2020. december 29., kedd

Lábujjhegyen állva

A 2020-as év záró teliholdja: 2020. december 30. hajnali 4 óra 29 perc

Bevezető gondolat: "Egyensúly: ez a kulcs. (...) Az emberek furcsa felületeken tudnak egyensúlyozni. (...) Még kiszámíthatatlanokon is. Ezt nevezik "ráhangolódásnak". A nagy muzsikusok ismerik. A szörfösök, akiket kiskoromban a Gammun láttam: ők is ismerik. Némelyik hullám megdob, de fel vagy készülve rá. Visszamászol, és újra nekimész." (Frank Herbert)

Van valami könnyed, légies, elegancia a szerdai telihold-képletben. A pillanat tulajdonképpen a Neptunuszon "billeg", nekifeszülve a holdcsomópont-tengelynek és a Vénusznak, olyan, mint amikor egy balerina lábujjhegyre emelkedik és széttárja karjait. Kényes egyensúlyozás: ez jellemezte talán az egész évet és – bár egészen más formában – visszük tovább a tapasztalat elmélyítését 2021-re.

Az emberi tudat látszat és valóság határmezsgyéjén ingadozva próbál talpon maradni: próbáljuk a rengeteg információból kiszűrni, mi is az igazság.

Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy tengernyi egyéni hitrendszer és nézőpont létezik. Másképp gondolkodunk a helyes táplálkozásról, a párkapcsolatról, a politikáról, az oltásokról, a gyereknevelésről – vannak olyanok, akikkel bizonyos téren közös halmazokat alkotunk, míg más területen nincsenek átfedések.

Az idei év azonban arra tanított (volna) bennünket, hogy az egyetlen, mindent lefedő és örök érvényű nézőpont egy jóval magasabb, minden lehetőséget magába foglaló perspektíva (Magasabb nézőpontból). Ehhez azonban nem csak a másik ember véleményével szemben kellett elfogadóvá válnunk, hanem az önmagunkkal kapcsolatos előítélet-sablonoktól, címkéktől is meg kellett szabadulnunk.

Az élettapasztalatok mindig egymásra épülnek, egyikből következik a másik. Csak akkor tudunk továbblépni, ha a kijelölt feladatot elvégeztük: nem fogunk tudni lexikonokat olvasni, ha előtte meg sem tanultuk a betűket!

Így az előttünk álló időszak megélése nagyban függ attól, hogy hol is tartunk éppen, mennyire engedtük el az önmagunkról alkotott képeket, hogyan gondolkodunk a világról:

képesek vagyunk-e azt a teljes valójában befogadni.

A képlet alapján még sok bennünk a kétség, a rettegés, a bizonytalankodás, hiszen egy ismeretlen határmezsgyén járunk. A mentális lábujjhegyen állás csak nagyon kevesek számára könnyed és természetes létforma: nekünk, többieknek nap mint nap gyakorolnunk kell.

Gyakran kieshetünk a ráhangolódottság állapotából, van, hogy időbe telik visszatalálni önmagunkhoz, van, hogy ehhez segítséget kell kérnünk – de minél többet gyakorlunk, annál légiesebb tudatossággal táncolunk majd a világban.


Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.

2020. december 21., hétfő

Önmagunkért felelni

Bak jegyében a Nap 2020.12.21 (11h03p), Jupiter-Szaturnusz együttállás (19h19p)

Bevezető gondolat: "Jézus azt mondja: keress és találsz; kérj, és megadatik néked; kopogtass, és az ajtók feltárulnak előtted. Azt sosem mondja, hogy légy keresztény, és az ajtók feltárulnak előtted. Azt sem mondja, hogy majd én kopogtatok helyetted, hogy feltáruljanak az ajtók előtted. Ő azt mondja, hogy kopogtass, és az ajtók feltárulnak előtted. Mindenkinek magának kell kopogtatnia, mert mindenkinek egy másik ajtón kell átmennie. Mindenki egy egyén, mindenki egyedi." (Osho)

A felelősség szó alapja a "felel" kifejezés, ami az egyik legősibb szavunkból, a "félből" ered. Fél, főnév: valakinek vagy valaminek a része, oldala, társa – a másik felünk. Ebből adódóan a felel ige azt jelenti: beszélgetésben félként, társként viselkedni. Felelek a tetteimért. Felelek a gondolataimért. Felelek mindenért, ami körülvesz.

Ha felelősen viselkedünk, akkor felismerjük a közösség, az együttműködés, a megosztás elkerülhetetlenségét – akár egy személlyel, akár egy helyzettel szemben.

A felelősséget általában "rosszul használjuk". Vagy áthárítjuk másra: ebben az esetben azt valljuk, hogy a párunk, a szüleink, a kormány, az időjárás tehet a rossz kedvünkről, a sikertelenségünkről, a nehézségeinkről. Másik verzió, ha átvállaljuk mástól a felelősséget. Erre főleg a szülők hajlamosak kamasz/felnőtt gyerekeikkel szemben, de ilyen az a vezető is, aki mindent maga akar megoldani, vagy az a férj/feleség, aki nem kezeli egyenrangú partnerként élete párját. "Te ezt úgysem tudod úgy megoldani, ahogy kellene." "De hisz én csak segíteni akarok neked!" Ezzel szintén kibillen és egyoldalúvá válik a mérleg – vagy a körülmények vagy az én javára.


A Bak jegybe lépés minden évben valamilyen formában erre emlékeztet bennünket. Odakint a leghosszabb éjszaka uralkodik, a fény pedig néhány napon belül "megszületik". A felelősségünk nem az, hogy nógassuk a napot, de az sem, hogy hibáztassuk a szürkeségért, a korai sötétségért.

Felelősségünk abban áll, hogy mihez kezdünk a világ jelenségeivel.

Hogyan felelünk például a sötétségre. Az adventi koszorú gyertyáinak meggyújtása, a lakásunk fényfüzérekkel való díszítése, a derűs várakozás szintén egyfajta felelet.

A mostani jegyváltás nem csak az előttünk álló hónapra, de az elkövetkezendő negyedévre, sőt, a Jupiter-Szaturnusz együttállása miatt, e következő évre, két és fél évre, sőt még hosszabb időre meghatározó energiaminőséget képvisel.

Vízöntő Jupiter 2021.12.28-ig: Ráeszmélés
Vízöntő Szaturnusz 2023.03.27-ig: Mindenki egy csillag


Míg a rövidebb távú prognózis nagyfokú érzékenységet és nyitottságot "vár el" tőlünk, addig a két sorsplanéta együttállásának képlete már öntudatra ébredésre, aktív cselekvésre, a hétköznapokba átültetett gyakorlati megvalósításra hívja fel a figyelmünket.

Csak a valódi értékek maradhatnak fent: a többi vagy saját elhatározásunkból vagy a körülmények hatására kiszelektálódik.

Valódi érték az, ami a Világegyetem értékeinek is megfelel...

A Bak hónap nyomvonalán haladva


2020.12.22, kedd: Lilith-Uránusz és Mars-Eris együttállás

Ezek aztán a lázadó energiák! Bika Lilith a testiség erejét ébresztgeti, míg az Eris-szel együtt álló Mars harmadszor is az indulatainkat igyekszik transzformálni.


2020.12.30, szerda: telihold a Bak havában

Az év végi telihold izgalmas, mély, ám igencsak feszült: már előre vetíti a 2021-es év dinamikáját. Kötéltáncolunk a világ felett: vagy a végtelen lehetőségekre kitárt karokkal és lélekkel vagy rettegve a zuhanástól.


2021.01.06, szerda: Bika Mars

A gyakorlatias cselekvésre helyeződik a hangsúly, de a konstellációkon keresztül azt is megvizsgálhatjuk, hogy miért is húzzuk be sokszor a kéziféket, ha önmegvalósításról van szó.


2021.01.08., péntek: Vízöntő Merkúr és Bak Vénusz

A Merkúr, aki a gondolkodásunkért felelős, most különösen kiemelt szerephez jut, érdemes az évtervezésre áldozni egy kis időt.

A Vénusz egy szép Mars trigonnal indít: a kapcsolatok gyakorlatias oldalának, a hétköznapi tervezésnek és örömöknek kedvez.


2021.01.13., szerda: újhold

A teliholdhoz hasonlóan az újhold is sűrű, esszenciális, a Nap és a Hold a Plútóval kerül konjunkcióba. Gyakorlatilag ez a totális szembenézés önmagunkkal.


2021.01.14., csütörtök: direkt Uránusz

Ezzel minden planéta direkt mozgásban lesz, egészen 01.30-ig.


Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.

2020. december 20., vasárnap

Zongoraszóló

 Advent negyedik vasárnapjára



Idén a karácsonyra készülődve saját készítésű ajándékokkal szeretnélek meglepni Titeket. Néhány éve a családom számára a házi gyártású finomságok mellé történeteket is csomagoltam, ezeket osztom meg Veletek vasárnaponként.

