Gondolat/váltás

Ismerkedjünk a Vízöntő korszakkal: 1. rész

Bevezető gondolat: "A tudományos kutatás nem állhat meg csak azért, mert látszólag találtak egy észszerű magyarázatot." (Neil deGrasse Tyson)

A Plútó Vízöntő jegybe lépése – úgy gondolom –, vízválasztó lesz az emberiség életében. Azért, mert ezzel "hivatalosan" is kezdetét veszi az, amit Vízöntő világkorszaknak nevezünk.

Bár a "hivatalos" csak nagyon idézőjeles megfogalmazás, olyan, mintha Dél-Amerika legdélibb csücskénél pontos határvonalat szeretnénk húzni az Atlanti- és a Csendes-óceán között. Találtam egy érdekes cikket az óceánhatárok témájáról, ami egyébként tökéletesen leírja a világkorszak-átmeneteket is: bár összemosódnak, mégis van köztük jelentős különbség...

Azt nagyjából mindenki tudja, hogy a Halak világkorszakból kifelé, a Vízöntőbe befelé tartunk. A Horn-fokhoz hasonlóan "az eltérő sűrűség, hőmérséklet, valamint az áramlatok miatt ez nem éppen egy egyenletes vagy békés folyamat" – ez egy energetikai és ideológiai átalakulás, ami a történelem során mindig hasonlóan viharosan zajlott.

A világkorszak-elmélet szerint nagyjából 2200 évente új energiákkal frissül az emberiség története (lásd Időperiódusok). A korábbi Vízöntő-éráról nincs emlékezeti tapasztalatunk, hiszen 25.000 évvel ezelőtt volt. Ráadásul a világkorszakok – hasonlóan a tarot rendszerelméleti filozófiájához – a már meglévő tapasztalatokat beépítve, ám egy más síkon ismétlődnek.

Lehet, hogy nem a legjobb példa, de hirtelen csak ez jutott eszembe: képzeljük el, hogy kisgyerekek vagyunk, épp járni tanulunk. Itt az ösztönök, a megfigyelések, a kísérletezgetések azok, amikre a mozgásfejlődésünkben hagyatkozunk. Testünk folyamatosan tanul, millió és millió adatot rögzít: mekkora erőfeszítés kell egy lépéshez, hogy kell állnia a gerincnek, a lábfejnek, idegi- és ingerületátvitelek rögzülnek. Szoftver és hardver összehangolása zajlik.

Harminc évesen úgy döntünk: megtanulunk tangózni. Azt már tudjuk, hogyan kell lépni, fordulni, egyensúlyunkat megtartani, de egy ritmusra, partnerrel, összehangoltan, pláne elegánsan mozogni egészen más tészta. Mit teszünk? Tanulunk! De már az ösztönök mellett (hiszen itt is "behuzalozzunk a testünket") a tudatosságunk is színre lép. Időt kell szakítani a táncórákra, gyakorolni kell, megfelelő cipőt vásárolni, meghallgatni a tánctanár instrukcióit és a többi.

Tulajdonképpen az önismereti fejlődés is hasonlóképpen történik. Az ösztönszinten rögzült múltbeli tapasztalatokat felhasználva tudatosan építünk fel magunkban valamit.

A legtöbb esetben úgy, hogy visszamegyünk a gyökerekhez, megkeressük és felismerjük a rossz beidegződéseket és átalakítjuk azokat magunkban. Hiszen akarhatok én úgy mozogni, mint Katya Virshilas A vezet a ritmus című filmben (itt a filmrészlet, talán így könnyebb elképzelni), ha közben görnyedt a hátam és rossz a tartásom. Először ezeket kell korrigálni.

A progressziót tehát regresszió előzi meg. Mindkét kifejezés a latin "gressus" – lépések – szóból ered, de a "pro" előremutató irányt (vagyis haladó), míg a "re" visszalépést jelent.

A progresszivitás a Vízöntő energia egyik kulcsszava: ennek köszönhetően az emberiség nagy lépésekben halad(hat) előre. De ehhez nem ártana a korábbi "rossz berögződésekkel" is foglalkozni.

Tulajdonképpen folyamatosan ez történik: kísérletezünk, játszunk, alakítgatunk. Jelen pillanatban meglehetősen intenzíven: évek alatt (vagy még gyorsabban) dőlnek meg például az egészséges táplálkozással kapcsolatos hitrendszerek. Gyerekkoromban a margarin volt a zsír helyetti egészséges alternatíva, szinte minden receptben "kockaráma" szerepelt. Ma blaszfémiával ér fel egy Insta-posztban margarint használni. Gyerekkoromban a tej volt a csontok fejlődéshez nélkülözhetetlen kalciumforrás, ma a legtöbb gyulladásos betegség okozója. Kigondolunk valamit, gyakran tudományos tényekkel is alátámasztjuk, majd továbbgondoljuk, továbbvizsgáljuk és a hipotézist megdöntve egy újabb hipotézist állítunk fel.

Gondolat-dallam

A Vízöntő ura az Uránusz, ami a Merkúr úgynevezett magasabb oktávja. Az asztrológiában az oktáv ugyanazt jelenti, mint a zenében. A két "hang" jellegét tekintve csaknem azonosnak hat, de az oktávhang frekvenciája, rezgésszáma kétszerese az alaphangnak. Míg a Merkúr "simán csak" a gondolkodás jelölője, addig az Uránusz a magasabb szintű, perspektivikus, kvantumugrás-szerű gondolkodásé.

A Merkúr szimbóluma nagyon komplex:
    a lélek félholdja ◡
    a szellem teljessége 〇
    legalul pedig az anyag keresztje +

Vagyis a gondolkodásunk HOLISZTIKUS: a test, a lélek és a szellem egysége!

Az Uránusz szimbóluma ezzel szemben:
    alul megjelenik a Nap (körben a pont) ☉
    és ebből mutat egy nyíl felfelé ↑

A személyiség, az individuum elkezd tágulni felfelé, a szellemi irányába.

Ha már a gondolkodásunkkal probléma van, hogyan is akarunk progresszívek lenni, uránuszi módon gondolkodni?

Mik lehetnek ezek a problémák?

Legelőször is, hiányzik a HÁRMAS EGYSÉG.

● Nincs összhangban a gondolkodás, az érzés, az érzékelés.

● Vagy mást mondunk, mint amit érzünk.

● Vagy másképp cselekszünk, mint ahogy gondolkodunk.

● Vagy azt sem tudjuk, mit gondoljunk egy dologról, mert nem szintetizáljuk, csak átvesszük mások vezérelveit.

● Vagy megfeledkezünk az érzékelésünkről, a testi érzeteink felismeréséről.

Gondolkodásunkból gyakran hiányzik a kritikai érzék és a felelősségvállalás.

Ha a Merkúr mitológiájára visszatekintünk, láthatjuk, hogy egyszerre ötvözi magában az ősgyermeket és azt a bölcset, aki végigvezeti a lelket a legmélyebb és a legmagasabb szintű tapasztalatokon. Gyermekként kíváncsi, semmit nem fogad el készen, szeretné erkölcsi ítélkezés és tiltások nélkül magába szippantani az egész világot: önmagán keresztül akar tanulni. Pszichopomposszá (lélekvezetővé) érve ugyanolyan könnyed, rugalmas, gyors észjárású, de felelősségteljes. Hebrencseknek nincs ki- s bejárása az Alvilágba és az istenek közé.

A merkúri gondolkodás ezoterikus, az uránuszi exoterikus. Ezo = belső, exo = külső, semmi misztikus maszlag.

Először is a belső teret kell(ene) megismerni, rendezni, tágítani, befogadóvá tenni, aztán jöhet az "exo", a külső világ meghódítása.

