtését, az önkritikusságot jelölték meg a maják. Amikor lekicsinyeljük saját értékeinket a fejlődésünket gátló hatalmas torlaszokat hozunk létre a tudatalattinkban.

Amint ennek az energiának a fényoldala lép előtérbe, akkor megkezdődik a visszaemlékezés az önvalónkra, intenzív kapcsolatba lépünk a tudatalattinkkal és az éltető őserő áramlani kezd a testünk minden porcikájában.

Ennek mentén jelentkezik a tisztánlátás a saját identitás és az inkarnációs szereppel kapcsolatban.

Ezekben a napokban nagyon erős érzelmi energiák mozdulnak, próbáljunk meg középen maradni és hagyni, hogy az ár magától elvonuljon. Közben akár a fentebb említett összegző gyakorlatot is kipróbálhatjuk, hiszen azt nem érintik a külső hullámzások.

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!