Nap együttállása Alfard-dal: 2020.08.20
✨
A görög mitológia tele van különleges, félelmetes lényekkel. Legtöbbjük a hősmondákban bukkan fel, ahol a héroszok feladata ezeknek a bestiáknak a legyőzése. Ez a momentum minden nép legendáiban jelen van, de átszivárogtak gyerekkorunk mesekönyv-lapjaira is: gondoljunk csak az emberevő óriásokra vagy a hétfejű sárkányokra.
A történetekben megjelenő minden szereplő szimbolikus, így ezek az ijesztően torz állatféleségek sem csupán a görög írók képzeletének elrugaszkodott szülöttei. Ők a lelkünk mélyén élő félelmek.
Bár a hősöknek olykor fizikai erőpróbákat is ki kell állniuk, a legtöbb kihívás mégis pszichológiai. Okosan kell köszönten az öregasszonyt, be kell merészkedni a sűrű, sötét erdőbe, bízva az ismeretlenben fel kell mászni az égig érő paszulyra. A furcsa élőlényekkel való megküzdés pedig a legkomolyabb mélytudatalatti munka.
Az égi mesélőkönyv most Héraklész beavatásaihoz érkezett, a csillagképekből kiolvashatjuk a történetét: elhagytuk a Rákot, aki belecsípett a sarkába, közeledünk a nemeai Oroszlánhoz, most pedig épp elidőzünk a lernéi Hüdránál – mivel a Nap együtt áll az alfa csillagával.
Csillagászati érdekességek
● az Északi Vízikígyó, vagyis a Hydra a legnagyobb a 88 csillagkép közül. Az Oroszlán 10. fokától a Skorpió 22. fokáig nyújtózik, ami majdnem az egyharmada a teljes Zodiákusnak.
● az ɑ Hydrae a Földünktől 177 fényévnyire található narancssárga óriás.
● bár a mitológiai hidra számtalan fejjel rendelkezett, az égen egy hosszú kígyónak tűnik ez a csillagkép és az alfa csillag a kígyó szívét jelöli. Ebből következik, hogy Cor Hydraeként is szokták emlegetni.
Mitológiai háttér
● ahogy arról már korában szó esett, Héraklész második próbája volt a Hüdra legyőzése. Minden félelemkeltő körülmény adott volt, mivel maga a rémség a mocsárban élt és egy víz alatti átjárót őrzött, ami az Alvilágba vezetett. Ezen kívül számtalan, tekergőző kígyófejjel és halálosan mérgező lehelettel bírt. Ez sem volt elég a szörnyűségekből, mert még elpusztíthatatlannak is bizonyult. Amint Herkules nagy küzdelmek árán levágta egy fejét, kettő nőtt a helyébe.
● a megoldáshoz segítségre volt szüksége. Amint lenyisszantott egy fejet, szárnysegédje egy fáklyával azonnal kiégette annak a helyét, végül a halhatatlan középső fejet egy szikla alá temették. Előtte azonban Herkules még megmártotta nyilait a hidraméregben, amivel később ellenségei felett győzedelmeskedett, sőt végül a hős vesztét is közvetve ez a méreg okozta.
● más változat szerint a kilátástalan fejnyisszantós küzdelemben Herkulesnek eszébe jutottak mestere szavai: "Úgy emelkedünk fel, ha letérdelünk." A hős így tett és a mocsárból kiemelve a szörnyet, azt a feje fölé tartotta a napfénybe. A fénytől (ahogy a tisztítótűztől is) a hidra erejét vesztette, fejei lekókadtak és a földre hullottak.
Hydra a világkultúrában
● számtalan videójáték-készítőt megihletett a görög mitológia, köztük a hidra. Találkozhatunk vele többek közt a Final Fantasy I-ben, a Warcraft III-ban és természetesen az Age of Mythologyban.
● egyik személyes kedvencem a Marvel Comics terroristaszervezete, a HYDRA a mitikus szörny után kapta nevét abból az okból kifolyólag, hogy egy halott ügynökük helyére kettő új lép.
● a Toyota is kölcsönvette a mai főszereplő csillagunk nevét: az egyik hibridautóját Alphardnak nevezte.
Mit üzen nekünk az Alfard?
Ahogy megszokhattuk, tökéletes rend van az égen (bárcsak az én nappalimban és életemben is lenne ilyen rend!), így az Alfard beleilleszkedik abba a mintázatba, amit most tapasztalhatunk. A Mars-Eris indulati transzformációja igényli, hogy a
lelkünk mélyére merüljünk, szembenézzünk a legnagyobb elfojtott félelmeinkkel és végérvényesen kiégessük vagy az érzelemmentes elfogadás kövei alá temessük azokat.
Testvére Kerberosz, szintén alvilági lény és egyben Herkules legutolsó próbatételeként is ismerhetjük. A különbség az, hogy a hidra a felszínen – tudatos és tudatalatti énünk határmezsgyéjén található – így többé-kevésbé megsemmisíthető. Az alvilág kutyáját azonban csak a napfényre kellett hozni, majd visszaengedni oda, ahol dolga van. Nagyon kedvelem James Hillman idevágó gondolatatit: „Ha a jégnek funkciója van a pokolban, akkor lényünk jeges részének is van feladata a lélekben”.
Minden félelmünkkel nem küzdhetünk meg egyszerre. Az önismereti út azonban elkerülhetetlenné teszi a nem létező, zsigeri szinten kódolt félelmek "kiégetését". Ez alatt a folyamat alatt egyre erősebbé válunk és egyre mélyebbre merészkedünk magunkban.
A hidra legyőzése megtanít bennünket arra, hogy amíg harcolunk a démonjainkkal (futtatjuk a félelemprogramjainkat), addig fokozatosan erősítjük őket. A szorongó gondolat csak újabb szorongó gondolatot szül. Hiába mondogatjuk magunknak a látszólagos megerősítéseket "minden rendben lesz", "meg fog oldódni" satöbbi, ha hiányzik belőle a fény.
A fény a bizonyosság, a hit, a mindent átható meggyőződés.
A mostani időszak feszültsége a legnagyobb átalakító erővé válhat. Nézzünk szembe sorba ezerarcú félelmeinkkel – az önbizalomhiánnyal, a szeretetlenséggel, a kudarcfélelemmel, a valódi változásoktól való félelmeinkkel, a komfortzóna elhagyásának félelmével – emeljük fel őket a fénybe, vagyis tudatosítsuk azokat.
Érdekes, hogy az Alfard neve az arab al-fard "magányos" szóból ered. A félelmeinkkel való szembenézés – még ha Herkuleshez hasonlóan segítséget hívunk is – egyszemélyes munka. Tudatalattinkhoz mások (pszichológusok, lelki tanácsadók) ugyan fáklyát tarthatnak, de bemerészkednünk nekünk kell oda.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Amennyiben érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.
