Sárkányok holdja

Telihold a Szűz havában: 2023.08.31

Bevezető gondolat: "Meghitt világomat saját mitológiám sárkányai védik." (Salvador Dalí)

Ha valaki, akkor Dalí jól ismerte ezeket a bizonyos sárkányokat. "Dalí művészete egy nagy utazás a tudattalan dimenziók univerzumába. Dalí olyan beavatottnak tűnik, akik saját személyes szenvedése révén vállalta, hogy elhozza nekünk mélyrétegeinkben rejlő tudást, az istenek üzenetét, a tudattalanból fakadó általános létüzeneteinket." írja Nagy Zsuzsanna az ElitMed oldalán.

A mítoszok keverék szörnylényei alaktalanok vagy amorfok, rájuk nézve nehéz leírni, mit is látunk. A sárkányok is egyszere kígyó- és madárszerűek, pikkelyesek, karmosak, démonszeműek és gyakran számtalan fejük van. Még csak feléjük pillantani is rémisztő, de ha ez nem lenne elég, hatalmasok, otthonosan mozognak földön, vízen, levegőben füstöt és tüzet okádnak – lehetetlen előlük elmenekülni.

Amikor sárkányokkal találjuk szembe magunkat először általában ledermedünk. A látványuk kizökkent minket a megszokott gondolkodásunkból: ők azok a problémák, amiket nem lehet a megszokott módon elintézni. Kénytelenek leszünk teljesen új perspektívát keresni és kreatív megoldást találni ahhoz, hogy megbirkózzunk a helyzettel.

A sárkányok képviselik az árnyékos oldalt: a traumákat, a mélytudatalattiba száműzött félelmeket, a megmagyarázhatatlan, megrázó élményeket. Őket sem elfojtani, sem elpusztítani nem lehet: tudatosítani és integrálni kell a személyiségbe.

Maga a sárkány egy koncentrált, de kaotikus teremtőerő, ami mindenkiben ott rejlik – és ezt a kincset őrzi – de amíg zabolátlanul garázdálkodik, rengeteg életenergiát felemészt.

Épp ezért kellett a legtöbb mesebeli sárkányt fiatal lányokkal etetni.

A magyar sárkánymondákban gyakran megjelenik a táltos paripa is (a varázs-ló), aki a sárkányhoz tartozik. A táltosokat először csont és bőr gebének látjuk, mert a sárkány mostohán bánik vele, nem táplálja megfelelően. Amikor a hős megszerzi a varázslovat, parázzsal eteti, így az visszanyeri erejét és szépségét. A táltosnak számtalan extra tulajdonsága is van: érti az emberek nyelvét, tudja gazdája gondolatait, látja a jövőt és sokszor repülni is képes.

Összegezzük tehát: vagyunk mi – életünk hősei, akik útjuk során elkerülhetetlenül szembe találják magukat sárkányokkal. Dermesztő, blokkoló élethelyzetekkel, hatalmassá duzzadt elfojtott életenergiákkal, szőnyeg alá söpört traumákkal. Mi hizlaljuk ilyen óriásiává, szerteágazóvá, akár azzal, hogy minden nap körülötte kígyóznak a gondolataink (túlkompenzálás) vagy úgy teszünk, mintha nem lenne (elkerülés), esetleg áldozatszerepekbe, mártírjátszmákba ragadunk (önfeladás).

Ezek mögött a sárkányok mögött a valódi képességeink – a teremtő-táltos részünk – szinte éhen hal. Nem hallgatunk a belső hangra, nem beszéljük az emberek valódi nyelvét, nem látjuk a jövőt és egyéb csodás képességeinket sem birtokoljuk. 

Telihold-képlet

A holnap hajnali telihold többszörösen is ritka jelenség. Szuperhold – ami azt jelenti, hogy a Földhöz közeli pályán halad, így jóval nagyobbnak tűnik. Kék – mert augusztus hónapban ez már a második telihold (két évvel ezelőtt a Halványkék holdban már írtam erről a jelenségről). De a csillagászati érdekességeken túl még sárkánnyal és táltos paripával is kapcsolatba kerülünk.

A Nap ugyanis együtt áll a Sárkány csillagkép ɑ csillagával, a Thuban-nal, aki az Édenkert tengelye nevet is viseli. Vele szemben azonban a Pegazus látható, aki a görög mitológia táltosa. Őt nem egy sárkány sorvasztotta el, hanem Medúza tartotta fogva, de a szimbolika számos ponton azonos.

A csillagkép 8. legfényesebb csillaga a Baham, a "fiatal állatok szerencsecsillaga" együtt áll a Szaturnusszal, akit néhány napja összegeztünk (Látni a láthatatlant). Ha a fenti szimbolikát vesszük alapul, akkor most jól elkülöníthetjük a sárkány- és táltos részeinket. Talán a Szaturnusz transzgenerációs segítsége most nem az akadályok, gátak mentén érvényesül, hanem az örökölt kincseinket, tehetségeinket vehetjük számításba.

Azokat, amiket az őseink is feláldoztak az élet sárkányainak oltárán.

A fiatal állatok szerencsecsillaga épp a feláldozás előli menekülés.

Az előttünk álló két hét (az újholdig) kiváló alkalom arra, hogy újraírjuk a saját mesénket. Nézzük szembe a mindennapi sárkányokkal és lássuk meg mögötte a táltos énünket. Mivel és hogyan tápláljuk vagy épp éheztetjük őket? Hogyan lehetne elérni, hogy helyet cseréljenek: a sárkány megszelídüljön, a táltos paripa pedig visszanyerje szépségét és erejét?

