Padparadsa Astrology

Első vasárnap Bevezető gondolat „Az éjszaka is csak a nap része.  Így, ha a napfény oltalmat ad, oltalmat adhat a sötétség is.  (…)  Bíznia kellett benne. És ezt a bizalmat hívják Hitnek.  Soha senki nem értheti meg a Hitet.  A Hit pontosan az, amit most megtapasztalt: megmagyarázhatatlan merülés a sötét éjszakába. Csak azért létezhet, mert hitt benne.  Ahogy a csodáknak sincs magyarázatuk, csak megtörténnek azok számára, akik hittek a csodákban.”  (Paulo Coelho) Az adventi koszorú Az adventi koszorún négy gyertya várja, hogy a karácsonyhoz közeledve hétről hétre eggyel többet s többet gyújtsunk meg. Ezzel a szertartással készülünk Jézus és a fény megszületésére. A négy gyertya négy üzenetet képvisel: a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt. Első: a hit A hit szerintem az egyik legszemélyesebb érzés. Megfogalmazni lehetetlen, most mégis megkísérlem. Nem vallástörténeti fejtegetést szeretnék, csak leírni azt, amit számomra jelent… Nekem a...

Harmadik vasárnap Bevezető gondolat: "A szeretetnek nincs szüksége eszményi alakokra.  A szeretet olyan, mint…  de nem, nincs hasonlat a szeretetre.  Nincs oka, nincs magyarázat reá.  A szeretet, úgy látszik, önmagáért való.  Néha felgyűlik egy emberben és kiárad."  (Márai Sándor) ⭐⭐⭐ Az adventi koszorún négy gyertya várja, hogy a karácsonyhoz közeledve hétről hétre eggyel többet s többet gyújtsunk meg. Ezzel a szertartással készülünk Jézus, a fény megszületésére. A négy gyertya négy fontos erényt szimbolizál, túl vagyunk a hiten, a reményen, ezüstvasárnap beköszöntével pedig elérkezett a szeretet. Itt a blogon virtuálisan egy-egy gondolattal szeretném meggyújtani az adventi koszorú gyertyáit. Harmadik: SZERETET A szeretetről épp olyan nehézség írni, mint a hitről vagy a reményről. Olyan mélyen gyökerező, zsigeri érzések ezek, amiket talán csak egy festő pompás árnyalatokkal, zeneszerző hangulatokkal, költő pedig ezerszínű szó-palettájával...

Második vasárnap Bevezető gondolat: "Vársz valakire. Egy Angyalra. Szeretnéd látni szemeinek csillogását, vágysz erőt meríteni mosolyából, kívánod hallani hangját.  Mert… de nincs "mert"… nincs magyarázat, nem is kell. Vársz rá, szükséged van rá. Igen, vársz rá. Az Angyalra. Az Angyalra, pici szárnyakkal. De nem érkezik. És szomorú vagy… Ám történik valami. Az Angyal küld valamit. Egy pici tollacskát a szárnyaiból. És már tudod, amit eddig is éreztél: gondol rád, fontos vagy neki. És már nem vagy szomorú… a pici tollacska szárnyakat ad… neked is."  (Csitáry-Hock Tamás) ❉❉❉ Az adventi koszorún négy gyertya várja, hogy a karácsonyhoz közeledve hétről hétre eggyel többet s többet gyújtsunk meg. Ezzel a szertartással készülünk Jézus és a fény megszületésére. A négy gyertya négy üzenetet képvisel: a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt. Itt a blogon virtuálisan egy-egy gondolattal szeretném meggyújtani az adventi koszorú gyertyáit.   Második: REMÉ...