A belső tér felfedezése: az önismeret. A tangónál mozogni, itt gondolkodni tanulunk újra. A másfajta gondolkodással visszakapcsolódunk az érzéseinkhez, a testünk üzeneteihez.

A belső és a külső tér alakítása párhuzamosan zajlik. Mint bent, úgy kint. Ahogy jött a befelé irányított figyelem – a pszichológia, úgy tágult a világegyetem. De ez nem csak az emberiségre, az egyénre is igaz.

Ahogy belül "tágasabbak" leszünk, úgy kívül is tágulnak a lehetőségek.

Egyre inkább láthatjuk, hogy sem az önismeret, sem a tudományos elméletek nem bezárt termekbe visznek minket, hanem újabb és újabb ajtókat nyitnak nekünk.

Folytatjuk...

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

A szerencse természete

Nap együttállás Ɣ Aquarius-szal: 2021.02.25

Bevezető gondolat: "Amikor ráébredsz, hogy semmi sem hiányzik, az egész világ a birtokod." (Lao-ce)

A Vízöntő csillagkép alatt születni igazán szerencsés. Legalábbis a régi korokban így gondolták, ezt a csillagnevekben most is nyomon követhetjük. Magát a szerencsét, a boldogságot és a jólétet a "sa'ad" szócska jelöli.

★ ɑ AQR, Sadalmelik (sa'ad al-malik), jelentése: "a király szerencsecsillaga" (jelenleg Halak 3°39')

★ β AQR Sadalsuud (sa'ad al-su'ud), jelentése: "a világmindenség szerencsecsillaga" (Vízöntő 23°41')

★ ɣ AQR Sadachbia vagy Sadalachbia (sa'ad al-ahbiyah): "rejtett dolgok szerencsecsillaga", vagy a "sátrak alatt rejtőző szerencse" (Halak 7°00')

★ ε AQR Albali (sa'ad al-bula): "eltékozolt szerencse" (Vízöntő 12°01')

Az egyiptomiak Hápi Nílus-isten alakját láttak a csillagképben, aki az élet vizét árasztotta az emberekre. Az ókori egyiptomi naptár évkezdetét a Szothisz (Szíriusz csillag) jelölte ki: heliakus felkelése egybeesett a Nílus áradásával, ami meghatározta az egész év mezőgazdasági bőségét. Amikor a Szíriusz együtt kel a Nappal, akkor az MC közelében a Vízöntő csillagképet találjuk, aki az égi szférákból önti éltető vizét a horizontra.

Sokféle szerencse létezik. Van, amikor az egész világmindenséget éri az áldás – a nyugodt, harmonikus, prosperáló időszakok – megélés tekintetében a mostani világhelyzet nem ilyen.

Királyi szerencse olyasmi, amit Darrell Royal fogalmazott meg: "A szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel." – vagyis amikor kézbe vesszük sorsunk irányítását, uraljuk az életünket, így kovácsoljuk a szerencsénket.

Van még az eltékozolt szerencse, amikor nem élünk a lehetőségeinkkel, nem járunk nyitott szemmel és szívvel és így elúsznak mellettünk azok a fordulópontok, amik pozitív változást hoznának az életünkbe.

Ma pedig a felszín alatt rejtőző szerencsével találkozunk.

Bizonyos feltételezések szerint onnan ered az állócsillag elnevezése, hogy a tavasz közeledtével a nomád népek lebontották a sátrakat és vándorútra készülődtek. A sátrak alatt hirtelen dús, friss növényzet bukkant a felszínre, amivel indulás előtt jóllakathatták az állataikat.

A felszín alatt mindenkiben ott lapul a "szerencse képessége", amit leginkább önbizalommal, önértéktudattal, önmagunk fejlesztésével tudunk kivirágoztatni.

Ehhez járul hozzá a Jupiter és a felszálló-holdcsomópont egzakt trigonja, ami segít, hogy bízzunk a képességeinkben. Ez a fényszög úgy támogatja az életfeladat megvalósulását, hogy közben az élet értelmét is megtapasztaljuk.

Ennek az évnek (2021-nek) gyakorlatilag ez a legfontosabb feladata (Szabad létezés).

Megtalálni valódi önmagunkat. A felszínünk alatt rejtőző, kihajtásra váró lehetőségekkel együtt.

A szerencse természete nagy mértékben rajtunk múlik. Várjuk a sült galambot, irigykedünk mások "áloméletére" vagy nekivágunk az útnak és megkeressük a saját személyes szerencsecsillagunkat – vezérlő elvünket.

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Időperiódusok

Mi is az a világkorszak?

Bevezető gondolat: "Az emberi társadalmak általában nem újító jellegűek, hanem hierarchikusak és ritualisztikusak. A változásra irányuló javaslatokat gyanakodva fogadják, mert a rituálé és a hierarchia kellemetlen módosulását ígérik: a rituálé egyik készletének másikra való kicserélését vagy talán egy kevésbé szertar­tásos, kevésbé strukturált társadalom létrejöttét vonják maguk után. Ám mégis vannak idők, amikor a társadalmaknak meg kell változniuk." (Carl Sagan)

Épp nekiveselkedtem, hogy írjak pár gondolatot a Vízöntő Plútó bemelegítéseképpen, mikor rájöttem, hogy a "világkorszak" fogalmi magyarázata bizony hiányzik a blogról. Így teszek egy kis kitérőt, nem is olyan kicsit, hiszen a teljes képhez jó sokat kell visszalapoznunk az emberiség történelemkönyvében. De szerintem ez egy rendkívül izgalmas utazás, így aki szereti a régi korokat felfedezni, annak nem lesz felesleges ez a poszt.

Világnaptár

A világnaptár olyan, mint a mi asztali naptárunk, csak jóval nagyobb léptékben gondolkodik.

Évezredek óta nagyon komoly csillagászati ismeretekkel rendelkezik az emberiség, melyek pontosságát végre (?) tudományos mérésekkel is képesek vagyunk alátámasztani. A régi korokban ezt a tudást még alaposan átszőtte az istenhit és a mitológia, mely az adott kultúra sajátosságainak nyomait viselte magán.

Keleten a tradicionális hindu szentírások négy nagy világkorszakot különböztetnek meg ( darabonként 432.000 emberi év). Úgy vélik, a történelem ciklikus jellegű, különböző korszakok hatalmas, ismétlődő sorozata. Minden korszakra sajátos tulajdonságok jellemzők. A világkorszakok isteni tudatállapotok kivetüléseinek is tekinthetők, mindegyik korszakban azonos mentalitású emberek születnek, akiknek feladatai, erényei, kötelességei csaknem azonosak és hasonló módon felelnek meg a vallás (dharma) által támasztott követelményeknek.

Tőlük tizenvalahány-ezer kilométerre a maják is hasonló léptékű naptárfogalmat alkottak, melynek a legkisebb egysége egy nap (kin), míg a legnagyobb 64 millió év (alautun). Ez a naptár a 2012. december 21-i "világvégével" híresült el, de a nagyobb naptári mértékegységekből is következtethetünk arra, hogy itt csak egy ciklus végéről volt szó.

Az általunk használt "nyugati" asztrológia a kaldeus csillagászoknak köszönhető. Ők voltak azok, akik feljegyezték a csillagok mozgásával összefüggő "történelmi korszakokat". Itt a Nap és a Zodiákus viszonya a számítási alap. Eszerint:

1 világév = teljes kör a Zodiákuson = 25.920 év

1 világhónap = éra vagy világkorszak, ami egy Zodiákus jegynek felel meg = 2.160 év

1 világnap = ami a Zodiákus 360 fokán az állócsillagok "mozdulási ideje" = 72 év

Hogyan "lapozunk" a világnaptárban?