Itt is megtalálsz:

Látni a láthatatlant

Nap-Szaturnusz oppozíció: 2023.08.27

Bevezető gondolat: "Nekünk kell kijelölnünk az életünk kereteit, ehhez azonban muszáj megértenünk, hogy honnan jöttünk. Csak az látja, hogy merre mehet tovább, aki tudja, honnan jött, és milyen terheket cipel magával." (Orvos-Tóth Noémi)

Összefüggésekben látni a világot – egységként tekinteni mindenre – hatalmas kihívás, hiszen nem erre kondicionálnak bennünket. Születésünk után még én-egységként érzékelünk mindent: mi vagyunk az éhségünk és a jóllakottságunk, az egyedüllétünk és az ölelésbe zárt biztonságunk. Amikor azonban elkezdjük tanulni a környezetünket, mindent apró darabokra bontunk. Ez mi? Ez mi? Neveket, formákat, ízeket, színeket tanulunk.

Az alapozáshoz valóban szükséges, hogy téglánként sajátítsuk el a tudást, hiszen amíg egy elsős nem tud betűket megformálni, nem várhatjuk el tőle, hogy folyékonyan olvassa A Pallas nagy lexikonát. De később elengedhetetlen lenne a szintetizálás: különálló téglákból sosem lesz ház.

Semmit sem lehet kihasítani a rendszerből, mert úgy csupán tünetekre, részigazságokra, átmeneti megoldásokra pillanthatunk rá.

Ma már nem mondhatjuk, hogy ami a Föld átellenes pontján történik – legyen az egy katasztrófa, egy háború vagy akár egy új felfedezés – az ránk nincs hatással. Legfeljebb kisebb mértékben érint minket vagy lassabban ér el hozzánk, mint amikor mindez a szomszédban zajlik. A gazdaság, a kultúra, a természet mind-mind olyan szoros egységet alkot, mint az emberi test sejtjei. Lehet, hogy egy szúnyogcsípés csak pár centiméteres körben okoz kellemetlen viszketést, míg egy komolyabb betegség sok szervet is érint, de mindkét esetben az összes, több billió sejtünknek "tudomása van róla".

Az emberi lélek feltérképezésénél is egyre inkább ez a szempont: egy problémát nem elszigetelten kezelünk, nincs olyan, hogy "baj van a férjemmel", "idegesít a főnököm" vagy "neveletlen a gyerek". Ez csak a felszín. Bár ismerni kell mindazt, ami "látható": az aktuális helyzetet, a hozzá kapcsolódó érzéseket, a személyes tapasztalatokat, de látnunk kell, a láthatatlant is. A születésünk körülményeit, a magzatkorunk eseményeit, a transzgenerációs mintákat, sőt ha messzebb merészkedünk (bár ez már túl van a tudományos határán) a karmikus lenyomatokat is.

Egyre többen foglalkoznak az önismereti utak ilyesfajta feltérképezésével és ezzel párhuzamosan ez az összefüggés-látás elkezd másban is teret nyerni.

Hiszen ha megértjük, mennyi minden hat ránk, azt is megértjük, mi mennyi mindenre hatunk!

Az idei év egyik legjelentősebb planétája a Halak Szaturnusz, ami egy csodálatos teliholdas-tízmilliószoros napon kezdte meg "pályafutását". A határainkat feszegető "nagy tanító" a jelenlegi konstellációkkal együttműködve a láthatatlan feltárásában segít nekünk.

Míg egyik oldalról az én felszabadítása történik (például a Kos Kheirón vagy a felszálló-holdcsomópont), vagyis kifelé, a jövő felé építjük magunkat, addig a háttérben a Szaturnusz bontogatja le a gátló-akadályozó falakat. Mindezt azért, hogy a Vízöntő Plútóval már a lehető legfelszabadultabban, én-azonosabban kezdhessünk valami egészen újat.

Láthatjuk: minden egyszerre hat mindenre és az a csodálatos, hogy mi is visszahatunk ezekre a kollektív folyamatokra. Mindenki aki megért, letesz, felold, maga mögött hagy egy-egy súlyt, ami a lelkét terheli, az EGYSÉGET is könnyebbé teszi.

Hogyan látjuk a Szaturnuszt?

Asztrológus szemmel rendkívül mozgalmas ez a képlet, rengeteg összefüggést felfedezhetünk. Például magával a tengelyképpel, ami szinte fokra pontosan megegyezik a Szűz-jegybe lépéssel (Az átváltozás hagyománya) és újra láthatjuk majd a Mérleg-átlépésnél is.

Aki olvasta Az idő kerekének második részét, annak ismerős lehet a kép, amit most megjelenítek, mivel onnan kölcsönöztem. A könyvben az Egyetlen Hatalommal bíró nők beavatása egy különleges helyen történik. Három boltíves kapun át kell belépni a "semmibe", ahol különböző formákban szembesül a legnagyobb félelmeivel. A félelmeket kívülről senki sem láthatja, de még az sem tudja, mire számíthat, aki átlép ezeken a boltíveken. A legnagyobb kihívás mégsem a belépés, hanem a kilépés: "A visszaút csak egyszer nyílik meg, légy állhatatos." – mondja búcsúzóul a novícia asszony.

Az önismereti utak egyik nagy csapdája a megrekedés. Nem tudjuk magunk mögött hagyni a múltat. Akkor sem, ha már esetlegesen megláttuk, megértettük, mi is történt velünk. Visszük magunkkal, eltévedünk a saját történetünkben.

Ragaszkodunk a traumákhoz, a tökéletlenségünket szeretnénk tökéletesíteni, kívülről várni a megváltást. Nem könnyű letenni mindezt, hiszen azt sem tanították nekünk, hogyan merüljünk bele magunkba, nemhogy hogyan zárjuk le a folyamatokat. Mi vagyunk az első nemzedék, akik ilyen mélységeiben – hétköznapi szinten – foglalkozik a lélek dolgaival. Előtte csak a regényírók, a filozófusok, a mesék és mítoszok érintették ezt az érzékeny területet, ma pedig szállóigévé vált: "elmegyek terápiába".

A Halak Szaturnusz, ahogy azt az Egészséges gyökerek bejegyzésben is megfogalmaztam, egyszerre valaminek a lezárása, de egyben az új előkészítése is. Ráadásul a változó tengely 4. fokán jön létre a szembenállás, amit az asztrológia érzékeny fokoknak nevez.

Az ilyen kritikus fokok mindegy besűrítik az adott jegy és planéta-tartalmakat (mint ahogy a példámban szereplő ter’angreal kapu), így jóval pontosabb betekintést kaphatunk az ide vonatkozó életleckékbe. A Szűz-Halaknál az elkerülő viselkedésre érdemes odafigyelni. Minden csinálunk ahelyett, amit épp tenni kellene. A konfrontáció, az önképviselet, a bátor lét-felvállalás helyett halogatunk, elégedetlenkedünk, ürességet érzünk vagy pótszerekkel kábítjuk magunkat (drog, alkohol mellett ide tartozik a munkamánia, a teljesítménykényszer, a vásárolgatás, de a virtuális élménykeresés is).

A Szűz Nappal együtt áll még a Sötét hold Lilith is, ami a három Lilith közül "a leghomályosabb, legmisztikusabb, legmegfoghatatlanabb. Lilith önkéntes száműzetésbe vonul, majd döntése miatt kiátkozzák. Ez az elszigetelt egó dühöngő játszmája. Sötét magány, frusztrációk, tehetetlenség, romboló-kirobbanó energiák, harag forrong benne, amit azok ellen érez, akik miatt lázadásra kényszerült. De közben ott a  szenvedés, a lelkiismeret-furdalás, a bűntudat, az önvád és az önutálat, önvád – saját döntése miatt is. Idegennek érzett, elemi erejű energiák, amik az elszigetelt egóból fakadnak."

Az Eris (Létre hívott viszály), aki mindennek az indikátora a deszcendenssel áll együtt, ami miatt remekül tudjuk hibáztatni a "másikat". A jelenlegi párunkat, az exeinket, de gyakorlatilag bárkit, mert ez a külvilág mutatója is egyben. Minden, ami nem én vagyok...

Újrarajzolt blueprintek

Adott itt egy nagy kupacnyi (láthatatlan) múlt, jókora adag düh és frusztráció, a legfontosabb kérdés az, hogy mit is kezdünk ezekkel.

Mit is kezdhetünk a téglákkal? Legegyértelműbb, hogy házat építünk belőle! Ám megfelelő tervrajz nélkül nem érdemes hozzákezdeni.

Az életterveket – mint láthattunk kezdetben hozott minták alapján tervezzük meg, viszont mindig van lehetőségünk saját blueprinteket létrehozni.

Magától mindez nem fog megtörténni, senki sem ad készen ilyesfajta lélek-tervrajzokat, ez mindenkinek a saját alkotása. Lehet, hogy most nem is a "mit szeretnénkkel" érdemes kezdeni, hiszen amíg nem tudjuk, milyen félelmek aktívak bennünk, addig meg sem tudjuk fogalmazni ezeket az új irányokat.

Bár a Nap-Szaturnusz szembenállása csak pár nap, a most elindított folyamatok hosszú távra szólnak. Érdemes most is ezekkel az áramlatokkal együtt mozogni!

Itt is megtalálsz:

Az átváltozás hagyománya

Szűz jegyében a Nap: 2023.08.23. – 09.22.

Bevezető gondolat: "A hagyománynak csak akkor van értelme, ha azt a jelenben újrateremtik; de a jelenben a hagyományt újrateremteni csak belülről lehet." (Hamvas Béla)

Legtöbbször csak a fontos eseményeket tartjuk számon és megfeledkezünk az előtte-utána lévő folyamatokról. A fényképeink is leginkább a nagy pillanatokat rögzítik – a szépen tálalt ételt, az esküvői szertartást, naplementét egy nyaraláson vagy a  frissen született kisbabát. Pedig minden ilyen állomás előtt ott a tervezés, a szervezés, az előkészítés, az érlelődés, utána pedig a következmények, az eredmények, netán az elengedés.

Életünk java részét a rutinok, a sablonok, a minták és az elhanyagolható részletek teszik ki.

Mennyivel több mosogatás, kávéfőzés, jegyzetelés, teregetés, ügyintézés, zuhanyzás, porszívózás, kocogás, könyvolvasás, krumplipucolás van az életünkben, mint ahányszor átvesszük az új lakásunk kulcsait, lediplomázik a gyerekünk vagy előléptetnek a munkahelyen?

Igazán gazdag és teljes életet akkor élünk, ha ezeknek éppen annyi figyelmet szentelünk, mint a visszhangos, látványos dolgainknak.

A hagyományok és szertartások kulcsfontosságú része az előkészület és a lezárás. Gondoljunk csak a karácsonyra, amit az advent előz meg és a vízkereszt búcsúztatja el. Tulajdonképpen egy örök körforgás részei vagyunk, amit mi darabolunk fel fontosabb és lényegtelennek tartott másodpercekre.

Az egész felfoghatatlan az emberi elme számára, így csupán az egész szikráiba, töredékeibe kapaszkodhatunk, amit legteljesebben akkor tehetünk meg, ha a jelenben tartjuk a figyelmünket. Ezt egyre kevésbé gyakoroljuk, kiveszett a már említett pillanat szentsége. Régen, ha az asszonyok kenyeret dagasztottak, szinte eggyé váltak a mozdulataikkal. Nem "valamit csináltak", hanem arra az időre azonosultak a kenyértésztával. Érezték a kezükben az állagot, orrukban a kovász savanykás illatát... Manapság én még tévénézés közben is azon kapom magamat, hogy a telefonomat nyomkodom, ezáltal egy állandó idegrendszeri és ingerterhelés alatt vagyok.