Gondolatmorzsák 1. Képzeljünk el egy teljesen átlagos hétköznap reggelt. Megszólal a telefon ébresztője, álmosan nyújtózva kikászálódunk az ágyból. Irány a konyha, főzzünk magunknak egy élénkítő kávét! Amíg az elkészül, reggelire dobjuk össze valami egyszerűt, mondjuk egy kis pirítóst vajjal és isteni házi málnalekvárral. Reggeli közben hallgassuk meg a híreket a rádióból, olvassunk pár sort a kedvenc könyvünkből vagy pörgessük át a Facebook legújabb posztjait. Az itt leírt napi rutin nagyjából 20 perc. Tetszés szerint lecserélhetjük az elemeket: kezdhetjük egy forró zuhannyal, laza kocogással, csendes meditációval, a család munkába-iskolába indításával is a napot. Ihatunk gyógyteát, ehetünk müzlit vagy süthetünk omelette du fromage-t. Annyira természetes mozdulatsorok, hogy észre sem vesszük őket, miközben végezzük. De álljunk meg egy pillanatra és tudatosítsuk magunkban ezt a reggeli húsz percet! Ha jobban belegondolunk, látni fogjuk, hogy hány ismert és ismeretlen embernek köszö...

Időutazás: 2010.06.25 🔥 Égő fáklyák, fűszeres hús és édeskés alma-illat keveredett a nádas felől érkező súlyos, nehéz párákkal. Alkonyodott. A lemenő nap fényei barátságos, meleg árnyalatokkal színezték a város terét. Háttérben a majdnem-teli hold készülődött fényes belépőjével. A leghosszabb nappal ünnepe. Jóleső izgalom feszült a levegőben. Mindenki várta a pillanatot, mikor fellobbannak az örömtüzek. Hatalmas máglyát állítottak a tér közepén, körbe padokat és hosszú asztalokat raktak. Csapra verték a sörös és boros hordókat, zenefoszlányokkal hangoltak a muzsikusok. Beszélgetés moraja, kacagás csendült innen-onnan, majd gyorsan körbeért, ragadós volt a nyáresti vidám hangulat. Hófehér ruhában ültem ott, a hajamba, a többi lányhoz hasonlóan virágokat tűztem. Csillogó szemmel bámultam a forgatagot, és teljes szívvel átéltem azt a bűvöletet, amit ez az este ígért. Végre elkezdődött a zene. A koboz lágy dallama összeforrt a dob ritmusával és az énekes különleges hangjával. A dalok n...

Blogszülinap 🎂 Tizenegy év kezdtem el írni a blogot. Évről évre szeretek megemlékezni erről a napról, mert rengeteg minden gyűlik ezen az oldalon. Nem csak bejegyzések (ez már az 1142.), gondolatok, de a történetem, a változásom, az érzelmeim is. Február 19-én szeretek kilépni az asztrológia mögül és egy kicsit többet, személyesebbet adni magamból, idén is így teszek. Most nem fotókat, hanem 11 kedvenc idézetet szeretnék ajándékozni nektek. (Korábbi blogszülinapi bejegyzéseket itt találjátok.) Jóval több van, de most mazsolázgatok... 1. „A gyávák sosem engedik, hogy lángra lobbantsa szívüket a Tűz, mert ők csak arra vágynak, hogy az új helyzet visszaváltozzék olyanná, amilyen volt és ők továbbra is a szokásos módon gondolkodhassanak. A bátrak azonban tűzre vetik, ami régi és akár óriási belső szenvedés árán is, de mindent maguk mögött hagynak, még Istent is és haladnak tovább előre.” (Paulo Coelho: Az Ötödik hegy) 2. „Magasan jár a csillag, nehéz lehozni onnan, annak se megy, ki őszi...

