Mint sötétet a fény — úgy leltelek, mint utazó a megürült padot, és úgy szeretlek most, ahogy a mély vizeknek halai az iszapot. Tenyeremben simogatás lapul — így bújnak meg házak közt csöpp terek — Elment a kedves. Én engedtem el, mint léggömb zsinegét a kisgyerek. (Kepes Sára: Dalciklus, 5.) Kepes Sára szinte kamaszfejjel írta ezt a verset egy elmúlt szerelemnek. Ákos kedvelte a fiatalon eltávozott költőnőt, Lehet című kötetében őrizte meg verseit. Mikor rátaláltam, teljesen magával ragadott. Ennél szebb, ennél felszabadítóbb búcsúsorokat ritkán találni... Volt már néhány búcsú az életemben. Az érzés hasonló, akár szerelemtől, akár szeretett személytől kell örökre (vagy err...
©Balogh Eszter