2016. december 28., szerda

Változás küszöbén

Újhold a Bakban: 2016.12.29 (07h54p)

"- Az idő mindent megváltoztat.
- Mindenki ezt mondja, de ez nem igaz. Csak a tettek hoznak változást. Ha nem csinál semmit sem, minden pontosan ugyanúgy marad."
(Doktor House című film)

Latinul a "facies" szó azt jelenti, arc, arculat. A kifejezést többek közt a kőzettanban használják olyan tulajdonságok összességére, amik az egykori keletkezés viszonyait, körülményeit tükrözik.
Facies (M22) annak az állócsillagnak is a neve, amivel a Bak újhold összekapcsolódik. Ez a Tejúton, a Nyilas csillagképben található, a kifeszített íjhúron, pont a kentaur szemei előtt. Valójában nem is állócsillag, hanem egy ködös gömbhalmaz, ami 75.000 csillagot tartalmaz.
Hogyan függ össze a kettő? Pontosan úgy, ahogy az óév az új évvel.

A legtöbben szeretjük az új évet. Ilyenkor bezárhatjuk a régi, sűrűn teleírt naptárat és kinyithatjuk a még tisztát, az elejétől a végéig üres lapokkal. Hiszünk benne, hogy ezzel a mozdulattal az életünkben is új fejezetet nyithatunk. Ezért teszünk újévi fogadalmakat, ezért ígérjük meg magunknak, hogy az előttünk álló évben minden más lesz. Többet fogunk sportolni, egészségesebbek leszünk, megtaláljuk végre a szerelmet, a nekünk való munkát vagy az életcélunkat.

Ám a naptárlapok gyorsan telnek, a fogadalmak pedig gyorsan elkopnak. Hiába az újrakezdés üdítő frissessége, a lustaság, az önbizalomhiány, a fásultság, a bátortalanság, a céltalanság szép lassan átszivárog az új év mindennapjaiba. Facies - a korábbi körülmények bennünk is nyomot hagynak. Az arcunk, az énünk azonossága minden tapasztalatunk összessége. Az aggodalom ráncaiból megpróbálhatunk sminkkel elégedett ragyogást varázsolni, de tartóssá csak akkor tehetjük, ha részünkké válik a belső kisugárzás. Múltunk az életünk elengedhetetlen része, de a tükörben mindig a mai arcunkra tekintünk...

Facies tehát a múlt, ami jellemző ránk, a tulajdonságaink összessége. Mihez kezdünk vele? Csiszolgatjuk, hogy szebb és nemesebb legyen?

Facies a Nyilas csillagképben azt jelenti, "ami az arc előtt van". A Nyilas a távlatokat szimbolizálja, a magasabb jövőcélt, ami felé a tekintetet irányítjuk. Ha célba veszünk valamit az arcukról minden érzelem eltűnik, csak a koncentráció, a fegyelem és a figyelem marad. A múlt és a jövő megszűnik, csak az előttünk álló feladat marad. A Nyilas szeme előtt pedig számtalan - hetvenötezer - csillogó, fényes, reményteljes cél lebeg. Csak választania kell, melyiket is akarja.
A Bak újhold asztrológiailag egy katalizátor. A Nap, a Hold, a Merkúr és a Plútó együtt állnak, ami azt jelenti, hogy az akarat, a vágy, a gondolat és a teljes átalakulást hozó erő a "fókuszpont". Sokat beszéltünk már róla, hogy a gondolatainkkal teremtünk, ez az előttünk álló évben még kézzel foghatóbbá válik majd. A pozitív hozzáállás éppúgy szinte azonnal érzékelhető lesz, mint a borúlátás.

Gyakori szófordulatom, a "vigyázz, mit kérsz, mert még megkapod!". Egyszer valaki azt mondta erre, hogy mindig azt kapjuk, amire vágyunk, de a tudatalattink felülírja a tudatos mintákat. Ezért kell tisztába lenni a korlátainkkal is, nem csak átadni magunkat a sóvárgásnak. Ha tudjuk, mi akadályoz, módosíthatunk rajtuk. Ha esetleg listát írunk a 2017-es év terveiről, erről se feledkezzünk meg. Azt is lássuk, hogy eddig miért nem engedtük be az életünkbe azt, amit megálmodtunk. Múlik-e egyáltalán rajtunk, van-e hatalmunk változtatni.