 Advent negyedik vasárnapjára Idén a karácsonyra készülődve saját készítésű ajándékokkal szeretnélek meglepni Titeket. Néhány éve a családom számára a házi gyártású finomságok mellé történeteket is csomagoltam, ezeket osztom meg Veletek vasárnaponként. ❄❅❆ Az iskolába kivétel nélkül gazdag gyerekek jártak, Émilien viszont kivételes talentumának köszönhette, hogy ösztöndíjat kapott. Ez volt itt az első féléve, de még mindig kényelmetlenül érezte magát az ódon falak és a sznob iskolatársak között. Sőt gyakran volt az a rémálma, hogy az egyik szünetben valaki megkocogtatja a vállát és közli vele: tévedés történt. Nem való ő ide. Szedje a cókmókját és tűnjön el. Miközben az arctalan idegen kiabált vele, a körülötte álló gyerekek ujjal mutogattak rá és hangosan röhögtek. Pedig attól, hogy nyilvánosan megszégyenítik, nem kellett tartania. Az iskola rendkívül kényes volt az udvariasságra és a jó modorra. Sőt az eltanácsolás réme sem lebegett a feje felett, hiszen páratlan zongorajátékának...

Advent harmadik vasárnapjára Idén a karácsonyra készülődve saját készítésű ajándékokkal szeretnélek meglepni Titeket. Néhány éve a családom számára a házi gyártású finomságok mellé történeteket is csomagoltam, ezeket osztom meg Veletek vasárnaponként. ❄❅❆ Marge és Mabel egy spanyolországi túrán ismerkedtek meg. Mindketten a nyugdíjas klubjukkal utaztak, hogy a nyirkos, ízületgyilkos angol tavaszból melegebb éghajlatra meneküljenek. Szerencsére Granadában már áprilisban húsz fok fölé kúsztak a hőmérők. Mabel örökké vidám, kócos és rendkívül szétszórt teremtés volt, öregségére pedig mindhárom tulajdonsága csak tovább fokozódott. Azt vallotta, hogy ennyi idősen csak és kizárólag derűsen lehet szemlélni a világot, így hát saját hiányosságaihoz is igen nagyvonalúan viszonyult. Félévente fodrásznál ondoláltatta ősz fürjeit, de az év további háromszázhatvanhárom napján cseppet sem zavarta, hogy egy madárfészekre hasonlító gubancot hordott a feje tetején. Szórakozottságán pedig egyenesen jót m...

 Advent második vasárnapjára Idén a karácsonyra készülődve saját készítésű ajándékokkal szeretnélek meglepni Titeket. Néhány éve a családom számára a házi gyártású finomságok mellé történeteket is csomagoltam, ezeket osztom meg Veletek vasárnaponként. ❄❅❆ Martin útlevelében több volt a pecsét, mint egy agyonhasznált szakácskabáton. Néha az ide-oda utazgatás közepette hirtelen azt sem tudta, hogy épp melyik földrészen ébredt: az olcsó szállodai szobák berendezése nem mindig adott erről megfelelő felvilágosítást. Gyakran ugyanolyan unalmas szürkésbarna bútorhuzattal, csicsás aranyozott keretű tükrökkel és sötét, nehéz függönyökkel látták el a mexikóvárosi hoteleket, mint a kijevieket. Csak akkor derült ki, hogy merre tartózkodik, mikor elhúzta a poros firhangokat és a tenger, a hegyek vagy valamelyik nyüzsgő nagyváros látványa tárult fel előtte. Szeretett utazni, másképp nem választotta volna a fotóriporteri hivatást, de ezek a kiruccanások gyorsan elvégzendő munkák voltak és csak ki...

  Advent első vasárnapjára Idén a karácsonyra készülődve saját készítésű ajándékokkal szeretnélek meglepni Titeket. Néhány éve a családom számára a házi gyártású finomságok mellé történeteket is csomagoltam, ezeket osztom meg Veletek vasárnaponként. ❄❅❆ Azon a vidéken sohasem havazott. A tengerpart és a hegyek közé szorult kis falu sajátos mikroklímával rendelkezett: az észak felől érkező hófelhők egyszerűen kipukkadtak a magaslatok felett. Mintha a fenyők csúcsai sértették volna fel a hasas, fehér fellegeket, melyek ott helyben meg is szabadultak terhüktől. Október közepétől általában március végéig fehérség borította a hegyoldalt, tetején a fák alabástrom dárdasorként meredeztek. Délről szintén esélytelen volt a hófelhőknek kijátszani a tengert, sőt az áramlatok a vízfelszínt is csak ritkán engedték befagyni. E kettő között – a senki földjén – terült el a falu. A víz mellett egymástól jókora távolságra álló ősrégi házikók pettyezték a partot. Az itt élők számára a tél süvöltő sze...

