Jupiter-Uránusz együttállás: 2024.04.21.
Bevezető gondolat
"Amit az értelem el tud képzelni, azt el is tudja érni." (Irving Stone)
Egyedül álmodni
Biztos sokan hallottuk már ezt a mondást: "ha el tudod képzelni, meg is tudod valósítani!" Ez egy olyan alapvető igazság, amire már a tarot Mágusa is emlékeztet bennünket: ez a teremtőerő esszenciája. Eszméletlen jól és egyszerűen hangzik és spirituális iparágak épülnek erre a teóriára. Úttörője volt ennek a Titok vagy Bärbel Mohr Rendeld meg az Univerzumtól! sorozata. De beszél róla Esther Hicks, Joe Dispenza vagy Gregg Braden is.
Mégis a legtöbb esetben hiába próbáljuk követni a könyvek vagy az előadók instrukcióit, nem jutunk el a megvalósításig. Elképzeljük, milyen lenne az Igazi, de az mégsem csönget be az ajtón. Álmodozunk jólétről, utazásról, nagyobb házról, jobb munkáról, de hétfőnként mégis ugyanazon a startmezőn találjuk magunkat.
Az egyéni blokkokkal szemben azonban találunk olyan kollektív ábrándokat, amik gyökeret eresztenek a valóságban. 1858-ban szintén volt egy Jupiter-Uránusz együttállás a Bikában. Néhány évvel később megszületett a tudományos-fantasztikus irodalom: Jules Verne kiadta első ilyen témájú regényét, az Öt hét léghajónt. Ezt követte a holdutazás, a tengeralattjáró, csupa olyan fikció, ami azóta a mindennapok részévé vált.
Természetesen a tudósok, kutatók is folyton álmodnak valami újat, de a mi szempontunkból most izgalmasabb azt vizsgálni, amikor nem a számítások és mérések vezetnek eredményre, hanem a földtől jócskán elrugaszkodott képzelet teremti meg önmagát. Számtalan ötlet és találmány formálódott írók keze alatt, úgy hogy a kollektívben megmerítkeztek, a végtelen lehetőségekből inspirálódtak, majd később ezeket a techmérnökök továbbfejlesztve realizáltak.
Együtt, egy közös célért és nem egyéni érdekért, talán könnyebb. De erre mindjárt visszatérünk!
Jót vagy rosszat vizionálva
A Vízöntő korszak sajátos jövőképe az utópia vagy a disztópia. Az utópia a tökéleteshez közeli fejlettségi szinten álló emberi társadalmat jelenti. Amikor a korabeli elképzelések megszülettek, ezeket a valós világtól elzárt helyeknek gondolták – innen maga a szó jelentése is, ami nagyjából így hangzik: "sehol-hely".
A disztópia ennek az ellentéte: ezekben a jövővíziókban megjelenik az atomháború (ajánlom a Prime-on a Fallout című sorozatot, remek!), a totalitárius rendszerek, a természeti katasztrófák, melyek a társadalom drámai hanyatlásához vezetnek.
Ha elfogadjuk azt az állítást, miszerint "Amit az értelem el tud képzelni, azt el is tudja érni." akkor egyáltalán nem mindegy, hogy melyik jövőképet hisszük megvalósíthatónak. Az emberiség ma képes lenne az egész bolygón egyfajta kiegyensúlyozott jólétet megteremteni, hiszen a birtokában vagyunk számtalan olyan ötletnek, találmánynak, újításnak, amik a környezettel együttműködve és nem kiaknázva azt teremtenének erőforrásokat.
De amíg az egyéni – sok esetben gazdasági-hatalmi – álom többet számít, mint a közös, addig a disztópia felé haladunk.
A fent említett együttállást követően legközelebb 1941. május 8-án találkozott össze a Jupiter és az Uránusz. Ekkor épp dübörgött a II. világháború. Számtalan diktátor egyéni hatalmi törekvését szépen csengő ideológiákba csomagolta és igyekezett erőszakkal érvényesíteni. Manapság is egy háború fenntartásában számtalan pénzügyi és politikai érdek működik, a vallás, a területi elosztás, a kultúra pedig kiváló indok.
