„Akár azt hiszed, hogy képes vagy valamire, akár azt hiszed, hogy nem, mindenképpen igazad lesz.” - Dale Carnegie - Már egy hete motoszkál bennem ennek a bejegyzésnek a gondolata, de valahogy nem jutottam odáig, hogy kiírjam magamból. Elhessegettem, de valahogy mindig visszatért, mint azok a bosszantó legyek a nyári melegben. Ahogy azok döngicsélnek az ember feje kerül, elűzhetetlenül, úgy zizegnek bizonyos gondolatok is belül az ember fejében. Most végül úgy döntöttem, még a telihold bejegyzés előtt szembe nézek ezekkel a röpködő gondolatokkal, és megpróbálom őket betűnként valami értelembe rendezni. Képes vagyok rá Gyermekként van egy fantasztikus képességünk. Ez pedig a hit. Hiszünk magunkban, hiszünk az élet tökéletes rendjében. Gondolj csak arra, mikor egy gyermek járni tanul. Megszületik benne a vágy: menni kell! Ez az akarat megmozdít benne valamit ő pedig kísérletezni kezd a lehetetlennek tűnő feladattal. Próbálkozik hétfőn, kedden, szerdán, és ha kell, akár hetek...
©Balogh Eszter