És arról se feledkezzünk meg, hogy előbb-utóbb mindig megkapjuk, amit akarunk, bár lehetséges, hogy nem úgy, nem akkor és nem olyan formában. Boldog párkapcsolatot szeretnénk? Lehet, hogy előbb ahhoz ki kell lépni a már boldogtalan régiből. A hozzánk illő hivatást keressük? Előfordulhat, hogy ahhoz fel kell mondanunk a munkahelyünkön. Sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Számos dolog, körülmény rajtunk kívül áll. Válasszuk szét ezeket attól, amit mi hozzáadhatunk.

Mindenekelőtt azonban azt kell tudnunk, mire is vágyunk, különben csak vaktában "lövöldözik" az a Nyilas. Egységben kell lenni önmagunkkal: szívvel-lélekkel, a gondolatainkkal, a hitünkkel. Ez az első lépés és ez a legnehezebb. De most még ehhez is kapunk támogatást, a Mars-Neptunusz-leszálló holdcsomópont együttállástól. Bízzunk a megérzéseinkben, az ösztöneinkben és hagyjuk, hogy azok vezessenek minket. Ez abszolút részvételt jelent sorsunk alakításában. Az idő nem, a cselekvés azonban elhozza a változást. Merjünk reagálni, mozdulni, ha lehetőségek adódnak!

Határozzuk meg a céljainkat, a jövő évünket. Nyissunk új fejezetet, naptárat - sőt akár új életet is. De ügyeljünk arra, hogy minden új bejegyzés a fehér lapokon megvalósított tettek és ne várakozások legyenek. Cselekvő év előtt állunk!


Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Padparadsa facebook oldalát, itt megteheted.

2016. december 22., csütörtök

Boldog karácsonyt!

"A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel.
Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától.
Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár." (Pilinszky János)

Áldott ünnepet kívánok szeretettel:
Eszter

2016. december 21., szerda

Sorsfogalmak

Bak jegybe lépés és téli napforduló: 2016.12.21 (11h45p)

"Szerte a világon emberek milliói küzdenek azért, hogy életüket örökre megváltoztassák, könnyebbé tegyék; eközben azonban nekik is fájdalommal kell tudomásul venniük, hogy a megoldásokat nem a körülmények diktálják.
A sorsunk bennünk van."
(Shirley Maclaine)

Annyit hangoztattam már, hogy "sorsfordító időszak előtt állunk", hogy úgy döntöttem, utánanézek a kifejezés eredetének, hátha a nyelvészeti és kulturális megközelítések segítenek ennek értelmezésében. Kemény fába vágtam a fejszémet, mivel már az idézetkeresésnél kiderült, hogy kétféle embertípus létezik: az egyik a sorsban hisz, a másik a véletlenekben. Nem szeretnék állást foglalni, sem senkit meggyőzni, csak megosztok veletek néhány gondolatot. Maradjon mindenkinek a legintimebb ügye, hogy a végzetben, Istenben, Univerzumban vagy a Nagy semmiben hisz.

Az emberek szeretik maguk irányítani az életüket. De vannak olyan események, helyzetek, amikor elveszítjük ezt a kontrollt és igyekszünk magyarázatot találni a miértekre. Nem volt ez másképp a régi korokban sem. Az emberen túlmutató elképzelések - teremtésmítoszok, istenségek - mind-mind valami "felettünk állóra", "nagyobb rendezőelvre" irányulnak. A tudományos világkép elterjedésével egyre szélesebb a szakadék a racionális és a logikával fel nem fogható jelenségek között. Pedig talán ott van a híd: a tudomány magyarázatokat keres, a hit megnyugtató magyarázatokkal szolgál.