Az asztali naptárakat évente cseréljük, január 1-jével így mindig tiszta lappal kezdhetünk. A világnaptár nem ennyire egyértelmű, tiszta határvonalak mentén működik. Nem tudjuk pontosan kijelölni, hogy mikor kezdődik egy új világhónap.

A naptár kiindulópontja fix: ez a Kos 0. foka, ami azonban évről évre változik. Idén március 20-án éri el a Nap ezt a pontot, de 2011-ben csak március 21-én kezdődött a csillagászati tavasz. Ezen kívül az sem mindegy, hogy melyik csillagképre mutat ez a fiktív pont, hiszen ez határozza meg a világkorszakot.

Krisztus születésének környékén nagyjából az Alrisha állócsillaggal állt itt együtt a Nap, ez volt a Halak világkorszak. Kétezer év elteltével a Pegazus csillagkép bétájánál járunk (Sheat), vagyis átmenetben vagyunk a Halakból a Vízöntő felé.

A világkorszakok a Zodiákusban „visszafele” haladnak, az óramutató járásával megegyezően: ez az isteni működés iránya. Az "emberi" időszámítás szerint pont fordítva telik a napév: vagyis a Halakat a Kos, azt a Bika és a többi követi.

Tehát a világnaptár a tavaszponttal kezdődik. Hogy ez az origó épp melyik állatövi jegyben jár, az határozza meg a korszak alapenergiáját, ami létrehozza az adott kultúrát, kultuszt (keleti filozófia alapján a csoportkarmát). A korszakváltások fokozatosan, nem egyik napról a másikra történnek, s mivel emberi mércével mérve nagy időegységekről van szó, a határokat nem is igen érzékeljük. De a szimbólumaink árulkodnak erről!

A világkorszakok jelképei tengelyként működnek, vagyis a szemben lévő jegyek sajátosságai is erősen érvényesülnek. Ez mindjárt érthető lesz! A kulcsfogalmakat a könnyebb áttekinthetőség kedvéért vastagon kiemelem.

Az Oroszlán világkorszak: Atlantisz

Ideje: ~ i.e. 10700 – i.e. 8450

Ez az a világkorszak, amivel épp szemben járunk, ezt nevezték "aranykornak".

Nagyjából az utolsó jégkorszak végén léptünk be az Oroszlán világkorszakba. Ekkor kezdődött az éghajlat stabilizálódása, ami számtalan új lehetőséget nyitott meg az emberiség előtt, így valóban nevezhetjük ezt aranykornak.

Itt jelentek meg az emberek első kreatív alkotásai: a barlangrajzok Franciaországban, kerámiaedények Japánban.

Ekkor kötöttünk évezredekre szóló barátságot a kutyával, akivel a kapcsolatot most a Vízöntő korszakban ismét egy új szintre emeltünk.

Megjelent a földművelés, majd újabb állatok (juh, kecske, sertés) háziasításával az állattenyésztés – ennek egyenes következménye lett a hierarchikus társadalmi berendezkedés. Hiszen volt, aki ügyesebben gazdálkodott, míg más kevésbé volt szerencsés.

A világ egyik legrégebbi építményét, a törökországi Göbekli Tepét is ebben a világkorszakban emelték. Funkciója körül még rengeteg a találgatás, de valószínűleg csillagászati megfigyelések alapján tájolták.

Rudolf Steiner ekkora datálja a legendás Atlantisz létezését. A rejtélyes szigetcsoport létezését már az ókori görögök, egyiptomiak, de még az indiai Mahábhárata eposz is feljegyezték. A korát messze meghaladó fejlettségű civilizációról beszéltek, akik ismerték a rezgési energiákat és ezeket éppúgy használták a gyógyításban, mint a kommunikációban. A tudósok azonban visszaéltek hatalmukkal és az erőforrásaikkal, ami egy óriási természeti katasztrófához vezetett, amiben Atlantisz megsemmisült.

A Rák világkorszak: Özönvíz

Ideje: ~ i.e. 8540 – i.e. 6380

Steiner i. e. 9564-re teszi Atlantisz pusztulásának dátumát, ami megközelítőleg egybe esik a különböző kultúrkörökben (ószövetség, indiai mitológia, aztékok, maják, satöbbi) feljegyzett özönvíz-történetekkel. Állítása szerint az atlantisziak hét nemzete (köztük az ős-turániak) szétszóródtak a világban és megalapították a mai civilizációkat.

A Rák-Bak tengely a családi és társadalmi struktúrák alapjaihoz kötődik.

A víz köré szerveződött az élet: megkezdődött a folyók mentén a letelepedés, kialakult az öntözés, a hajózás, ekkor találták fel a vitorlát.

Megjelentek az anyaföld tiszteletét övező kultuszok, a vérségi kötelékek anyai ágon való nyilvántartása. Hasonlóképpen tisztelték a Holdat és ebben az időszakban háziasították a macskát is, mindkettő a Rák jegy analógiájához köthető.

Ezekben az évezredekben terjedt el a fazekasság is, ami viszont a Bak jegyéhez tartozik.

Az Ikrek világkorszak: a világ felfedezése

Ideje: ~ i.e. 6380 – i.e. 4220

Itt kezdődik az írott történelem korszaka, az írás maga az Ikrek jegyéhez tartozik. Megjelentek a különböző ábécék, az ékírás és a rovásírás. Elkezdődhetett a termények és a törvények feljegyzése, beindulhatott a kereskedelem.

A korszak egyik legnagyobb technikai vívmánya a kerék, ami az utazást, a közlekedést és a szállítást könnyítette meg.

A letelepedésből elindult a városiasodás, megalapították Ur és Uruk városát, sőt megjelent a papság és a templomgazdaság fogalma is.

A korszak végén történt a ló háziasítása, ami a Nyilas jegyhez szorosan kapcsolódó szimbólum.

A Bika világkorszak: Egyiptom virágzása

Ideje: ~ i.e. 4220 – i.e. 2160

Újabb és újabb civilizációk kezdtek virágozni, köztük a legismertebb Egyiptom. Megjelentek a monumentális, időtálló építmények, mint a gízai piramisok vagy az angliai Stonehenge.

Itt már egyértelműen felfedezhető a világkorszak szimbólumaiban a Bika, gondoljunk csak Krétára, a Minótauruszra vagy az egyiptomi Ápisz bikára, Ozirisz isten élő jelképére. De a termékeny élet mellett éppen akkora hangsúlyt kapott a Skorpió jegyhez tartozó halálkultusz is.

Sőt, a Bika birtoklási vágya olyannyira rányomta bélyegét ezekre az évezredekre, hogy még a túlvilágra is gazdag vagyontárgyakat temettek a holtak mellé.

Díszítőművészet, a smink, a színesre festett falak és oszlopok szintén a művészi Vénusz uralta jegy sajátosságai.

Nagyon érdekes, hogy a világkorszakok az emberi időszámításhoz képest "visszafelé" forognak. Így a Benjamin Button filmhez hasonlóan az ereje teljében lévő bika a világkorszak végére borjúvá változik.

A Kos világkorszak: Harc és Demokrácia

Ideje: ~ i.e. 2160 – i.sz. 1

A Kos igen heves jegy, így elég harcias világkorszak tartozik hozzá. A Kossal szemben azonban a Mérleg található, így a vadság és a szépség, a férfias erő és a nőies lágyság, a háború és a diplomácia egymás mellett virágzott. Athén és Spárta remek példája ennek.

Elkezdtük a vasat nagy mennyiségben felhasználni, ezzel megindult a fegyverek fejlődése. Hódító nemzetek születtek, mint például a Római Birodalom, benne a gladiátorokkal. Nagy háborúk zajlottak: görög-perzsa háborúk, trójai háború. Személyi kultusszal rendelkező erős férfiak jellemezték a korszakot: Nagy Sándor, Julius, Augusztus császár. A filozófia és a békés harmónia követei is megjelentek: Buddha, Lao-ce, Konfuciusz, Platón, Arisztotelész és még rengeteg görög gondolkodó.

