Szaturnusz-Plútó egzakt együttállás a Bakban: 2020.01.12 (17h56p)
Bevezető gondolat: "A választás lehetősége azzal a pillanattal kezdődik, amikor az ember meg tudja különböztetni az elméjét és a benne kondicionált mintákat, mert ettől a pillanattól kezdi el élni a jelent. Eddig a pontig öntudatlanságban él." (Eckhart Tolle)
♄♇
Az idei év több jelentősebb asztrológiai eseményt tartogat – az elsőt már rögtön itt az újév küszöbén. A Szaturnusz-Plútó együttállás ma éri el a csúcspontját. Ez a két planéta 30-40 évente találkozik össze és maga az együttállás 1-2 évig is eltart. (Egzakt együttállás, mint ami most van, csak pár percig tart, de a fényszög jó néhány fokon belül együttállásnak számít.) Az ilyen hosszú fényszög-kapcsolatok lassú, de tartós változási folyamatokat indítanak el.
Azért említek tényszerű adatokat, hogy lássuk, milyen nyomatékkal bír ez a konstelláció. Utoljára 1982 novemberében találkoztak a Mérleg jegyében, előtte 1947 augusztusában az Oroszlánban, azt megelőzően pedig 1914 októberében a Rákban.
A Bak jegyében még ritkább a "randevú", szinte napra pontosan 502 éve, 1518. január 13-án volt az utolsó találkozójuk. Előtte jó ezer évet kellett várni erre: 549-ben történt ilyen esemény.
Ha visszatekintünk ezekre a dátumokra, láthatjuk, hogy igen jelentős szemléletfordító események kapcsolódnak ezekhez az időpontokhoz. A 6. században véget ért a népvándorlás kora. A reformáció már jóval pontosabban nyomon követhető: a hagyomány szerint Luther Márton 1517. október 31-én szegezte ki követeléseit és tanításait a wittenbergi vártemplom kapujára – akkor már javában tartott a két bolygó együttállása.
Azóta az emberiség asztrológiai értelemben is sokat változott. Felfedeztük a transzperszonális égitesteket – köztük 1930-ban a Plútót. Ez azt jelenti, hogy eddig csak az utolsó két együttállásuknál tudatosítottuk ezt a fényszög-kapcsolatot!
Az égitestek mindig is ott voltak, de a felfedezésükkel beemeljük őket a kollektív tudatba. A Plútó mély és gyökeres változásokat hoz azokon az életterületeken, ahol áthalad: tudatalatti tartalmakat tudatosít, felszínre hoz és a generációs küldetést is a tudatba emeli.
A Bak jegye határállomás, egy tudatszint-küszöb. A népvándorlás kora az ókorból a középkorba vezette át az emberiséget, a reformáció pedig közelebb hozta Istent az emberekhez. Leegyszerűsítette, közérthetővé és bárki számára elérhetővé tette a vallást.
Azért említek tényszerű adatokat, hogy lássuk, milyen nyomatékkal bír ez a konstelláció. Utoljára 1982 novemberében találkoztak a Mérleg jegyében, előtte 1947 augusztusában az Oroszlánban, azt megelőzően pedig 1914 októberében a Rákban.
A Bak jegyében még ritkább a "randevú", szinte napra pontosan 502 éve, 1518. január 13-án volt az utolsó találkozójuk. Előtte jó ezer évet kellett várni erre: 549-ben történt ilyen esemény.
Ha visszatekintünk ezekre a dátumokra, láthatjuk, hogy igen jelentős szemléletfordító események kapcsolódnak ezekhez az időpontokhoz. A 6. században véget ért a népvándorlás kora. A reformáció már jóval pontosabban nyomon követhető: a hagyomány szerint Luther Márton 1517. október 31-én szegezte ki követeléseit és tanításait a wittenbergi vártemplom kapujára – akkor már javában tartott a két bolygó együttállása.
Azóta az emberiség asztrológiai értelemben is sokat változott. Felfedeztük a transzperszonális égitesteket – köztük 1930-ban a Plútót. Ez azt jelenti, hogy eddig csak az utolsó két együttállásuknál tudatosítottuk ezt a fényszög-kapcsolatot!
Az égitestek mindig is ott voltak, de a felfedezésükkel beemeljük őket a kollektív tudatba. A Plútó mély és gyökeres változásokat hoz azokon az életterületeken, ahol áthalad: tudatalatti tartalmakat tudatosít, felszínre hoz és a generációs küldetést is a tudatba emeli.
Plutos azt jelenti, vagyon, gazdagság – vagyis ezen keresztül lehetőségünk van hozzáférni a legnagyobb gazdagító, belső erőforrásainkhoz.
A mostani együttállásuk – ha egy picit is figyelmesek vagyunk önmagunkra, az életünkre – nagyon jól nyomon követhető. A Bak jegy a merev keretek felismerését és az ezek mentén való továbbfejlődést segíti elő.
Ahogy Tolle megfogalmazta: lehetőségünk adódott felismerni, hogy eddig öntudatlanságban éltünk.
Az emberiség felébresztette magában a teremtőerőt, mégsem tudja megfelelően használni. Nem jönnek a várva-várt fordulatok, mert bár a vágyainkat valósnak gondoljuk, ezekből a félelmeinkből próbálunk csodákat varázsolni.
A változáshoz nem elég a Szaturnusz-Plútó együttállása. Részünkről kitartás, következetesség, mindennapi gyakorlás – vagyis ELKÖTELEZŐDÉS szükséges a VÁLTOZÁS MELLETT.
Azt mondják, 21 nap kell, hogy valami szokássá rögzüljön. Vajon képesek vagyunk-e három hét minden napján megismételni az elhatározásainkat? Elfogadni önmagunkat, keresni az élet szépségeit, észrevenni a pozitív impulzusokat és a jelenben maradni?
Képesek vagyunk-e 21 napra félretenni a vacsoraasztal mellett a mobiltelefont és csak a szeretteinkre figyelni? Minden reggel fél órával korábban kelni és mondjuk jógázni, meditálni, az adott napra hangolódni?
Kibírjuk-e 21 napig, hogy nem kapjuk fel a vizet a gyerekünk, a párunk, a munkatársaink viselkedésén? Nem dühöngünk a reggeli dugókon, az időjáráson, a politikán, a fűtésszámlákon?
Figyelmünket a múltunkra, a transzgenerációs mintáinkra irányult, mivel korlátozó hiedelmeink – elmekondícióink –ezekből táplálkoznak.
Az emberiség felébresztette magában a teremtőerőt, mégsem tudja megfelelően használni. Nem jönnek a várva-várt fordulatok, mert bár a vágyainkat valósnak gondoljuk, ezekből a félelmeinkből próbálunk csodákat varázsolni.
A változáshoz nem elég a Szaturnusz-Plútó együttállása. Részünkről kitartás, következetesség, mindennapi gyakorlás – vagyis ELKÖTELEZŐDÉS szükséges a VÁLTOZÁS MELLETT.
Azt mondják, 21 nap kell, hogy valami szokássá rögzüljön. Vajon képesek vagyunk-e három hét minden napján megismételni az elhatározásainkat? Elfogadni önmagunkat, keresni az élet szépségeit, észrevenni a pozitív impulzusokat és a jelenben maradni?
Képesek vagyunk-e 21 napra félretenni a vacsoraasztal mellett a mobiltelefont és csak a szeretteinkre figyelni? Minden reggel fél órával korábban kelni és mondjuk jógázni, meditálni, az adott napra hangolódni?
Kibírjuk-e 21 napig, hogy nem kapjuk fel a vizet a gyerekünk, a párunk, a munkatársaink viselkedésén? Nem dühöngünk a reggeli dugókon, az időjáráson, a politikán, a fűtésszámlákon?
Csak 21 nap – nem a világ – és mégis az, ha tényleg elköteleződünk a változás mellett és ezalatt az idő alatt beépül az életünkbe a megbocsátás, az ítéletmentesség, a pozitív szemlélet, a harmóniakeresés. Ha már nem a múltunk, hanem a jelenünk leszünk...
Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.