A tükrök megszépítése

Kos jegyébe lép a Nap: 2022. 03. 20 (16h34p)

Bevezető gondolat:

“Most valósággá válik minden édes remény,

Mely ott ég a szívünk rejtekén.

Az élet tárt karokkal vár,

Hogy szép lesz-e, csupán rajtunk áll.”

(Antoine de Saint-Exupéry)

A Kos hónap a friss, ropogós ÉN energiája: a természet és az ember önmagára ébredése. Ami a Halak időszakában a csendben, a mélyben koncentrálódott, az most hirtelen a felszínre tör és mozgásra, virágzásra, rügyezésre készteti a tavaszt.

A nappalok egyre hosszabbak lesznek, a hőmérséklet fokozatosa melegszik, ami minket is a kertekbe, parkokba, kávézók teraszára csábít. Mind jobban vágyjuk, hogy a bőrünket cirógassa a nap és hatalmasakat kortyolhassunk a kinti levegőből.

A tavaszi levegővétel a születésünk pillanatára emlékeztet bennünket, mikor minden erőnket összpontosítva utat törtünk magunknak a világba, hogy végre magunkba szippanthassuk a létezést.

Az édesanyánk méhe az édeni egységélmény, a születés pedig az én identifikálása, ami magában hordozza azt a megrázó felismerést is, hogy rajtam kívül létezik minden egyéb. Vagyok én és van a nem-én. Így a világgal való első találkozás éppoly meghatározó önmagam és a világ viszonyára, mint a magzati kor álomideje a mindennapjainkra.

Bár az óvó magzati burok megszűnik, a valódi világtól a tudat ébredéséig továbbra is elválaszt minket Mája – vagyis a világillúzió – fátyla. Agyunk színes filterekkel látja el azt, amit látni-érzékelni vélünk. Szerelemnél a rózsaszín színszűrőt használja, féltékenység és irigység esetén zöldet, dühnél a vörös köd borít el bennünket, depressziónál feketeség szippantja be az életkedvünket.

Ráadásul ezzel a "hangulatfestéssel" az emberiség remekül manipulálható: nem csak az Instagram-képeket korrigáljuk kívánatosabbra, de a hírekkel (sőt már magukkal a címekkel) is elfordítják a figyelmünket a lényegről.

A lényeg, ahonnan minden tapasztalás indul: az én vagyok tudatossága.

Ha tudom magam, tudom a világot, ami körülvesz. Ha ismerem magam, ismerem a világot, ha szeretem magam, szeretem a világot és így tovább...

Mert a világ – a te – az én szememen keresztül kel életre és a jelen valósága nem egyéb, min számtalan ÉN nézőpontjának összessége.

Alapenergiák

A Kos jegybe lépés képlete az asztrológiai újév időpontja, így nem csupán az előttünk álló hónapot, de az előttünk álló évet is nagyban befolyásolja ez az energetika.

Mégpedig egy igazán különleges konstellációról van szó: amikor az én-tapasztalatoknál óriási hangsúlyt kap annak felismerése, hogy

a világ a bennünk rejlő érzelmek, gondolatok és tudattalan vágyak, indulatok tükröződése.

Fontosabb a tényeknél az, hogy a dolgokhoz hogyan viszonyulunk. Szeretjük tényként kezelni a dolgok milyenségét, címkével ellátni magunkat, a párunkat, a főnökünket, a XXI. századot, a tökfőzeléket vagy a szomszédot – miközben megfeledkezünk arról, hogy ez csak a mi szűrőnk.

A tavaszpont most nagyon kettős, szélsőséges lehetőséget kínál. A 7-es házra, vagyis a külvilágra irányul a figyelem (Nap), de itt van még a Jupiter, a Neptunusz és a Merkúr. Egyik véglet az illúziók, az élethazugságok felnagyítása – kiváló manipulátorok, szemfényvesztők ezek az energiák.

De ők hordozzák a megvilágosodást, a tükör mögötti képekre ébredést: a mindent átható világlélek felismerését. Egyeseknél lehull a lepel: olyan dolgokat érhetünk meg, amit korábban sosem. Másoknál pedig beszűkül az éntudat: ők azok, akik nem értik a reflexió mibenlétét. Én-élményük megreked az egóban.

A feladatunk az, hogy megszépítsük a tükröket. A tükör kizárólag a szemünk által szépül. Ahogy Fodor Ákos megfogalmazta a Metaoptikában:

Nagyon figyelj, mert a világot
teszed is azzá, aminek látod.

A Kos hónap mérföldkövei

2022. március 22., kedd: olaj a tűzre

A hónap energiamozgását tekintve azért ez a "tükörszépítés" nem lesz olyan könnyű feladat, amolyan kososan küzdeni kell érte. Rögtön az elején kapunk egy Mars-Uránusz egzakt kvadrátot, ami pattanásig feszült helyzet. Előfordulhat, hogy a hónap végéig hirtelen energia- és agressziókitöréseket tapasztalhatunk önmagunknál, másoknál. Türelmetlenség, mások véleményének figyelembe nem vétele, önfejű és öncélú döntések mind e konstelláció velejárói lehetnek, ami sem a jelenlegi háborús konfliktusnak, sem a közérzetünknek nem kedvez.

Ráadásul úgy történik mindez, hogy pontosan tisztában vagyunk a következményekkel, mégsem (vagy legalábbis hatalmas önfegyelemmel) tudunk másképp viselkedni.

2022. 03. 27., vasárnap: "én így szállok le"

Megkezdődik a nyári időszámítás, a Merkúr pedig átlép a Kosba. Ez a harcias megnyilvánulásokat tovább fokozhatja, viszont megkezdődhet egy jóval tisztább, direktebb, egyértelműbb kommunikáció. Ami a szívünkön, az a szánkon, de legalább már arról beszélünk, amit valójában gondolunk-érzünk.

2022. 04. 01., péntek: megtisztulás

Kos újhold képlete fokra pontosan másolja a Halak telihold tengelyeit, így nem tudjuk nem észrevenni az összefüggéseket. Ott a felszín határát súroltuk, itt pedig újra alámerülünk, hogy önmagunkra találhassunk. Óriási energiablokkokat szabadíthatunk fel, ha megtesszük ezt. 

