2023. augusztus 16., szerda

Én és a végtelen

Oroszlán havi újhold: 2023.08.16

Bevezető gondolat: "A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli. De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is." (Kahlil Gibran)

Ez az Oroszlán hónap rengeteg finom, korrekciós energiát hozott. Lehet, hogy ebből csak keveset érzékeltünk – nem voltak nagy, látványos előrelépések, változások – de valami ott vibrált a levegőben, s minden, ami a láthatatlan világban történik, előbb-utóbb úgyis testet ölt.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ami zajlik bennünk-körülöttünk az valami egészen új, ismeretlen perspektívákat nyit meg előttünk (személyesen és kollektív szinten egyaránt) és ebben az új térben mindannyian együtt botladozunk előre: tapogatózunk, felfedezünk, kísérletezgetünk.

Teljesen normális, ha ezekben a folyamatokban bizonytalannak, netán esetlennek érezzük magunkat, hiszen nincsenek előre megírt forgatókönyvek, kitaposott ösvények.

Elképesztő távolságokat kell áthidalnunk térben és időben, ezért bátran nevezhetjük ezt az időszakot az emberiség kvantumugrásának. Ez így nagyon spirituálisan hangzik, de a hétköznapokban mindenki érezheti a bőrén, miről is van szó.

Része ennek a "generációtorlódás", amikor (asztrológiai értelemben) 8 különböző nemzedéket – világszemléletet, élethez való hozzáállást – kell összehangolnunk. Teljesen más relevanciái vannak például a Szűz, és a Nyilas Plútóval rendelkezőknek. Előbbiek a megbízhatóságot, a kiszámíthatóságot, míg utóbbiak a kihívásokat, az önmaguk túlszárnyalását tartják fontosnak. Nemzedékről nemzedékre rendeződik át a családkép, a munkához való hozzáállás, az elhivatottság, az önértékelés.

Távolságok tapasztalhatók a kapcsolati hálókban, hiszen régen a közvetlen hozzátartozók nyújtották a biztonságot, akikkel még akár együtt is laktunk, ma barátaink lehetnek olyan emberek, akikkel sosem találkoztunk személyesen és fizikailag több ezer kilométer választ el minket egymástól. De az érdeklődési körünk, a közös eszménk összeköt minket.

Távolság ott van a konyhánkban, mikor egzotikus ételeket főzünk tengeren túli alapanyagokból, sőt az otthonunkban egyszerre van jelen Kína, Svédország, Japán, az Egyesült Államok: nézzük csak végig a ruhacímkéket, az elektronikai eszközöket, a bútorokat, a kutyakonzerveket.

A világjárványnak, a környezeti katasztrófáknak, a nemzetközi híreknek köszönhetően jóval távolibb és megfoghatatlanabb a félelem: minden, ami térben máshol van, hirtelen ott terem a nappalinkban, a tévénkben, a telefonunk kijelzőjén.

A legnagyobb távolság mégis önmagunkban van.

Egyre távolibb és elérhetetlenebb a régi énképünk, a működésmódjaink, de ugyanolyan messzinek érezhetjük azt is, ahol az újjal eggyé válhatunk.

Ne lepődjünk meg, ha különböző életterületeinken (vagy akár az egész életünkben) valamiféle identitásválságot tapasztalunk. Kevés minta van előttünk, amit most követni lehetne: hiszen a felmenőink sem biztos, hogy jól fogalmazták meg az érzéseiket, megfelelően jelöltek ki énhatárokat vagy asszertív módon kommunikálták a szükségleteiket.

De az is lehet, hogy őket kevésbé foglalkoztatták azok a kérdések, amik minket: hogy kik is vagyunk ebben a nagy egészben? Hogyan tudjuk jól és főképp önmagunknak megfelelően élni az életünket.

Miközben elkülönítve érezzük magunkat, annál erősebb a sejtés, hogy elválaszthatatlan része vagyunk a világmindenségnek. Még kevesen látják ezt a képet – de talán nem is a pillangóeffektust* kell egyből meglátnunk. (*"Az alapelv az, hogy egy kaotikusan viselkedő állapotjelzővel bíró dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai véletlenszerű folyamatok pozitív visszacsatolásai révén nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését." Wikipédia)

Itt is jó, ha egész kicsiben, testközelben, kezdjük és megértjük, hogy a szervezetünk olyan egység, ahol bizony a csontsérülés hatással van a veseműködésre, az állandósult stressz az allergiás tünetekre és így tovább.

Ha elkezdünk minden a lehető leginkább egységben látni – a belső állapotunk és a világ egymásra gyakorolt hatását – annál otthonosabban fogjuk érezni magunkat ebben a végtelenben.


Az újhold képlete

Még ha laikusként pillantunk is a képletre, a legszembetűnőbb a Plútó és a holdcsomópontok "libikókája", utóbbiak ráadásul pontosan ráfeszülnek a horizont tengelyére.

A fényszög üzenetéről: a külső-belső identitásokról már volt szó (Amit érdemes megélni), itt pedig "újrahasznosítjuk" a konstellációban rejlő erőt. Ez és az Uránusz egzakt kvadrátja hozzájárul ahhoz, hogy a fenti meglátásokat integrálhassuk a mindennapi gondolkodásunkba. A Bika Uránusz eleve arról szól, hogy semmi sem az, aminek látszik, vagyis kénytelenek vagyunk más szemmel nézni a fizikai világra.

Augusztus 20-tól november 13-ig a három transzperszonális égitest között (neptuni középponttal) két szextil-fényszög jön létre, ami nagyon személyes látomások beteljesítéséhez ad támogatást. Az intuíciók, a megérzések felerősödhetnek és kristálytiszta bizonyosságokká válhatnak.

Vagyis azok, akik KERESIK mindezt, jó eséllyel ebben a három hónapban megtalálhatják a bizonyosságokat.

De ehhez merjünk önmagunkra másképp gondolni, merjük hátra hagyni a címkéinket, a korábbi elképzeléseket, a beszűkítő mechanizmusokat. Lássuk magunkat a végtelenben, az örökkévalóságban tükröződve...


Itt is megtalálsz:


Related Posts with Thumbnails