Minél több időm lenne a jelenben lenni – hiszen a mosást, mosogatást gépek oldják meg helyettünk – annál kevésbé vagyunk benne. Mert a jelenben levés a legtöbb esetben nem passzív, hanem igenis aktív folyamat.

A Szűz hónap erre emlékeztet bennünket évről évre: oldódjunk fel a cselekvésben...

Na, de a hosszas bevezetővel jó messzire kanyarodtam onnan, hogy mi is az az átváltozás hagyománya. Erre szintén ez a nyárból őszbe vezető időszak mesél a legérthetőbben.

Az átalakulás három lépése

A Szűz, a Mérleg és a Skorpió csillagkép a nagyon távoli időkben közös csillagképet alkottak, erre utal, hogy mind a Szűz ♍, mind pedig a Skorpió szimbóluma♏ "m" betűre emlékeztet, illetve a köztük lévő Mérleg serpenyőit a mai napig Zuben-nek, vagyis (skorpió) ollóknak nevezzük.

Ez a három csillagkép és csillagjegy a transzformáció állomásai, erre különböző történetek (Egyiptomi Halottaskönyv, Perszephoné vagy Hamupipőke meséje) emlékeztetnek bennünket. A szétválasztás (Szűz), a megméretés (Mérleg) és az átváltozás (Skorpió) szinte minden halálmisztériumban felfedezhető, de a leghétköznapibb átalakulások is ezeken a fázisokon mennek keresztül.

Például ha otthon frissíteni akarjuk a ruhatárunkat, szortírozunk, eldöntjük, mi az ami kell, mi az ami nem és végleg megszabadulunk a feleslegtől. Gyakorlatilag az életmódváltások, a rossz szokások felszámolása, a gondolkodási rutinok átalakítása ugyanígy történik: hasznos ez a számomra? Ha igen, maradhat, ha nem: mehet!

Bár ilyen egyszerű lenne, de mint a bevezetőben is írtam, a hétköznapi működésünk az életünk 95%-át teszik ki, így

ezeket megváltoztatni nagyon aprólékos és hatalmas figyelmet igénylő feladat.

Ahogy a beavatási történetek is hosszadalmasak, a hősnek próbákat kell kiállni, kísértésekre nemet és kihívásokra igent mondani, úgy a mindennapjaink átalakítása is teljes elköteleződést kíván. Ám mindig akadnak úgynevezett "gyorsítósávok", amikor ezek a változási hullámok felerősödnek. Mint az előttünk álló hónapokban.

Szinte minden egyszerre

Az Oroszlán újholdhoz (Én és a végtelen) nagyon hasonló a képlet, ami majd a Nap-Szaturnusz együtt állásnál, illetve a Mérleg jegybe lépésnél megismétlődik. Az előző bejegyzésnél már írtam az Uránusz-Neptunusz-Plútó szextiljeiről, amik a személyes látomás beteljesítését, a belső bizonyosság kikristályosodását segítik elő. Ehhez azonban használnunk kell az átváltozás lépéseit: szelektál, dönt, elenged.

A három energia (Szűz, Mérleg, Skorpió) ilyen szintű érintettségével mindez nagyon gyorsan, szinte egyszerre történik. Épp ezért érdemes a tudatos jelenlétünket "edzeni" és fenntartani. Bár a változások leglátványosabban talán a kapcsolatainkban nyilvánulnak meg (Mérleg aszcendens), mégis apró, szinte észrevehetetlen hétköznapi döntéseken keresztül történik.

Például úgy döntünk, nem hagyjuk szó nélkül valakinek a viselkedését. Vagy kimozdulunk otthonról. Netán 10 perccel korábban ébredünk és beiktatunk egy kis reggeli mozgást. Esetleg megszabadulunk a chips-készletektől. Apróságok. De ha rendszeressé tesszük a gyakorlást, az válik új szokássá, az lesz az életünk 95%-a, nem a korábbi megalkuvás, várakozás, lustaság vagy egészségtelen étkezés.

A Nap és Szaturnusz oppozíciója már a belépésnek is a részét képezi, ezzel a családi mintáinkra, az onnan hozott sémáinkra pillanthatunk rá (Egészséges gyökerek), amik szintén fontos és elég mélyen bebetonozott építőkövei az életünknek. Ezeket sem árt szelektálni és a felszabadulás mellett dönteni...

A hónap legfontosabb eseményei

08.23., szerda

A Nap együtt áll a Regulus állócsillaggal, erről egy korábbi Insta bejegyzésben már volt szó. Ennyire szorosan összeolvadva a Szűz energiával, nagyon fontos, hogy felismerjük a leghétköznapibb tevékenységeken keresztül válhatunk most leginkább a sorsunk urává.

08.24., csütörtök

A Szűz jegyét két első negyedes Hold keretezi. Ez a holdfázis szintén a régi mintákról való leválást segíti. Hitrendszereket, vallási kérdéseket formálhatunk át, előtérbe kerülhet a bűntudat, illetve az áldozatszerepek.

08.25., péntek

Alig kezdtük el a hónapot és a jegyet uraló Merkúr retrográd mozgásra vált. Ez a mindennapokban okozhat kellemetlenségeket (késések, félreértések, apróbb balesetek), de cserébe a visszatekintést segíti.

08.27., vasárnap

Igen sűrű lesz ez a hét, mivel a Nap-Szaturnusz oppozíciójával, továbbá a Mars átlépésével (Szűzből a Mérlegbe) zárjuk a vasárnapot. Itt még tovább járunk azokat a bizonyos rejtett mintákat, amik a kapcsolatainkban az önérvényesítést is sokban nehezítik.

08.31., csütörtök

Ezen a héten csak a telihold lesz a meghatározó égi esemény, viszont itt is kulcsszerepet kap a Szaturnusz. Továbbá a Sárkány csillagkép, az Édenkert tengelye.