Együgyű ima elégedett vagyok Veled, Uram Fodor Ákos Ma van az amerikai hálaadás ünnepe, amikor a hagyomány szerint az emberek az őszi aratás, a szüret, a betakarítás után köszönetet mondanak Istennek a tápláló termésért. Mára már, mint minden szakrális napnak, ennek is megkopott az eredeti mondanivalója, de számomra így is fontos és szép az üzenete. Nem hatalmas sült pulykával vagy sütőtök-tortával emlékezem meg róla, csak a szobámban ücsörögve csendesen végigtekintek az életemen. Lám, milyen gazdag is vagyok, mennyi csodálatos ember, lehetőség, tapasztalás vesz körül. 2012-ben írtam ezt a bejegyzést, azóta rengeteg minden változott, mégis a hála érzése ugyanaz. Az idei évben mondhatjuk, hogy nem sok mindenért lehetünk hálásak: jött a vírus, a pánik, a bezártság, a korlátozás, a maszkhasználat, egyeseknek a betegség, netán a veszteség. De álljunk meg egy kis időre és nézzünk szét az életünkben, annyi okunk van hálásnak lenni! Nekem a mostani pillanatomban telj...

A rendkívüli helyzetre való tekintettel Bevezető gondolat: "A depresszió fő oka nem az anyagi nélkülözés. A depressziót a szeretetteljes emberi kapcsolatok hiánya okozza." (Tendzin Gjaco) ✰ Rendkívüli helyzet van, ami arra kényszerít bennünket, hogy átértékeljünk sok mindent az életünkben. Ahogy év eleje óta írom, a korábbi viselkedések, reakciók működésképtelenné váltak az életünkben, muszáj változtatni. Most már nem csupán egyéni, de társadalmi szinten is. A Vízöntő kor sajátja az együttműködés, a megosztás és hogy mindenki azt "teszi bele a nagy egészbe", amihez a legjobban ért, amit önmagából kreatív módon meg tud osztani az emberiséggel. Energetikai szinten írtam már összefoglalókat ( Mi zajlik éppen vagy A felszín alatti múlt ), de most már az is körvonalazódott bennem, én magam mit tudok hozzátenni ezekhez az eseményekhez. Azon kívül, hogy a tanításokat és a konzultációkat határozatlan ideig online vagy írásos formában folytatom, szeretnék le...

Generációs lenyomatok Bevezető gondolat: "A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást - valamennyi a félelem különböző formája - a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza. A bűntudatot, a megbánást, a neheztelést, a sérelmeket, a szomorúságot, a keserűséget és a nem megbocsátásnak valamennyi formáját a túl sok múlt és a nem elegendő jelen okozza." (Eckhart Tolle) ✰ Ismét személyes történettel kezdem ezt a bejegyzést. Életem egyik legmeghatározóbb szereplője az én csodálatos nagymamám volt, akit rajongásig szerettem és tiszteltem. Mivel javarészt vele-mellette nőttem fel, élettörténetei, tettei átszőtték a mindennapjaimat. Gyerekként szivacsként szívjuk magunkba környeztünk minden apró, szinte láthatatlan momentumát. Bár a háborúról sosem beszélt, csak az utána következő évek meséi maradtak rám: az, hogy hogyan lopott gyöngytyúkon nagyapám a makkosmáriai templom kertjéből, hogyan ne éhezzenek vagy hogyan loptak szenet a pályaudvarról, hogy legy...