2022. április 5., kedd: oldás és kötés

Hajnalban a Mars utoléri a Szaturnuszt. Szoros együttállásukat szintén nagy nyomásként érzékelhetjük. Míg a korábbi Uránusz fényszögnél kifelé irányul az elfojtás, itt inkább befelé élhetjük meg. Valamiféle korlátozás, beszűkítés jellemezheti a konstellációt. Mindezek mellett kellemetlen igazságok, éles szembesítések is jöhetnek.

A Vénusz gyorsan ki is slisszol a két planéta mellől és délután át is lép a Halakba. Valószínűleg mi is igyekszünk majd az élet derűsebb, naposabb oldala felé mozdulni.

2022. 04. 07., csütörtök: összekapcsolódás

Neptunusz együttállása a Pegazus csillagkép alfa csillagával egy különleges spirituális kaput nyit meg számunkra. Ezekben a napokban nagyon fogékonyak lehetünk a láthatatlanon túli áramlatokra, felerősödhetnek a megérzések, tisztábbá válhatnak az álmok.

2022. április 10., vasárnap: a tudás hatalom

Az Ikrekbe lépő aszteroida Lilith izgalmas felismeréseket tehet hozzá a hónapunkhoz. Az ő mottója: "a tudás hatalom", de itt nem a pletykákról, adathalmazokról van szó (az csak a profán megnyilvánulása), hanem az ősi titkokról, a szimbólumok nyelvéről, a gondolatok mágiájáról.

2022. április 11., hétfő: csillapodó indulatok

A Merkúr gyorsan átszalad a Koson és már a Bika jegyben folytatja útját. Megfontoltabbá, türelmesebbé, belátóbbá válhatunk, bár itt a makacsság, a nyakasság lehet a kétoldalú kommunikáció gátja.

2022. 04. 12., kedd: misztikus élmény

Ismét egy csodás együttállás, a Halak jegy két ura: Jupiter-Neptunusz konjunkció. Utoljára 166 éve találkoztak össze, így mindenképp érdemes lesz egy bejegyzést ejteni róluk. Komoly (spirituális) fejlődési potenciál van ebben a fényszögben!

2022. április 15., péntek: energetikai fordulat

Mozgalmas napunk lesz, legalábbis ami az égi mozgásokat illeti. Először a Fekete hold Lilith lép át a Rák jegyébe, majd pár órával később a Halak Mars is követi. Ez a Kos energiának most kivételesen kedvez, enyhíti és közben célirányossá teszi az én-kinyilvánítást. Nem az egó, hanem a belső hang válik a cselekvések mozgatórugójává.

2022. április 16., szombat:

A Kos hónap átalakító tapasztalatait a telihold koronázza meg. Meglehetősen ellentmondásos ez a képlet is, így azt sejtem, hogy ennek megfelelőek lesznek a megélések is. Lesznek olyanok, akik visszaszerzik a sorsuk feletti irányítás felelősségét, míg másokat "beszippant" a tükör.

🌟

Nap-állócsillag együttállások

2022. március 23., szerda:
Diphda, a cethal farka

2022. március 30., szerda:
Algenib, a Pegazus szárnya – Tollpihe

2022. április 2., szombat:
Alderamin – Családi történetek: a mellékszereplő

2022. április 4., hétfő:
Alpheratz – Családi történetek: sorsszerűség

2022. április 17., vasárnap:
Alpherg, a kiengedés

2022. április 19., kedd:
Alrisha, a megkötő (kötél, csomó)

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Az átbillenés ideje

Gondolatok Ostararól: 2017.03.20

Bevezető gondolat: "Erőd forrása az egyensúly, avagy a lelki béke. De a békesség nem álmosságot jelent! Békében élni annyit jelent: szövetséget kötsz az erőkkel, ahelyett, hogy harcolnál ellenük." (Andrew Matthews)

A természeti ünnepek nyolc szakaszra osztják fel az évet. Közülük a napfordulók és az egyenlőségek azok, amik a nappalok és az éjszakák, a férfi és a női minőségek erőviszonyait jelölik. Ezek úgynevezett kardinális (elindító) energiák, ezekkel lépünk át az évszak-változások kapuin.

A természet állapota nem csak kint - a színekben, a virágokban, a levelekben, az állatok viselkedésében mutatkozik meg - hanem bennünk is tükröződik. Ha rövidebbek a nappalok, mi is szívesebben húzódunk vissza, megnő az alvásigényünk, jóval passzívabbá válunk.

Testünk tartalékol, lelkünk pedig erőt gyűjt arra, hogy tavasszal fordulhasson a kocka.

Imbolc ideje még a gyógyulásról, a regenerálódásról szólt, Ostara azonban már tettekre sarkall. Egyre többen érzik már a bizsergést, késztetést az előrehaladásra, sőt akadnak olyanok is, akik már nekilódultak. Mindenki máshol van ebben a folyamatban... Más a felkészültség, az összeszedettség, az önismeret, az alapkarakter, a jelenlegi életfeladat és a többi. Épp ezért sose másokhoz mérjük magunkat. A külső (támogató) erők is csupán lehetőségeket biztosítanak az adott téma lehető legoptimálisabb megvalósítására, de nem köteleznek semmire. Akkor indulj előre, ha benned megérett a visszafordíthatatlan elhatározás.

A tavasz táptalaja a személyes akaratpróbának. Ez nem kollektív, társas tapasztalás - mindig egyéni.

Ennek egyik arca a születés. Bár ott van az anya - ő szül, nem születik. A többi ember, orvosok, bábák, segítők jó esetben a legideálisabb feltételeket biztosítják ahhoz, hogy az egyén világra jöhessen,. De születni az adott pillanatban csakis ő fog!

Mindenkinek mások a félelmei, a visszatartó motívumai. Nem mondhatja meg senki, hogy neked hogyan és mikor kell elindulnod. Nem adhat kölcsön senki bátorságot, elszántságot, célokat. Sőt, valójában még biztatni sem lehet téged, mert ha te nem hiszed el magadról, hogy menni fog, akkor egy stadionnyi szurkolónak sem hiszed majd el. Szurkolni annak lehet, aki már pályára lépett. De amikor a futó nekilódul, teljesen kizárja a külső hangokat és csakis előre figyel.

A szenvedély színe

Eostre volt az a kelta istennő, akiről Ostara ünnep a nevét kapta. Az angol Easter és a német Ostern kifejezésben is felfedezhetjük ennek az emlékét. Szimbóluma a tojás és a nyúl is, aminek motívumaival minden húsvétkor megemlékezünk.

A latin "estrus" szó termékenységi periódust jelöl és ez is az istennő "feladatköréhez" vezethető vissza. Ő felelt az állatok szaporodásáért, az új élet születéséért, a világ termékenységéért.

Így a menstruációs ciklushoz is kapcsolódik. A korai termékenységistennők nem csak a lágy, befogadó szerelmes állapotot képviselték, hanem az aktív, kiáradó harciasságot is. Hiszen a nők hónapról hónapra "vérrel áldoznak".

Ostara pirosra festett tojása a bizonyíték arra, készek vagyunk megtermékenyülni. De most még nem tartozunk senkihez. Függetlenek vagyunk, termékenységünk teljében, nem köteleződtünk el. Mert legelőször mindig önmagunk mellett kell.

A tavaszi nap-éj egyenlőség, bár egyensúlyi állapot, érzékeny és feszültséggel teli, mivel itt csapnak át egyik minőségből  a másikba az erőviszonyok.

Itt dől el, lesz-e erőnk "kikölteni" a bennünk rejlő potenciálokat. Belevágunk-e az új kalandokba, és hagyjuk-e, hogy életerőnk találkozzon a szándékkal.

Bár folyamatosan női archetípusokról beszéltem, ezek átvitt értelemben nem függnek nemi jellegtől. Mindenkinek van maszkulin és feminin oldala, mindkettő egyszerre, egymás mellett van jelen. A megtartás és az elengedés ritmusa nélkül nem lélegeznénk, nem dobbanna a szívünk sem.

De vannak olyan helyzetek, amikor ez vagy az az aspektus előtérbe kerül, dominánsabbá válik a másiknál. Sőt, ha az évkört nézzük a fény és az árnyék erőfölényének a váltakozása az egyedüli állandó.

A mostani szakasszal a maszkulin erők válnak hangsúlyosabbá.

Ezek a külső világban megnyilvánuló mozzanatok: ezért van itt a cselekvésnek, a szándék megfogalmazásának, a szavak kimondásának, a lépéseknek megtételének az ideje. Hagyjuk a belső mérlegünket is ebbe az irányba mozdulni.

Kössünk szövetséget ezekkel a roppant nagy, előre vivő erőkkel! A lustaság, a bizonytalanság, a kétség, a kishitűség most még nagyobb ellenállás kíván (mert nem ez a természet rendje), ebben ragadni jóval fárasztóbb, mint lépni végre.

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

A felszín határán

Telihold és tízmilliószoros nap a Halak havában: 2022.03.18 (08h18p)

Bevezető gondolat: "Az élet csupán egy lehetőség a fejlődésre, a virágzásra, arra, hogy valóban legyél. Az élet önmagában üres: ha nem vagy elég kreatív, nem tudod megtölteni beteljesüléssel. A szívedben ott van egy dal, amit el kell énekelned, egy tánc, amit el kell táncolnod, de ez a tánc láthatatlan, és a dalt még csak nem is hallottad eddig. Lényed legbenső magjában van mélyen elrejtve. A felszínre kell hozni, ki kell fejezni. Ez az 'önmegvalósítás'. De ritka az olyan ember, aki az életét növekedéssé változtatja, aki az életét az önmegvalósítás hosszú utazásává alakítja át, aki azzá lesz, akivé lennie kell." (Osho)

Ebben a Halak hónapban élesen elkülönültek a felszín alatt és a felszín felett zajló események. "Fent": a hétköznapok valóságát értem, "lent" pedig a láthatatlanul mozgó, spirituális áramlatokat.

A jegybe lépés kapcsán írtam (Az újjászületés óceánja), hogy ebben az időszakban nagyon szép csillagkódok rajzolódnak ki az égen – ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy néhány nappal a jegyválás után háborús konfliktus dúlja fel a lelki békénket, a mindennapjainkat, az életüket.

A február 22-i tükördátum (angol, német, francia, olasz olvasatban: 2202|2022) a misztikus tanítók szerint a Föld evolúciójának kulcsfontosságú állomása, ezért a világ több pontján szakrális szertartásokkal ünnepelték ezt az eseményt. Ehhez képest az északi féltekén 24-én kitört az orosz-ukrán konfliktus, délen Ausztrália keleti partjait pedig árvizeket hozó esőzések öntözték meg.

"Odakint" egyértelműen és tapinthatóan háborog a vihar, míg a mélyben, a csendben hasonló horderejű, ám ellentétes előjelű változások érlelődnek.

A sok víz-energia (két uralmi planéta a Halakban) rengeteg elfojtott érzelmet, indulatot tol a felszínre, amik a fenti eseményeken keresztül csapódnak le. A háború rejtett félelmei a lelki genetikánkba, transzgenerációs mintáinkba égtek bele: a személyes és anyagi veszteségek, a hiány, a bizonytalanság és legfőképpen az éltünk feletti kontroll elvesztése...

Azonban ha jobban belegondolunk, mindez a korábbi tükördátum környékén aktiválódott először – 2020|0202 (Tükröződő bölcsesség): két évvel ezelőtt szintén a Halak hónapban hirdette ki a pandémiát a WHO. Mivel járt mindez? Személyes és anyagi veszteségek, hiány, bizonytalanság és részben az éltünk feletti kontroll elvesztése...

Az elemzések kapcsán látom, hogy 2020 óta – jobb szót egyelőre nem tudok rá – nagyon más energiák vannak jelen a térben. Csodás mutatói ennek az újszülöttek, akik az elmúlt két évben "érkeztek a Földre". Bár minden gyermek egyedi és különleges, náluk valahogy tapintható a másság.

Nekem úgy tűnik, hogy ők már nem hordozzák a fenti transzgenerációs mintákat. Vagyis hordozzák, hiszen a szülők feloldatlan-megoldatlan életfeladatai, tudatossági és önismereti szintje nagyban befolyásolja a gyerekek személyes csomagját – viszont nekik már nem az (lenne) a dolguk, hogy ezekkel "bíbelődjenek", hanem kinyilvánítsák azokat a tiszta és egyértelmű energiáikat, akikkel érkeztek.

Amikor ez a kapu megnyílt, az egész emberiség átlépett rajta és ezzel egyre nagyobb a nyomás, hogy hasonló lelki "dresscode-ot" viseljünk mi is ebben az univerzális buliban. Vagyis válasszuk le magunkról a régi "rongyokat" (sérelmeket, viselkedési mintákat) és "öltözzünk" mi is tisztább, egyértelműbb önkifejező energiákba.

Nem véletlen, hogy 2020-ban a családi minták szakirodalma árasztotta el a könyvesboltok polcait, sőt a személyes önismereti utakban is könnyebbé vált ezekhez az információkhoz a hozzáférés. Érdekes adalék, hogy hazánkban a szülészeti protokollt is ennek az évnek az elején változtatták meg, ami a hozott minták mellett szintén nagyban befolyásolja azt, hogy hogyan éljük meg a földi létezés élményét.

Hogy lehetséges az, hogy az egyik oldal ennyire pozitív változás képét sugallja, míg a másik ilyen negatív megéléseket hoz? A kulcs Newton III. törvényében rejlik: "Az erők mindig párosával lépnek fel. Két test kölcsönhatása során mindkét testre egyező nagyságú, azonos hatásvonalú és egymással ellentétes irányú erő hat."

A "test" ebben az esetben a Föld, amin a fenti evolúciós folyamatok épp zajlanak. De a "test" vagyunk mi is – akik az ellentétes erőhatásokat tudatosan vagy öntudatlanul érzékeljük.

Az ambivalens érzelmek energiakisüléshez vezetnek. Ha a keletkezett globális feszültséget nem tudjuk valami produktívba, alkotói és legfőképpen innovatív folyamatba átforgatni, akkor bizony a régi módszerekhez nyúlunk vissza: vitázunk, veszekszünk, háborúzunk, továbbhárítjuk a felelősséget, kifelé mutogatunk. Vagy lefagyunk, megdermedünk és tehetetlen  passzivitásba vonulunk.

A hétköznapunk valóságának a befolyása, a múltunk hordaléka, a külső (információs) presszió egyelőre nagyobb, mint a felszín alatti érlelődő spirituális fejlődés ígérete. De tudnunk kell, hogy van ott valami, amit még nem láthatunk, legfeljebb csak sejtjük a létezését és várjuk a felszínre emelkedését.

Segíthetjük a folyamatokat azzal, ha a csatlakozunk ahhoz a bizonyos kritikus tömeghez és aktívan részt veszünk a változásban.

Ehhez a felszín alatti területekkel kell kapcsolatba lépnünk, amit úgy hívunk: lélek.

A mostani képlet megmutatja az egócsapdákat is: az elszigeteltségünk, elkülönültségünk vakfoltjait (Alcyon az aszcendensen) és az irányt, ahová jutnunk kéne: az Altair magasabb szintű, széles körű perspektíváihoz.

A Halak hónap a köztes létben való érlelődés volt, a szó mindenfajta értelmében. Mi most mindannyian a felszín – vagy akár mondhatjuk úgy is: a születés, újjászületés – határán vagyunk. Ebben az átmenetben evickélve hol a kinti hullámok erősebbek, hol pedig a belülről jövő bizonyosság.

Holnap lesz az év első, "tízmilliószoros" teremtő napja. Emlékeztetőül, miről is szól ez a nap:

A holdújév 15. holdnapja a "Vajmécsesek ünnepe" (Chotrul Düchen), ami Buddha csodatévő cselekedeteiről emlékezik meg. "A csoda lehet valódi mirákulum: olyasmi, ami megváltoztatja az életünket. Buddha vagy Jézus csodatételeire azért volt szükség, hogy megerősítse az emberekben a hitet."

Talán most is erre van a legnagyobb szükségünk – a hitre.

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:

Kövesd a Padparadsa facebook oldalát! 

Nőnap utáni gondolatok

Gondolatok a női erőkről

Bevezető gondolat: "Figyelem a parti hullámok hangjait, színeit, fodrozódásait, és arra gondolok, mennyire lenyűgöző a hasonlóság, amit a víz és a női lét között időről időre felfedezni vélek. Nem, nem csak a csendes erdei patakhoz hasonlítunk! Mi vagyunk a medréből kiáradt hömpölygő folyó, a hatalmas robajjal lezúduló vízesés, magunkban hordjuk a tenger végtelen mélységét és nyugalmát, ahogyan őrült, haragos, tomboló hullámait is. Tényleg mennyire gyönyörű a női lét szenvedélye és kiszámíthatatlansága! És igen, olykor felzaklató, ijesztő lehet – talán még önmagunk számára is – de elmondhatatlanul gyönyörű! Eleven, élettel teli, áramló, sodró, alkotó. Mérhetetlen hálával tölt el, hogy női testben létezem!" (Valóság Szellemi Műhely)

Tegnap, épp nőnapon, tanítottam a tarot két legalapvetőbb női energiáját: a befogadó Főpapnőt és a mindent megérlelő Császárnőt. Ennek kapcsán beszélgetni kezdtünk arról, hogy a mai világban elvárásként megjelenített női képek milyen távol is állnak a nőiség megélésétől.

Hogy mi a női minta azt leginkább a közösségi média, a társadalmi elvárás határozza meg, de gyakran a "spirituális" leírások sincsenek köszönőviszonyban a női identifikációval. A nő nem minden esetben mindent megbocsátó, átölelő, puha anyai szeretet, sőt! Ezt láthatjuk az ősi archetípusokban is, például az asztrológiai és tarot feminin energiáiban. Ezek a karakterek sem az elmúlt száz évek trendjének, sem a mostani sztenderdizálásnak nem felelnek meg.

Ezen a diskurzuson fellelkesülve és az önismereti témákat folytatva (Összebarátkozom önmagammal), a teljesség igénye nélkül bemutatok néhány ősi, női mintát.

Kardinális erények

A tarot beavatási sorában négy, úgynevezett kardinális erénnyel találkozunk – és ők mind valamiféle női erőt képviselnek.

A II. Főpapnő az intuitív női bölcsesség, ami a csendben, a hallgatásban, a befelé figyelésben, a meditációban születik meg és az álmokon, intuíciókon keresztül fejezi ki önmagát. Az ő segítségével oldhatjuk fel az érzelmi ellentmondásokat, a világban lévő ambivalenciákat.

A VIII. Igazság, az önismereten keresztül megtapasztalt szembenézés, őszinteség, mély, ezoterikus igazságérzet. Objektív mérlegelés a belső egyensúly megteremtése érdekében. Eszköze a kard, amivel leválasztjuk magunkról a harmóniánkat megbolygató kapcsolatokat, dolgokat.

A XI. Erő, az ösztönök uralása, összerendezése, célra fókuszálása. A bennünk rejlő vad erőket itt tanuljuk meg elfogadni, megzabolázni. Fontos, hogy ne ijedjünk meg ezektől, ne fogjuk folyamatosan vissza, ne dermesszen meg bennünket a saját akaratunk.

Végül a negyedik, a XIV-es Mértékletesség, amin keresztül megtanuljuk, hogy a változás folyóján átkelve be kell lépnünk az ismeretlenbe. Ez a változás, a magasabb minőségbe kerülés, az átnemesedés lelki folyamata.

A Föld is nőnemű...

...mégis maszkulin energiával követünk el erőszakot rajta. Kizsákmányoljuk, ahelyett hogy együttműködnénk vele. Pedig az anyaság eszméje (és sajnos csak az eszméje, nem a gyakorlata) az egekbe van emelve. Talán épp ez a baj, hogy odafent van csak és nem ott, ahol lennie kéne.

Nyelvünkben ilyen kifejezéseket használunk: anyatermészet, anyaföld, szülőföld, ezzel is leírva, hogy a bolygónkat feminin energiaként képzeljük el. De megfeledkezünk róla, hogy a mitológiai földanyák legfontosabb jellemzője nem a kedvesség, hanem az elementáris erő.

Ez az erő egyensúlyra törekszik (lásd Lovelock, Gaia-elméletet vagy az Avatar című film Pandora bolygója), aki bizony egy idő után fellázad gyermekei érdekében.

Mi magyarok rég elfelejtettük (tisztelet a kivételnek), hogy milyen erős kapcsolódásunk van ezekhez a női energiákhoz. Hiszen egy (Kárpát)medencében élünk, itt található Közép-Európa legnagyobb tava és a felszín alatt is rengeteg külső-belső gyógyító forrás, hévíz, ásványvíz bújik meg. Nagyon erős, tiszta, spirituális erőtér ez.

Nem véletlen, hogy hazánkban ekkora a nyitottság a finom, lelki dolgok iránt, bár még nagyon sok "szemét", félrevezetés, önbecsapás. Mélyre kell ásni, hogy valódi gyógyvizet találjunk.

Rejtett (vagy rejtélyes) nők

Az asztrológiában használatos tíz planéta közül csupán kettő mögött találunk női alakokat – ez a Hold és a Vénusz. Ők a bennünk lévő anya és az érzéki nő, a gondoskodó és szerető minták, a tudatalattinkkal és a másokkal való kapcsolódásunk kifejeződései.

Ám a felszín alatt rengeteg színes és izgalmas női arcot találunk. A gyermekéért mindent feláldozó Cerest, Hérát, a feleséget, Pallas Athénét, az erős, okos és független nőt, a szent tüzet őrző Vestát, a lázadó és misztikus Lilithet, a viszályt szító, (férfias) egót összezavaró Erist, a tehetetlenség dühébe dermesztett Medúzát – hogy csak a legfontosabbakat említsük.

A női önismeret pedig ezek megismerésén, elfogadásán és integrálásán keresztül vezet.

A nők ereje máshol van

A 2000-es évektől elkezdődött egy energetikai visszarendeződés (Tükröződő bölcsesség), ami egyelőre csak elméleti síkon valósult meg. Hiába mozdulnak az Univerzum erői ebbe az irányba, ha mi emberek még mindig makacsul ragaszkodunk a maszkulin működésekhez. Nem csak a férfiak, nők is.

A nők ereje a ritmusokban van, aminek része a rohanás mellett az ugyanolyan értékű pihenés. Az alvásban gyógyulás rejlik, az elcsendesedésben megnyugvás – ehhez képest most már a nők is éppúgy hajtanak, mint korábban a férfiak, a "pihenés" alatt pedig legtöbbször a telefonnyomkodást, Netflix-bámulást értjük. Vagy ezeket kombinálva a háztartási munkákkal.

A nők ereje a testükben van, mégis egyre távolabb kerülünk testünk megismerésétől, szeretetétől (Lázadó testek) és a felette való rendelkezésünktől (például oltáskényszer, a szülészeteken való bánásmód vagy akár az orvoslási protokoll). Nem vagy csak nagyon kevesen tudunk önfeledten táncolni, nevetni, belemerülni az életbe. Nem csak nők, férfiak is.

A nők ereje az érzésekben, a megérzésekben, az ösztönökben van, amit egy racionalizáló, teljesítmény-kényszeres világban nehéz érvényesíteni. Ennek a tiszta, esszenciális működtetése nagyon ritka, gyakran a spirituális utak legnagyobb próbatétele, hogy hagyjuk ezeket megnyilvánulni ahelyett, hogy belevetítenénk azt, amit látni, érzékelni szeretnénk.

Folytathatnám még a sort, mert a mellettem lévő jegyzeteken még szerepelnek az amazonok, a vénség istennői, a Moirák, a szirének, Hekaté, az alvilág folyóistennői, Médea és Kirké, de ha mindent kifejteném, sosem érnénk a végére. Ám ez is azt mutatja, hogy a nőkben jóval nagyon erő és potenciál lakozik, mint amit ma el tudunk képzelni vagy még inkább mint amit megélünk ezekből.

Kívánom, hogy egyre több nő egyesítse magában ezt a szivárványszínű repertoárt. Hiszen ezen is múlik, hogy az Égi renddel együtt tudjunk mozdulni.

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Körbe ért

Nap-Jupiter együttállás a Halakban: 2022.03.05

Bevezető gondolat:
"Van itt egy kör…
Van egy szövedék
Egy összetartozás
Egy összekapcsolódás
Osztozunk a Látásban
Érezzük a reményt
Érezzük a misztériumot, a titkot
Megérint az élet, és megérintjük az életet
Halljuk a bolygó lüktetését
Csendben teszünk
Együtt
És egyedül
Minden mozdulatunk
Minden részünk
A Teljesség egy darabja
Van itt egy kör…"
(Hopi vers... ahol valami véget ér, ott valami más elkezdődik) 

Bizonyos időközönként nem árt leltárt készíteni az életünkről. Vannak olyan életszakaszok, amikor a körülményeink ösztönöznek erre – sokszor nem is sejtjük, hogy bolygóhatások is állnak ennek hátterében. 28-29 évesen, a Szaturnusz visszatérésével a felnőttkort mérlegeljük. 33 évesen a születési képlet sok aspektusa ismétlődik meg, így e krisztusi korban mi is "felvehetjük vagy épp letehetjük a keresztjeinket". Az "életközepi válság" újabb átértékelésre hív minket: nagyjából 42-44 éves kor környékén három planéta is közrejátszik abban, hogy átgondoljuk, mennyire vagyunk a helyünkön.

A sorsbolygók kiváló indikátorok akkor is, ha a világ eseményei vizsgáljuk. A Jupiter a 12 évnyi ciklusával egy jól behatárolható intervallum. Nem véletlen, hogy a mesékben, mítoszokban épp ez a szám jelöli a teljes egészet (A tökéletes szám), a tucatot.

Utoljára 2010. február 28-án találkozott össze a Halak jegyében a Nap és a Jupiter, így kiváló lehetőségünk van most egy kis számadásra. Főképp azért, mert azzal az évvel hatalmas változások kezdődtek az emberiség életében.

Mindjárt sorba vesszük a történéseket, de mielőtt belevágnánk, mutatok valami érdekességet. A sábai szimbólumok orákulumi útmutatók, képjelekkel, kulcsfogalmakkal írják le a Zodiákus körének mind a 360 fokát. 2010-ben a 340., most pedig a 345. fokon történik meg a bolygó-konferencia és az energiák rendkívül beszédesek lehetnek számunkra.

Tizenkét évvel ezelőtt egy nagyon kellemes képpel indítottunk: egy pilóta a felhők fölé emelkedett repülőgépével.

Aki ült már utasszállítón, tudja, milyen leírhatatlan érzés, hogy a szürke, esős valóságból az utazási magasságot elérve hirtelen ragyogó napfényben találjuk magunkat. A gépünk eltávolodik az unalmas lenti világtól és csak a fantáziánkon múlik, hogy tejszínhab-örvények, vattacukor pamacsok vagy hómezők fölött képzeljük magunkat.

Így is hangzik az adott fok kulcsmondata: "Az ember azon képessége, hogy olyan erőket és készségeket fejlesszen ki, amelyek a természetes korlátok meghaladásával lehetővé teszik számára, hogy mentális-szellemi szférába emelkedjen". Túlléphetünk az organikus korlátokon és a lokalizált élettér szűk határain.

Ez a kiindulási pont elképesztő lehetőségekkel kecsegtetett: magasabb eszmék kiteljesedése, mennyei felelősség elérése.

De ahogy a repülőút felhők feletti illúziója szertefoszlik mikor megkezdjük az ereszkedést, úgy ez a felvillanó ideál-pillanat is csak valamiféle ígéretként ivódott bele a kollektív tudatba.

Tizenkét év hosszú idő, pláne azzal a rengeteg átalakulással, formálódással, változással, ami most a hátunk mögött van.

A most közvetített "csúcstalálkozó" pillanatképe jóval borúsabb. Itt már egy tiszt utasítja az embereit egy szimulált támadásban.

Ez már kevéssé szimpatikus üzenet, főként a jelen körülményeket tekintve. Sőt, kissé hátborzongató is, mikor egy kép kilép a keretei közül és élővé, kézzel foghatóvá válik. Főként ha nem a Bál a Moulin de la Galette-ben, hanem a Guernica-ban találjuk magunkat.

Ám a nagy ciklus végén (az állatövi Halak jegyében) bizonyos mértékig elkerülhetetlenek a mélyreható küzdelmek.

Ez lehet a beteljesületlen múlt kísértetei elleni küzdelem, a „meg nem élt élet”, vagy a felhalmozott és gyakran elkerült karmával való szembenézés.

Ez tulajdonképpen tökéletesen leírja a most zajló lelki folyamatokat, aminket társadalmi kivetülése a háború.

Minden egyszerre történik egyéni és kollektív szinten is, ahogy az Én-egységben szót ejtettünk róla személyes felelősségünk milyen gondolatokkal, érzelmekkel, megoldásokkal gazdagítjuk a közös energiamezőt.

Mi emberek szeretjük a kényelmes félmegoldásokat, a látszat-rendeket, az önismereti felszín-kapargatást, de itt most egy olyan átalakulás történik – mivel világkorszakot váltunk éppen – amiben nincs helye a félig-meddignek. A Vízöntő-éra az egyénen keresztül alakítja a társadalmi egységet. A befejező kulcsszó a valorizáció, vagyis átértékelés, felértékelés, értékessé tétel.

Bár 2034 nagyon messze van, de az újabb találkozásukat már így jellemzi a képjel: múlt és jövő találkozása, szintek átfedése, a végső remény víziója.

Körbe érő Jupiter

2010 februárjában még nem állt össze az a bizonyos sokat emlegetett Uránusz-Plútó kvadrát, arra még három hónapot kellett várni. De ezzel a konstellációval kezdődött az emberiség "belső háborúja".

Idézzük csak fel: "A Kos és a Bak jegy összekapcsolódása komoly beavatás: az identitás felszabadításától az egyéni és társadalmi felelősségvállalásig tartó, egyszerre küzdelmes és felemelő utazás. Elkezdtük kibújni a hozzánk tovább nem tartozó elképzelések szűk ruhájából, akkor is, ha még nem találtuk meg a valóban testhez álló, komfortos és biztonságos énképeket. Csak mert jobb sebezhetően meztelennek lenni, mint a régiben feszengeni."

"Sosem volt ennyi lehetőség tágulni, tanulni, utazni, előbbre lépni. Csupán pár száz évet kellene visszatekerni a történelem kerekén ahhoz, hogy egy jóval korlátozottabb, szűk látókörűbb életben találjuk magunkat. 1895 óta tanulhatnak nők a magyar egyetemeken. Az én nagypapám 1899-ben született, vagyis egy belátható generációs távolságról beszélünk!"

"Az élet felpezsdülésének a lélek evolúciójára is van hatása: gyorsabb az önismereti fejlődés, könnyebben megy a családi vagy a karmikus minták feloldása. De ezáltal nagyobb rajtunk a terhelés, a nyomás. Nem életek, legfeljebb évek állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy feldolgozzunk egy-egy krízist vagy az ugrásszerű változást."

"Mindaz, ami előttünk van teljesen új embert kíván. Az anyaméh biztonságos szabályai nem lesznek érvényesek többé, miután elvágják a köldökzsinórt. Egyedül kell bizonyítani, helyt állni, lélegezni, táplálkozni, növekedni. Az Uránusz-Plútó kvadrát feloldódásával előbb-utóbb mindenkinek meg kell majd születni. Tehetjük ezt önszántunkból és várhatunk a külső körülmények beavatkozására. Dönthetünk az élet kalandja mellett, és akár ki is szállhatunk, de a körhinta szinte azonnal visszaszippant minket ugyanide. Menekülhetünk, de nem lesz hova.

Mert ismételni fogunk mindaddig, míg rá nem ébredünk az ismétlődésekre.

Fokozódhat bennünk a türelmetlenség, a csüggedés, a zavarodottság, mert a kereteink lebomlanak. Minél inkább ragaszkodunk ezekhez, annál nagyobb lehet a káosz, s minél nyitottabbak vagyunk a változásra, önmagunk felvállalására, annál jobban tágul a tér és a lehetőség."

Most épp egy ilyen ismétlődésben vagyunk. A kínai asztrológiai szerinti Víz Tigris éve 5×12 éves ciklusa szintén döbbenetesen másolja a kubai rakétaválság helyzetét – Cser Zoltán az éves orákulumának 12. percétől beszél is erről.

Egyéni szinten sokan, sokat változtunk, de ahogy azt korábban is írtam, a kritikus tömeget még nem értük el. Kollektív szinten még mindig kiválóan működik a feszültségek folyamatos fenntartása, az ambivalencia állandósítása a megosztáson keresztül – lásd elmúlt két évünk, ami azt "oszd meg és uralkodj elvén alapult", nem csoda, hogy a pattanásig húzott globális helyzetre a válasz a szintén ősi érv: az ököljog.

Sajnos a megoldás kulcsa nem az én kezemben van, még ha a csillagkódok kulcsokat is ad a kezünkbe, de az biztos, hogy ebben a helyzetben valami egészen új, szokatlan megoldásra lesz szüksége az emberiségnek.

A Nap és Jupiter találkozója az Eridánusz folyó torkolatánál történik, ami az átkelést, az újjászületést segíti (Átkelés előtt).

Egy dolgot emelnék ki útravalóul a hopi versből: ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem, hogy a szövedék közös – minden részünk a teljesség egy darabja!

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Én-egység

Újhold a Halak jegyében: 2022.03.02 (18h35p)

Bevezető gondolat: "Ha az énetek egységes, a világotok is egy, és akkor örök békében éltek a mennyei seregekkel és a Föld lakóival. Ha az énetek többszörös, a világotok is többszörös, és örökös háborúban lesztek saját magatokkal és Isten mérhetetlen birodalmának minden teremtményével." (Mikhail Naimy)

Asztrológusként kissé "skizofrén" állapotban vagyok. Van egy a médiából érkező valóság, ami lassan két éve folyamatos szorongást, kétségeket és megosztottságot generál. Mögötte részben ott vannak a tények: háború, sztrájk, természeti katasztrófák, oltások és betegségek. Ennek kapcsán folyamatosan kapom a kérdéseket: mit látok a "csillagokban"?

És itt lép be az a bizonyos "tudathasadásos" állapot, mert a konstellációk gyönyörűek, egyértelműek, tiszták, erőteljesek.

Mégis hogy lehet akkor, hogy ennek a csodás energiának szörnyűséges lenyomatai vannak?

Nehéz kérdés, a végső választ nem tudom, csak a saját elképzeléseimet oszthatom meg. Egyrészt nem győzőm hangsúlyozni, hogy minél "erőteljesebb" egy energia, annál valószínűbb, hogy azt nehezen tudjuk befogadni. Ezért van az, hogy a pozitív gondolkodásra ösztönző tízmilliószoros napokon leginkább felrobbanunk a feszültségtől és legfeljebb erőltetve mantrázzuk magunkban, hogy "ma muszáj valami jóra gondolnom".

Másrészt az energia minősítés nélküli, rajtunk múlik, hogyan használjuk a baltát, az áramot, a gyöngyvirágot. Fát vágunk vagy beleállítjuk valaki hátába? Világítunk vagy megrázatjuk magunkat a kettőhússzal? Csokrot kötünk vagy megmérgezzük magunkat?

Ráadásul lehetetlen egyetlen momentumra mutogatni – az égi dinamikák (dharma) éppúgy egymásra épülnek, változnak, hullámzanak, mint a földi életünkben a történetek (karma). Az egyre szaporodó árvizek vagy a Föld felmelegedése mögött sok évtizednyi természet ellen való munka van, a háborús konfliktusok vagy a gazdasági válságok sem egyik pillanatról a másikra következnek be.

Komoly változást a sokat emlegetett Bakba lépő Plútó (2008) hozott, rögtön a hitellufik kidurrantásával, hiszen ő arra hívta fel a figyelmünket, hogy valódi értékek nélkül nem lehet maradandót építeni. Semmilyen téren.

Hozzá csatlakozott az Uránusz 2010-ben és hét éven át segítették a személyiségünk feles rétegeinek a lebontását. 2020-ban a Szaturnusz utolérte a Plútót és onnantól kezdve hipersebességre kapcsoltunk a régi minták felszámolásában, nem véletlen, hogy a transzgenerációs örökség meghatározó szerepe intenzíven bekerült a köztudatba.

Gyakorlatilag onnantól kezdve (A jelenem vagyok) érezhetően más energiák vannak jelen a térben, legszebb mutatói ennek a mostanában született gyerekek: merüljünk csak bele a tekintetükbe!

Tavalytól a Szaturnusz-Uránusz "lomtalanít" (A változás ajándéka) és mutatja az utat előre. Ebben a folyamatban az emberiség csupán kis töredéke vett részt tudatosan, messze vagyunk még attól a bizonyos kritikus tömegtől, ami ugrásszerű, látványos változást hoz a világban.

Miközben nagyon közel is vagyunk hozzá, hiszen (egy bizonyos szintről még az is lehet, hogy szándékoltan)

folyamatosan megpróbálnak bennünket szétszakítani, nem csak egymástól az egészségügyi, politikai vagy vallási nézeteinken keresztül, de önmagunktól is.

Az, hogy mi van a világban mindenkin múlik! A Mennyei Prófécia remekül összefoglalja, hogyan is működik ez a hatásmechanizmus. El kell fogadnunk, hogy apró, elenyésző fénypontként nem tudjuk beragyogni a sötétséget, de igenis számít, hogy milyen érzelmeket, gondolatokat sugárzunk.

Az összképet nem mi határozzuk meg, de minél több tiszta fényforrás világít, annál élhetőbb lesz ez a bolygó. Mutogathatok a távoli sötét pontokra, hogy azoktól nem vagyok jól, de a befolyásom csak saját életemre terjed ki.

És pont erről szól az újhold képlete is!

A külső megosztottságot nem kell tovább ragoznom, de a belsőre térjünk még ki egy kicsit. A múlt rétegei, amíg nem szabadulunk fel alóluk, súlyként rakódnak ránk, elfojtják az életenergiánkat, beszűkítik a lehetőségeinket.

Ám maga az átmenet is megterhelő lehet, hiszen a megszokott kényelme nincs már velünk, de az új szokások, gondolkodási sémák még nem rögzültek igazán. Tudjuk-sejtjük, de még nem éljük rutinszerűen, nem huzaloztuk fixre azokat a neuronokat. Visszaköszönhetnek a dermesztő érzések, a fizikai blokkok, a bénultság, a reménytelenség – minden, ami a kontrollvesztéssel együtt jár.

Az újhold azt mutatja, hogyan tudunk visszarendeződni önmagunkhoz, az én-egységünkbe. Három tiszta, erős stellium (planéta-halmozódás) uralja a képletet.

A belső bolygók viszonylatában a Vénusz a test, a Merkúr a lélek, a Nap a szellem: ők a katalizátorok ezekben az együttállásokban.

Szenvedélyesen beleszeretni az életbe és élvezni mindazt, amit az érzékeinken keresztül megtapasztalható (Lázadó testek). Felelősséget vállalni a gondolatainkért és szavainkért – fejben is összerendeződni. És végül tudatosan újjászületni, beletágulni a végtelen valóságába.

Ahogy a bevezetőben is írtam az égi feladat a legtöbb ember álma. De ez az álom nélkülünk sosem válhat valósággá. A Vénusz hiába kapcsolódik szerelmesen a Marshoz: ha nem tanuljuk meg elfogadni, szeretni önmagunkat sosem jutunk el másokhoz. A Merkúrt megpróbálhatja magasabb minőségbe emelni a Szaturnusz, ha ő a lélekvezető szerep felvállalása helyett megelégszik a földi csínytevésekkel. És kínálhat a Jupiter végtelen teremtő teret, ha nem merészkedünk túl a megszokott reakcióinkon.

"Amilyen a tudatotok, olyan az énetek. Amilyen az énetek, olyan a világotok. Ha az énetek világos és egyértelmű, akkor a világotok is világos és egyértelmű; akkor szavaitok soha sem lesznek zavarosak, sem tetteitek nem válnak a fájdalom fészkévé. Ha az énetek homályos és bizonytalan, akkor a világotok is homályos és bizonytalan; akkor a szavaitok zavarosak lesznek; tetteitek pedig a fájdalom melegágyaivá válnak.

Ha az énetek változatlan és állhatatos, a világotok is változatlan és állhatatos; akkor hatalmasabbak lesztek, mint az idő és tágasabbak, mint a tér. Ha az énetek múló és változó, világotok is múló és változó, ti magatok pedig csak olyanok vagytok, mint egy füstgomolyag, amit a nap könnyedén feloszlat.

Ha az énetek egységes, a világotok is egy, és akkor örök békében éltek a mennyei seregekkel és a Föld lakóival. Ha az énetek többszörös, a világotok is többszörös, és örökös háborúban lesztek saját magatokkal és Isten mérhetetlen birodalmának minden teremtményével.

Az én az életetek központja, ahonnan kisugároznak és ahol össze is futnak mindazon dolgok, amelyek a világotokat hozzák létre. Ha az énetek szilárd alapokon áll, akkor a világotok is szilárd alapokon fog állni, és sem pokoli, sem mennyei hatalmasságok nem fognak tudni sem jobbra, sem balra eltéríteni titeket. Ha az énetek ingatag, a világotok is ingatag lesz, ti pedig olyanok lesztek, mint a tehetetlen falevél, amelyet felkap és magával sodor a forgószél."

Forduljunk oda, ahol tenni-lenni tudunk: legyünk az élet fényei. Minél több tudat válik világossá, tisztává, szeretővé, annál jobban háttérbe szorul a sötétség...

Így tudunk a legjobban – nem harcolni – hanem megbékélni.

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!