09.06., szerda

Július 26. óta hátráló Vénusz végre direkt irányba fordul, ami újabb színt hoz a kapcsolódásainkba. Mivel ez a belső, érzelmi munkát segíthette elő, most megmutathatjuk a világnak, mire is jutottunk magunkkal. Itt működésbe léphet végre az önérvényesítés, ami akár véget is vethet a már nem működő házasságoknak, de bátorságot is nyerhetünk a kezdeményezéshez.

09.08., péntek

Miközben egy előre, addig a többi hátra mozdul. Az utolsó lassú mozgású planéta, a Jupiter is retrográdra vált, így október 15-ig minden sorsbolygó és transzperszonális égitest befelé húzza a figyelmünket. Önismereti munkára, mély medertakarításra ez kiváló időszak!

09.15., péntek

Egy hétre rá lesz a hónap újholdja, ami nagyon hasonló tengelyt rajzol a teliholddal. Ám míg ott a Szaturnusszal volt randevúnk, itt a Neptunusszal kezdünk "kokettálni". Ráadásul az Oroszlán csillagképtől is búcsút veszünk.

09.16., szombat

Eddig tart a Merkúr hátrálása, a Szűz 9. fokán fordul irányba az égitest. Érdekes, hogy a sábai szimbólum szerint ez a mondat kapcsolódik hozzá: "Abszolút, hagyomány nélküli önkifejezés". Vajon el tudunk jutni ilyen mélységekbe?

09.19., kedd

Utolsó előtti alkalom, hogy a Halak Neptunusszal szembenézzünk és az illúzióinkra, az elképzeléseinkre, a vágyainkra reális pillantást vessünk. Mindeközben a Plútó is eléri a hátrálásának utolsó, 28. fokát és "a Nyilas csillagkép omega csillagát, ami másik három csillaggal egy négyszöget alkot, amit latinul Terebellumnak hívnak, a kínaiak kutyaketrecnek neveznek. Ez egy újabb bezártságélményt adhat (a régi rendszerek korlátai), amiből tudati szinten "felfelé", gyakorlati szinten "lefelé" van csak kijárás. Vagyis szellemileg kilépni ezekből a keretekből, amit azonnal át is kell ültetnünk a gyakorlatba."

09.22., péntek

A finálé a második "első negyedes hold", ami egyrészt összegzi bennünk, hogyan is sikerült a minták szelektálása, másrészt át is vezet bennünket a Mérleg havába, ahol amit még nem tettünk meg, azt a külvilág, a külső körülmények megtámogatják (meglökik hátulról).

Itt is megtalálsz:

Én és a végtelen

Oroszlán havi újhold: 2023.08.16

Bevezető gondolat: "A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli. De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is." (Kahlil Gibran)

Ez az Oroszlán hónap rengeteg finom, korrekciós energiát hozott. Lehet, hogy ebből csak keveset érzékeltünk – nem voltak nagy, látványos előrelépések, változások – de valami ott vibrált a levegőben, s minden, ami a láthatatlan világban történik, előbb-utóbb úgyis testet ölt.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ami zajlik bennünk-körülöttünk az valami egészen új, ismeretlen perspektívákat nyit meg előttünk (személyesen és kollektív szinten egyaránt) és ebben az új térben mindannyian együtt botladozunk előre: tapogatózunk, felfedezünk, kísérletezgetünk.

Teljesen normális, ha ezekben a folyamatokban bizonytalannak, netán esetlennek érezzük magunkat, hiszen nincsenek előre megírt forgatókönyvek, kitaposott ösvények.

Elképesztő távolságokat kell áthidalnunk térben és időben, ezért bátran nevezhetjük ezt az időszakot az emberiség kvantumugrásának. Ez így nagyon spirituálisan hangzik, de a hétköznapokban mindenki érezheti a bőrén, miről is van szó.

Része ennek a "generációtorlódás", amikor (asztrológiai értelemben) 8 különböző nemzedéket – világszemléletet, élethez való hozzáállást – kell összehangolnunk. Teljesen más relevanciái vannak például a Szűz, és a Nyilas Plútóval rendelkezőknek. Előbbiek a megbízhatóságot, a kiszámíthatóságot, míg utóbbiak a kihívásokat, az önmaguk túlszárnyalását tartják fontosnak. Nemzedékről nemzedékre rendeződik át a családkép, a munkához való hozzáállás, az elhivatottság, az önértékelés.

Távolságok tapasztalhatók a kapcsolati hálókban, hiszen régen a közvetlen hozzátartozók nyújtották a biztonságot, akikkel még akár együtt is laktunk, ma barátaink lehetnek olyan emberek, akikkel sosem találkoztunk személyesen és fizikailag több ezer kilométer választ el minket egymástól. De az érdeklődési körünk, a közös eszménk összeköt minket.

Távolság ott van a konyhánkban, mikor egzotikus ételeket főzünk tengeren túli alapanyagokból, sőt az otthonunkban egyszerre van jelen Kína, Svédország, Japán, az Egyesült Államok: nézzük csak végig a ruhacímkéket, az elektronikai eszközöket, a bútorokat, a kutyakonzerveket.

A világjárványnak, a környezeti katasztrófáknak, a nemzetközi híreknek köszönhetően jóval távolibb és megfoghatatlanabb a félelem: minden, ami térben máshol van, hirtelen ott terem a nappalinkban, a tévénkben, a telefonunk kijelzőjén.

A legnagyobb távolság mégis önmagunkban van.

Egyre távolibb és elérhetetlenebb a régi énképünk, a működésmódjaink, de ugyanolyan messzinek érezhetjük azt is, ahol az újjal eggyé válhatunk.

Ne lepődjünk meg, ha különböző életterületeinken (vagy akár az egész életünkben) valamiféle identitásválságot tapasztalunk. Kevés minta van előttünk, amit most követni lehetne: hiszen a felmenőink sem biztos, hogy jól fogalmazták meg az érzéseiket, megfelelően jelöltek ki énhatárokat vagy asszertív módon kommunikálták a szükségleteiket.