De térjünk vissza a sors fogalmához.
A Földközi tenger partjain élők éppúgy hittek a sorsban, mint azok, akiknek földjét az északi jeges tenger hullámai nyaldosták. A legelterjedtebb nézet szerint három istennő felelt minden halandó és halhatatlan létezéséért. A legidősebb fonta és sodorta az élet fonalát, a középső kimérte az élet hosszát, végül a legifjabb kérlelhetetlenül elvágta azt, amikor elérkezett az idő. De állt felettük is állt valami, talán egy még magasabb univerzális törvény: hiszen ők csak a sors fonaláért voltak felelőssek, nem ők határozták meg azt.

(A görög mitológiában Klóthó, Atroposz és Lakheszisz a nevük. Érdekes adalék, hogy Atrophosz és Lakheszisz két rendkívül veszélyes, halált okozó élőlénynek örökítette tovább a nevét. Előbbi a nadragulya vagy álomhozófű, amiből az atropint nyerik, utóbbi pedig a néma csörgőkígyó (lachesis muta). A legidősebb lett a "legfiatalabb névadó". 1977-ben fedeztek fel egy transzmembrán-fehérjét, Clotot, amit fiatalság-proteinnek vagy hosszúélet-hormonnak is titulálnak.)

Visszakanyarodva délről északra, a nornák "A völva jövendölése" szerint figyelembe vették az előző életek tapasztalatait is (karma) és ennek alapján formálták a "Tartozást", illetve "Választottak léteket" az idő gyermekeinek. A völva (vulva) az élet kapuja, az élet eredete, de a köznyelvben szelepet, továbbá kockavető poharat is jelentett. A női méhet latinul uterusnak nevezik, ami viszont eredetileg a palack szóból származik. A tarot 13-as lapján egy palackot láthatunk, aminek a dugója, szelepje kinyílik - épp mint a születésnél. Vagyis az egyiptomi hagyományok is újjászületésről és nem egyetlen létezésről beszélnek.

Maga a "sors" kifejezésünk a latinból került át hozzánk és eredetileg jóslatot, sorsot, sorsolópálcát vagy osztályrészt jelent. A fátum = végzet, vagyis valami, ami bevégeztetett. Szintén latin származék és "mondást, nyilatkozatot" is jelent. Valami, amit kimondtak ránk (vagy amit mi mondunk ki magunkra). Etimológiailag tehát a sors olyasvalami, amit ránk osztottak, ami karmikusan osztályoz bennünket.
De ez csak az alap... Hol jövünk hát mi a képbe? Ahogy jó tíz éve megfogalmaztuk Zita barátnőmmel: "a létezés isteni, de a választás emberi". Sorsunk irányítása az, hogy a válaszutakhoz érve döntéseket hozhatunk. Mit gondolunk arról a helyzetről? Hogyan viszonyulunk hozzá? És merre indulunk tovább?
A téli napforduló (magyarországi) képlete egy hatalmas sorskerék. Nap az MC-n lehetőség annak tudatosítására, hogy felelősséggel tartozunk a sorsunk, az életünk alakulásáért. Felelősségünk addig tart, ameddig őszintén, tiszta lelkiismerettel tudunk magunknak és másoknak is felelni. Szavakból, gondolatokból építjük folyamatosan a "fátumot", amit pedig cselekedeteinkkel hívunk életre és alakítjuk kézzel fogható sorssá.

Az, hogy a földi létezés milyen fonalakból szövődik, milyen családba, anyai helyzetbe, körülményekbe születünk bele és hogy mindez meddig tart - nem rajtunk múlik. E két dolog felett nincs hatalmunk. De hogy a kettő közt, a születés és a halál közt mi történik - az viszont rajtunk múlik.

A sorsfonalak hálóvá szövődnek. Minden újabb találkozás kapcsolódást hoz létre ebben a szövetben és ha kihúzunk egy szálat, az egész rendszer ismét megváltozik. Együtt vagyunk részesei a létezés alakításának, így nem csupán magunkért, hanem másokért is felelősek vagyunk. Döntéseink továbbgyűrűznek.

A képlet rámutat arra, hogy a szó, a gondolat micsoda hatalom! (Merkúr-Plútó együttállás a Bakban) Nem mindegy mit mondunk magunknak és másoknak, milyen gondolati "programot" futtatunk. Ezt felismerve és ezen változtatva tudunk kitörni majd a sorsfordulatok irányába (Uránusz-Jupiter-Szaturnusz fényszög-kapcsolódás).

Ez vár ránk a Bak hónapban:

2016. december 21. (11h45p) a csillagászati tél kezdete. A természeti népek felfogásában ez a fény születésének ünnepe (Yule), aminek szokásait mai napig őrizzük karácsonyi hagyományainkban. Manapság a karácsony ünnepe december 24-től 26-ig tart.

A Bak hónap és az idei év utolsó újholdja december 29-én, csütörtökön lesz (07h54p). Az év vége minden esetben lehetőség az új célok kitűzésére, az újratervezésre, most ennél az izgalmas újholdnál még hatékonyabban tehetjük meg mindezt.

A 2017-es évet utoljára még egy Plútó-Uránusz kvadráttal köszöntjük, de ezzel véget ér egy hét éves ciklus. Eddig tanultunk, tapasztalatot gyűjtöttünk, innen következik a gyakorlati megvalósítás, a megélés.

2017. január 3-án a Vénusz átlép a Halakba és csatlakozik a Neptunusz-Mars-Hold, illetve leszálló-holdcsomópont stelliumához. Fokozódik az érzékenység, az érzelmesség, de le is tisztul mindez. A kapcsolatainkra ezzel az intuitív odafigyeléssel pillanthatunk rá. Hallgassunk az emberekkel kapcsolatos megérzéseinkre: engedjük, akinek mennie kell, fogadjuk azt, akinek meg kell érkezni az életünkbe.

Január 4-én, szerdán a Merkúr visszahátrál a Nyilasba, így könnyen megeshet, hogy az ünnepek utáni első héten nehezünkre esik visszarázódni a munkába. Ha megtehetjük, halasszuk el a nagy, felelősségteljes döntéseket egy kis időre.

Január 7-én a Nap együtt áll a Plútóval, így kiéleződik a Jupiter-Uránusz t-kvadrátja és egészen január 18-ig ez meg is marad. Ha változásokat akarunk elindítani, akkor ez az időszak lesz a legkedvezőbb. 9-én hétfőn a Merkúr is direkt lesz és egészen január végégi az összes planéta előrehalad. Ez a tervezés, az átszervezés és a koordinálás ideje.

Január 12-ére, csütörtökre esik a hónap teliholdja, ami szintén rámutathat az akadályozó tényezőkre, azok feloldására. Néhány órával később a Merkúr átlép a Bakba. Amit ezekben a napokban elhatározunk, azok a döntések nagy jelentőséggel bírnak. Válaszutak - önmagunk felé.


Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Padparadsa facebook oldalát, itt megteheted.

2016. december 19., hétfő

Láthatatlan erő

Halak jegybe lépő Mars: 2016.12.19 (11h23p)

„Hatalmas energiák szabadulnak fel az emberi életben akkor, amikor nincs eltérés abban, ahogy gondolkodunk, amiben hiszünk, és ahogyan élünk.”
(Jiddu Krishnamurti)

Az év végéhez közeledve lassan elcsendesülünk. Nem csupán azért, mert véget érnek az ünnepi előkészületek, a vásárlás, a főzőcskézés, a takarítás, a felfokozott rohanás, hanem mert az égi energiák is egy pillanata elcsitulnak. Épp úgy, mint amikor egy fontos lépés előtt állva nagy levegőt veszünk, hogy összeszedjük minden bátorságunkat mielőtt belevágnánk...

Többször írtam már, hogy nagy (energetikai) átmozdulás küszöbén vagyunk. A csillagok felettünk sajátos ritmusban és időminőségben mozognak. Mi idelent a Földön igyekszünk kiragadni egy-egy viszonyítási alapot, hogy a folyamatokat értelmezni tudjuk, de a szövevényes összefüggéseket és egymásra hatásokat elég nehézkes szavakba tömöríteni. Az, ami most az égi palettán kirajzolódik (legalábbis számomra) olyan különleges, hogy szinte csak villanásokat tudok közvetíteni. Az érzetek jóval tisztábbak, mint ahogy kifejezhetem azokat.

A képlet szinte valamennyi eleme olyannyira jelentőségteljes, hogy bármelyiket kiemelhetnénk: a Jupiter és az Uránusz oppozícióját, a Szaturnusz oldását, a Plútó kvadrátját, vagy akár a holdcsomópont tengelyen szemben álló Holdat és Neptunuszt. De ez még egy asztrológus számára is olyan rengeteg információhalmaz, hogy muszáj leegyszerűsíteni.
Így most kizárólag a jegyet váltó Marsra koncentrálunk. A többivel úgyis lesz módunk és lehetőségünk foglalkozni, mivel a lassú mozgású planéták fényszögei meghatározzák a jövő évünk első negyedét.

A Halakba lépő Mars ennek a folyamatnak az előkészítő "cselekvési stratégiáját" mutatja. Arra ad választ, hogyan tudunk a lehető legjobban alkalmazkodni a 2017-es változásokhoz. Az aktív részvétel ebben most érdekes módon passzivitást jelent.
Egy olyan kultúrában, ahol a "mindig tenni kell valamit" alapelv működik, elég körülményes az elengedésben rejlő roppant erőről beszélni. Még az alvás gyógyító-feltöltő energiát is alig tudjuk hasznosítani a rengeteg stressz, a túlpörgetett gondolkodás miatt. A megfeszített életmód oldása is gyakran valami aktív tevékenység vagy szélsőséges tompítás: alkohol, drog fogyasztása, fájdalom- és szorongáscsillapítók szedése.

Időszakos enyhülések. Pedig ez a spirituális erő mindenkinek a rendelkezésére áll, jobban lehet belőle töltekezni, mint bármiből. Mindig elérhető, mivel ott van legbelül.

A kínaiak úgy hívják: "shen". Nekünk nincs rá igazán szavunk, a leggyakrabban talán szellemnek fordítják. A nyugati ember a szellemiséget az elméhez, a gondolkodáshoz köti, míg keleten a szívhez rendelik. A spiritualitás is gyakran inkább valami intellektuális, "fejben véghez vitt" tevékenység, nem pedig teljes önátadás. Ha Istenről beszélünk, mi felfelé próbáljuk őt elhelyezni, valami felettünk álló létezőként gondolunk rá, míg keleten "odabent" keresik. Most ki kellene lépnünk a fejünkből, a mindent irányítani akarásból, a cselekvés kényszeréből ahhoz, hogy valóban a fejünkben lehessünk, tudatosan irányíthassuk az életünket és előremutató módon tevékenykedhessünk.
A Halak Mars ezt a shen-erőt mozdítja meg leginkább.

Az elmúlt hónapban lehetőségem volt kipróbálni a yin jógát, ahhoz hasonlítanám leginkább a mostani folyamatokat. Ott a gyakorlatok végrehajtása nem izomból, nem ellenállás megteremtésével, hanem megengedéssel történik. A belső sugallatok, a légzés és a gravitáció segítségével.
A jóga lényege  nem az, hogy a határainkat, a tűrőképességünket feszegessünk, hanem hogy felismerjük jelen állapotunk (gondolkodásunk) határait, tartsuk tiszteletben azt, és annak mentén kezdjük el a finom, óvatos munkát. Így tudjuk összekapcsolni a testünket, a lelkünket és a szellemünket. A magunk módján, a saját lélegzetvételünk ritmusában...
Tudjuk, hogy elérkeztünk egy bizonyos határhoz. Lehet ez egy életszakasz, egy kapcsolat, egy helyzet lezárása vagy egyszerűen csak az év vége. Ha úgy érezzük, eleget rohantunk, eleget feszültünk, s főleg, ha úgy érezzük, mindez nem vitt minket előbbre, akkor ideje változtatni a hozzáállásunkon.

Keressük meg az a láthatatlan erőt, ami a szív csendjéből ered, ami olyan hatalmas, hogy uralni tudja a csapongó, szétziláló gondolatainkat, ami fókuszálni tudja az elszántságunkat, ihletettebbé teszi a cselekvéseinket és ezáltal fokozza a teljesítőképességet.
Ha összhangba tudjuk hozni a hitünket, a gondolatainkat és azt, ahogyan megéljük-megvalósítjuk mindezt hatalmas erők birtokába kerülünk. És azt képesek leszünk másokkal is megosztani.


Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Padparadsa facebook oldalát, itt megteheted.

2016. december 13., kedd

Jelenlétünk ajándéka

Nyilas-havi telihold: 2016.12.14 (02h06p)

"Létezik egy megfoghatatlan ajándék, amely többet ér, mint bármi, amit a kezünkbe foghatunk. Ezt nevezem önmagunk odaajándékozásának vagy jelenlétünk ajándékának." (Gary Chapman)

Az idei év utolsó teliholdja már előrevetíti nekünk a jövő év alapenergiáit. Ráadásul mindezt egy nagyon izgalmas és látványos fényszög-kapcsolattal teszi, amiről nekem egy óriási karácsonyi csomag jutott az eszembe. (Szépen be is rajzoltam a horoszkópábrába. 😀)

Ajándék benne a feszültség, hiszen felhívja rá a figyelmünket, hogy itt az ideje bizonyos dolgokon változtatni. És ajándék az is, hogy az elakadások felismerésében ott a kétirányú feloldás is. Útmutató ahhoz, hogyan és milyen módon tudunk a lehető legjobban helytállni.

A Nyilas Szaturnusz tudatosítására - vagyis a Nap-együttállás megtapasztalására - egy éve volt már lehetőségünk, s most jó ideig ez lesz az utolsó, mert jövőre a Szaturnusz-Nap konjunkcióval már a Bak jegyben találkozunk. Ott pedig már teljesen más lesz a feladat. De addig nézzük, mivel is foglalkoztunk az elmúlt háromszáz-valahány napban:

"Mostanság nehéz elkerülni a "szétesést", mert a határok lebontása így zajlik. Minden, ami ismerős: biztonságos. Akkor is, ha negatívum - megalázás, bántás, számonkérés, szeretetlenség, bűntudat - ezekben a közegekben vagyok otthon. Így hát folyamatosan ezekből a jól ismert panelekből építem fel magamat. Ha megfogalmazódik a vágy a változásra, az is belőlünk fakad. Viszont új útra lépni mindig kihívás. El kell hagyni az ismerőst, szét kell hullani annak, ami volt, hogy létre jöhessen egy új személyiség, aki tudja, milyen szeretve lenni, szabadon dönteni, örömmel létezni, szárnyalni, megélni a bőséget." (Teljes szöveg: A falakon túl)

Kinek-kinek az életében végbe ment ez a bizonyos széthullás: rendíthetetlennek hitt dolgok rendültek meg, biztosnak vélt bizonyosságok kérdőjeleződtek meg bennünk.

Egyéni és kollektív szinten egyaránt zajlik ez a hihetetlen változás. Ám most mindez nagyon mélyen, sejtszinten történik, hogy az eredményeket és a következményeket nem láthatjuk tisztán. Mondhatjuk úgy is: sorsátalakító folyamat kellős közepén vagyunk.
A Nyilas-Ikrek telihold alapvetően tanító tengely, ami a hozzá kapcsolódó Szaturnusszal nem csupán pillanatnyi, hanem hosszú távra szóló tanításokat, konzekvenciákat hordoz.
Érezzük, hogy valahol ez már a nagy változások előtti utolsó... De utolsó mi is? Próbatétel? Feladat? Lépcsőfok?
Mindenkit más köt a múltjához: érzelmek, félelmek, gondolatok, kudarcok, hitetlenségek. Ezek bukkanhatnak fel újra és újra ebben a folyamatban, de legjobb, ha békén hagyjuk őket. Menjen, aminek mennie kell, mert minél többet rágódunk rajtuk, minél inkább analizálni szeretnénk, annál jobban rögzítjük őket.

A másik oppozíció, a Jupiter és az Uránusz között létrejövő, épp az ellenkezője. Már itt van a levegőben a felszabadulás ígérete, a jövő új tendenciája. Nyugtalansággal, sürgetéssel, türelmetlenséggel. A régit hagynánk már a fenébe, mert már szorít, szűkös, fojtogató. De az irány még láthatatlan, ködös, homályos...

A múlt és jövő metszéspontja az, ahol jelen pillanatban vagyunk. Zajlik az integráció: vágyainkat, elképzeléseinket a környezethez kell illeszteni. Ám ami most történik, az nem a mi dolgunk. A sejtszintekhez nem férhetünk hozzá.
Olyan ez, mint a fájdalomra bevett gyógyszer. Tudjuk, hogy baj van, hogy azt kezelni kell. Meg is tettük a szükséges lépéseket, hogy javítsunk a dolgon, már csak várakozni kell, míg végre hatni kezd. Vagyis ha felismertük a problémákat és (önismerettel) korrigáltunk, akkor most sincs más tennivalónk, mint kivárni azt, hogy belénk épüljön, a részünkké váljon.

A Nyilas telihold kapcsán bízzunk abban, hogy minden, ami történik, valami sokkal jobbhoz, magasabb rendűhöz vezet el. Ne is tegyünk mást, csak ajándékozzuk oda önmagunkat ennek az átalakulásnak.


Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Padparadsa facebook oldalát, itt megteheted.

2016. december 4., vasárnap

Örömet okozni


"Milyen öröm örömet okozni!
S az emberek mégis milyen ritkán szánják rá magukat."
(Németh László)

Hangolódunk...
Hétről-hétre közelebb kerülünk a karácsonyhoz.

Ezt az ünnepet lehet nagyon szeretni vagy épp Grincs-módra utálni - én a magam részéről rajongók népes táborába tartozom. De nem viszem túlzásba az egészet. Igyekszem messzire kerülni az őrületet, a vásárlási hisztériát, a zsúfoltságot és csak a jóból kivenni a részemet. Úgyhogy élvezem a sütemények narancs és fahéj illatát, a kézzel készült, személyre szóló ajándékgyártást, a karácsonyfaizzók lágy, meleg fényű villódzását, a gyertyák hangulatát, a vacsora-tervezgetést.

Azért is szeretem ezt az időszakot, mert valahogy könnyebben megnyitja a szíveket az örömre. Tegnap például az előadás egyik kedves résztvevője nagy halom zserbógolyóval lepett meg minket, amikbe ráadásul helyes kis bagolyfigurákat tűztek. (Az adventi koszorúmon is egy bagoly csücsül - micsoda véletlen! 😍) Nővérkém pedig remek ötletet talált ki, hogyan lepjük meg egymást, de bevallom, teljesen megfeledkeztem róla. (Nem árulom el, mi volt az, átvisszük az új évre!)

Kárpótlásképpen szeretnék megosztani veletek egy remek "játékot".
Ez a gondolat Pásztor Anditól ered.
Mikor hozzá jártunk Zitával tanulni, karácsony környékén az volt az egyik "házi feladatunk", hogy lepjünk meg három embert úgy, hogy az ne tudjon róla. Ne várjuk sem elismerést, sem hálát, egyszerűen csak adjunk. Szívből, örömmel. Lehet a kiválasztott ismerős vagy idegen, szülő, gyermek, munkatárs, barát vagy akár olyasvalaki is, akivel nem a legjobb a viszonyunk. Az ajándék lehet bármi: apró meglepetés, kedves üzenet, meleg ebéd egy hajléktalan részére, a mögöttünk sorban állónak kifizetett kávé...

Én anno az egyik élelmiszerbolt adománygyűjtőjébe vettem néhány dolgot, megleptem egy kedves barátnőmet házi készítésű süteménnyel (amit azóta sem tudom, hogy megtalálta-e... Az ajtaja melletti virágcserépbe rejtettem szépen becsomagolva 😃). A tesóm meglepetésszerű megajándékozásával is próbálkoztam, de ott lebuktam 😇.

Fantasztikus, izgalmas tapasztalat volt!
Bátran próbáljátok ki, micsoda öröm örömet okozni!


Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Padparadsa facebook oldalát, itt megteheted.
Related Posts with Thumbnails