Ismerkedjünk a Vízöntő korszakkal: 1. rész
A Plútó Vízöntő jegybe lépése – úgy gondolom –, vízválasztó lesz az emberiség életében. Azért, mert ezzel "hivatalosan" is kezdetét veszi az, amit Vízöntő világkorszaknak nevezünk.
Bár a "hivatalos" csak nagyon idézőjeles megfogalmazás, olyan, mintha Dél-Amerika legdélibb csücskénél pontos határvonalat szeretnénk húzni az Atlanti- és a Csendes-óceán között. Találtam egy érdekes cikket az óceánhatárok témájáról, ami egyébként tökéletesen leírja a világkorszak-átmeneteket is: bár összemosódnak, mégis van köztük jelentős különbség...
Azt nagyjából mindenki tudja, hogy a Halak világkorszakból kifelé, a Vízöntőbe befelé tartunk. A Horn-fokhoz hasonlóan "az eltérő sűrűség, hőmérséklet, valamint az áramlatok miatt ez nem éppen egy egyenletes vagy békés folyamat" – ez egy energetikai és ideológiai átalakulás, ami a történelem során mindig hasonlóan viharosan zajlott.
A világkorszak-elmélet szerint nagyjából 2200 évente új energiákkal frissül az emberiség története (lásd Időperiódusok). A korábbi Vízöntő-éráról nincs emlékezeti tapasztalatunk, hiszen 25.000 évvel ezelőtt volt. Ráadásul a világkorszakok – hasonlóan a tarot rendszerelméleti filozófiájához – a már meglévő tapasztalatokat beépítve, ám egy más síkon ismétlődnek.
Lehet, hogy nem a legjobb példa, de hirtelen csak ez jutott eszembe: képzeljük el, hogy kisgyerekek vagyunk, épp járni tanulunk. Itt az ösztönök, a megfigyelések, a kísérletezgetések azok, amikre a mozgásfejlődésünkben hagyatkozunk. Testünk folyamatosan tanul, millió és millió adatot rögzít: mekkora erőfeszítés kell egy lépéshez, hogy kell állnia a gerincnek, a lábfejnek, idegi- és ingerületátvitelek rögzülnek. Szoftver és hardver összehangolása zajlik.
Harminc évesen úgy döntünk: megtanulunk tangózni. Azt már tudjuk, hogyan kell lépni, fordulni, egyensúlyunkat megtartani, de egy ritmusra, partnerrel, összehangoltan, pláne elegánsan mozogni egészen más tészta. Mit teszünk? Tanulunk! De már az ösztönök mellett (hiszen itt is "behuzalozzunk a testünket") a tudatosságunk is színre lép. Időt kell szakítani a táncórákra, gyakorolni kell, megfelelő cipőt vásárolni, meghallgatni a tánctanár instrukcióit és a többi.
Tulajdonképpen az önismereti fejlődés is hasonlóképpen történik. Az ösztönszinten rögzült múltbeli tapasztalatokat felhasználva tudatosan építünk fel magunkban valamit.
A legtöbb esetben úgy, hogy visszamegyünk a gyökerekhez, megkeressük és felismerjük a rossz beidegződéseket és átalakítjuk azokat magunkban. Hiszen akarhatok én úgy mozogni, mint Katya Virshilas A vezet a ritmus című filmben (itt a filmrészlet, talán így könnyebb elképzelni), ha közben görnyedt a hátam és rossz a tartásom. Először ezeket kell korrigálni.
A progressziót tehát regresszió előzi meg. Mindkét kifejezés a latin "gressus" – lépések – szóból ered, de a "pro" előremutató irányt (vagyis haladó), míg a "re" visszalépést jelent.
A progresszivitás a Vízöntő energia egyik kulcsszava: ennek köszönhetően az emberiség nagy lépésekben halad(hat) előre. De ehhez nem ártana a korábbi "rossz berögződésekkel" is foglalkozni.
Tulajdonképpen folyamatosan ez történik: kísérletezünk, játszunk, alakítgatunk. Jelen pillanatban meglehetősen intenzíven: évek alatt (vagy még gyorsabban) dőlnek meg például az egészséges táplálkozással kapcsolatos hitrendszerek. Gyerekkoromban a margarin volt a zsír helyetti egészséges alternatíva, szinte minden receptben "kockaráma" szerepelt. Ma blaszfémiával ér fel egy Insta-posztban margarint használni. Gyerekkoromban a tej volt a csontok fejlődéshez nélkülözhetetlen kalciumforrás, ma a legtöbb gyulladásos betegség okozója. Kigondolunk valamit, gyakran tudományos tényekkel is alátámasztjuk, majd továbbgondoljuk, továbbvizsgáljuk és a hipotézist megdöntve egy újabb hipotézist állítunk fel.
Gondolat-dallam
A Vízöntő ura az Uránusz, ami a Merkúr úgynevezett magasabb oktávja. Az asztrológiában az oktáv ugyanazt jelenti, mint a zenében. A két "hang" jellegét tekintve csaknem azonosnak hat, de az oktávhang frekvenciája, rezgésszáma kétszerese az alaphangnak. Míg a Merkúr "simán csak" a gondolkodás jelölője, addig az Uránusz a magasabb szintű, perspektivikus, kvantumugrás-szerű gondolkodásé.
A Merkúr szimbóluma nagyon komplex:
a lélek félholdja ◡
a szellem teljessége 〇
legalul pedig az anyag keresztje +
Az Uránusz szimbóluma ezzel szemben:
alul megjelenik a Nap (körben a pont) ☉
és ebből mutat egy nyíl felfelé ↑
A személyiség, az individuum elkezd tágulni felfelé, a szellemi irányába.
Ha már a gondolkodásunkkal probléma van, hogyan is akarunk progresszívek lenni, uránuszi módon gondolkodni?
Mik lehetnek ezek a problémák?
Legelőször is, hiányzik a HÁRMAS EGYSÉG.
● Nincs összhangban a gondolkodás, az érzés, az érzékelés.
● Vagy mást mondunk, mint amit érzünk.
● Vagy másképp cselekszünk, mint ahogy gondolkodunk.
● Vagy azt sem tudjuk, mit gondoljunk egy dologról, mert nem szintetizáljuk, csak átvesszük mások vezérelveit.
● Vagy megfeledkezünk az érzékelésünkről, a testi érzeteink felismeréséről.
Gondolkodásunkból gyakran hiányzik a kritikai érzék és a felelősségvállalás.
Ha a Merkúr mitológiájára visszatekintünk, láthatjuk, hogy egyszerre ötvözi magában az ősgyermeket és azt a bölcset, aki végigvezeti a lelket a legmélyebb és a legmagasabb szintű tapasztalatokon. Gyermekként kíváncsi, semmit nem fogad el készen, szeretné erkölcsi ítélkezés és tiltások nélkül magába szippantani az egész világot: önmagán keresztül akar tanulni. Pszichopomposszá (lélekvezetővé) érve ugyanolyan könnyed, rugalmas, gyors észjárású, de felelősségteljes. Hebrencseknek nincs ki- s bejárása az Alvilágba és az istenek közé.
Először is a belső teret kell(ene) megismerni, rendezni, tágítani, befogadóvá tenni, aztán jöhet az "exo", a külső világ meghódítása.
A belső tér felfedezése: az önismeret. A tangónál mozogni, itt gondolkodni tanulunk újra. A másfajta gondolkodással visszakapcsolódunk az érzéseinkhez, a testünk üzeneteihez.
A belső és a külső tér alakítása párhuzamosan zajlik. Mint bent, úgy kint. Ahogy jött a befelé irányított figyelem – a pszichológia, úgy tágult a világegyetem. De ez nem csak az emberiségre, az egyénre is igaz.
Ahogy belül "tágasabbak" leszünk, úgy kívül is tágulnak a lehetőségek.
Egyre inkább láthatjuk, hogy sem az önismeret, sem a tudományos elméletek nem bezárt termekbe visznek minket, hanem újabb és újabb ajtókat nyitnak nekünk.
Folytatjuk...
Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!