De az is lehet, hogy őket kevésbé foglalkoztatták azok a kérdések, amik minket: hogy kik is vagyunk ebben a nagy egészben? Hogyan tudjuk jól és főképp önmagunknak megfelelően élni az életünket.

Miközben elkülönítve érezzük magunkat, annál erősebb a sejtés, hogy elválaszthatatlan része vagyunk a világmindenségnek. Még kevesen látják ezt a képet – de talán nem is a pillangóeffektust* kell egyből meglátnunk. (*"Az alapelv az, hogy egy kaotikusan viselkedő állapotjelzővel bíró dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai véletlenszerű folyamatok pozitív visszacsatolásai révén nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését." Wikipédia)

Itt is jó, ha egész kicsiben, testközelben, kezdjük és megértjük, hogy a szervezetünk olyan egység, ahol bizony a csontsérülés hatással van a veseműködésre, az állandósult stressz az allergiás tünetekre és így tovább.

Ha elkezdünk minden a lehető leginkább egységben látni – a belső állapotunk és a világ egymásra gyakorolt hatását – annál otthonosabban fogjuk érezni magunkat ebben a végtelenben.

Az újhold képlete

Még ha laikusként pillantunk is a képletre, a legszembetűnőbb a Plútó és a holdcsomópontok "libikókája", utóbbiak ráadásul pontosan ráfeszülnek a horizont tengelyére.

A fényszög üzenetéről: a külső-belső identitásokról már volt szó (Amit érdemes megélni), itt pedig "újrahasznosítjuk" a konstellációban rejlő erőt. Ez és az Uránusz egzakt kvadrátja hozzájárul ahhoz, hogy a fenti meglátásokat integrálhassuk a mindennapi gondolkodásunkba. A Bika Uránusz eleve arról szól, hogy semmi sem az, aminek látszik, vagyis kénytelenek vagyunk más szemmel nézni a fizikai világra.

Augusztus 20-tól november 13-ig a három transzperszonális égitest között (neptuni középponttal) két szextil-fényszög jön létre, ami nagyon személyes látomások beteljesítéséhez ad támogatást. Az intuíciók, a megérzések felerősödhetnek és kristálytiszta bizonyosságokká válhatnak.

Vagyis azok, akik KERESIK mindezt, jó eséllyel ebben a három hónapban megtalálhatják a bizonyosságokat.

De ehhez merjünk önmagunkra másképp gondolni, merjük hátra hagyni a címkéinket, a korábbi elképzeléseket, a beszűkítő mechanizmusokat. Lássuk magunkat a végtelenben, az örökkévalóságban tükröződve...

Itt is megtalálsz:

Amit érdemes megélni

Plútó-holdcsomópont kvadrátja: 2023.08.03

Bevezető gondolat: "Hasznos életcélt találni és azt kitartóan megvalósítani - ez az egyik titka minden olyan életnek, amelyet érdemes megélni." (Herbert Casson)

Az élet célja: az élet maga. Ez a kijelentés tökéletesen működik a természet esetében, ahol a biológia, illetve az ösztönök a vezérlőelv. Az ember azonban ezeken túl intellektuális is lény is, aki érteni és megérteni szeretné az őt körülvevő világ működését.

Több száz, sőt ezer év is eltelt, míg ez a kérdés csak egy szűk réteget – filozófusokat, tudósokat – mozgatott meg: a nagy tömeg egyszerűen csak belesimult a sorsába és tette a dolgát. A Vízöntő világkorszaka azonban létrehívott egy sürgető késztetést: vágyat arra, hogy célt találjunk az életnek.

Az élet céljának a legtöbben valami társadalmi konkrétumot keresnek: egy hivatást, szülői szerepet, sikert, karriert. Ezt az asztrológiai képletben az MC, illetve a Bak jegye jelöli, de ugyanezek mutatják a spirituális felemelkedésünket is. Hogy ez pontosan mit is jelent, nehéz definiálni.

Míg az úgynevezett "külső identitásokat", mint életcélt bárki meg tudja nevezni – ez magába foglalhatja, hogy mennyi fizetést szeretnénk, milyen házat, párkapcsolatot, elismertséget. A külső azonosságunknak jelentős platformot ad a közösségi média, korosztályonként más-más fórumokon mutathatjuk be, kinek is gondoljuk magunkat. Ételeket, utazásokat, kis állatokat fotózunk, a gyerekünket videózzuk, magunk bénázásait vagy mások hülyeségeit mutatjuk be, esetleg bölcs idézetekkel tűzdeljük tele az üzenőfalakat.

A külső identitás zajos, megosztó, érdeklődési körök szerint tömöríti az embereket, hiszen különböző politikai nézetek, futballcsapatok rajongói, vallási meggyőződések szerint kínálnak az algoritmusok érdekes témákat. Ezek zárt, szűk tereket hoznak létre az életünkben.

A belső identitás ezzel szemben nehezen körülírható, körülhatárolható. Nem lehet szavakkal megfogalmazni, egyszerűen érezni kell az önazonosságot. Bár látszólag egy "szűk térben" – önmagamban zajlik a folyamat: végtelen határokat nyit meg bennem. Az élet valódi célja: összetalálkozni ezzel a belső identitással.

A ma nagyon divatos és abszolút vízöntős kifejezés, az "individuum" is ugyanezt fedi. Egyediségnek, különlegességnek gondoljuk, de ebben az esetben összetévesztjük a külső identitással: önös, én-célú életutakat, a családi-társadalmi mintáról való leválást értjük alatta. Pedig a szó eredeti jelentése: megoszthatatlan egység.

Megoszthatatlan egység a világmindenséggel – ehhez azonban oszthatatlan egységbe kell kerülni saját magunkkal.