Nagyhatalmi játszmákról van szó, de érdemes végiggondolni, hogy amikor mi álmodozunk, teremtünk vagy vizionálunk, abban mennyire jelennek meg a közösségi érdekek? Milyen mértékű az a szándék, hogy a világot tegyük jobbá és ne csak a saját életünket kényelmesebbé?
Sokszor futok bele abba a kérdésbe: "mi a küldetésem?" A Bika jegy 22°-án találkozó planéták ezzel a sábai fogalommal köszönnek be: "A megértés szabadsága. Valódi küldetés birtoklásán alapuló erő. Transzcendens tevékenység. Önkivonás." Szimbolikusan a zavaros vizek felett repülő galamb jelképezi, nem más, mint Noé madara. Noé, aki isteni sugallaton keresztül szembesült az emberiség válságával, amire nem megrántotta a vállát, hanem cselekedni kezdett. Hajót ácsolt, tervezett, előre gondolkodott, értékeket mentett.
Ő és azok, akik követték, túlélték a katasztrófát, a galamb pedig egy új korszak üzenetét hozta el. Jutalom a híveknek. De ezek sosem passzív, régi rendben ragadt kivárások eredményei. Nem is a biztonságos kapaszkodókban fogódzkodva való haladásé. Noé, akkor nekiállt ácsolni, még nem igazán tudta, mire számíthat. Amikor a nyílt vízen hánykolódott, fogalma sem volt róla, mikor ér véget az ítéletidő. Hittel, kitartással egyszerűen csak jelen volt a folyamatban.
Ez a szimbolikus jelenet lefordítható saját személyes kríziseinkre is, amikor érzelmi megrázkódtatásokon megyünk keresztül. Vagy – ami most nagyon intenzíven zajlik nem csak egyéni, de kollektív szinten is – amikor a tudattalan átalakító erők és impulzusok hirtelen a felszínre (a tudatba) törnek. Noé példája az, hogy a válságokkal, a kihívásokkal milyen szellemben nézzünk szembe.
Az együttállás pillanata
A Jupiter és Uránusz kulcsfogalma: a szabadság eszméje. Általánosságban így írja le Hajo Banzhaf a könyvében: "Hirtelen növekedés, jó, meglepő ismeretek. Bizalom a jövőben. Szerencsés esetek. Szabadság eszmék. Az élet értelme az egyén számára. Individuális utazások. Vallásszabadság."
Amikor mindez a Bika energetikáján keresztül történik, akkor a fenti víziók realizálásáról beszélhetünk. "Nem a világ fog megváltozni, hanem mi építhetünk egy újat." – mondta ma Zita barátnőm ettől az asztrológiai állástól függetlenül, mégis valahol erre reflektálva.
Amit elképzelünk, az megjelenik a mezőben, hallhatunk erről a korábban emlegetett előadóktól. Egyáltalán nem mindegy, hogy a jövőre nézve milyen álmokat töltünk fel a közösbe. Milyen szándékkal tesszük mindezt? Hogyan hatunk egymásra ezen a téren keresztül? A Vízöntő világkorszakban a másokkal együttműködés, a közösségi érdekért való cselekvés lenne az alapvetés.
Nagyon izgalmas, hogy a Szaturnusz az elmúlt kettő, a jelenlegi és a legközelebbi Jupiter-Uránusz együttállásnál is kiemelt szerepet kap. Ha a három planéta mitológiáját megnézzük, azt látjuk, hogy itt transzgenerációs történetről van szó. Uránusz az elindító, Szaturnusz az értékteremtő, míg Jupiter bizonyos értelemben a "végeredmény".
A Vízöntőnek a Szaturnusz és az Uránusz együttesen az ura, vagyis mindig ebben az energiában mindig van egy generációharc. Az Uránusz a megújító vagy inkább a semmiből teremtő, míg ebben a környezetben a Szaturnusz azért igyekszik nem lerombolni a már meglévő értékeket, hanem ezeket megvizsgálva, feldolgozva új alapokra helyezni a jövőképet.
Valami ilyesféle átmenetben vagyunk. Hosszú távon csak annak lesz tartós megmaradása, aki képes ezekre az értékreformokra. Politikában, gazdaságban, kapcsolatokban, bármiben.
Vedd fel velem a kapcsolatot:
