A felszín alatti múlt

Generációs lenyomatok

Bevezető gondolat: "A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást - valamennyi a félelem különböző formája - a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza. A bűntudatot, a megbánást, a neheztelést, a sérelmeket, a szomorúságot, a keserűséget és a nem megbocsátásnak valamennyi formáját a túl sok múlt és a nem elegendő jelen okozza." (Eckhart Tolle)

✰

Ismét személyes történettel kezdem ezt a bejegyzést. Életem egyik legmeghatározóbb szereplője az én csodálatos nagymamám volt, akit rajongásig szerettem és tiszteltem. Mivel javarészt vele-mellette nőttem fel, élettörténetei, tettei átszőtték a mindennapjaimat.

Gyerekként szivacsként szívjuk magunkba környeztünk minden apró, szinte láthatatlan momentumát. Bár a háborúról sosem beszélt, csak az utána következő évek meséi maradtak rám: az, hogy hogyan lopott gyöngytyúkon nagyapám a makkosmáriai templom kertjéből, hogyan ne éhezzenek vagy hogyan loptak szenet a pályaudvarról, hogy legyen mivel fűteni.

A történetek "csomagolása" nosztalgikusan kedves volt, aprócska gyerekként bele sem tudtam gondolni, micsoda rettegés, bizonytalanság húzódik meg ezek mögött az élettöredékek mögött.

És a cselekedetei is az állandó készenlétet tükrözték. Mindent igyekezett újrahasznosítani, amivel lehetett, azzal spórolni. A kenyér papírját négyfelé vágta kéztörlőnek, de eltettük a tejes zacskót, ruhákat, befőttes üvegeket. Gondosan beosztotta a pénz, az ételt.

Ebben sem láttam semmi kivetnivalót, hiszen ez a viselkedés volt számomra a természetes. Fillérre pontosan adta a pénzt, ha boltba küldött, bár nekem egy kis "extra" – briós vagy Sport szelet – azért mindig belefért.

Középiskolában valahogy ösztönösen elutasítottam a II. Világháborút, olyannyira, hogy azt az érettségi tételt nem voltam hajlandó elolvasni sem – bíztam magamban annyira, hogy tudtam, nem fogom kihúzni.

Aztán persze az élet – jó szokása szerint – elém hozta azt, amitől menekülni akartam. 2016 nyarán meglepő felkérést kaptam, ANAGYBETŰS első próbakötetét én írhattam meg. (Itt bele is lehet lapozni a történetbe: Van szív ebben az útban?) A főszereplő sorsának felderítése visszavitt az addig kerülni igyekezett háborúba. Mivel érteni akartam őt, kénytelen voltam beleásni magam a korszak megértésébe.

Akkor eszméltem rá, hogy a múltunknak ez a szegmense nagyon is intenzíven jelen van – hiszen még érintkezhettünk azokkal, akik személyesen átélték.

Ahhoz, hogy megértsük önmagunkat, a biztonsághoz, a pénzhez, a párkapcsolatokhoz való viszonyunkat, értenünk kellene dédszüleinket, nagyszüleinket, szüleinket.

A mostani történések: emlékeztetők. Ahogy korábban is írtam róla, tavaly a Szaturnusz-Plútó-leszálló holdcsomópont együttállás alaposan megpiszkálgatta a felszín alatt meghúzódó transzgenerációs mintákat. Elvileg egyéni szinten remekül lehetett ezeket oldani. (A jelenem vagyok)

De most itt van a társadalom szintjén is és felszínre jön a világháború összes fel nem dolgozott félelme: nem lesz mit enni, nem lesz munkánk, korlátozzák a szabadságunkat, sőt akár meg is halhatunk. A reakciók rajtunk, a személyes tapasztalaton túlmutató félelmekből fakadnak.

Asztrológiai szinten (a folyamatot előidézve és a változást segítve) ismét egy ritka konstellációval van dolgunk. A Szaturnusz – aki ugyebár elég nagy nyomatékkal "dolgozott" rajtunk már az előző évben is, most a saját leszálló csomópontján* áll. Ez egy nagyjából 90 éves ciklus, a szemben lévő felszállóval épp 1931-ben állt együtt. Itt található a hozzá kapcsolódó efemerida, az látszik, hogy szép lassan "megyünk le róla".

(Az csak hab a tortán, hogy a Plútóval való ilyen együttállása utoljára i.e. 4400-ben, Babilónia születésekor volt.)

A Szaturnusz március 22-én átlép a Vízöntőbe, ott már érezhető lesz egy minőségi-energetikai változás.

És mi az üzenete ennek? Szerintem az, hogy ideje lenne újraírni magunkat. Azt mondják, a vírus kapcsán az idősek a legveszélyeztetettebbek. Igaz vagy sem, talán ideje lenne végre feléjük fordulni – nem csak aggodalommal, hanem őszinte kíváncsisággal. Megismerni, meghallgatni az ő történetüket és integrálni saját múltunk részeként.

A "maradj otthon" mondanivalója ez is lehetne: figyeljünk egymásra. Legyünk jelen!


*"A felszálló csomó az égi mechanikában használatos fogalom: egy égitest pályájának egyik kitüntetett pontja, ahol a pálya metszi a vonatkoztatási síkot. A másik metszési pont a leszálló csomó." Wikipédia

Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.