Ekkor jelent meg a judaizmus, ekkor jegyezték fel a héber Bibliát. Mózes történetében megjelenik a korábbi világkorszaki jelkép, az aranyborjú elpusztítása. A zsidóság új szimbóluma a Kos. Maga a monoteizmus, vagyis a "vagyok, aki vagyok" elvet hirdető egyistenhit is Kos-analógia.

De a kos sorsa is az időkereket visszapörgetve a báránnyá fiatalodás...

A Halak világkorszak: Krisztus üzenete

Ideje: ~ modern időszámításunk kezdetétől napjainkig

Jézus egyik szimbólumává épp ez a szelíd, békés jószág vált, a másik természetesen a hal volt. Követői, az apostolok szintén a halászok soraiból kerültek ki.

Kialakultak a nagy világvallások, a egyház vált az egyik legfontosabb központi hatalommá. A Halak jeggyel szemben lévő Szűz (Mária) kultusza is ezzel párhuzamosan terjedt. A misztika, a transzcendencia keresésével szemben a hétköznapi munka, az alázat, az önfeláldozás állt.

Meg persze a vallás nevében elkövetett keresztes hadjáratok. A krisztusi szeretetelv, a "mindenki egy" a világkorszak vegytiszta eszmeisége, amit az ember formált (szennyezett be) saját kényére-kedvére.

Szintén Halak analógia a nagy, tengerentúli távolságok, amiket ezekben az évezredekben kezdtünk el áthidalni és a világ minden zegét-zugát felfedezni.

A hal szimbólum nem változott át ikrává, hanem feloldódik a Vízöntő által kiárasztott hullámokban.

A Vízöntő világkorszak: hullámelmélet

Ideje: napjainkban...

A Vízöntő világkorszakról született már egy átfogó bejegyzés Az egyediség évezredei címmel, így most csak egy kis szemelvényt hozok belőle.

● gépek forradalma, tudományok ugrásszerű fejlődése

● tudomány, mint vallás

● hullámelméletek (Vízöntő jegy szimbolikája, átmenet a korsóból kiöntött vizet a Déli Hal szája nyeli el)

● hullámokkal való gyógyítás, infra, ultraibolya, lézer, rádióhullámok, wifi

● repülés, űrrepülés, a bolygóközi utazások felé tartunk (lásd filmek)

● humanitárius kezdeményezések, mindenki egyenlő

● szemben az Oroszlán, megjelennek a diktátorok, a központosított hatalmak

● emberi tudat paradigmaváltása, transzperszonális égitestek megjelenése, karma-ugrás

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Megfoganni

Újhold a Halakban: 2023.02.20 (08h06m)

Bevezető gondolat: "Bölcsnek nevezném azt az embert, aki egyszerre tartja számon, és egyenlő erővel éli meg mindazt, amit tud és mindazt, amit nem tud a világról." (Pilinszky János)

A bejegyzésírás egyik legkardinálisabb pontja a megfelelő idézet kiválasztása. Olykor több időt töltök el ezzel, mint magával az írással, hiszen ha rálelek az aktuális esszenciára, jóval könnyebb dolgom van az égi üzenetek lefordításával.

A Halak hónap különböző állomásaihoz remekül illik Pilinszky, költészetének absztrakciója, lélekszintű meglátásai, mély hite lefedi mindazt, amit a Halak energia is képvisel. A Szaturnusz jegyváltásához is az ő egyik idézetét szánom, azt már hónapokkal ezelőtt félretettem magamnak.

A Halak mentén fontos kérdéssé válik, hogy "mit nem tudunk a világról". Itt nem a tudatlanságról, a hiányos ismeretekről van szó, hanem a láthatatlan, csupán sejtések-megérzések szintjén érzékelhető világról.

Azokról a titkokról, amik pontosan olyan mértékben részei és tartópillérei az életnek, mint a kézzel fogható, materializálható, képletekkel, statisztikai adatokkal alátámasztható megfigyelések.

Létezésünk egyik ilyen megmagyarázhatatlan csodája maga a foganás pillanata. (Érdemes elolvasni Orosz Katalin és S. Nagy Zita A sorsfordító 9+1 hónap könyvéből a Magzatmesét, illetve itt van egy szuper kisfilm magáról a folyamatról.) A foganás több millió hímivarsejt kalandos útja, míg egy végre egyesül a női petesejttel. Szinte minden férfi beavatómesénk ugyanezt a történetet veszi sorra, a kihívásokkal, megpróbáltatásokkal teli utat, ami a "királylány kezéhez" és a "fele királysághoz" vezet. A királyság pont fele: hiszen a két sejt 50-50%-os részesedést tesz bele.

Költészet és mese után térjünk rá még a nyelvre is. A megfoganni kifejezés is sokrétű és analogikus. Ott rejtőzik benne a "megfog, megragad" szótő, amiből a fogantyú vagy a fogoly szavunk is származik. De a "fogad" szó jóval komfortosabb képét is felfedezhetjük, ami kapcsán egy fogadóterem vagy egy meleg fogadó festménye bontakozhat ki lelki szemeink előtt. Sőt, a jövő időt jelentő "fog" szócska is ott lapul, "valami, ami be fog következni", ami "testet fog ölteni".

Érdekes, hogy az angol "conception" kifejezésben is ott a fogamzás és az eszme – hiszen a foganás létezésünk ígérete, sőt későbbi fizikai valóságunk minden egybe sűrített "genetikai elgondolása".

A Halak jegy minden évben ehhez a létállomáshoz vezet vissza bennünket, lehetőséget nyújtva arra, hogy

újrafogalmazzuk mindazt, amit a valóságról álmodunk.

Az újhold képlete

Mindenki születési képletében a 12-es ház a magzati létről, élményekről, esetleges problémákról nyújt tájékoztatást. Maga a foganás a ház csúcsa, a három felé osztott fokok pedig a trimeszterek, végül az aszcendens a születés.

A Halak újholdnál meglehetősen mozgalmas 12-es házat találunk, a planéták több mint fele itt sorakozik. Ha már újrafogalmazásról beszéltünk, akkor az égiek részéről ehhez minden támogatás adott.

Mondhatnám, hogy ennek vonatkozásában "könnyű dolgunk van", de ebbe a lelki mélyvízbe belemerészkedni még ilyen biztonságos közegben is nagy bátorságot és elszántságot kíván. 

Képzeljük csak el, hogy a fenti vizek valamelyikébe kell belegázolnunk. Vajon melyikbe szaladnánk be önként és melyikbe kéne erősen noszogatni bennünket? Bizony, most a jobb oldali az egyetlen választásunk.

A lélek mélysége: gyűjtőfogalom. Itt őrizzük a láthatatlan világunk tápláló vagy "mérgezett" forrásait. A magzati élményeket, a transzgenerációs mintáink java részét, de a jelenlegi pszichológiai tudáson túl a karmikus lenyomatainkat is. Nem véletlen, hogy a 12-es házat az asztrológia a "titkos ellenségek" területének is titulálja.

Nem a szomszéd Marika néniről szól, aki az éj leple alatt átdobálja hozzánk a szemetet, hanem

az életenergiánkat gúzsba kötő, a tudatalatti homályába veszett vagy a kollektívben feloldódott lelki motívumokról.

Az újhold egyetlen napja kevés lenne mindezt megismerni. Viszont ha úgy döntünk mégis belemerülünk önmagunk "nem tudott" személyiségrészének feltárásába, akkor "királyi pecséttel" zárja le döntésünket és parádés kísérettel, bőséges ellátmánnyal bocsát utunkra minket. 