1979-ben született meg a Sors, mint esély című könyvében Thorwald Dethlefsen ezt így fogalmazza meg:

"A szabadságba vezető út a törvényszerűségek teljesítésén keresztül vezet. A paradox igazság így hangzik: csak az szabad, aki engedelmeskedik a törvénynek. Az emberek többsége a szabadságot a szabad akarattal azonosítja – ez az út azonban nem a szabadság útja. A szenvedés nem más, mint a világ törvényei és az emberek között fennálló súrlódás. Ha beteljesítjük a törvényt, nem érzékelünk súrlódást többé. Az abszolút szabadság elérésének aranyszabályai a következők:
1. Ismerd meg önmagad (a mikrokozmoszt)!
2. Ismerd meg az univerzum törvényszerűségeit (a makrokozmoszt)!
3. Ismerd fel, hogy a törvényszerűség jó (érd el a harmóniát)!
4. Szabad akaratodból teljes mértékben rendeld alá magad a jóként felismert törvényszerűségnek!"

Az emberiség egyik fele épp ebbe az összerendeződés irányába tart, míg a másik a káoszba. Míg sokan az ismeretlent, a fejlődést, a tudatváltást keresik, addig mások a megszokottat, a már jól beváltat, akkor is, ha az pusztító, romboló, sőt idejétmúlt.

Az útkeresők csak abban lehetnek biztosak, hogy követniük kell a "hívást". Minden más – mivel a belső identitás nehezen körbeírható – bizonytalan. Az, ha valakinek sok pénze, befolyása, hatalma, diplomája, lexikális tudás van, mérhető. A belső tengely megléte azonban "csak egy" érzés.

Mégis, aki rátalál erre önmagában, jóval gazdagabb, hatalmasabb és bölcsebb, mint azok, akik a bizonytalanságukat, önmaguk és a világ el nem fogadását kompenzálják.

A jelenlegi asztrológiai mutató – a Plútó és a holdcsomópontok kvadrátja – ugyanilyen ingoványos talaj, hiszen mindkettő a tudat és a tudatalatti határmezsgyéjét súrolja. A Plútó önmagában magába foglalja mindazt, ami most a világban zajlik. Negatív aspektusa a hatalomvágy, a manipulációk, a kontroll, a kiszolgáltatottság: a lélek legsötétebb mételyei. De ez az igazi transzformáció kulcsa is: ezeknek a felismerése és átalakítása. Jelen olvasatban azzá a bizonyos belső identitássá. És erre most a Kos-Mérleg tengely is ösztönöz bennünket (Énazonosság)

Igen, ebben a folyamatban rengeteg az ellentmondás. Szélsőségesek az érzelmek. Magányosak az utak. A felbomlás félelmetes. Az ismeretlen, bár hívogató, nagyon ijesztő.

De a belső identitások olyanok, mint a fénypontok. Összehoznak, összerendeznek, egymáshoz vonzanak. Az individualizmus korszaka az oszthatatlan egység "életcélja", amikor nem úgy teszünk különbséget, hogy ki honnan jött, hanem hogy melyik utat választja...

Itt is megtalálsz:

Gondoskodás

Telihold az Oroszlán havában: 2023.08.01 (20h32m)

Bevezető gondolat: "Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is." (Antoine de Saint-Exupéry)

Sokat gondolkodtam, hogy az öngondoskodás elsődlegesen melyik asztrológiai jegyhez kapcsolható. Mivel egy viszonylag új fogalomról van szó, így nincs tradicionális besorolása. Végül arra jutottam, hogy picit mindegyikhez, de lényegét tekintve oda, ahol a legnagyobb az én-azonosság – vagyis az Oroszlánhoz.

Az Ikreknél gondoskodhatunk a szellemi igényeinkről, a Ráknál az érzelmeinkről, a Bikánál a testünkről, a Szűznél az egészségünkről, de alapjába véve

a legegészségesebb önzés nélkül nincs öngondoskodás.

Bár maga a fogalom már az ókori Görögországban is megjelent, a 20., de inkább a 21. századig süllyesztőbe került. A Halak (-Szűz) világkorszak központi témája az én feladása volt egy magasabb rendű közösségi eszme érdekében: ez lehetett akár a vallás, akár a társadalmi-családi hierarchia. Az 1800-as években egy másodszülött grófkisasszony éppúgy nem tehette fel magának a kérdést, hogy mik az ő valódi szükségletei, mint egy 40 éves idős parasztember. Szerintem magát a kérdést sem értették volna.

Az individualista Vízöntő világkorszak és a pszichológia emelte be újra a köztudatba a lelki-érzelmi hogylétünk fontosságát. A "self care" kifejezés alatt először az időskori öngondoskodást értettük, de mára már ez a fogalom jóval tágabb. Nem csak a jövőbeli élethelyzetre és pénzmegtakarításra vonatkozik, hanem a jelen állapotunkra, a holisztikus szemléletű jóllétünkre.

FIZIKAI ÖNGONDOSKODÁS

Bár azt gondolhatnánk, hogy ez egy teljesen természetes dolog, mégis a legtöbb ember a saját valódi testi szükségleteivel sincs tisztában. Ide tartozik például a jó minőségű alvás, a stresszmentes élet, a megfelelő táplálkozás és mozgás, a szépség és az egészség ápolása.

Amikor az általános iskola első osztályában egy kisgyerek órán nem mehet ki pisilni, arra "kérik" hagyja figyelmen kívül a testi szükségleteit. Felnőttként hányan szorongunk és "tartogatjuk" bizonyos helyzetekben, mert azt tanuljuk meg, hogy szégyellnivaló dolog jelezni a mosdószükségletet, pedig sokszor a stresszes helyzet miatt (például prezentálni kell valamit) is fokozódhat a vizelési inger. Súlyosabb és speciálisabb a komolyzenészek képzése, erről a Zenélj szabadon oldalon bővebben is olvashattok.