❄❅❆

Az iskolába kivétel nélkül gazdag gyerekek jártak, Émilien viszont kivételes talentumának köszönhette, hogy ösztöndíjat kapott. Ez volt itt az első féléve, de még mindig kényelmetlenül érezte magát az ódon falak és a sznob iskolatársak között. Sőt gyakran volt az a rémálma, hogy az egyik szünetben valaki megkocogtatja a vállát és közli vele: tévedés történt. Nem való ő ide. Szedje a cókmókját és tűnjön el. Miközben az arctalan idegen kiabált vele, a körülötte álló gyerekek ujjal mutogattak rá és hangosan röhögtek.

Pedig attól, hogy nyilvánosan megszégyenítik, nem kellett tartania. Az iskola rendkívül kényes volt az udvariasságra és a jó modorra. Sőt az eltanácsolás réme sem lebegett a feje felett, hiszen páratlan zongorajátékának köszönhette, hogy felfigyeltek rá és felajánlották neki a tanulási lehetőséget. Az iskola is jól járt vele, ilyen istenadta tehetség, százévente egy, ha született.

A fiú mégsem tudott szabadulni a nyugtalanító érzésektől, félelmeit pedig nem tudta megosztani senkivel. Rettentően magányos volt. Az előkelő csemeték kizárólag egymással barátkoztak, sőt még itt is hasonló klikkekbe szerveződtek, mint az iskolafalakon túl a szüleik. Volt a bankárcsemete-csoport, az ültetvényesek leszármazottai, a született nemesek és a felkapaszkodott újgazdagok. Bár kötelezően egyenruhában jártak, a felső öltözet alatt mindenki büszkén viselte a hovatartozására utaló jelképeket, a hímzett családi címeres atlétákat vagy a Párizsban varratott fuszekliket. Émilien ezzel szemben kinyúlt trikót és tucatszor stoppolt zoknit hordott, így semelyik csapatba sem illett bele.


Advent első napján az igazgató egy különös hirdetményt akasztott ki az aula üzenőfalára. Idén is megrendezik a karácsonyi szünet előtti utolsó napon a szokásos jótékonysági vásárt. Minden évben, az iskolának otthont adó városka főterére hirdették az eseményt, ahová nem csak a gyerekek szülei, a város elöljárói, de gyakran még ünnepelt párizsi hírességek is ellátogattak. A befolyó összeget mindig a szegények támogatására és a város fejlesztésére fordították.

Az iskolában komoly hagyománya volt ennek az ünnepi adakozásnak, a fiúk között az évek során pedig egyfajta titkos versengés alakult ki, hogy kinek a felajánlása éri el a nap végére a legmagasabb összeget. Tavaly kötött holmikat, előtte való évben pedig pitéket kellett benevezni és mindkét évben az angol Burmington fivéreké lett a dicsőség. Félreértés ne essék, a vastag téli sapkákat és a gyümölcsös tésztákat nem a fiúk készítették, hanem házvezetőnőjük kézügyességét dicsérte mindkét alkotás. Idén is rendkívül izgatottak voltak, hiszen a lekvár volt a kijelölt téma és a Grasséból származó asszony kivételesen finom marmeládokat készített.

A nebulók sorra levelet menesztettek otthonra, hogy az adománygyűjtő est időpontja mellett az adományozás témáját is közöljék szüleikkel.

Émilien nem tudta, mit is írhatna édesanyjának. Húsra is csak ritkán futotta, nemhogy télvíz idején különleges gyümölcsök vásárlására. Órákig forgatta a tollat a kezében, míg végül kénytelen volt egy rövid üzenetet megfogalmazni, hiszen a hazautazásának a dátumát muszáj volt megírnia. A jótékonysági vásárról is kapkodva beszámolt, mert tudta, hogy megbántaná az anyját, ha nem tájékoztatná őt egy ilyen fontos dologról.

Teltek a hetek és mind a diákok, mind pedig a tanárok egyre türelmetlenebbül várták a nagy eseményt. Az órák közti szünetekben ment a találgatás arról, hogy ki mivel készül az estére, sőt az egyik tőzsdeügynök szemfüles fia még titokban fogadást is indított. Toronymagasan Burmingtonék vezettek. Émilien ebből is kimaradt, hiszen se pénze nem volt tippelgetni, sem pedig esélye nyerni.

Végül elérkezett a várva-várt december huszonegyedike. Aznap csak délelőtt volt tanítás, de az izgatott gyerekekkel már nem lehetett bírni, így a tanárok engedélyezték az órák alatti a beszélgetést. Émilien a hátsó padban ülve egy könyvet lapozgatott, de szeme előtt összefolytak a betűk, gondolatai pedig zaklatottan a délután körül forogtak. Alig várta már az édesanyjával való találkozást, mivel szeptember óta nem látták egymást, de a többi programtól borsózott a háta. Félt, hogy még jobban kiközösítik, megvetik.

Mikor kicsengettek, hirtelen összeszorult a gyomra, nagyokat nyelt és lassan, halogatva az elkerülhetetlent, összepakolta a cókmókját. A többiek ellenben rohantak kifelé és kettesével szedték a fokokat az ebédlőbe vezető lépcsőnél. Végül a fiú is a hangoskodó, nevetgélő fiúcsapat után vánszorgott. Utolsóként lépett a tágas csarnokba és egyből kiszúrta a mamáját. Hozzá hasonlóan ő is kilógott a sorból szegényes öltözékével, a sok elegáns szőrmébe és drága szövetkabátba bújt anyuka és apuka között.

De amint meglátta a fiát, minden megváltozott. Arca felragyogott, onnantól kezdve már sugárzó és végtelen szeretetével tündökölt. Szívmelengetően ölelték egymást, sőt Émilien loppal még pár könnycseppet is belemaszatolt anyja vékony, kopott kék kabátjának a gallérjába. Persze csak finoman szipogva, hiszen egy kilencéves fiatalembernek már nem illik az anyja vállán zokogni. Kézen fogva sétáltak a hosszú asztalhoz és elfoglalták a helyüket. Különleges, válogatott finomságokat szolgáltak fel, és Émilien végre felfedezte az örömet a megpróbáltatásai közepette.

Boldog volt, hogy megoszthatja mamájával ezt a bőséget. Volt libamáj, füstölt lazac, frissen gőzölgő bouillabaisse, gesztenyével töltött sült liba, bárányborda, csokoládés fatörzs, sajtok és borok az ország minden zegzugából.

Sosem ettek még ilyen gazdag karácsonyi lakomát, bár otthon is mindig akadt valami ínyencség az ünnepi asztalon. Főképp annak köszönhetően, hogy Émilien mamája a semmiből is tudott valami finomat varázsolni.

Jóllakottan, lustán beszélgettek az otthoni dolgokról, a kisfiú minden ismerőséről és barátjáról hallani akart, mamája pedig türelmesen válaszolgatott a kérdéseire. Végül Émilien összeszedte minden bátorságát és megkérdezte, hogy anyukája készült-e valamivel az esti árverésre.

Mamája cinkosan kacsintott és a fülébe súgta, hogy hagymalekvárt hozott. „Alaposan zavarba hozzuk ezeket a gazdag népeket azzal, ha kikiáltják, hogy miféle lekvárra kell majd licitálniuk.”


Émilien jót kacagott és felbuzdulva anyukája zavartalan lelkesedésén, egy tervet kovácsolt. Gyorsan elköszönt a mamájától, és megígérte, a főtéren találkoznak, majd elszaladt halaszthatatlan intézni valója után.

A polgármester és az iskolaigazgató nyitották meg az ünnepi ceremóniát. A háttérben a templomi kórus énekelt, körben a szülők, a város polgárai és a fővárosi hírességek dideregtek. A köszöntők és a beszédek után kezdetét vette a lekvárok kikiáltása. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. Marokkóból importál citrom, tengerentúlról érkezett agavéval ízesített narancs, Grenache szőlőből főzött zselé, sőt az egyik apuka egyenesen Japánból hozatott epret, amiből frissen főzték a lekvárt. Burmingtonék szakácsnője mangóból, vaníliából és 25 éves konyakból készítette az idei lekvárcsodát. Sorra érkeztek a tekintélyes összegű licitek, mikor egy furcsa tételhez érkezett a kikiáltó. Lilahagyma-lekvár. A tömegben állók sugdolózni kezdtek, ám mielőtt zavaróan felerősödött volna a morajlás egy földöntúli szépségű hang fojtotta beléjük a szót. Azonnal csend lett és csak azt az angyali melódiát lehetett hallani. Émilien a templom előtt felállított zongora billentyűin játszi könnyedséggel futtatta ujjait, szemét lehunyta és látszott, hogy egy másik, sokkal éteribb, sokkal békésebb világban időzik. Ez a világ a zongoradallamon keresztül mindenkihez eljutott. Áhítat töltötte be a teret és a hallgatóság szívében hirtelen végtelen nyugalom keletkezett. Amikor az utolsó szólam is elhalkult, a buborék hirtelen kipukkadt.

Szótlanul emelgették a licittáblákat, egyre feljebb és feljebb srófolva a szinte filléres kikiáltási árat. Émilienék egyszerű hagymalekvárjának az értéke a zongorakísérettel megfűszerezve az egekig szökött.


Január első napjaiban, mikor a diákok ismét visszatértek az iskolába, Émiliennek hirtelen rengeteg barátja akadt. Burmingtonék pedig már most meghívták őt és a mamáját a nyári szünetre látogatóba. A karácsonyi vacsorájukon a kacsasült mellé felszolgált lilahagyma-lekvár mindenkit rabul ejtett.


Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.

2020. december 19., szombat

Ráeszmélés

Vízöntő jegyében a Jupiter: 2020.12.19 - 2021.12.28


Bevezető gondolat: 
Bármely forradalmi eszme - akár a tudományokban, akár a politikában, akár a művészetben, akár egyebütt hangoztatják - háromféle reakciót vált ki. Ezek a következők:
1. Lehetetlen - ne is tartsatok fel vele.
2. Meg lehet próbálni, de nem éri meg.
3. Mindig mondtam, hogy így kell csinálni.
(Arthur Bloch)

Amikor kitört a francia forradalom, a Jupiter az Oroszlán jegyében járt, de együtt állt az Uránusszal – ami hasonló energiákat eredményezett, mint maga a Vízöntő Jupiter. Akkor megszületett a felvilágosodás korának jelmondata: "Liberté, Égalité, Fraternité", vagyis szabadság, egyenlőség, testvériség.

Ez az eszme akkor még csak megcsillogtatta előttünk a Vízöntő világkorszak alapelveit, de maradandóan nem tudta érvényre juttatni önmagát. Hosszú időnek kellett eltelnie, hogy mára többé-kevésbé megvalósuljon az eszme: a nők tanulhassanak a felsőoktatásban (1895-ben, épp ezen a napon fogadták el ezt az intézkedést), bekerülhessenek a parlamentbe (Slachta Margit volt az első magyar női országgyűlési képviselő) vagy színes bőrűek és fehérek házasságot köthessenek egymással (Alabama államban csak 1970-ben törölték el ezt a törvényi korlátozást).

Ahogy a korábbi Vízöntő Szaturnusz bejegyzésemben is írtam, a két sorsbolygó jegybe lépése már előre vetíti, a Vízöntő Plútót, ami már megköveteli az emberiségtől, hogy az új világkorszak szellemisége szerint éljenek. Érdekes adalék, hogy 1789-ben a Plútó a Vízöntő jegyében járt – 245 év után elérkezik majd a "számonkérés".

Míg a Szaturnusz a fejlődési kényszer, addig a Jupiter a fejlődési lehetőség. Együtt lépnek át a Vízöntő jegy küszöbén, így ez a két opció is kéz a kézben jár.

Nyitva áll előttünk az ajtó, hogy jövőbe mutatóan gondolkodjunk, ítélet nélkül szemlélődjünk, tiszteletben tartsuk az egyéni szabadságot és az önmeghatározási jogot.

De ha ragaszkodunk a régi, begyöpösödött eszmékhez, hitrendszereink kizárólagosságához, elítélünk mindenkit, aki másképp látja a világot, nem tiszteljük sem magunkban, sem másokban az individuumot – akkor bizony szaturnikus élményekre számíthatunk.

A jegybe lépésnek a gondolkodásformáló üzenete igen szembetűnő: Nap-Merkúr együttállás, Ikrek aszcendens, Vízöntő MC – rajta, mint egy zászló a Jupiter és a Szaturnusz.

Csodás segítséget kapunk, ha változtatni akarunk. Észrevehetjük saját korlátozó gondolkodási mintáinkat és túlnőhetünk rajtuk!

Ráadásul a Szaturnusz tartást, formát és keretet ad a fejlődési ideáinknak. Való igaz, hogy ennek az energiának a másik megélési véglete a szent meggyőződések betokozódása, de azt hiszem, olvasóim közt az előbbi igénnyel bírók vannak többen.


Állomások


Szaturnusz

A két planéta együttállása 2021.02.28-ig tart és hétfőn, december 21-én pontosodik ki. Már a Szaturnusznál esett szó erről a konstellációról, így csak pár, gyakorlatias gondolattal egészíteném ki.

Várhatjuk a Megváltót (Betlehemi csillag), de előbb-utóbb be kell látnunk, hogy a megváltás a gondolkodásunk megváltoztatásában, az új(Vízöntő)hullámos szemléletben van.

Számítsunk rá, hogy a változás nem egyenes vonalú, megfigyelhetjük majd a növekedés, visszalépés ritmusát. Ne adjuk át magunkat az első kudarcnak, ne hasonlítsuk magunkat másokhoz: mindannyian tanuljuk még ezeket az új energiákat, új működésmódokat!

Lehetőség szintjén megvan bennünk a lendület, a valóságérzék és a nemes célok megvalósításának képessége – de az aktív közreműködésünk nélkül semmi sem hozza létre önmagát. Ha vannak céljaink, kezdjünk lépéseket tenni feléjük.


Jupiter mozgása

A Jupiter gyorsan "belehúz" és már 2021.05.14-én átlép a Halakba, így ismét uralmi pozícióban lesz mindkét sorsplanéta. Ennek éppúgy meglesznek az előnyei, mint a hátrányai: a határtalanság szót sokféleképpen illeszthetjük majd be az életünk mesélőkönyvébe.

Egy hónap után (06.20-án) azonban visszafordul egy kicsit és 07.28-án ismét visszalép a Vízöntőbe, a Szaturnusz rendszabályozása alá.

Direkt mozgása október 18-án kezdődik és a 2021-es év utolsó napjaiban újabb 12 évre elköszön a Vízöntőtől.


Uránusz

"Felülről" csak az Uránusztól kap fényszöget a Jupiter, szinte azonnal 12.23-tól egy szép kvadrátot. Egzakt 2021.01.17-én válik, vége 02.14-én lesz.

Kedvenc kifejezésemmel élve ez a gyorsítósáv". Hirtelen növekedés, meglepő felismerések éppúgy benne vannak a pakliban, mint a megmagyarázhatatlan belső nyugtalanság, a lázadás, az improvizatív reakciók. Még önmagunkat is folyamatosan meglephetjük azzal, hogy radikális lépéseket hajtunk végre: kilépünk a diszkomfortos élethelyzetekből, merészen fejest ugrunk a semmibe.


Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.

2020. december 16., szerda

Mindenki egy csillag

Vízöntő jegyében a Szaturnusz: 2020.12.17 - 2023.03.07

Bevezető gondolat: "Az egyéniség ott kezdődik, ahol az összehasonlítás véget ér." (Karl Lagerfeld)

Az asztrológia egy rendkívül objektív tudomány, de az asztrológus nem az. Én bizony elfogult vagyok egy-két égitesttel vagy konstellációval kapcsolatban és a Szaturnusz a szívem egyik csücske.

Önismeret nélkül nem kedveljük a hozományait: az éles tanító helyzeteket, a folyamatos ismételtetéseket, a kínos számonkéréseket – de ha felismerjük, hogy a fejlődés a javunkat szolgálja, akkor a legnagyobb, legértékesebb és legidőtállóbb ajándékokat kapjuk tőle.

A Szaturnusz nem szaloncukrot osztogat, kemény együttműködést "vár el" az emberektől. Kevés az, hogy hetente eljárunk tanácsadásra vagy elolvasunk néhány önsegítő könyvet: nem pipálhatjuk ki pusztán ezzel az önismeretet. Ténylegesen találkoznunk kell valódi önmagunkkal.

Én a "dolgozom magamon" kifejezést nem preferálom, hiszen ebben a megfogalmazásban teljesítménykényszer van: ha kigyomláltam a szüleimmel való viszonyt, ha feldolgoztam a válásomat, ha rátalálok a számomra megfelelő hivatásra, na majd akkor elérkezik a Kánaán.

Az önismereti út nem a Paradicsomba vezet, hanem egy olyan viszonylagosan kiegyensúlyozott belső állapothoz, amivel könnyebben vesszük az élet akadályait, amin keresztül nem problémákat látunk magunk körül, hanem megoldásra váró helyzeteket és vállaljuk a felelősséget azért, akik vagyunk, ahogy gondolkodunk és a valóságért amit magunk köré teremtünk.

Peter Orban így összegzi a Vízöntő Szaturnusz üzenetét: "Akkor válik felnőtté valaki, ha a családjától és nemzettségétől való függőségeit – szeretetben – saját függetlenségébe átvezeti. Egy ilyen módon független ember erőforrásként viseli szívében a származását és azokat az embereket, akik odatartoznak. (...) A felnőtté válás csak a családdal és a nemzettséggel való kibékülés útján érhető el, ez azonban kemény munkát követel. A Vízöntő jegyben tehát arról van szó, hogy megtaláljuk a saját utunkat és hátunk mögött hagyjuk gyerekes függőségeinket és az átvett életmintákat.".

A felnőtté válás az egyéni út része, de most az egész emberiség számára elkerülhetetlen. Szép lassan "belecsorogtunk" a Vízöntő világkorszakba, amit majd 2023-ban a Vízöntő Plútó meg is pecsétel, de az elsődleges "szerződéseket" most kötjük meg a Szaturnusszal és a Jupiterrel.

A Bak jegyében a Szaturnusz előkészítette a terepet: a transzgenerációs mintákon keresztül felismerhettük a családból hozott automatikus működéseinket és – Peter Orban szavaival élve – erőforrássá alakíthattuk azokat.

Most pedig – a mintákról való leszakadás után – újabb feladat vár ránk. Miután összehasonlítottuk magunkat a szüleinkkel, a környezetünkkel, elkezdődhet egyediségünk feltérképezése. A Vízöntővel szemben az Oroszlán jegy található, mely még énközpontúan így gondolkodik: "én egy nap vagyok". A Vízöntő azonban már azt hirdeti: "mindenki egy csillag". Fontos, hogy előbb saját "napságunkat" ismerjük fel, mert csak akkor

ha tudom, ki vagyok, mi az, amit szenvedéllyel, teljes önátadással tudok képviselni, akkor válhatok az egész részévé.

Az egyéni felelősségvállalást felváltja a társadalmi felelősségvállalás, a közösségi gondolkodás. Minden individuum számít: kreatív énünk cseppjeitől formálódik az emberiség tudattengere. Épp ezért nem mindegy, hogy Te vagy én, mit adunk hozzá: gyűlölködést vagy elfogadást, irigységet vagy példakövetést, fejlődést vagy regresszív gondolkodást, derűt vagy aggódást.

A Szaturnusz másodjára lép a Vízöntőbe (korábbi bejegyzések: Egy új világkorszak küszöbén első és második rész), elképesztő távlatokat nyitva nekünk a fejlődésre.

Azok, akik megérlelték magukban az elmúlt éveket, fókuszálhatnak végre az egyéni útjukra – mondhatni kitárul előttük a világ

– a tarot képei alapján is erről fog szólni 2021!

Azoknak, akik lemaradtak, gyors felzárkóztatásban lehet részük. A változás nem lesz többé opció, a fejlődési törekvést felváltja a fejlődési kényszer. Kénytelenek leszünk olyan mértékben megreformálni a gondolkodásunkat, amibe már nem fog beleférni a "hagyományos" kifejezés. A Vízöntő világkorszakkal globális szinten lesz vége a működésképtelen rendszereknek – ezt majd a plútói belépés teszi látványossá – most azonban egyéni sors-szinten érzékelhetjük ennek jogosultságát.

Az átalakulással együtt járhat az átutazó-érzés, az átmenet hontalansága, de közben azt is felfedezhetjük, hogy igazán a szívünkben vagyunk csak otthon. Ezt az önazonosság fényét örömmel ülik körbe az emberek s a magányos utak együttműködésben, megosztásban torkollnak össze.


Állomások

Jupiter

A média tele van a különleges Jupiter-Szaturnusz együttállással. A két planéta emberi léptékkel nézve viszonylag gyakran közelíti meg egymást: átlag 20 évente. Utoljára 2000-ben a Bikában, előtte 1980-ban a Mérlegben "olvadtak össze az égen".

"Az idei esztendő különlegesnek számít abban, hogy a szögtávolság minimuma jóval kisebb az átlagosnál: mindössze 6 ívpercet tesz ki! Ilyen közelségre 1623 óta nem volt példa, legközelebb pedig 2080-ban fordul majd elő, hogy a két égitest ennyire közel látszik egymáshoz a földi égbolton." – olvashatjuk az MCSE oldalán. (Teljes cikk itt olvasható.)

További érdekesség, hogy bár 1962-ben együtt haladtak keresztül a Vízöntő jegyén, egzakt együttállásra ebben a jegyben 1405 óta nem volt példa. (Vicces kis adalék, hogy ekkor írta meg Christine de Pisan a korai feminizmus képviselője „A hölgyek városának könyve” című művét. Abszolút Vízöntő szellemiség!)

De térjünk vissza a Jupiter-Szaturnusz együttállásra! Gyakran a betlehemi csillaggal azonosítják a két planéta konjunkcióját, ami ugyebár a Megváltó születését hirdette az égen.

A dolgunk most nem az, hogy várjunk valaki érkezésére, aki megoldja helyettünk az isteni (sors) feladatokat, hanem végre váltsuk meg saját magunkat! Ne szenvedjünk tovább azon, hogy az élet, a körülmények keresztre feszítenek bennünket, hanem vállaljuk fel a saját keresztjeinket: az égi és a földi létezés metszéspontját. Azt, hogy itt és most létezem!

A pontos együttállás december 21-én, a téli napforduló napján lesz és február 28-ig tart. Érdemes ebben az időszakban újrakalibrálni magunkat, terveinket, álmainkat. Megőrizni azokat az értékeket, melyek építenek bennünket és kidobni azokat a meggyőződéseket, melyek már csak hátráltatnak.

Az, akit most formálunk magunkból egy életre szóló választásnak bizonyul!


Uránusz

A Vízöntő jegyébe lépő Szaturnusz szinte azonnal megkezdi az együttműködését a Bika Uránusszal. Kvadrátjuk hosszú és alapos: végérvényesen csak két év múlva oldódik.

12.25-től már orbison (hatókörön) belül lesznek, első egzakt fényszögük 2021.02.17-re esik. Mivel májusban a Szaturnusz retrográd mozgásra vált, így 06.14-én ismét lesz egy pontosan 90 fokos fényszögünk. Augusztus végétől október végéig fellélegezhetünk egy kicsit, jövő év szentestéjén azonban a harmadik egzakt kvadrátra is sor kerül.

2022. 02.15 és 07.12 között ismét lazul a kettejük fényszög-kapcsolata, utána megint egymásnak feszülnek, és ahogy már korábban is írtam, 2022. december 21-én köszönnek el végleg. Tudom, hogy egy laikus számára ez csak egy kupac dátum és adat, de mindenképp érzékeltetni akartam, milyen fontos ez a konstelláció!

Az Uránusz felold minden kötöttséget, aminek ellenállunk: arra inspirál bennünket, hogy váljunk meg mindentől, ami a spirituális értelemben vett felnőtt létünknek nem megfelelő vagy éppen ártalmas. Ha önkéntesen tesszük meg, óriási segítségre számíthatunk!

A régi struktúrák áttörése, megújítása folytatódik, egyre határozottabban feszegetjük szabadságunk határait. Azonban ez a radikális folyamat konfliktusokhoz vezethet a régi és az új világrendek között.


Holdcsomópontok

A holdcsomópontok nagyon szép felhangot adnak a Szaturnusz személyiségformálásának. 2021.03.23-tól, az Ikrek jegyéből kapunk egy trigont, ami 04.24-én válik egzaktá és 10.26-án érünk a végére. Ha felismerjük, hogy a valóság az, amit mi annak gondolunk, akkor nekiláthatunk a tudatos átalakításának.

Életfeladatunk önálló megoldására összpontosíthatunk és túlnőhetünk saját határainkon.

A Szaturnusz esetében talán a legfontosabb az időtényező – mivel ő nem csak a sors, de az idő ura is. Így ha lecsúszunk a vele való együttműködésről, jóval küzdelmesebb folytatásra számíthatunk.

2022.03.23-tól már a Bika-Skorpió jegyből kapjuk a kvadrátot, ami 04.21-én teljesedik ki, majd tartunk egy kisebb szünetet június és szeptember között, de ténylegesen vége csak október 5-től lesz a fényszögnek.

Ennél a konstellációnál pesszimizmus, reményvesztettség, blokkoltság érzése uralkodhat el rajtunk, illetve ha nem erősítettük meg az énképünket, akkor könnyen visszaeshetünk a régi, legyőzöttnek hitt mintákba.


Korábbi bejegyzések ebben a témában:

Szaturnusz a Skorpióban: A tabuk határai

Szaturnusz a Nyilasban 1.: Világkép-válság

Szaturnusz a Nyilasban 2.: A valóság szavatossága

Szaturnusz a Bak jegyében: Határállomás


Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát! 

2020. december 14., hétfő

Felemelkedhetnénk végre?

Újhold és napfogyatkozás: 2020.12.14 (17h17p)


Bevezető gondolat: "Mi haszna futni, ha nem jó úton járunk?" német közmondás

☉☋

Decemberben – főleg egy olyan év után, mint a mostani – egyre gyakrabban kezdünk el sóhajtozni: "Bárcsak véget érne ez az év!" Valamiért szeretjük misztifikálni az új naptár megkezdését, pedig ha december 31-ről január 1-re lapozunk, legfeljebb az évszám változik.

Többé-kevésbé tiszta lapokra nem a kalendáriumokban, hanem az önismereti folyamatokon keresztül találhatunk.

Az égi mozgások sem ismerik a tabula rasa fogalmát: a mostanában bekövetkező markáns együttállásokat vagy jegyváltásokat legfeljebb mi, emberek, tekintjük mérföldköveknek. A csillagrendszerek folyton-folyvást alakuló története állandó és időtlen.

Vannak időszakok, mint amilyen a mostani is, amik annyira sűrűek, hogy nehéz differenciálni a hatásokat. A pénteki Nap-holdcsomópont tengely együttállás előkészítette a mai újholdat, ami felvezeti a Jupiter-Szaturnusz jegyváltását, ami pedig majd három év múlva a Plútóét... De gyakorlatilag ezek sem törlik a korábbi tapasztalatokat: folytatásai lesznek csupán a korábbi napoknak, heteknek, ennek az évnek, sőt az évek óta zajló változásnak.

Asztrológiai képletet olvasni és megérteni csak a nagy egész ismeretében lehet: éppúgy, ahogy élettörténetünk történetét. Ezek a konstellációk abban segítenek, hogy a megfelelő kérdéseket tegyük fel magunknak és azokat megválaszolva ráébredhessünk, hol is tartunk éppen önmagunkkal.

11-én sajnos  elmaradtam a bejegyzéssel, de egy pár gondolatban összefoglalom, milyen üzenetet hordoz a Nap és a sárkányfarok-együttállás:

Az Ikrek-Nyilas holdcsomópontok mentén a gondolkodásunkon keresztül érzékelt és (jó esetben) tudatosított valósággal foglalkozunk. (Mit nevezünk valóságnak?) Idén ezzel a témával azok is kénytelenek szembe nézni, akik nem érdeklődnek a spirituális irányzatok iránt, mivel folyamatosan kérdőjelezzük meg, hogy mindaz, amit hírekben olvasunk, másoktól hallunk vagy a médiából ömlik ránk, abból mit lehet elhinni.

Az idei év olyan, mint egy nagy, felrázó ébresztés

– gondoljunk csak a 2020-as évvel analóg Ítélet tarot lapra, ahol az angyal harsonája hívja új életre tetszhalott állapotukból a képen látható alakokat. "Ember, ideje felébredni és a világot egy magasabb nézőpontból szemlélni!"

Ide vehetjük a januári Szaturnusz-Plútó együttállást is (Felejtés vagy emlékezés), ami a korábbi gondolkodásmódok, illetve a működésképtelen rendszerek (iskola, egészségügy, gazdaság, politika) "halálát" vetíti előre.

Komoly szerepe van a másik két transzperszonális égitestnek is: az Uránusz és a Neptunusz szintén feszegeti a világról alkotott elképzeléseink határait. Előbbi arra tanítgat bennünket, hogy vegyük észre: a gondolkodásunk hozza létre azt a bizonyos dolgot, amit mi kizárólagos és sziklaszilárd valóságnak nevezünk. Rajta keresztül vezetjük bele az inspirációt (Uránusz) az anyagba (Bika): így megy végbe a teremtés.


A Neptunusz – szunnyadó állapotából – a jelenlegi újhold képlettel ismét aktiválja magát. Hatásának megélése nagyban függ attól, hogyan is látjuk a világot.

Az ilyen jellegű konstellációnak hozadéka a túlzott érzékenység: ami érintheti az immunrendszert, fáradékonyabbak, érzelgősebbek lehetünk, hamarabb megárthat például az alkohol, könnyebben magunkra vehetjük környezetünk negatív rezgéseit és még csak azt sem tudjuk mindig pontosan körülhatárolni, mi okozza bennünk a feszültséget.

Előfordulhat, hogy nehezebben megy a konkrét tervezés, kapkodunk és kicsúszik a kezünkből az irányítás. Mindez ráadásul karácsony előtt, mikor is eleve nagy az embereken a nyomás!

Listákra van szükség, meg ajándékokra, meg a hagyományok szigorú betartására.

Valóban?

Évek óta, épp a karácsonyi időszakot érintve látszik az a tendencia, hogy változtatnunk kell ezen a hozzáálláson. Hiába "ébresztgetnek" minket a planéták vagy a körülmények, a gondolkodásunk formálása ennél lassabb folyamatnak ígérkezik.

A jelenlegi energiákkal való együttműködés záloga: az önátadás.

A Neptunusz fényszög másik olvasata az érett spiritualitás. Ami már nem a külsőségekben akar testet ölteni. Nincs szüksége a szeretet hangsúlyozására, mert maga a szeretet. Nem kellenek drága ajándékok bizonyosságképpen: mert ő maga a bizonyosság.

A felfokozott érzékenység olyasfajta befogadó állapottá változhat, amikor nincs szükség határidőkre, kipipált tennivalókra, egyszerűen csak hagyjuk, hogy az inspirációink, a kreativitásunk vezessen.

Lehet, hogy nem lesz olyan tiszta az ablak, mint az előző években, de a lelkünk sokkal tisztább és felszabadultabb lesz.

Muszáj változnunk, ki kell lépnünk a korábbi rutinok és megszokások sémájából, hogy gyógyulhassunk végre.

Ezt üzeni nekünk az újholddal együtt álló Kígyótartó is. Nincsenek félmegoldások. Picit még meg akarok felelni az általam feltételezett elvárásoknak, aztán majd utána egy picit megengedőbb leszek magammal. "Sajnos" ez nem így megy. Vagy a szeretet nevében kizsigerelem magamat vagy szeretem magamat is annyira, hogy pont annyit vállalok, amit még jó érzésekkel teszek.

Ahogy a bevezetőben írtam, az egymást sorra bekapcsoló konstellációk felszabadítani igyekeznek bennünket. Legyen bátorságunk követni az útmutatásaikat, hogy felemelkedhessünk végre egy magasabb minőségű életbe. Hiszen erre vágyunk évek-életek óta!

A teljes napfogyatkozás részletes csillagászati adatai itt olvashatók.

Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.

2020. december 13., vasárnap

Örök barátság

Advent harmadik vasárnapjára



Idén a karácsonyra készülődve saját készítésű ajándékokkal szeretnélek meglepni Titeket. Néhány éve a családom számára a házi gyártású finomságok mellé történeteket is csomagoltam, ezeket osztom meg Veletek vasárnaponként.

❄❅❆

Marge és Mabel egy spanyolországi túrán ismerkedtek meg. Mindketten a nyugdíjas klubjukkal utaztak, hogy a nyirkos, ízületgyilkos angol tavaszból melegebb éghajlatra meneküljenek. Szerencsére Granadában már áprilisban húsz fok fölé kúsztak a hőmérők.

Mabel örökké vidám, kócos és rendkívül szétszórt teremtés volt, öregségére pedig mindhárom tulajdonsága csak tovább fokozódott. Azt vallotta, hogy ennyi idősen csak és kizárólag derűsen lehet szemlélni a világot, így hát saját hiányosságaihoz is igen nagyvonalúan viszonyult. Félévente fodrásznál ondoláltatta ősz fürjeit, de az év további háromszázhatvanhárom napján cseppet sem zavarta, hogy egy madárfészekre hasonlító gubancot hordott a feje tetején. Szórakozottságán pedig egyenesen jót mulatott és ennek köszönhetően mindig kihozta a váratlanul kialakult helyzetekből a maximumot.

Nem volt ez másképp Spanyolországban sem. Csoportjával épp az Alhambrát látogatták végig, amikor az egyik sarkon elbámészkodva szem elől tévesztette a sárga esernyővel hadonászó idegenvezetőt. Helyette merő véletlenségből egy vadidegen kompániához csatlakozott. Tévedésére jó ideig nem eszmélt rá, mivel a mór erőd olyannyira lenyűgözte, hogy nem azt nézte, milyen vénségekkel csoszog a tudnivalókat soroló utasvezető nyomában, hanem az épület csipkeszerű boltíveiben, medencéiben és csodás kertészeti megoldásaiban gyönyörködött. Kis lakásának erkélyén lévő tündérkertjéhez gyűjtötte a jobbnál jobb ötleteket.

Csak az ebédnél vált gyanússá, hogy a csapat, akikkel betért az étterembe, csupa idegenekből áll. Ám mivel körülötte mindenki kitűnő angolsággal cseverészett, nem esett kétségbe. Könnyen feltalálta magát. Szóba elegyedett egy szigorú kontyot és ódivatú ezüst keretes szemüveget viselő elegáns úri hölggyel és néhány perccel később már helyet is foglalt az asztalánál. Ő volt Marge, aki Mabel-lel ellentétben nagyon adott frizurája rendezettségére, de minden más tekintetben rettenetesen hasonlítottak. Öregségükre igyekeztek kiélvezni azt, ami még hátravolt az életükből.


Például mindketten született gourmand-ok voltak, így hát a pincértől előételnek serrano sonkával és olajbogyóval megpakolt tálat, főételnek sherryben elkészített vesét, saját tintájában főzött tintahalat és jó fűszeres paellát rendeltek. Mindezek mellé andalúz vörösbort kortyolgattak. Fejenként egy-egy üvegecskével. A fenséges lakoma ellentmondott minden józan háziorvosi tanácsnak, de ez sem Marge-ot, sem Mabel-t nem érdekelte. Hiszen az élet rövidke, arra a hátralévő tizenöt-húsz esztendőre ugyan minek diétázni?

Jóízűen falatoztak és még jobb ízűen nevetgéltek. Kötésminták helyett pletykákat és vicces történeteket cserélgettek. Kiderült, hogy egymáshoz viszonylag közel élnek Délnyugat-Angliában: Mabel Glastonburyben, Marge pedig Salisburyben, de még sosem jártak egymás városában.

Mabel remek sztorikat tudott Artúr királyról, Merlinről és Avalonról, de nem ám a történelemkönyvekből ismert verziót mesélte, hanem azokat a titokzatos történeteket, melyeket sosem rögzítettek egyetlen könyvlapon sem. Marge-nak pedig a Szent György-napi parádéról akadtak pikáns anekdotái.

A többi asztaltól egyre furcsább pillantással méregették a harsányan kacarászó hölgyeket. A nyugdíjasok a sovány csirkemellük felett irigyen, míg a fiatalok értetlenkedve tekintgettek feléjük. Ez a fajta felhőtlen életkedv már-már ismeretlen volt az ifjonti generáció számára. A legtöbbjük azonban azt remélte, hogy ha túljutnak a karrierépítésen, a családalapításon, az első vagy sokadik váláson, akkor nyugalmazott éveikre megtanulják végre hasonlóképpen élvezni az életet.

Mikor Mabel turistacsoportja szedelődzködni kezdett, gyorsan meggyőzték az idegenvezetőt, hogy Marge-ot nem hagyhatják magára. Mivel csak este terveztek visszatérni a szállásukra, így rövid telefonálgatás, a másik idegenvezetővel való egyeztetés után kart karba öltve szálltak fel a vidám színekkel festett turistabuszra. Albaicín utcáin is egymásba karolva sétálgattak, hagyták, hogy magával ragadja őket a városnegyed utánozhatatlan hangulata és megpecsételje későn született, de örök életre szóló barátságukat.


Glastonburyben rég volt ilyen télies időjárás. Az ünnepek előtti napokra ígérték a havazást, ami egyelőre még váratott magára. De meglehetősen hűvös volt és a levegőben már érezni lehetett a hó közeledtét. Mabel izgatottan készülődött, mivel a tavaszi nyaralás során megismert barátnőjét várta vendégségbe karácsonyra.

Marge vonata 11 óra 20 perckor futott be a pályaudvarra, ahonnan Mabel egyik szomszédja, Pete fuvarozta haza. A megfelelő instrukciókkal ellátott fiatalember („Keressen egy szénakazal-kusza frizurát!”) könnyedén ráakadt a kockás szövetkabátot és prémgallért viselő vénkisasszonyra, aki miközben a peronon állva türelmesen várakozott, kedvesen elcsevegett az egyik kalauzzal. Sőt az alig negyed órás út alatt még Pete aznapi borongós hangulatát is feldobta víg kedélyével.

Pete mosolyogva emelte ki a csomagokat az autóból, majd felkísérte Marge-ot a második emeletre. A két hölgy vidáman és végtelen szeretettel üdvözölték egymást, majd jó angol szokás szerint azonnal leültek teázni és megvitatták mindazt, ami az elmúlt három napban történt, mivel utoljára akkor beszéltek egymással FaceTime-on.

Nem sokkal később összeszedelődzködtek és a szállingózni kezdő hóesésben elindultak megsétáltatni Mabel koros bútordarabnak számító terrierjét, Brandybuck-öt. Az idős, skót nemes büszkén totyogott mellettük a legszebb karácsonyi felöltőjében, amit a gazdája saját kezűleg kötött számára. Nem mentek messzire, mivel a kutyus már nem bírta jól a hosszú túrákat, így a park melletti kis kávézóba tértek be egy gyors ebédre. Brandybuck imádta ezt a helyet, itt nem csak friss vizet, hanem egy kis extra finomságot is kapott mindig a konyháról.


Visszafelé már meglehetősen sűrűn havazott. A hölgyek gyorsan kapkodták a lábukat, igyekeztek visszaérni a fűtött lakásba, mielőtt átázik a kalapjuk. Bezzeg a környék gyerekei feléledtek az gyorsan hízó fehérség láttán és csapot-papot, videójátékot, tévésorozatot hátrahagyva szaladtak ki játszani. Néhányan csak megbabonázva bámultak felfelé: a lámpák sárga fénye tündérpor-aranyra színezte a pelyheket. Mások megpróbálkoztak hóemberépítéssel, bár ehhez még elég kevés volt a rendelkezésre álló alapanyag. Az idősebbek pedig harcias csatakiáltásokat hallatva vad hógolyózásba kezdtek. 

Az egyik eltévedt lövedék váratlanul Mabel tarkóján csattant, aki úgy meglepődött, hogy  Brandybuck pórázát is kiejtette a kezéből. A skót terrier ebből mit sem vett észre, korábbi kimért tempójával döcögött tovább. A gyerekek az idős hölgyek köré sereglettek és nem győztek egymás szavába vágva bocsánatot kérni. Egyikőjük a mit sem sejtő szökevény után vetette magát és visszavezette meghökkent gazdájához. Mabel és Marge egymásra néztek és olyan féktelen nevetésbe törtek ki, hogy a gyerkőcök egy pillanatra azt gondolták, a hógolyó ütésétől netán megbolondultak. De szokás szerint a jókedvük olyan ragadós volt, mint a karamellás alma, így néhány perccel később már a körben álló srácok is hangosan kacagtak.

Otthon gyorsan megszárítkoztak, kényelmes ruhába bújtak és az ablakból nézték tovább az önfeledten játszó fiatalokat. A szekrényből előkerült egy kis fűszeres, házi narancslikőr, amit Mabel ugyan karácsony estére tartogatott, de ez a kaland jobb okot adott a koccintásra. Békés ünnepet kívántak egymásnak és a barátságukra emelve a poharukat egy hajtásra ledöntötték az édespálinkát.


Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.

2020. december 6., vasárnap

Télapó reggelije

 Advent második vasárnapjára



Idén a karácsonyra készülődve saját készítésű ajándékokkal szeretnélek meglepni Titeket. Néhány éve a családom számára a házi gyártású finomságok mellé történeteket is csomagoltam, ezeket osztom meg Veletek vasárnaponként.

❄❅❆

Martin útlevelében több volt a pecsét, mint egy agyonhasznált szakácskabáton. Néha az ide-oda utazgatás közepette hirtelen azt sem tudta, hogy épp melyik földrészen ébredt: az olcsó szállodai szobák berendezése nem mindig adott erről megfelelő felvilágosítást. Gyakran ugyanolyan unalmas szürkésbarna bútorhuzattal, csicsás aranyozott keretű tükrökkel és sötét, nehéz függönyökkel látták el a mexikóvárosi hoteleket, mint a kijevieket. Csak akkor derült ki, hogy merre tartózkodik, mikor elhúzta a poros firhangokat és a tenger, a hegyek vagy valamelyik nyüzsgő nagyváros látványa tárult fel előtte.

Szeretett utazni, másképp nem választotta volna a fotóriporteri hivatást, de ezek a kiruccanások gyorsan elvégzendő munkák voltak és csak kivételes esetben valódi nyaralások. Leszállt, fényképezett, majd rohant haza, aztán kezdődött minden elölről – mint egy futószalagon.

Sokszor még az ünnepeket is kiküldetésben töltötte, hiszen a világ másik felén az események nem voltak tekintettel a naptárra. Idén azonban határozottan kikötötte a szerkesztőségben, hogy otthon akarja tölteni a karácsonyt. Meg akarta lepni rég nem látott családját azzal, hogy váratlanul betoppan hozzájuk.

Szülei Montrealban éltek, még mindig abban a házban, ahol ő és a nővére felnőttek. Camille szorgalmasan látogatott haza férjével és a gyerekeivel, de Martin az elfoglaltságai miatt immár öt éve nem volt velük karácsonykor.

Az utolsó pillanatban, de még sikerült elcsípnie egy repjegyet 23-ra. Megnyugodott: bőven lesz ideje ajándékvásárlásra (máskor is mindig az utolsó pillanatra hagyta), sőt tervei szerint még a régi haverokkal egy ünnepi koccintás is bele fog férni.

Los Angelesben a szokásosnál is nagyobb volt a forgalom, sorra araszoltak az autópályán a fenyőfákkal, ajándékcsomagokkal és élelmiszerekkel megpakolt kocsik. Épp időben érkezett a reptérre, gyorsan végzett a becsekkolással, sőt még a kávézóban is kényelmesen meguzsonnázott egy szendvicset, mert valami miatt késett az indulás.

Egy óra múlva fent ült a gépen és jó szokása szerint már a biztonsági bemutató alatt elszunyókált. Annyit volt már a levegőben, hogy akár ő maga is megtarthatta volna az előírás szerinti pantomimeket. Valamivel később a légiutas-kísérő próbálta kínálgatni étellel-itallal, de Martin az ablaknak dőlve aludt tovább.

Wisconsin fölött jártak, mikor bemondták, hogy Montrealban viharrá erősödött a havazás, így kénytelenek lesznek Torontóban landolni. Erre már Martin is felébredt és fejben rögtön újratervezte a hazautat. Nem esett kétségbe, megszokta, hogy rögtönöznie kell. Az alig negyvenöt perces repülőút a 401-esen legalább hat óra, de ha elcsípi a buszjáratot, még így is marad ideje az ajándékok beszerzésére.

Egy dologgal nem számolt, mégpedig a hóviharral, ami nem csak szülővárosát tüntette ki figyelmességével, hanem már az autópálya jelentős szakaszán próbára tette a sofőröket. A látási viszonyok nagyjából a nullára csökkentek, az aszfalt sikamlóssá vált, így az autók – hasonlóan, mint L. A-ben – kizárólag lépésben tudtak haladni. 

Hozzájött még az is, hogy a busznak előírás szerint bizonyos időközönként meg kellett állnia, hogy az utasok kinyújtóztathassák a lábukat, elszaladhassanak a benzinkutak mosdóiba, elszívjanak egy cigarettát vagy az út menti büfékben vegyenek maguknak egy forró italt.

Lassan teltek az órák, még lassabban fogytak a mérföldek. Az egyik végtelennek tűnő kiszállás-beszállás során Martin is vett egy üveg J.P. Wiser's-t, hogy legalább ne üres kézzel állítson haza. Vagy ha netán eltemeti őket a hó, valamivel kihúzzák a mentőcsapatok érkezéséig.

A vasárnap estére tervezett érkezéséből végül kedd hajnal lett. Fáradtan, elcsigázottan, de jóleső bizsergéssel a gyomrában állt meg a szépen kivilágított szülői ház küszöbén. Otthon volt végre!


Nem akarta felverni a többieket legmélyebb álmukból, így csendesen beosont a hátsó ajtón. A nappali pont úgy nézett ki, mint gyerekkorában: az óriási, gazdagon díszített karácsonyfa foglalta el a szoba nagy részét, alatta színes papírba csomagolt ajándékok várták a gyerekeket, kisebb dobozok pedig a felnőtteket.

Martin egyik kezében az utazótáskáját, másikban az út közben beszerzett whiskyt szorongatta. Ez bizony a gyerekeknek nem lesz a legmegfelelőbb ajándék. Lábujjhegyen kilopakodott a konyhába és nekilátott, hogy legalább egy csodás ünnepi reggelivel ébreszthesse a családját.

Pont úgy csinált mindent, ahogy azt a nagyszüleitől elleste. Palacsintatésztát kevert, krumplit, bacont és kolbászt sütött, felverte a rántottának való tojásokat, és nekilátott a titkos családi recept alapján elkészíteni a whiskys-juharszirupos karamellkrémet, amit karácsony reggelén mindenki mindenhez fogyasztott. Belekeverték a kávéjukba, megkenték vele a palacsintákat, sőt némelyik elvetemült családtag még a ropogósra sült szalonnáját is ebbe mártogatta.

Hét óra tájt a kis Chloe volt az első, aki letotyogott a lépcsőn. A kislány igazi Sven-rajongó volt, a pizsamájától kezdve a zoknijáig mindent rénszarvas borított, a melléhez pedig egy majdnem akkora plüss Svent szorított, mint ő maga.

Amikor meglátta a reggelihez terített asztalt, csodálkozva felkiáltott, hisz ilyet még sosem látott, hogy a Télapó az ajándékok mellé frissen sült karamellkrémes palacsintát hozzon!


Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.

2020. november 30., hétfő

Valóságok útvesztői

Telihold a Nyilas havában: 2020.11.30 (10h30p)

Bevezető gondolat a teliholdhoz:

"Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra;
egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz."
(Popper Péter)


Azt gondolom, hogy az év hátralévő része nagyon izgalmas asztrológiai csemegéket tartogat számunkra. Emlékeztek, a 2020-as év tarot üzenete az, hogy lássuk egy magasabb nézőpontból a dolgokat?  Ezt az üzenetet júniusban a holdcsomópont-tengely váltással is megerősítést nyert, majd az év végi Jupiter-Szaturnusz Vízöntőbe lépése felteszi a folyamatra a koronát. (Nem viccelek, a Kazanlár-féle tarot kártyán az emberek fejére korona kerül!)

Tulajdonképpen évek óta érlelődik az, aminek jelen pillanatban részesei vagyunk: mégpedig az emberi gondolkodás tudatváltása.

Tegnap "véletlenül" belenéztem a Társadalmi dilemma című dokumentumfilmbe. Nem a filmről szeretnék állást foglalni, csak kiragadnám belőle azt a vezérgondolatot, ami egyaránt jellemzi a valós és virtuális világunkat.

Mégpedig az, hogy a világról alkotott kép nem egységes, mindenki saját szűrőket használ annak értelmezésére.

A közösségi oldalak algoritmusai ugyanezt teszik, belekapaszkodnak preferenciáinkba, majd annak megfelelő adatokat zúdítanak a nyakunkba. (A műsor főleg ennek etikai problémáit feszegeti.).

Az ember mindig is így "működött automatikusan". Szeretjük azokat a tényeket beengedni az életünkbe, amik összeegyeztethetőek a hitrendszereinkkel. Főként igaz ez a politikára, a vallásra, a szokásrendszerekre.

Régen jóval kevesebb és szűkebb információmennyiségnek voltunk kitéve, így az emberiség könnyebben tartotta kordában a világról alkotott elképzeléseit. Manapság a kettéosztottság nem csak a társadalom egészére, de egyedi szinten is jellemző.

Gyakran megesik, hogy szilárdnak hitt nézeteinket egy pillanat alatt romba dönti egy új hír, egy tudományos kutatás, ez pedig összezavarodottsághoz, útvesztéshez vezet. Minél merevebbek a meggyőződéseink, annál nagyobb "hasadások" keletkeznek. Szintén Popper Péter fogalmazta meg: "Nincsen hit kétely nélkül, mert a kétely nélküli hit az fanatizmus."


A világ felfogását az asztrológiai képletben a változó kereszt mutatja.

A Halaknál a végtelen lehetőségekből létre álmodjuk a világot. Vele szemben, a Szűz megteremti belőle a mindennapok rutinját – az válik valósággá, amit el tudunk képzelni. Az Ikreknél felvesszük az információmorzsákat, a Nyilasnál pedig – képletesen szólva kenyérré gyúrjuk – vagyis létrehozunk belőle egy saját hitrendszert.

A Nyilas hónap elsősorban ezt piszkálja meg bennünk. Úgy gondolom, most nem is az a kérdés, hogy mi az igazság abból, ami körülöttünk zajlik, hanem hogy mi hogyan állunk mindehhez.

A telihold képlet aszcendensén a Jupiter-Szaturnusz-Plútó együttállását találjuk, ami arra hívja fel a figyelmünket, hogy vegyük észre:

minden, amit a világról gondolunk – és amit ebből létrehívunk – a mi személyes felelősségünk.

Lesz időnk minden oldalról megvizsgálni ezt magunkban, mert az elkövetkezendő hetekben a konstellációk mind-mind ide mutatnak.

A valóságok olyanok, mint az útvesztők: tele zsákutcával, kitérőre csábító kanyarral, falakkal és kiskapukkal – de mind középre,önmagunk tengelyéhez vezetnek. "Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban." – hitünk az, amitől nem tántorítanak el a körülmények, az újonnan érkező impulzusok, az érdekesebbnek tűnő kerülőutak. És itt nem konkrétumokra, nem bakancslistás tételekre gondolok, hanem arra a szívből jövő meggyőződésre, hogy milyen életet vágyunk és azt milyen emberként szeretnénk élni.


Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.

2020. november 29., vasárnap

Másnap reggel

 

Advent első vasárnapjára


Idén a karácsonyra készülődve saját készítésű ajándékokkal szeretnélek meglepni Titeket. Néhány éve a családom számára a házi gyártású finomságok mellé történeteket is csomagoltam, ezeket osztom meg Veletek vasárnaponként.

❄❅❆

Azon a vidéken sohasem havazott. A tengerpart és a hegyek közé szorult kis falu sajátos mikroklímával rendelkezett: az észak felől érkező hófelhők egyszerűen kipukkadtak a magaslatok felett. Mintha a fenyők csúcsai sértették volna fel a hasas, fehér fellegeket, melyek ott helyben meg is szabadultak terhüktől. Október közepétől általában március végéig fehérség borította a hegyoldalt, tetején a fák alabástrom dárdasorként meredeztek. Délről szintén esélytelen volt a hófelhőknek kijátszani a tengert, sőt az áramlatok a vízfelszínt is csak ritkán engedték befagyni.

E kettő között – a senki földjén – terült el a falu. A víz mellett egymástól jókora távolságra álló ősrégi házikók pettyezték a partot. Az itt élők számára a tél süvöltő szelet, arcukba csapódó hideg, sós permetet, korai sötétséget, késői hajnalt és menetrendszerű reggeli ködöt jelentett.

Távolabb, a faluközpontban élők, szerencsésebbek voltak, kevesebbet érzékeltek ebből a nyirkosságból, a sűrűbben sorjázó épületek felfogták a szelet, a tenger sem nyújtózott cseppecskéivel ilyen messzire és a meleg, sárga fényű közvilágítás is barátságosabbá tette a hosszú téli estéket.

Mindennek ellenére Sienna szeretett itt élni, nem is tudott volna elképzelni másfajta életet. A parton az övé volt a legutolsó, legtávolabbi kunyhó, mégis úgy érezte, a végtelen közepén lakik. A hátsó kapu a tengerre nyílt, a konyha ablakából a hegyormokat csodálhatta, elől a kertben pedig tavasztól őszig kerekrépát, szamócát, fákon almát, hatalmas cserepekben pedig virágokat nevelgetett.

Hétköznap reggelente biciklivel betekert a központba, a pékség előtt hagyta a bringát, majd jó egy órát buszozott a munkahelyére. A város, ahova dolgozni járt, igen közkedvelt volt a turisták körében: évszaktól függetlenül elözönlötték a hoteleket, fotózták a régi épületeket és túrákat szerveztek a környező kastélyokhoz. Sienna egy csendesebb mellékutcában lévő antik üzletben volt eladó. Nyolckor nyitott, fél egykor ebédelni ment valamelyik kávézóba, majd vissza a boltba. Pontban ötkor lehúzta a rácsokat, és rohant a buszhoz, mert ha valami miatt lekéste, már csak nehezen jutott haza. Ha sikerült rávennie valamelyik szállodában dolgozó srácot, hogy a műszakja után még őt is hazafuvarozza, mázlija volt. Ha pedig nem talált senkit, akkor kénytelen-kelletlen a bolt egyik eladásra szánt pamlagján aludt.

Sokszor azonban a sofőrök is vártak néhány percet az indulással, lesték, hogy a lobogó vörös hajú lány mikor pattan fel melléjük az első ajtónál.

Míg hétfőtől péntekig a napokat a pontosság szabályozta, addig a hétvégéket egészen más, kiszámíthatatlan – a lány számára mégis megnyugtató – ritmus jellemezte. Hétvégente csak a pillanatnak élt. Ha kedve szottyant, felsétált a hegyre és hivatalos bevallása szerint gombák, titokban azonban tündérek és manók után kutatott. Utóbbiakat ugyan sohasem talált, de nem adta fel a reményt. Ha viszont az előbbiekre bukkant, akkor ínycsiklandó gombaételt főzött vacsorára, a maradékot pedig leszárította télire. Néhanapján, a helyi idő szerinti valódi nyári napokon, amiből olykor tíz is akadt az évben, mélyen beúszott a tengerbe, majd meztelenül és vizesen elnyúlt a homokon, hagyta, hogy a napmeleg simogatva megszárítsa. Szeptemberben lédús almát szüretelt, amit ládaszám hordott a pincébe és kosárszám ajándékozott a szomszédoknak.

Azon a novemberi napon már hajnalban érződött, hogy valami rendkívüli dolog van készülőben. Sienna szokás szerint odatette a teavizet, kiengedte a macskát az udvarra és gyorsan húzódott volna vissza a meleg lakásba, amikor észrevette. Pontosabban a hiányát vette észre: a köd nem volt sehol. Helyette látni lehetett az ébredező fényeket, melyek komótosan, de magabiztosan tolták maguk előtt az éj sötétjét. A szél nem fújt, emiatt a tenger sem fröcskölte szanaszét magát. A természet várakozott. A lány megcsóválta a fejét, de nem volt ideje túl sokat töprengeni a jelenségen, a víz felforrt és a kanna hangosan sípolt.

A furcsaságok később is folytatódtak. Bár kétségtelen, hogy mindez nem egy nagy összeesküvés része volt, csak összetorlódtak a véletlenek. A busz késett, a szomszéd faluban defektet kapott és meg kellett várni, míg megérkezik a pótkerék. A városban szokatlanul nagy volt a nyüzsgés, pedig karácsonyig még majdnem egy hónap hátravolt. Az emberek sorra adták egymás kezébe a kávézók kilincsét, igyekeztek bőséges angol reggelihez jutni, akik pedig nem fértek be, hordozható pohárban elvitelre kérték a kávét, míg másik kezükben friss péksüteményt szorongatva rótták az utcákat.

Az antik boltban is meglepően nagy volt a forgalom. Máskor legfeljebb délután tévedt be egy idősebb hölgy kiegészítőket keresve a porcelánjaihoz, esetleg egy fiatal pár, akik meghitt összevisszaságot álmodtak meg új otthon gyanánt. Most mintha mindenki akart volna egy csipetnyi ódon hangulatot magának: vásároltak teás készletet, széket, faliképeket, lámpákat, sőt valaki egy egész hálószobára való bútort lefoglalózott. A lánynak még ebédelni sem volt ideje, sőt a záróra is csúszott fél órával, mégsem dobhatta ki az utolsó vevőket.

A busz elment, így kénytelen volt végigszaladni a szokásos szállodákat és autót szerezni magának. Nick, az alig tizennyolc éves londiner vállalkozott a sofőr szerepre. Félszeg, csendes srác volt, most kivételesen egész úton magáról beszélt. Mesélt az álmairól, hajózni szeretne, de nem ám akárhogy! Építene egy saját vitorlást, amivel egymaga végiglátogatná Óceánia szigetvilágát.

Mikor leparkolt a lány háza előtt, még ő hálálkodott, hogy Sienna ilyen figyelmes hallgatóságnak bizonyult és búcsúzóul három szem narancsot nyomott a kezébe.

Sienna mosolyogva lépett be a kertkapun és szívből kívánta, váljanak valóra a fiú fantasztikusan merész álmai. 

Abban a pillanatban elkezdődött. Először csak egy kósza, magányos hópehely jelent meg, lustán, körözve táncolt, míg végül vidáman a lány orrán landolt. Társai lelkesen követték és néhány percen belül tömegesen adták meg magukat a gravitáció vonzásának. Sienna döbbenten állt és csak bámult felfelé. Valahogy a hó utat talált magának és elkezdte meghódítani a korábban bevehetetlennek hitt senki földjét.

Csodával határos módon a földre érkező pelyhek sem olvadtak el, hanem összekapaszkodtak és hízni, gyarapodni kezdtek.

Egy idő elteltével a lány a hóesést már a szobaablakból követte nyomon. Csak az ünnepi világítást kapcsolta fel a háta mögött, hogy a nagy fényesség ne zavarja meg a kilátást. Odahúzta kényelmes foteljét az üveg elé, plédbe burkolózott és csak ámuldozott.

Reggel elgémberedett tagokkal ébredt. Nyújtózva nyitotta ki szemeit és újabb döbbenet fogadta: a földig érő ablak előtt hatalmas hófal tornyosult. A kicsi ház a sosem látott havazás fogságába esett, bár Sienna inkább úgy érezte, hogy a hó átölelte őket. A macskát kiengedte a fürdőszobaablakon, aki kényesen rázogatta a mancsára tapadt fehérséget és felháborodva nyávogott.

A lány nem bánta a se ki, se be helyzetet, telefonált a főnökének, aki megnyugtatta, hogy bemegy helyette. A hirtelen jött hétvégi hangulat nyomán a lány táncra perdült és az összes karácsonyi dalt eldúdolta, ami csak az eszébe jutott. Nevetve rogyott vissza a fotelbe és arra gondolt, hogy valami finomsággal kéne megünnepelni a hóesést.


Tekintete az asztalon ácsorgó narancsokra siklott és azonnal jött az ötlet: narancslekvárt fog főzni! Épp úgy, ahogy nagymamájától látta, megsikálta a gyümölcsöket, zöldséghámozóval óvatosan vékony szeleteket vágott a héjából, majd a gyümölcshússal együtt feltette cukorszirupban forrni. A házat pillanatok alatt elöntötte a hamisítatlan karácsony-illat, pláne mikor a vaníliarúd is belekerült a főzetbe. Órákig rotyogott a tűzhelyen a lekvár, közben Sienna nekilátott a kalácsnak.

Az élesztős tészta és a forró narancspára szinte buborékot képzett, olyat, ami visszarepíti az embert a legboldogabb gyerekkorába. A marmelád besűrűsödött, a foszlós kalács melegen és aranybarnán mosolygott, már csak a szervírozásra vártak mindketten.

Sienna úgy állt neki a falatozásnak, ahogy azt a nagymamájánál is tette. Nem szelte, hanem kézzel tépkedte a kalácsot, belemártogatva a langyos lekvárba és minden falat után jóízűen lenyalogatta az ujjait. Ragacsos kézzel fogta a teás bögrét is, nem törődött vele, hogy mindent összemaszatol...


Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.

Related Posts with Thumbnails