Ez az újhold a tibeti holdújév – a losar – belépő kapuja is, amitől majd az éves "tízmilliószoros teremtő napokat" számítjuk.

Maga az ünnep 15 napos, végét az első telihold és a hozzá kötődő teremtő nap jelenti, ami idén a Halak Szaturnusz átlépésének is a küszöbe. Ezek brutál erőteljes energiák lesznek!

A jegybe lépés "akváriumából" a koi pontyot rendeltem az újév-ünnephez, mert a szimbólum, azon kívül hogy szerencsét hoz, a Pilinszky-idézethez is kapcsolódik. A prana, vagyis életerő hala az, amiről tudomásunk van, míg a nádi, a spirituális erőket jelképező hal a tudattalan. A jelben kettősük egyensúlyban, egyformán jelen van, így összhangban válik csak szerencsehozóvá.

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

13

13 éves a blog

Bevezető gondolat: "Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól." (John Donne)

Blogszülinap alakalmából szeretek mindig egy kicsit személyesebb dolgokról mesélni. Bár alapvetően az asztrológiai témák is rajtam keresztül szólalnak meg – így mondhatni olvasóként jól ismertek engem –, azért mégsem ugyanaz, mintha elárulnám a kedvenc színemet vagy álmaim úti célját. (Elárulom: előbbi nincs, utóbbiból rengeteg van!)

Sokat gondolkodtam, idén miről is írjak, de végül az asztrológus énem döntött helyettem: a Halak Szaturnusz entréejeként – a családfáról fogok írni.

Az önismereti utazáshoz elengedhetetlen, hogy mindenki megkeresse lelkében ezt a tengelyt, megismerje és ha kell, megtisztítsa gyökereit.

Enélkül nem tudunk kiterebélyesedni, virágba borulni, gyümölcsöző életet élni.

Transzgenerációs mintáink blokkjairól, korlátairól eleget olvashattunk, hiszen ezek azok a keserű örökségeink, melyek megnehezítik, hogy megfelelő párt találjunk, elköteleződjünk valaki vagy valami mellett, sikeresek legyünk vagy legalábbis hogy a saját sorsunk nyomvonalán haladhassunk.

Én először az asztrológiatanulmányaim miatt kezdtem el családfa-feltárással foglalkozni. Már ott szembesültem vele, hogy a két fő személyiségjelölő – a Nap és a Hold – az apát és az anyát is reprezentálja. Vagyis anélkül, hogy velük nem barátkozom meg, önmagammal sem tudok. Olyan szempontból könnyebb dolgom volt, hogy egy viszonylag "kész" családfát kaptam útravalóul, ahol bizonyos ágon hetedíziglen távolságba nyúlik vissza.

Apukám erős késztetést érzett, hogy felgöngyölítse legalább névleg az őseinket. Nagyon izgalmas történetekkel színesre festett genealógia az enyém: volt olyan üknagymama, aki a tabáni Aranyszarvas éttermet üzemeltette, míg férje arról volt ismert, hogy úgy tudott mulatni, hogy közben törött üvegeken táncolt. Már az ő apja, az én szépapám is egy igazi kalandor volt, rajongott Petőfiért és egy vándorszínész-társulathoz csapódott.

De a fenti inspiráló életmesék mellett nálunk is rejtőztek csontvázak a szekrényben. A háborúk, a gazdasági válságok, a politikai rendszerek következményei, a vagyoni és emberi áldozatok ugyanúgy ott sorakoznak, mint a legtöbb család gardróbjában.

Ezek azok a tabuk, aminek feloldása a mi generációnk feladata. A legtöbb magyar család hordozza ezeket a sebeket, amik ráadásul még olyan frissek, hogy alig 2-3 generációra nyúlnak vissza. Nekem például közvetlenül a szüleimet érinti a II. világháború, hiszen 1943-44-ben születtek.

Asztrológiai értelemben az 1930-ban felfedezett Plútó energetikája emelte be a köztudatba a mélylélektan, a pszichoanalitika fogalmát, majd az 1977-ben felfedezett Kheirón pedig az öngyógyítás (önismereten keresztüli gyógyulás) lehetőségét. A fiatalabb generációknak a spirituális, lelki dolgok felé való természetes nyitottság már ebből kifolyólag adott, tőlünk, korábban születettektől picit több befektetett munkát igényel ennek a szemléletnek a hétköznapivá tétele.

De ez egy rendkívül fontos foglalatosság! Hiszen nem csak önmagunkat, de az utánunk és az előttünk járó generációkat is felszabadítjuk a családi terhek alól. Sőt, a kollektívba is "beszámít" az, hogy egyénként hogyan érezzük magunkat.

A magyarok pesszimizmusa ("sírva vigad a magyar"), az egzisztenciáról kialakított negativizmusa ("szegény embert még az ág is húzza"), sérült életöröme ("nincsen öröm üröm nélkül") mind-mind a néplélek-tengerének egy-egy cseppje. És mindaddig, míg ebből van több, kis hazánkra a jelenlegi állapotok, gondolkodásmódok, hitrendszerek – s ebből következően a gazdasági, politikai és egyéb rendszerszintű berendezkedések – lesznek a jellemzőek.

Ha már a szólások felé vettük az irányt, ne feledkezzünk meg erről sem: "nyelvében él a nemzet". Vagyis nagyon nem mindegy, hogy mit és hogyan mondunk! De nem elég szofisztikáltan fogalmazni, diplomatikusan társalogni, a láthatatlan mezőt a gondolataink még erősebben átszövik, mint a szavaink.

A családi karmák megtisztításával nem csupán történeteket fogalmazunk újra, hanem a saját magunkról és a világunkról alkotott szó- és gondolatkészletünk is megváltozik!

Mielőtt túl komorrá válna a hangvétel, jusson eszünkbe, hogy egy születésnapon tortával, lufival, ajándékokkal vesszük körül magunkat: csupa színes, örömteli, vidám dologgal.

Érdekes, hogy a transzgenerációs minták boncolgatása kapcsán csak ritkán jut eszünkbe megemlékezni arról, hogy mennyi tehetséget, huncutságot, szépséget is hozzunk otthonról. Pedig azt hiszem, ezekről is érdemes lenne megemlékezni olykor, hálát adva az ősöknek, hogy a sok nehézség mellé mennyi csodálatos dolgot is belepakoltak a képzeletbeli tarisznyánkba.

Én például nagyon messziről hozom a pedagógusi vénát: apai nagyszülőim, sőt a Balogh-ág jelentős része tánc- és illemtant tanított. Bár jómagam nem táncolok törött üvegeken, de rendekről és égi ritmusokról adom át a tudás nektek.

nagymama úti naplója

Íráskészségemet nagymamámtól örököltem. Sőt, ennél jóval többet: kitartóan végezni a grafomán-tevékenységet. A 13 év jó példa erre. Nagyi azonban még ezen is túlment: élete végéig naplózta a hétköznapi eseményeket. Akad köztük kalandosabb feljegyzés, például mikor az ötvenes években Kelet-Németországban turnézott a Fővárosi Nagycirkusszal, de teljesen praktikus is, mint például a napi időjárás.

cirkuszi szórólap és a népviseletbe öltözött nagymamám

Az állatszeretet apai-nagyapai örökség, befogadott kóbor kutyát végtelen soráról őriz meséket a családi legendárium. De akadt elárvult mókuskölyök is, amit az otthoni mamacica szoptatott. Anyai ágon szintén megjelennek az állatok. Bár ők a kutya, macska mellett haszonállatokat is tartottak, mégis szeretetteljesen bántak velük. Tudom, ez a mai vegán-divathullám mellett blaszfémiának számít, de akkor még teljesen más irányelvek mentén működött az élet.