Ugyanígy vagyunk a testünk folyadékigényével, hányan feledkezünk meg napközben arról, hogy bizony inni kellene. Vagy ha iszunk, akkor kávét, üdítőket és egyebeket vedelünk literszámra, miközben a sejtjeink szomjaznak. Sokszor még lélegezni sem lélegzünk megfelelően – az összetettebb testi jelzésekről nem is beszélve.

LELKI ÖNGONDOSKODÁS

Ennél még komplexebb a lelki állapotunk egészségessége, hiszen a testünk sok esetben ugyanezt próbálja felénk kommunikálni, "pszichoszomatizálni" az érzelmi elfojtásokat.

A lelki öngondoskodás része, hogy felismerjük és beszélni tudjunk az érzelmeinkről, hogy feldolgozzuk a sérelmeinket, traumáinkat, sőt még a transzgenerációs mintákat is. Az érzelmi self care nem azt jelenti, hogy pozitívan gondolkodunk – főképp azért nem mert a gondolkodás és az érzés két különböző tudati funkció!

Lelki öngondoskodás kulcseleme: azt érezni, ami van!

Része lehet a terápia, a meditáció, az elcsendesedés, a naplóírás, a relaxáció.

SZELLEMI ÖNGONDOSKODÁS

Mentális kikapcsolódásnak tekintjük a tévénézést, a telefonnyomkodást, de ez is nagyjából olyan, mint a gyorséttermi kaja – üres kalória az elmének. A szellemi öngondoskodás legfontosabb eszköze a tanulás, az önképzés, a kreativitás megélése, a nyitottság, de még a jóízű eszmecseréket, világmegváltó beszélgetéseket, brainstormingokat is ide sorolnám.

EGYÉB SELF CARE TEVÉKENYSÉGEK

Amikor az alap-jóllétünk rendben van, akkor tudunk igazából önmagunkról gondoskodni szélesebb körben és hosszabb időtávban. Ide tartozik a szociális öngondoskodás: a szeretteinkkel töltött minőségi idő, továbbá a szakmai, illetve a pénzügyi self care.

Egy háló felbomlik, szövünk egy másikat

Az öngondoskodás több szempontból is az új évezred "produktuma". A már említett individualista önfelfedezésen kívül a körülöttünk lévő rendszerek, kapcsolati és szociális hálók felbomlásának következménye.

Kezdődött azzal, hogy korábban az idős emberek ellátása a család kötelessége volt, nem nyűg, nem teher, igaz az átlagéletkor nagyjából a fele volt a mostaninak és nem szedtek az emberek gyógyszereket, nem jártak nyugdíjas klubokba, wellnessfürdőkbe. Az életkor kitolódása miatt az aktív és a passzív keresőképes réteg összetétele szintén átalakult, ezért hozták be a self care ötletét a biztosítók.

A Vízöntő kor sajátossága a minden korábbi rendszer átalakulása, ami a pénzügyeken túl érinti az oktatást, az egészségügyet, a politikát. Amikor körülöttünk nincs vagy kevés a viszonyítási pont, akkor magunkban kell felépítenünk a stabilitást. Ennek pedig szerves része, hogy tudjuk,

mitől vagyunk egyensúlyban.

Amiért nehéz egzakt választ adnunk az, hogy erről nem nagyon vannak meghatározó fogalmaink. A nagyszüleinket, de még a szüleinket sem igen kérdezték meg, boldogok-e a házasságukban, a munkájukban, a szülői szerepükben, a társadalmi és anyagi helyzetükkel.

A Vízöntő világkorszak egy kollektív tudatváltás, aminek a részét az egyéni hozzáállások, gondolkodások és a fenti kérdésre adott válaszok határozzák meg.

Ez pedig az Oroszlánra tartozik. Kijelenteni, hogy EZ VAGYOK ÉN! Így csupa nagybetűvel azonosulni a lényegünkkel. A mostani élet egyre több döntési lehetőséget kínál nekünk és nem csak arra vonatkozóan, hogy este a Netflixet vagy az HBO-t nézzem, Zakynthosra vagy Zalakarosra szervezzem a nyaralást, esetleg otthon ebédeljünk vasárnap vagy étterembe menjen a család.

Döntést arról kik akarunk lenni, hogyan akarjuk élni az életünket, hogyan szeretnénk látni-érzékelni a minket körülvevő világot.

A telihold képlete

A telihold képletben a Nap és Hold pozícióján túl az aszcendens-deszcendens tengely is érintett, sőt van egy szép, egzakt Merkúr-Szaturnusz oppozíciónk is. Sőt, már a Plútó és holdcsomópont-tengelyek t-kvadrátja is ugyanazt próbálja bennünk szétfeszíteni: váljunk önmagunkká.

Ehhez azonban hátra kell hagyni a félelmeket, az érzelmi gátakat (a Nap az Északi, míg a Hold a Déli Vízikígyóval kerül egy vonalba), a belénk nevelt szorongásokat (ez a Merkúr és a Szaturnusz).

Orosz Katalin használta az autogén tréningen ezt a kifejezést, ami az öngondoskodás szinonimája: karban tartani önmagunkat. Fontos, hogy mások is szeressenek, megöleljenek bennünket, de hogy ezt teljes szívvel fogadni tudjuk, előbb magunkat kell szellemileg, érzelmileg és fizikailag is karban tartanunk. Karban tartani, azt jelenti gondoskodni, ápolni, szervizelni valamit, gyengéden és óvó szeretettel, mint ahogy azt egy pici babával tennénk.

És a Vízöntő aspektusban épp olyan fontos szempont, hogy ha magunkat rendbe tettük, akkor és csakis azt követően az embernek gondosan rendbe kell szednie a bolygóját! Hiszen az öngondoskodás mindig túlcsordul rajtunk.

Itt is megtalálsz: