Gondolatmorzsák 1.
Képzeljünk el egy teljesen átlagos hétköznap reggelt.
Megszólal a telefon ébresztője, álmosan nyújtózva kikászálódunk az ágyból. Irány a konyha, főzzünk magunknak egy élénkítő kávét! Amíg az elkészül, reggelire dobjuk össze valami egyszerűt, mondjuk egy kis pirítóst vajjal és isteni házi málnalekvárral. Reggeli közben hallgassuk meg a híreket a rádióból, olvassunk pár sort a kedvenc könyvünkből vagy pörgessük át a Facebook legújabb posztjait.
Az itt leírt napi rutin nagyjából 20 perc. Tetszés szerint lecserélhetjük az elemeket: kezdhetjük egy forró zuhannyal, laza kocogással, csendes meditációval, a család munkába-iskolába indításával is a napot. Ihatunk gyógyteát, ehetünk müzlit vagy süthetünk omelette du fromage-t.
Annyira természetes mozdulatsorok, hogy észre sem vesszük őket, miközben végezzük. De álljunk meg egy pillanatra és tudatosítsuk magunkban ezt a reggeli húsz percet!
Ha jobban belegondolunk, látni fogjuk, hogy hány ismert és ismeretlen embernek köszönhetjük ezeket a megszokott dolgokat. Ott van az, aki feltalálta a telefont, azok, akik tökéletesítették, fejlesztették, akik a szolgáltatást nyújtják. Ugyanígy van jelen az életünkben az ágy, az ágynemű, az éjjeliszekrény, a kávéfőző, a hűtőszekrény, a rádió, a kés, a kanál, a szalvéta...
Valaki évezredekkel ezelőtt rájött, hogy a kávébab fogyasztható, megpörkölve és megfőzve finom élénkítő ital válik belőle. A múlt emlékezete ott van minden csésze feketében, de a jelen útja is: termesztők, szüretelők, pörkölők, szállítók, csomagolók, eladók személyében.
Ha a málnalekvárt saját kezűleg készítettem, a kertemben érett gyümölcsökből, akkor is ott vannak azok a nagymamák, akik továbbadták a lekvárfőzés tudományát, akik nemesítették azokat a hajtásokat, amikről az érett szemeket leszedegettem.
Ebben a történetben nincsenek hús-vér emberek, nincsenek találkozások, hiszen még nem léptem ki az ajtón, mégis ott van az egész Föld története, idő- és térbeli kiterjedése.
20 percben fellelhető Brazília, Etiópia, Dél-Korea, Szarvas, Svédország, Németország és a jó ég tudja még hány ezer hely, a világ percről percre való fizikai és eszmei fejlődése...
Minden jóval túlmutat rajtunk.
Mindkettő a végtelen, határtalan kiáradás, a mindent átitató információ, tudás és energia összessége.
Az együttműködés és az egymásra hatás felismerése.
Az emberiség egyik nagy feladata ennek a tudatosítása. Individuumként beletesszük magunkat a nagy egészben: talán éppen kávét importálunk, a telefonszolgáltató ügyfél-hálózatánál dolgozunk vagy kenyeret sütünk vagy egy klaviatúra előtt ülve gondolatokat pötyögünk. Ez a mi hozzájárulásunk a világhoz.
Minél nagyobb szívvel, lelkesedéssel tesszük mindezt, a világ annál értékesebb lesz. Minél inkább hálásak vagyunk mások hozzájárulásáért – akár csak a csapból folyó meleg vízért – a világ annál megbecsültebb lesz.
Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!Érdekelnek az asztrológiai aktualitások? Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!