nagypapa egy macskával a nyakában

mama egy kutyával

én lóháton

Anyai nagymamám, aki pont úgy nézett ki, mint a megelevenedett öreg néne az őzikés meséből, rajongott a cicákért és a cicák is rajongtak érte. Állítólag a Polyák család távoli rokonságban állt Hermann Ottóval is, aki a politikai élet mellett komoly zoológiai és néprajzi kutatásokat is folytatott.

anyai nagymama és gyönyörű nővérem

Ha már az anyai oldalnál kutakodunk, akkor a főzés és a finom ízek szeretete szintén onnan oltódott belém. Anyukám képes minden szeretetét étellé alakítani, de még ő is nosztalgiával beszél az otthoni kemencében sült tejfölös lángosról, a nagypapa saját füstölésű kolbászáról, a házi libamájról vagy akár a tepsis krumpliról.

szintén gyönyörű anyukám

apukám "léghegedül"

A családfa apai és anyai ágát vizsgálva meglelő összefüggésekre akadhatunk: nem véletlenül rendeződik össze két ember, két család, két sors. Ugyanis apai ágon szintén ott találjuk a vendéglátós vonalat. A feljegyzés szerint a Somossy-család az 1700-as évekre visszamenően ezt a hozományt.

Még hosszasan tudnám folytatni a sort: ott van a spirituális, kulturális nyitottságom, az önfejlesztési kedvem, a szervezőkészségem, de ahogy tortából is megárt a sok, életem történetéből is elég egy ekkora szelet.

első szülinapomon

Útravalóul mindenkit biztatok hasonló felfedezésekre. Családtörténetünkben ne csak a fekete foltokat, árnyékokat keressük meg, de minden olyan momentumot, akikből azzá váltunk, akik most éppen vagyunk...

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Big fish

Halak jegyében a Nap: 2023.02.18 – 2023.03.19

Bevezető gondolat: "Az élet értelmének kérdése, ahogy Buddha tanította, nem tanítható. Fejest kell ugrani az élet folyójába, és hagyni a kérdést elsodródni." (Irvin David Yalom)

A Halak jegy kapcsán legtöbbször valami kis "érzékeny lelkű cukiság" jut eszünkbe, hiszen a halak a víz-közegtől – vagyis átvitt értelemben az érzelmeiktől és a környezet áramlataitól függnek.

De valamiről megfeledkezünk! Míg oroszlánból 7 alfajt, szarvasmarhából 1000 fajtát, kentaurból pedig mindössze egyet ismerünk, addig a halfajok száma több tízezer. És milyen különbözőek! Vannak édesvíziek és a tengerek mélyén élők, 8 milliméteresek és 4,5 méteresek, elektromosak, mérgezők, rejtőzködők, szivárványszínűek és iszapszürkék, emberre veszélyesek és olyanok is, melyekre az ember veszélyes, mert rendkívül ízletesek.

Emberi viszonylatban is vannak "tőzsdecápák", akik remek érzékkel reagálnak a legfinomabb pénzügyi mozgásra is, ráadásul nagy falatokra vadásznak. Vannak bohókás bohóchalak, rajban úszó csapatjátékos-heringek vagy agresszív sziámi harcoshalak.

A közös bennük valóban az érzékenység, nincs még egy ilyen energia, ami a láthatatlan világ érzékelésén lavírozna. Ide tartoznak a megérzések, az álmok, az intuíció, a hit vagy a tudatalatti végtelen óceánbirodalma.

Ebben a hónapban mi is elsősorban erre az érzékszerveken, intellektuson túli áramlatokra hagyatkozhatunk. Mivel a Halak időszak tengernyi-sokféleségű energiát hoz, ezért egy kis játékosságot csempészve a bejegyzésbe, a legfontosabb égi eseményekhez – az akvaristák és a lélekbúvárok legnagyobb örömére – különböző analógiás halfajtákat rendeltem.

Alapenergiák

Az energiák, hogy is fogalmazzam pontosan... meglehetősen fajsúlyosak már a belépés képletében is.

Skorpió az aszcendens, 4-es házban együtt áll a Nap és a Szaturnusz, viszont a 3-asban a Hold és a Merkúr, az 5-ösben viszont a Vénusz és a Neptunusz és még sorolhatnám. Ha jelzőkre fordítom az asztrológiai mutatókat, akkor van itt játékosság, szenvedélyesség, súlyosság, romantika, transzcendencia, végesség. Láthatjuk, hogy már itt rengeteg érzelem kavarog.

Az érzelmek terén "rendet rakni" lehetetlenségnek tűnik, hiszen megfoghatatlan és elvont dolgokról beszélünk, még akkor is, ha a tudomány nagyon komoly felfedezéseket tett az idegrendszer területén.

Bár vannak jól elkülöníthető alapérzelmek (öröm, félelem, harag, szomorúság), mégsem ugyanaz okoz örömöt nekem, mint neked, más dolgoktól félünk és teljesen egyedi az, hogy mindezt milyen testi és lelki tünetekkel érzékeljük.

Mégis nagyon fontos lenne, hogy megtanuljuk beazonosítani, illetve kifejezni őket. Talán ennek az időszaknak ez az egyik kulcsfeladata. A csillagállások is hozni fogják a témát, így majd különböző aspektusokból nekifutunk. Meg lemerülünk lelkünk veszélyes vizeibe.

A Halak hónap "akváriuma"

Február 20., hétfő: angolna (újhold és Kos Vénusz)

Az erőteljes és rejtőzködő angolna lett az újhold kiválasztottja. Fej-fej mellett úszott a csigahallal, akit a Marianna-árok 8000 méteres mélységében fedeztek fel nem is oly rég. A titokzatosságot az újhold nagyon erőteljes 12-es házas, illetve Halak-jellege adta, de végül a Kos aszcendensen lévő Jupiter felszínközelibb és kissé "határozottabb" halat kerestem.

Alig néhány nappal a jegyváltás utánra esik az újhold (még pár hónapig tart ez a motívum) és rögtön fejest is ugrunk abba a bizonyos lelki mélyvízbe.

Délelőtt a Vénusz átlép a Kos jegyébe, ami meglepő fordulatokat hozhat kapcsolati téren. Felgyorsulhatnak az események és hirtelen döntések uralhatják a partneri viszonyokat. Gyors ismerkedések vagy váratlan szakítások is előfordulhatnak.

Február 21., kedd: koi-ponty (losar)

Losar vagy loszár a tibeti holdújév, ahonnan az éves "tízmilliószoros napokat" számítjuk. Ez is hasonlóan a kínai holdújévhez – az időzónák miatt – csúszik egy napot.

A koi (amit mi aranyhalnak is hívunk) keleten nagy népszerűségnek örvend. A buddhizmusban 8 szerencsejel (astamangala) közt is felfedezhetjük. Ugyanúgy kettős, mint a nyugati asztrológiában a Halak jegye. A szimbólum jelentése: az érző lények létezésének szerencsés mivolta. Egyik hal a spirituális erők (nádi), míg a másik az életerő (prana) áramlása.

Március 2., csütörtök: bohóchal (Halak Merkúr)

A Merkúrhoz a "viccesebb" halak tartoznak, bár ez az idei Halak jegybe lépésnél kissé szigorúbb humorral rendelkezik. Szintén Szaturnusz együttállással vált jegyet, így az érzelmi önkifejezéshez kapunk némi komolyságot, tudatosságot. Mélyen szántó, ám kifejezetten felszabadító beszélgetésekben lehet részünk.

Március 7., kedd: a "nagy fehér" (telihold, tízmilliószoros nap és Halak Szaturnusz)

Annyi minden sűrűsödik össze ebben a napban, hogy csakis az óceánok királya, a nagy fehér cápa jelképezheti. A telihold és az első buddhista ünnep (chotrul düchen, a Vajmécsesek ünnepe) vezeti fel a Halakba lépő Szaturnuszt. Elképesztő erő és méltóság van mindkét képletben, nem nagyon fogunk tudni ellenállni a "küszöb őrének" elsöprő jelenlétének. Aki eddig nem merült magába, most kénytelen lesz!

Március 16., csütörtök: fugu (Nap-Neptunusz /és Merkúr/ együttállás)

Azért esett a fugura vagy más néven gömbhalra a választásom, mert egyszerre toxikus és ínyenc, amit magáról a Halak Neptunuszról is el lehet mondani. Az illúziókeltés, a szemfényvesztés, a bódult tudatállapot, a média valóságtorzítása éppúgy hozzá tartozik, mint a legmagasabb szintű spirituális tudatosság.

Most hogy a Szaturnusz is a Halak felségvizein hajózik érdemes egy kicsit más szemszögből rápillantanunk az elmúlt 11 évre. A megértést a Merkúr is segíti.

Március 17., péntek: mandarinhal (Bika Vénusz)

A Vénuszhoz a szépség illik, a Bika Vénuszhoz pedig az egyik legszebb, trópusi színkavalkád. Ahogy a fentebb már említett Halak Merkúr is kap némi korlátozó energiát, úgy ez a Bika Vénusz is jóval feszültebb lehet. Ehhez az előző napi konstelláció is javában hozzájárul, így folytatódhat a kapcsolati átrendeződés. Olyan helyzetekből léphetünk ki, amik fojtogatóak, korlátozóak vagy egyszerűen csak nem komfortosak számunkra.

Március 19., vasárnap: mutsugoro (Kos Merkúr)

A Kos Merkúrral picit elfogult voltam, ezért megkapta a kedvenc halamat. A magyar Wikipédia szerint "oxudercinae" a neve, így maradtam a japán kifejezésnél. A mutsugoro a brakkvizekben élnek, ami az édes- és a tengervíz keveredése, illetve képesek a levegőből is oxigént felvenni.

A Kos Merkúr is segít az érzelmeket (víz) és azok kifejezését (levegő) újszerű módon összekapcsolni. Bátrabbak lehetünk az érzelmi önkifejezésben, ami a Kos hónapban is igen jól fog jönni, ugyanis sok energiát viszünk át ebből a hónapból a tavaszba.

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Felszabadultunk?

Nap-Szaturnusz együttállás a Vízöntő 28. fokán: 2023.02.16

Bevezető gondolat: "Minden nagy találmány, minden nagy mű annak az eredménye, hogy a gondolatok és a tettek felszabadulnak a rutin zsarnoksága alól." (Arthur Koestler)

Ahogy korábban ígértem, összegzős időszakunk van. A Bak jegy utolsó fokán járó Plútó egy jóval hosszabb időszakot zár le, míg a Szaturnusznál "csak" 2020 márciusáig kell visszatekintenünk.

Az idézőjel több szempontból is idézőjeles. Míg az olyan transzperszonális égitestek, mint amilyen a Plútó inkább a kollektív körülményeket formálják, amire mi olykor felugrunk, mint egy induló vonatra vagy épp leesünk róla száguldás közben, addig a Szaturnusz maga a vonat, amit meg kell tanulnunk vezetni.

1781-ig, amíg fel nem fedeztük az Uránuszt, néhány kivételes, úttörő elmétől eltekintve nem voltunk részesei a kollektívnek. A személyiségjelölők a Naptól a Szaturnuszig leírták egy ember jellemét és sorsát, nem igen lehetett tovább tágulni ezeknél a kereteknél.

Valaki beleszületett egy közegbe, egy társadalmi rangba, egy rasszba, vallásba vagy nembe és ez gyakorlatilag meghatározta az egész életét. Hiába volt okos és kíváncsi egy nő, hazánkban a 19. század végéig nem tanulhatott egyetemeken. Hiába gondoljuk sokan, hogy a bőrszín csupán pigmentáció kérdése, Rosa Parks még 1955-ben keményen küzdött ezzel a kérdéssel. Lázadónak számított, mert nem adta át a helyét a buszon egy fehér bőrű utasnak. Ebből is látszik, hogy az a bizonyos "tágulás" nem ment egyik napról a másikra.

Most már a pszichológiának, a lélektani ismereteknek és a társadalmi struktúrák változásának köszönhetően (asztrológiai értelemben ezek a transzperszonális égitestek)

lehetőségünk van felszabadulni a meghatározó mintáktól, illetve a transzgenerációs keretektől.

A Szaturnusz az, ahol tudatosan bele tudunk állni a sorsunkat alakító változásokba. Az ő tanításai úgy működnek, hogy valami nyom, feszít, blokkol és ez engem arra késztet, hogy a felelősség áthárítása (a szüleim, a párom, a szomszédok, a kormány okolása) helyett, megvizsgálom a nyomasztó, feszítő, blokkoló érzelmeket.

A Szaturnusz olyan, mint egy lelki kiképzőtábor, kék-zöld foltokat szerzünk az egónkra, naponta küzdünk a feladással, de mégis csináljuk, kitartóan. És egyre bátrabbak, erősebbek leszünk, még végül az életre szóló bölcsesség és gyakorlati tudás ajándékával távozunk az új életszakaszba.

Ragyogó én a végtelen mindenségben

Több konstelláció is közrejátszik benne, hogy 2020 év elejétől ennyire intenzív kérdéssé váltak a transzgenerációs minták, de talán a leghangsúlyosabb aktivátora a Szaturnusz.

Kezdte a saját jegyében, ahol a Plútóval való együttállásához (Jelenem vagyok) szintén csatlakozott a Nap és a Merkúr, vagyis tudatosíthattuk, megérthettük, átgondolhattuk az éppen aktuálisan zajló folyamatokat. És ami zajlott, az egy határhúzás volt.

A fenti dátum után született gyerekek képlete a legárulkodóbb erről, nekik már nagyobb esélyük van a saját útjukat követni, mint az őseik által kijelölt ösvényen járni. Nem jelenti azt, hogy egy alkoholista szülő vagy egy mélyszegénység nem befolyásolja őket, de jóval könnyebben tudnak felszabadulni ezek alól a béklyók alól.

Mivel ez a küszöb és vele együtt ez a generáció egy új energetikai teret nyitott meg, kénytelenek vagyunk mindannyian efelé az irány felé haladni, ha boldogulni akarunk. Nekik az égiek kínálják fel a lehetőségeket, nekünk magunknak kell beleállni önmagunk felszabadításába.

A bevezetőben is említettem, hogy a "tágulás" nem máról holnapra történik meg, nem csak elhatározás vagy vágy kérdése, mindennapos gyakorlás és a változás szokássá tételének függvénye. Az égi "játszótér" is sok mozdító energiát ad.

A Szaturnusz először 2020 márciusában kopogtatott be saját Vízöntő otthonának ajtaján.

Milyen abszurd, hogy a belső felszabadulást egy külső korlátozáson keresztül kezdtük el megtapasztalni!

A pandémiára adott első reakció a bezárkózás volt, ami sokaknak egészen új perspektívát adott a kapcsolataikról, a munkakörülményeikről, a családi viszonyaikról, sőt az oktatási rendszerről is. Lélektanilag nagyon megterhelő volt, hiszen folyamatos bizonytalanság és szorongás "rezgett" a levegőben, ráadásul felszínre hozott egy csomó kollektív félelmet, megkülönböztetést, kiközösítést, megbélyegzést, elítélést.

Na, nagyjából ilyen a Szaturnusz: mostoha körülmények közt kell virágba borulni.

Ráadásul emelte a tétet azzal, hogy a hamarosan jegyet váltó Plútó előtt is takarított, vagyis nem csupán a saját transzgenerációs mintáinkkal foglalatoskodhattunk, hogy a kollektívbe is betöltöttük a rettegést vagy a felszabadulást. Egy világkorszak alapköveit helyeztük el közösen. (Egy új világkorszak küszöbén első és második rész)

Azoknak, akiknek nincs kedve újraolvasni, szemezgetek pár kulcsmondatot:

● Az, amit eddig önmagunkról és a tükröződő világról gondoltunk, egyik pillanatról a másikra semmivé lesz.

● Egyéni szinten is rengeteg olyan probléma van, amitől elszakadni, ami alól felszabadulni kellene: kapcsolatok, nem-szeretem munkák, zátonyra futott élethelyzetek. A múlt, a berögzült minták ismételgetése helyett rá kéne lelni a saját egyéni utunkra.

● Ezek a konstellációk előidézhetnek olyan válsághelyzeteket, melyek a kollektív tudatosságot növelik és fejlődésre késztetnek bennünket. Azért érzékeljük ezeket "pusztító" aspektusoknak, mert a személyes egó felépítését alapjaiban rázzák meg.

● Vízöntő maga a fejlődésre való törekvés, amit a Szaturnusz fejlődési kényszerré tesz. Érdemes megvizsgálni, hogy mennyire függünk a külső hatásoktól, körülményektől és mennyire stabil a belső identitásunk.

● Akinek nincs olyan célja, ami összekapcsolhatná őt egy nagyobb közösséggel (nevezzük ezt elhivatottságnak), gyakran elveszettnek érzi magát – ez ebben az időszakban még inkább felerősödhet.

A Vízöntő jegyébe véglegesen 2020 decemberében lépett a Szaturnusz, majd pár nappal később a Jupitert is "maga után húzta" sorsformáló erősítésképpen. Ez a bejegyzés a Mindenki egy csillag címet viselte, innen jött ennek a bekezdésnek az elnevezése is.

Szerencsés vagyok, vagy talán az én fókuszom a pozitív változásokra van kiélesítve – de rengeteg ember pozitív törekvését vagy tengelybe állását kísérhettem nyomon. Vannak, akiknél ezek az eredmények jobban realizálhatók, míg mások a keresési szakaszban bolyonganak, megint mások az első lépéseiket gyakorolgatva botladoznak, de nagyon sok ember lelkében ragyogott fel az a bizonyos csillag-élmény.

Az önismereti út nem a Paradicsomba vezet, hanem egy olyan viszonylagosan kiegyensúlyozott belső állapothoz, amivel könnyebben vesszük az élet akadályait, amin keresztül nem problémákat látunk magunk körül, hanem megoldásra váró helyzeteket és vállaljuk a felelősséget azért, akik vagyunk, ahogy gondolkodunk és a valóságért amit magunk köré teremtünk. Ha tudom, ki vagyok, mi az, amit szenvedéllyel, teljes önátadással tudok képviselni, akkor válhatok az egész részévé. – írtam ebben a cikkben.

Dr. Máté Gábor a Normális vagy könyvében hasonló gondolatokat oszt meg:

"Alapvető igényünk az önazonosság, az a tulajdonság, amelynek segítségével az ember hű marad önmagához, és az a képesség, amellyel önmaga pontos ismeretében alakítja a saját életét. Teljesen nyilvánvaló, hogy az önazonosság nem csupán elvont vágy, nem az önmaguk megreformálásáról papoló New Age-hívől luxusa, hanem a túlélési ösztönben gyökerezik. A legkonkrétabb és leggyakorlatiasabb szempontból egyszerűen annyit jelent, hogy ha az ösztöneink közölni akarnak valamit, azt felismerjük és figyelünk rájuk. Képzeljék csak el afrikai őseinket a szavannán, amikor megérzik, hogy egy ragadozó leselkedik a közelben. Vajon mennyi ideig maradnak életben, ha elnyomják magukban az ösztönös megérzéseiket? Aki autentikusan, önazonosan él, az hű marad a saját egyedi és eredeti lényegéből származó önmagához, amelyet a belső GPS-éhez csatlakoztat, hogy így tájékozódjon. Ez nem zárja ki a törődést másokkal, sem azt, hogy mások hassanak rá vagy befolyásolják. Az önazonosság egyetlen parancsa, hogy mi, és nem a kívülről ránk kényszerített elvárások legyenek a saját életünk szerzői és legfőbb meghatározói."

Az együttállás képlete

Nagyon sok hasonlóságot mutat az utolsó fokos Plútóval, például sok Szűz-jelleget (aszcendens, 6-os házas Nap, Szaturnusz) mutat.

A Szűz egy zseniális energia, ami által különbséget tudunk tenni a jó és rossz, hasznos és haszontalan dolgok között. Megszakítás nélkül millió és millió gondolat áramlik keresztül az éteren és ez a világhálónak köszönhetően mi is folyamatosan "lehalásszuk". Fáradhatatlanul fürkésszük és elemezzük a rendelkezésünkre álló információkat, hiszen pontosan erről szólt ez a három év.

Mi tartozik hozzám? Kinek higgyek? Mi van a hasznomra? Kell-e félnem? Ez a folyamatos analizálás azonban szorongáshoz és idegfeszültséghez vezet. A belső élmény ugyanis nem a gondolat, hanem az érzelem.

Nem az a fontos, mit mondanak mások, hanem én hogyan érzem magam az adott helyzetben.

A megkülönböztetés képessége nem intellektuális, hanem ahogy Máté Gábor fogalmaz – ösztönökön, megérzéseken alapszik. A Halak Szaturnusz ezekbe a mélységekbe visz majd minket, sokkal kevésbé fogunk tudni agyalni. (Vagyis azt mindig tudunk, csak egyre inkább érezhetjük, hogy ez már nem visz minket előre.)

A hattyú szárnyai

A Vízöntő 28. fokán egy állócsillag-együttállást is találunk. Ez a Hattyú csillagkép harmadik legfényesebb csillaga, az ε Cygni vagy más néven Aljanah.

Neve az arab "al janah" szóból ered, ami szárnyat jelent. A csillagkép alakjában valóban felfedezhető egy kitárt szárnyú madár, ezt nyáron figyelhetjük meg leginkább.

A csillagkép mítosza is nagyon izgalmas, ha lesz rá időm, egy kicsit rendbe teszem a róla szóló korábbi írásomat, de most maradjunk csak a szimbolikánál.

A hattyú a lélek átalakulásának a medicinája: apránként rávezet minket arra, hogy magunk mögött hagyjuk azt, ami már nem felel meg a természetünknek.

Mi ez, ha nem a Vízöntő Szaturnusz végső összegzése? A Rút kiskacsa című Andersen mesének a katarzisa az, amikor a kirekesztett, elkeseredett, önbizalom-hiányos madár belenéz a tó tükrébe és felismeri végre valódi önmagát. Majd a korábban csodált, ma már közösségévé vált hattyúrajjal a magasba emelkedik.

A hattyú szárnya az, amit a saját teljes lélekpotenciál integrálásának a szimbóluma. Nem véletlen, hogy az angyalok szárnyait is hasonlónak gondoljuk. Összekapcsolódunk isteni természetünkkel, hogy végre az igazi utunkat járjuk.

Azt hiszem, aki az elmúlt három évben belekóstolt a hattyúvá válás folyamatába (még ha olykor-olykor a rút kiskacsaság mintái vissza is húznak minket), az pontosan tudja, milyen ezeknek a szárnyaknak a hívása...

A Halak Szaturnusz újabb három évében – egy teljesen más aspektusból, más síkon – folytathatjuk az önmagunkká válást.

Tetszett a bejegyzés?

Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!