2022. augusztus 11., csütörtök

Az önbizalom ereje

Telihold az Oroszlán havában: 2022.08.12 (03h39m)

Bevezető gondolat: "Lehetetlen őszintén szeretni másokat, amíg meg nem tanuljuk feltétel nélkül szeretni magunkat. Az a tévhit, hogy szeretni magunkat önző dolog, teljesen az ellentéte annak, amit hinnünk kell ahhoz, hogy teljes és boldog életet élhessünk. Ezért érzem én azt, hogy egy feje tetején álló világban élünk, amelyben éppen az ellenkezőjét tanítják annak, ami igazán segítene nekünk az életben. És azokat, akik valamiképp belebotlanak az arról szóló igazságba, milyen fontos szeretnünk magunkat, gyakran elítélik ennek az igazságnak a gyakorlásáért, ami miatt sokan félünk beismerni az ebbe vetett hitünket." (Anita Moorjani)


Sok szempontból különleges a mostani telihold konstellációja: tudatos és érzelmi rátekintést kaphatunk a bennünk és körülöttünk igen intenzíven zajló eseményekre.

Ennek az az oka, hogy a Nap szemben áll a Szaturnusszal – és természetesen a Holddal – ez a fényszög pedig az Uránusz-holdcsomópont-Mars együttállástól kap kvadrátot. (Gondolkoztam, hogy kihagyjam a szövegből az asztrológiai szakzsargont, de úgyis rögtön kaptok rá magyarázatot, így edukációs céllal továbbra is része lesz az írásaimnak.)

A legutóbbi bejegyzések időutazások voltak, most is a fent felsorolt bolygóállások mentén érthetjük meg legjobban a mindannyiunkat érő tapasztalatokat.

A konstellációkat tükrözve a világban is komoly átalakulás zajlik. Egyfelől ott van egy progresszív, új megoldásokat, működésmódokat kereső ösztönzés – egyre többen érezzük, hogy a régi "jó" és "bevált" módon már nem lehet haladni.

Olyan ez, mint a felnőtté válás küszöbén állni. Gyerekként még minden szabály, hitrendszer és ideológia rendben van: anyu és apu szabják meg, mikor kell lefeküdni, mit kell enni és így tovább. Jó esetben a szülők támogatnak minket a leválásban, egyre kevésbé szólnak bele a döntéseinkbe, időbeosztásunkba.

Hatalmas bizalmat kíván a felelősség átadása, de enélkül nem leszünk kompetens és magabiztos felnőttek.

Mi történik akkor, ha a szülők is bizonytalanok, ha nem merik vagy nem akarják átadni a kontrollt? Mindenki beleragad valami kényszerű-kényelmetlen szerepbe.

Nagyjából ez zajlik most az emberiséggel. Egy új tudatosság határmezsgyéjén járunk, ahol már nem a korábbi szabályok érvényesek, hanem fel kéne építenünk a saját szabályainkat, hitrendszereinket, ideológiáinkat. "Anyu és apu" a kollektívben a változástól, a fejlődéstől rettegő momentumok, akik egyre jobban ragaszkodnak a begyöpösödött mintákhoz.

Emiatt érezhetjük úgy, hogy a döntéshozók nem előre, hanem hátra mennek. Hiszen ha egyre több öntudatra ébredő "gyerek" lesz, elvesztik az illetékességüket (hatalmukat). 

A Vízöntő Szaturnusz tanítása épp ez: "Akkor válik felnőtté valaki, ha a családjától és nemzettségétől való függőségeit – szeretetben – saját függetlenségébe átvezeti. Egy ilyen módon független ember erőforrásként viseli szívében a származását és azokat az embereket, akik odatartoznak."

A kényszerítés sosem válhat erőforrássá, csupán egy feszültségi góc keletkezik, ami előbb-utóbb kirobban.

"Arról van tehát szó, hogy megtaláljuk a saját utunkat és hátunk mögött hagyjuk gyerekes függőségeinket és az átvett életmintákat." – Ezért is kulcsfontosságú az, hogy "vállaljuk a felelősséget azért, akik vagyunk, ahogy gondolkodunk és a valóságért amit magunk köré teremtünk."

"Az önismereti út nem a Paradicsomba vezet, hanem egy olyan viszonylagosan kiegyensúlyozott belső állapothoz, amivel könnyebben vesszük az élet akadályait, amin keresztül nem problémákat látunk magunk körül, hanem megoldásra váró helyzeteket." 

Ehhez az kell, "hogy előbb saját napságunkat ismerjük fel, mert csak akkor ha tudom, ki vagyok, mi az, amit szenvedéllyel, teljes önátadással tudok képviselni, akkor válhatok az egész részévé. Minden individuum számít: kreatív énünk cseppjeitől formálódik az emberiség tudattengere. Épp ezért nem mindegy, hogy Te vagy én, mit adunk hozzá: gyűlölködést vagy elfogadást, irigységet vagy példakövetést, fejlődést vagy regresszív gondolkodást, derűt vagy aggódást."

"A Vízöntő világkorszakkal globális szinten lesz vége a működésképtelen rendszereknek – ezt majd a plútói belépés teszi látványossá – most azonban egyéni sors-szinten érzékelhetjük ennek jogosultságát. Az Uránusz felold minden kötöttséget, aminek ellenállunk: arra inspirál bennünket, hogy váljunk meg mindentől, ami a spirituális értelemben vett felnőtt létünknek nem megfelelő vagy éppen ártalmas. Ha önkéntesen tesszük meg, óriási segítségre számíthatunk!

A régi struktúrák áttörése, megújítása folytatódik, egyre határozottabban feszegetjük szabadságunk határait. Azonban ez a radikális folyamat konfliktusokhoz vezethet a régi és az új világrendek között." – ezt éljük éppen.

Mindehhez hozzájön a holdcsomópont kvadrátja: "pesszimizmus, reményvesztettség, blokkoltság érzése uralkodhat el rajtunk, illetve ha nem erősítettük meg az énképünket, akkor könnyen visszaeshetünk a régi, legyőzöttnek hitt mintákba."

Eddig ismerős? Akkor menjünk még tovább!

"Érték és a biztonság folyton változik – de az Uránusz mellett talán most kissé élesebben és látványosabban kérdőjeleződnek meg bennünk a hozzájuk fűződő hitrendszereink. A transzperszonális égitestek ráadásul az egész emberiség közös tudati fejlődését segítik elő. Ehhez azonban a személyes formálódások elengedhetetlenek, hiszen mi mindannyian részét képezzük az egésznek. A "kritikus tömeg" itt is működik: minél több ember helyezi a külső látszat elé a valódi, tartós értékeket, annál hatásosabb lehet a paradigmaváltás.

Mik is ezek az értékek? A Bika földies jellegéből adódóan maga a természet megóvása éppúgy, mint saját értékeink – tehetségünk – kibontakoztatása.

Ezekből fakadóan az energetikai folyamat meglehetősen mélyreható és átalakító lesz: a vibrálás már hetek óta érződik. A Bika gyakorlatias, megvalósító jellegű, így a szavak helyett a tetteknek kellene átvenni az irányítást. Merjünk álmodni és tegyünk is érte! Nem elég arról filozofálgatni, hogy "tudatosabban kellene élnem" - hanem el kell kezdeni tudatosabban élni. Nem osztani kell az észt, hogy hogyan kellene megóvni a környezetünket, hanem ki kell menni a parkba fákat ültetni." – írtam 2019. márciusában. Mára ez valóság.


A telihold-képlet

Az Oroszlán Nap – az én-tudatosságunk legmagasabb foka – bár a feszültségeken keresztül, de remekül ráláthat ezekre a folyamatokra.

Feloldást kívülről nem kapunk, csak és kizárólag magunkra számíthatunk. Térjünk vissza a felnőtté válás példájára. A szülőknek való ellentmondás, a "lázadás", a saját erőnk felébresztése rengeteg belső kétellyel jár. A korábban "istenített", kizárólagosan elfogadott életminták szűkössé válnak. Szét kell feszíteni a megtartó régi kereteket, ehhez azonban egészséges önbizalom szükséges. Ez egyszerre izgalmas és félelmetes.

Az énerő akkor működőképes, ha teljes körű. Nem várhatjuk el, hogy otthon anyu mosson ránk, apu tankolja az autót, mert akkor jogosan akarnak beleszólni a döntéseinkbe, ellenőrizhetnek, számon kérhetnek – hiszen még mindig függőségi helyzetben vagyunk. Ilyenkor mindenki bosszant mindenkit, a gyereket a kontroll, a szülőket a tiszteletlenség, minden résztvevőt az indokolatlan elvárások.

Nehéz beleállni a változásokba, de ahhoz, hogy valami új születhessen, hogy az élet újra áramolhasson, a korábbit teljesen le kell választani magunkról.

Izgalmas fényszög még a telihold-képletben a Vénusz és a Plútó szembenállása. A holdcsomópontok jegyváltására emlékeztet bennünket – ott is kapcsolatba kerültek egymással. "Ez azt mutatja, hogy mindkét véglet: a fájdalomtestbe ragadás és a létenergia felszabadítása azonos intenzitással történik. Előbbi esetben elszenvedői leszünk ennek az energetikai átalakulásnak, utóbbinál együttműködői."


Mesés befejezés

Az aszcendensen találjuk a Kis Kutya csillagkép alfa csillagát, a Procyon-t. Egy arab mese őrzi a történetét, ami kiválóan összecseng a teliholdunk mondanivalójával.

A Procyon görög elnevezés azt jelenti, "a kutya előtti", mivel korábban kel a Szíriusznál (A Nagy Kutyánál). Másik elnevezése is vele köti össze: Al Shi’ra al Shamiyyah, "a Szírius jele". De a történetünk szempontjából a harmadik neve a legérdekesebb: Al Ghumaisa azt jelenti:  "a könnyes szemű nő".

Élt egyszer három nővér. A legidősebbet Suhailnak hívták, aki nagyon bátor volt és egyedül átúszta az Ég folyóját. A perzsák körében a Suhail a bölcsesség és az áldás szinonimája. Amikor a Nappal együtt kelt fel a horizonton, véget vetett a nyár forró időszakának, megkezdődött a betakarítás és a fiatal tevék elválasztásának az ideje.

Két húga úgy döntött, követik őt. Shira, az idősebb, amikor a folyóhoz értek azonnal a vízbe vetette magát és úszni kezdett. Hamar felzárkózott fényességes nővéréhez és most együtt ragyognak az égen. A legkisebb azonban túl gyáva és gyenge volt, ő ott maradt sírva az északi parton.

A "változás folyója", a Tejút, ugyanaz, amivel a tarot XIV-es Mértékletesség lapján is találkozhatunk. A magasabb minőségbe való átlényegülés lehetősége. Ezen a folyón átkelve bele kell vetődni az ismeretlenbe.

Hiába van előttünk példa (Suhail), a döntés pillanatában csak a saját önbizalmunk erejére számíthatunk. A kavargó, hullámzó víz (érzelmi megpróbáltatás) ijesztő, de ugrani kell, úgy előbb-utóbb a másik parton találjuk magunkat.

Aki bizonytalankodik, a múltban ragadva sajnáltathatja magát, sirathatja jobb sorsát...


Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát! 

2022. augusztus 5., péntek

(Király)női minőségben

Oroszlán jegyében az aszteroida Lilith: 2022. 08. 06 – 10.11

Bevezető gondolat: "Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát. Nem látja igazi arcodat - mert nem szeret. Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád. Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét, vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi. Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted. Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is - de boldog nem lehetsz vele. Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette." (Müller Péter)


A matriarchális szó hallatán valami nagyon ősi, homályba veszett fogalom juthat eszünkbe, hiszen az elmúlt évezredekben a Föld legnagyobb részén a nők háttérbe szorultak, sőt alárendelt szerepbe kényszerültek.

Pedig manapság is találhatunk – igaz csak nagyon elvétve – nőközpontú társadalmakat Dél-Kínában, Indonéziában, Észak-Indiában, Közép-Amerikában. Az állatvilágban főként a fejlett szociális rendszerben, nagycsaládban élő fajokra jellemző, hogy egy nőstény vezeti a csoportot. Ilyenek például az elefántok vagy az orkák, de Monty Roberts könyvéből kiderül, hogy a vadló-ménesekben is kiemelt szerepe van a vezérkancának.

Az anyaságban rejlő erő elsősorban a Rák Lilith (Gyermekké tettél) sajátja. Az Oroszlánnál szintén kulcsfogalom az irányító hatalom, de itt nem az anyai szerepről van szó. A nő: királynő. Ez a saját jogon való uralkodás.

Legtöbb esetben nem egyedül, a királynők mellett általában van egy náluk jóval gyengébb, kevesebb joggal bíró férfi partner is.

A görög mitológiában, az istenek között, nem találunk példát erre az archetípusra, mivel a harmadik generációs istenek a patriarchális társadalmak mintáján tagozódnak. Vannak a férfiakhoz nem kapcsolódó szűz istennők, illetve a jóval korábban született erős, de félelmetes női minták: mint Gaia vagy a vénségek (Hekaté, Medúza, az Erünniszek), de ilyen maga Lilith is.

A feminin erő ébredőben van, ez tagadhatatlan (Gondolatok a női erőről).

De a kollektív tudat olyan mély és rejtett zugaiba van zárva az emberiség ehhez kapcsolódó emlékezete, hogy egyelőre csak nagyon óvatosan próbáljuk életre hívni önmagunkban.

Vagy épp túl hevesen, hogy rögtön át is esünk a ló másik oldalára. Ezt tapasztaljuk azokban a kapcsolatokban, ahol felnőtt férfiak képtelenek leválni az anyákról vagy ha mégis sikerül, akkor a párkapcsolatban a nő veszi át az anya szerepét. Ilyenkor hangzanak el azok a mondatok: "Nekem két fiam van, egyik a kisfiam, másik a férjem".

Ha nem is mindig ilyen éles kontúrokkal jelenik meg mindez, de azokban a partnerkapcsolatokban felszínre tör az Oroszlán Lilith, ahol a nő az erősebb, kreatívabb, dominánsabb: az irányító fél.

Messze vagyunk még a női és férfi szerepek kiegyenlítettségétől: de ez a Vízöntő kor egyik fontos egyenjogúsági törekvése.

Most, hogy a Fekete hold Lilith a Rák jegyében jár, az aszteroida és a Sötét hold pedig az Oroszlánt érinti, fontos önismereti kérdésekkel foglalkozhatunk.

Ez pedig nem más, mint a férfi-női hatalmi harcok.

Itt a nők minden hatalmi szerepe terítékre kerülhet. Akár a mindent irányítani akaró anya, aki a szeretet nevében a gyermekét a saját kompetenciájától fosztja meg. Felbukkanhat a manipulatív nő, aki a szexuális vonzerejével gyakorol hatalmat a férfiak felett. De a játszmák sora végtelen...

Mert a kifelé megélt harcok mögött mindig a saját tudatos és tudatalatti énünk vívja a csatáját.

Az Oroszlán Lilith az a pont, ahol az egó elbukik. Ezt most két piros vonallal aláhúzza és felkiáltójelekkel látja el az Oroszlán Nap és Vízöntő Szaturnusz oppozíciója – amit még jó néhány planéta tovább feszeget.

Az Oroszlán Nap az abszolút férfi energia, a kiáradó, teremtő potenciál. Énünknek az a része, aki tudatos és mindig mindent kézben tartó. Minél dominánsabban erre hagyatkozunk, annál jobban félünk az irányítás elvesztésétől.

Épp ezért kontroll alá akarjuk vonni (társadalmilag és egyénileg is) a testünket, a gondolatainkat, a kapcsolatainkat, az egész életünket.

Az egyensúlytalansággal azonban azt érjük el, hogy megrekednek a valódi kreatív energiák. Ezzel együtt csökken az életöröm, a spontaneitás, de gyakran még a szexuális vágy is.

Egyre kevésbé tudjuk megélni azt a fajta elragadtatást, az eksztázis állapotát, ahol az egónak el kellene buknia...

Az aszteroida Lilith minden esetben a lázadás lehetőségét hordozza. Az Oroszlánban elsősorban a tudatos és tudattalan asszimmetriája – illetve ennek manifesztálódása: a női-férfi hatalmi játszmák ellen.

A jegybe lépés képletének van egy gyönyörű fényszöge. A legnőiesebb aspektusok között királytrigon jön létre, amit a Rák Vénusz, a Skorpió Hold és Halak Neptunusz alkot. Ráadásul ebből a háromszögből kialakul két papírsárkány, ami az átalakításhoz adnak ösztönzést, inspirációt (rosszabb esetben válságokat).

Választhatjuk a mindent felrúgó lázadás útját, amit a Mars, Uránusz és felszálló holdcsomópont jelöl ki nekünk (Tagadhatatlan fordulat) vagy a Bak Plútó sorsfordító felelősségvállalását (Összerendeződni önmagunkkal).

Az énerő visszahívása, a saját tengelyünk megtalálása, a felelősségteljes tudatosság és az Univerzummal összhangban lévő megengedő jelenlét (a tudatalatti térnyerése) kollektív feladat. Nőt és férfit egyaránt érint.

A mostanában sokat emlegetett "magasabb tudatosság" nem még több egót, még több intellektust, még több felsőbbrendűséget jelent. Épp ellenkezőleg: ez a szív bölcsességének az ideje...


Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

2022. augusztus 4., csütörtök

Éleslátás

Nap együttállása Alfa Lyncis-szel: 2020.08.04

Bevezető gondolat: "A tudatos ember mindig a jelen pillanatra felel, mert felelősségteljes, szó szerint felelős azért, amit tesz - nem gépiesen reagál. Az ő cselekvése éber tudatosságából fakad, nem pedig külső manipuláció hatására. A figyelés a spontaneitás kezdete, a spontaneitás pedig a figyelés beteljesedése." (Osho)


Nyúl, pontosabban hiúzfarknyi bejegyzést terveztem mára. Nagyon kedvelem az állócsillagokat és szeretek is írni róluk, de ezen a téren még rengeteg pótolnivalóm van a blogon.

Ráadásul a mai állócsillagunk olyan aprócska, hogy alig észrevehető a körülötte lévő fényes csillagok között. Nevének keletkezése is összefügg ezzel a ténnyel.

Csillagászati érdekességek

● Johannes Hevelius volt az utolsó nagy csillagász, aki még szabad szemmel vizsgálódott az éjszakai égbolton. 1687-ben ő fedezte fel a Nagy Medve, az Ikrek és a Szekeres által határolt területen megbúvó halvány csillagokat és megállapította, hogy azok megfigyeléséhez egy hiúz éles szemére van szükség. Így lett a csillagkép neve Lynx, vagyis Hiúz.

● A csillagkép csillagai közül csak a κ (kappa) Lyncis-nek van saját neve: Alsciaukat, ami azt jelenti: tüske, tövis, csipkebokor.

● Az α (alfa) csillag egy vörös óriás, ami a Földtől 203 fényév távolságra található.

● A csillagkép kínai neve "tiān māo zuò", ami "mennyei macska csillagképet" jelent.

● A konstellációnak sokáig nem voltak zárt határai, csak 1930-ban, a Nemzetközi Csillagászati Unió konferenciáján nyerte el végső formáját.

Mitológiai háttér

Bár a csillagképek és égi objektumok elnevezései véletlenszerűek, mégis meglepő összefüggéseket mutatnak a mítoszokkal.

● Bizonyos feltételezések szerint a Hiúz csillagkép meséje Perszephoné történetéhez vezet vissza bennünket. Triptolemosz királyfi volt az, aki Perszephoné elrablása után először vezette nyomra a lányát kereső Démétért. Az istennő hálából ezért élete végégi őrködött Triptolemosz sorsa felett, s amikor a fiút ellensége, Lycinus, a szkíták királya meg akarta ölni őt, Démétér hiúzzá változtatta a gonosz királyt, így megmentve az ifjút a haláltól.

● Más mítoszokban az Ikrek csillagkép névadóival fedezhetünk fel párhuzamot. Messéniának is megvoltak a maga isteni ikrei, akik a spártai dioszkuroszok unokatestvérei voltak. Az ikrek egyike Idas, a tenger ura, míg a másikuk Lynkeus "a hiúzszemű". Idas – hasonlóan Hádészhez – a szüzek kartáncából rabolta el Marpéssát, hogy a feleségévé tegye.
 
● A lányrablás a menyegzőnek bizonyos formája volt, amit Persephoné elrablása már az ősidőkben megszentelt, s főként Lakóniában vált bevett szokássá. Nahát, újabb véletlen!
A kelta Lammas ünnep, ami augusztus 1-jére esik, szintén megemlékezik erről a szokásról. A Taillte-menyegző afféle próbaházasság volt, ami egy évre szólt, és a következő Lammas alkalmával a jegyespár dönthetett róla, hogy közös megegyezéssel búcsút vesznek egymástól vagy pedig kapcsolatukat egy életre szólóan érvényesítik.

A hiúz, mint szimbólum

● A hiúz az éleslátás, az éberség szimbóluma, a görögöknél Dionüszosz szent állata.

● A történetekben mint az elmésség példája jelenik meg: hatalma van a homály (tudatlanság) és a fény (tudás) felett.

● A keresztény kultúrában Krisztus éberségét fejezi ki.

● A középkorban azt tartották, hogy képes átlátni a falakon, ezáltal a titkok tudója.

Mit üzen az Alpha Lyncis?

A szimbólumok úgy képezik részét az emberiség gondolkodásának, mint a szőttesek színes fonalszálai. Tudatosan vagy öntudatlanul használjuk őket, hiszen a képzettársítás a kollektív ismereteinkből ered. Így ha meglátunk egy jaguár-emblémát egy autó orrán, rögtön a megzabolázhatatlan erő, a lenyűgöző elegancia jut eszünkbe – amit a marketing szakemberek jól ki is használnak.
Éppen ezért, ha meg akarjuk érteni a csillagképeket, vissza kell térnünk az analógiák ősi, titkos nyelvezetéhez. Nézzük sorba a hiúz tulajdonságait!

● A nagymacskák a tápláléklánc csúcsán állnak, így bátorságra, az akaratunk öntudatos érvényesítésére tanítanak bennünket.

● Magányosan vadásznak, vagyis megmutatják, hogyan hagyatkozhatunk magunkra, az ösztöneinkre és az érzékeinkre. Megtanítják nekünk a szabadság és a függetlenség útját.

● Kitartóan futnak, kiváló nyomkövető érzékkel rendelkeznek, így az álmaink-céljaink állhatatos követésére buzdítanak bennünket. Remekül másznak fára, úsznak a folyókban vagy könnyedén lépdelnek a mély hóban, így utunk követésének kreatív lehetőségeit is feltárja előttünk.

●  Az alfa csillag az állat szemét jelöli az égen, így az éleslátás, a megfigyelés képességét még hangsúlyosabbá teszi.

Összegezve: tűzzünk ki magunk elé bátran célokat és rendíthetetlenül kövessük azokat. Az élet folyamatosan új kihívásokat állít elénk – akár egy kanyargó folyó, akár egy leomló szikla formájában – de ez ne tántorítson el bennünket. Keressük meg a lehetőséget az akadály legyőzésére vagy megkerülésére. Ehhez azonban az éberség szükségeltetik.

Ám az éberség nem mindig jelent tágra nyitott szemet. Olykor a félhomály vagy a sötétség erői – a tudatalatti inspirációi, a megérzéseink vagy a megmagyarázhatatlan ösztöneink azok, amik a helyes úton vezetnek minket.

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát! 

2022. augusztus 1., hétfő

Tagadhatatlan fordulat

Mars-Uránusz-holdcsomópont együttállás, lammas és tízmilliószoros nap: 2022. 08. 01

Bevezető gondolat:
A nagy fordulat egy ember életében:
"nekem mi jut?" helyett: "mi fakad belőlem?"
S ez elég ahhoz, hogy a bentről-fakadó
fényes legyen és folyton tisztuló.

Weöres Sándor

Ahogy az alcímből is látszik, meglehetősen mozgalmas energetikájú napok várnak ma és holnap ránk. Majdnem olyan, mint egy Csehov-dráma, csak győzzük megjegyezni a résztvevőket! Így a könnyebb áttekinthetőség kedvéért minden elemet külön veszek, a végére úgyis látni fogjuk, hogy már megint, micsoda összhangban vannak egymással!


Imakerék fordulata

A négy buddhista ünnep közül a Chokhor Düchen az "imakerék ünnepe". 

Úgy tartják, hogy Buddha a megvilágosodása után hét héten át nem tanított. Vissza is tudjuk számolni, az előző "tízmilliószoros nap" június 14-én volt: Ébresztők címen írtam róla.

A legenda szerint ezután Buddhát meglátogatta Brahma és Indra. Az istenek egy dharmakereket és egy kagylóhéjat vittek neki ajándékba – ezzel kérték fel őt az emberek tanítására. A dharmacsakra első megforgatása a négy nemes igazság kinyilatkoztatása volt. (Az ünnep neve nagyjából ezt is jelenti: "a négy nagyszerű alkalma").

Csodálatosan szimbolikus a történet. Brahma a teremtés istene a hindu mitológiában, akinek a négyes szám a meghatározó megnyilvánulása. Négy arca azt jelképezi, hogy mindenhova ellát, négy keze azt, hogy mindent megtehet. A kezében tartott négy tárgy a megszerezhető tudást, a kozmikus törvények alapfokú ismeretét testesítik meg.

Maga a dharma a kozmikus törvényt és rendet jelenti, az imakerék (lásd a borítóképen) ennek a fizikai eszköze. Dharma a minket körülvevő Univerzum, az égitestek tánca, a horoszkóp kerete.

Indra isten az ég és föld gyermeke, ezeket ő választotta ketté. A karma a tér-idő metszéspontja: egy adott asztrológiai pillanat. A horoszkópban az ég és föld metszéspontja a két főtengely (aszcendens és MC) találkozása.  

Ez az "itt és most" állapota, a Világmindenségből kiragadott pillanat. Az imakerék megforgatása a karma (én-szemlélet) és a dharma (az egyetemesség) találkozása. Vagyis a spirituális felébredéshez vezető első lépések.


A nyár fordulata

A természet fordulópontja a keltáknál is meghatározóak voltak. Augusztus 1-jén az aratás kezdetét ünnepelték, de ez volt tulajdonképpen a gabonaisten halála is. (Bővebben: Az aratás ünnepe).

A görög mitológiában ezen a napon nyelte el a föld Ceres, a természet istenasszonyának lányát, Korét is. Ez a történet is a bőség, a termékenység elmúlásáról, a nyár búcsújáról szól.

Még nem érződik konkrét fordulat, hiszen hónapok múlva köszönt csak be a hideg és kezdi meg téli álmát a növényzet, de már most itt lebeg felettünk ennek az ígérete.


Asztrológiai fordulat

A fenti fix időpontokon túl (chokhor düchen a 6. holdhónap 4. napja, míg lammas mindig augusztus 1-je), természetesen az asztrológiai tér-idő-képünk sem hagy minket izgalmas, sőt mi több FORDULATOS konstelláció nélkül.

Az Oroszlán újholdnál már pedzegettem, milyen ritka energiaminőségek határozták meg az elmúlt évtizedeinket (Összerendeződni önmagunkkal), megint számolgassunk egy cseppet. A Bika Uránusz 2018-19-ben kezdte felforgatni a materialista valóságfelfogásunkat. (Semmi sem az, aminek látszik). 84 évvel korábban már megrendítette az anyagi világ rendjét, most sok mindenben láthatunk hasonlóságot, mégis a felszín alatt óriási a különbség.

A holdcsomópont-tengely 19 évente látogat keresztül ezen a jegyen, most épp arra tanít minket, hogy öleljük magunkhoz az életet. Utoljára 165 éve álltak együtt, tehát megint egy viszonylagosan ritka konstellációról van szó. Ráadásul most a Mars is csatlakozik hozzájuk, a maga perzselő indulataival.

A Mars-Uránusz együttállása egy rendkívül erős energiahatás.

Tulajdonképpen a szabad (Uránusz) akarat (Mars) kérdését veti fel.

A holdcsomópont-tengelyt karmatengelynek is nevezzük. A karma nem egy kőbe vésett, megmásíthatatlan sorsfeladat, hanem a döntéseink folyamatos következménye. A magunk által teremtett világ, amit az egyetemes valóságból "szakítunk ki" magunknak.

A holdcsomópontok mentén lehetőségünk van dönteni: hogyan tovább. Választhatjuk a diszharmonikus utat: nagy belső feszültségeket, rengeteg frusztrációt. Kereshetünk mesterséges ellenségképeket, akikkel a végtelenségig vívhatjuk a szélmalomharcot. Egyre mélyebb szakadékot áshatunk a megélt önmagunk és a valódi életfeladatunk között – ennek következménye a folyamatos zuhanásélmény.

Ez a beszűkült életenergia útja.

Vagy választhatjuk a másik utat is, ami az önmagunkba, az egyetemességbe tágulás felé irányít bennünket.

A Mars cselekvőerő: nem szavakra, hanem tettekre van most szükségünk. Tudjunk kiállni saját magunkért, teljes erővel harcoljunk azért, ami fontos nekünk.

Ehhez azonban elengedhetetlenül tudnunk kell kik vagyunk és mit akarunk.

Életfeladatunkat csak az egyéniségünk kibontakoztatásán keresztül érhetjük el. De megint csak kevés "fejben elhatározni", ha kimaradnak a megvalósítás lépései, ha nem materializáljuk az ideát, akkor ugyanúgy beleragadunk az ismétlődésekbe.

A fényszög kulcsszava: lélekjelenlét.

Hát nem gyönyörű az anyanyelvünk, ami ilyen szóösszetétellel képes leírni, hogy a lelkünket vissza kell hívni a múlt sérelmeiből, a jövő képzelgéseiből a jelenbe és így létezni...?

A lélek egy rendkívül érzékeny fluidum, aminek tartást, formát a test tudatossága ad.

Vissza kell találnunk a belső középpontunkba, csak innen tudjuk kijelölni a hogyan tovább irányát. A Mars-Uránusz együttállás rendkívül "zajos", forrongó, indulattól fűtött, ne pazaroljuk külső harcokra ezt az aktív teremtőerőt.

Nem könnyű ez a konstelláció, hiszen láthatjuk, milyen hatalmas erők és összefüggések mozdulnak be – ezek rajtunk kívül álló tényezők. Ami rajtunk múlik az az, hogy milyen szándékkal is forgatjuk meg azt a bizonyos imakereket...

Jelen pillanatban az látszik, hogy a világ (belátható időn belüli sorsa) az egyéni döntéseken, elköteleződéseken és főképp tetteken múlik!


Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát! 

2022. július 28., csütörtök

Összerendeződni önmagunkkal

Újhold az Oroszlán havában: 2022. július 28. (19h55p)

Bevezető gondolat: "Káoszelmélet: a véletlenül megjelenőben valójában van valami állandóság, ami matematikailag levezethető. Az események kezdeti állapotukban talán össze nem függőnek és véletlennek tűnnek, de végül mégis rendszer vélhető fel bennük és a végén minden rész egységesen összeillik." (Káosz c. film)

Bár most az Oroszlán újhold a téma, mégsem vele, hanem az aszcendensen álló Plútóval szeretném kezdeni a bejegyzést. Azért, mert ha szeretnénk megérni, mi zajlik a világban megint vissza kell utaznunk az időben...

A Plútó jegyváltásai nagy nyomatékkal bíró események, mert a planéta szélsőséges mozgását figyelembe véve előfordul, hogy egy emberélet alatt mindössze 2-3 különböző plútói tapasztalattal találkozunk. Most épp a rövidebb íven mozog, vagyis a II. világháború óta lassan a hetedik jegyen halad keresztül. Ez rengeteg, mivel a Plútó nagyon mély és gyökeres változásokat hoz azokon az életterületeken, ahol áthalad.

Az elmúlt 80 évben átrendeződtek a családmodellek, a hitrendszerek – gyakorlatilag fenekestül felfordult minden. A Plútó korábban is ugyanúgy keringett a Naprendszerben, mint most, mégsem okozott ilyen "húsdaráló-szintű" folyamatokat. Ez azért van, mert az égi jelentségek felfedezésével emeljük be a kollektív tudatba az adott energiákat. 1930 előtt még nem nyílt meg a tudatalatti, a mélylélektan, a tehetetlenségi tapasztalatok feneketlen bugyra.

A Plútóhoz hozzáadódik továbbá, hogy világkorszak-váltásban vagyunk – az emberiség itt topog a Vízöntő-korszak küszöbén. Vagyis "nem csak" 12-20 éves ciklusokról, hanem 2160 éves éráról beszélünk.

2008-ban, amikor a Plútó belépett a Bakba egy igen komoly előkészítés kezdődött. Ez ténylegesen az új világkorszak előszobája, ahol fogasra kéne akasztanunk minden feleslegessé vált régi, elhasználódott gondolkodást, hogy 2023 márciusa és 2024 novembere között méltó módon léphessünk be a Föld új életciklusába.

A Bak jegybe lépést egy gazdasági válsággal köszöntöttük. Ennél tisztábban nem is találkozhattunk volna az energia lényegével, ugyanis egy olyan rendszer "durrant ki", ami mögött nem volt valódi értéktartalom. Megkezdődött (volna) a rendcsinálás folyamata, az úgynevezett "medertakarítás".

A Bak jegyet uraló Szaturnusz kíméletlen őrzője az új korszak küszöbének. Feltételei szigorúak, tradicionális törvények, egyetemes erkölcsi normák. Míg a jupiteri törvény az, amit a Briliáns elmék sorozat ügyvédi fregolikabátjával azonosíthatunk (jogi kiskapuk), addig a szaturnikus törvény belső, mély, ezoterikus morálból fakad.

Nem azért nem lopom el a másik pénztárcáját, mert észreveheti, hanem mert ESZEMBE SEM JUT ilyesmit elkövetni.

2008 óta nagyon sok "izgalmas" energetikai tapasztalaton vagyunk túl. Kezdtük az Uránusz-Plútó kvadrátjával, ami a Kos-Bak jegy között utoljára az Egyiptomi Középbirodalom idejében volt példa. És akkor sem hét hosszú éven keresztül! 2012-ben ismét volt egy kvantumugrás, ami a rezgésszint-emelkedéssel volt összefüggésben (Közeledik...)

Akadt még "bazi nagy metszőolló", transzgenerációs-minták kisöprése, ami szintén egy ritka fényszöggel függött össze, korábban a reformációt köszönhettük neki (Jelemen vagyok).

Tudom, hogy ez itt most adat adat hátán, egyszerűen csak az asztrológia eszközével is szeretném megerősíteni, hogy ITT BIZONY NAGY HORDEREJŰ FOLYAMAT ZAJLOTT-ZAJLIK.

Olyan energetikai történésekről van szó, amiben nincsenek korábbi tapasztalataink! Ilyen horderejű transzformációról nincs feljegyzésünk az emberiség ősemlékezetében.

Az Oroszlán hónap még visszadob minket a korábban említett II. világháborús energiatérbe (ne csodálkozzunk, hogy mostanság sok párhuzamot érzékelhetünk), ez a képlet alján kirajzolódó Mars-Uránusz-felszálló holdcsomópont feszítése. De erről jövő hétfőn írok majd bővebben.

A Plútó úgy került ismét terítékre, hogy a belépésnél feladja (2008) és a kilépésnél (március elején érte el a jegy utolsó előtti fokát) felkérdezi tőlünk a leckét.

Mi is volt az? RENDRAKÁS! Megtörtént? Bizony nem. A rendszerek megrendültek (gazdasági, politikai, egészségügyi, oktatási), de nem hogy nincsenek új alternatívák, de a régi működésmódoknak is a lehető legrosszabb oldalát éljük globális szinten. A világ (egy bizonyos aspektusból) nem előre megy, hanem hátra.

Energetikai szinten ennek is megvan a magyarázata. Newton III. törvénye kimondja: "Az erők mindig párosával lépnek fel. Két test kölcsönhatása során mindkét testre egyező nagyságú, azonos hatásvonalú és egymással ellentétes irányú erő hat."

Van egy elképesztő húzóerő, ami az emberiség tudatváltása irányába inspirál bennünket. Ez most már nagyon erősen itt van, kopogtat a térben. Erre az ellentétes irányú válasz mindaz, amit a hétköznapokon keresztül érzékelünk.

Képzeljétek el, hogy a Bak Plútó karmikus múltjához a szűkös körülmények közti erős túlélési ösztönök köthetők, mint amilyenek a sivatagi beduin törzsek vagy a kietlen havas tájak eszkimói. Nehezen termő, netán terméketlen vidékeken való élet. Ha nem is homokviharban, teveháton, oázis után kutatva tengetjük a napjainkat, de bizonyos analógiákat felfedezhetünk.

A Bak Plútó megpróbál visszavezetni minket a természethez, az ökológiai békéhez, az önfenntartó közösségekhez.

Itt jön képbe az egyén szerepe. És az Oroszlán újhold üzenete. Ebben a kavargó-átalakuló káoszban arra várunk, hogy jöjjön egy kiválasztott, egy szuperman, egy messiás, aki vezet minket. Aki megmutatja a helyes utat. Aki megmondja, mit kellene tennünk.

Várunk, várunk, mégsem érkezik el.
Mert rá kell ébrednünk a kiválasztott az, aki választott!

A Bak jegy a spirituális felnőtté válásunk, a felelősségvállalásunk küszöbe is egyben. Mindenki, aki ezt választja – nem másban keresi a hibát, nem mutogat kifelé – plusz egy fő a mérleg előre billenő serpenyőjében.

Mindenki, aki önmagához rendeződik eggyel kevesebbet ad hozzá ehhez a káoszhoz.

Az Oroszlán újhold a tökéletes én-egység: szívvel-lélekkel tudom, ki vagyok. És nem csak tudom, büszkén vállalom is önmagamat.

Királynak lenni – és elsősorban az életünk felett uralkodni – az tényleg mámorító. 

Az Oroszlán és a Bak jegy közti hasonlóság a hierarchia, a tekintély, a legmagasabb szintű apai (maszkulin) minőség. Nem a patriarchális társadalom sérült-csorbult, folyamatosan kompenzáló megnyilvánulásáról beszélek, hanem a felelősségteljes teremtőerő-birtoklásról. Az egyensúlyról.

Ami nem kívülről fog megérkezni... Mert észre kell vennünk, milyen fontos szerepünk van sorsunk alakításában...


Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát! 

2022. július 13., szerda

Az egó alkonya

Rák hónap teliholdja: 2022.07.13 (20h38p)

Bevezető gondolat: "Az elhaló erőkben megsejtjük, sőt megpillantjuk a végső soron a jövőre készülő erőket, az alkonyban megsejtjük a hajnalpír reménységét. Lelkileg úgy kell hozzáállnunk az emberiség fejlődéséhez, hogy minden új keletkezésében meglátjuk: az, amit valaha megalkottak, rommá válik, de tudjuk, hogy a romokból új élet sarjad." (Rudolf Steiner)


A két héttel ezelőtti Rák újhold pontosan napfelkeltére esett: az érzelmi tudatosság ébredését vetítette előre. A telihold szintén kiemelt időminőséggel bír: a két égitest a horizonton néz farkasszemet egymással. A Nap nyugaton beleolvad az alkonyat vérvörös lángjaiba, miközben az ereje teljében lévő Hold emelkedik fel keleten.

A hajnal istennőjéről már esett szó a Rák újhold bejegyzésében (Érzelmek hajnala), most nézzük meg az alkonyat mitológiáját. Míg Éósz szorosan a Naphoz kötődik – Héliosz bátyja előtt futott, hogy hirdesse annak színre lépését.

A napnyugta azonban Nüx leányaihoz, a Heszperiszekhez tartozott. Az éjszaka istennője önmagából szülte meg őket, bár a számukat tekintve nagy a bizonytalanság: hárman, négyen vagy heten voltak. Legismertebb nővértriász: Heszperia (alkonyuló), Aigle (a ragyogó fény), Erütheia (vöröslő). A Heszperiszek kapcsolatban vannak az esttel, a naplementével és a kapuval, mely az éjszakába nyílik. Olyan éjszakába, mely aranyalmákat terem.

Kódfejtőként megint csak azt láthatjuk, hogy a mítoszok nyelve az emberi lelket örökíti meg. A nővérek neve lefesti az alkonyi ég különböző színeit. Kertjük rejti a halhatatlanság gyümölcseit. "Földrajzi elhelyezkedésük" az elalvó tudat rétegein át vezet bennünket: először belecsobbanunk az álmok Ókeanoszába, utána a lélek fénylő mezejét érjük el (Édenkert tengelye), majd a mélységbe zárt démonokkal nézhetünk szembe, végül ott vár ránk a mindent elnyelő koromfekete éjszaka.

Az este előtti időszakra a magyar nyelvünk csodaszép kifejezéseket használ. Alk-onyodik, vagyis az éntudat alk-almazkodik. A lenyugszik szóban ott találjuk a nyugalom, a pihenés szinonimáit. A naplemente békét, elcsendesedést ígér.

Ehhez képest amióta világ a világ a sötétséghez leggyakrabban negatív képeket, érzeteket társítunk.

Többféle válasz létezik ennek miértjére, most induljunk ki a telihold-képletből. A Nap jelképezi a bőséget, a gazdagságot, a cselekvő-teremtő energiát, azonban neki csak a nyugati horizontig tart a felségterülete.

Innen az éjszaka és a fénylő Hold uralja a terepet: az egónak, az éntudatnak bealkonyul.

A tudatalatti, az álmok felett nincs kontrollunk, nincs aktív irányításunk, nincs beleszólásunk.

A tudatalatti sok esetben olyan, mint egy "szeméttelep", ide száműzzük a feledésre ítélt múltat, a titkos vágyakat, a bűnös gondolatokat, a szégyent és mindazt, aminek nem tudunk vagy nem akarunk nevet adni. Ráadásul ez tényleg olyan, mint egy óceán, itt összefolyik a családi minta és a kollektív "szennyek" is.

A teremtéstörténetek az ősrobbanás-elmélettel azonos módon írják le a világ keletkezését. A kezdeti semmiből (Khaosz) hirtelen megjelent a fény ("És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság") – de abban a pillanatban, mikor az energia anyagot generált, a fény árnyékot vetett a részecskékre. A valóság építőkövei nem mások, mint a fény torzulásai.

A spirituális utakon sok esetben csak a fényt keressük, de nem veszünk tudomást az árnyékokról, pedig azokat is mi magunk hozzuk létre. 

Ahogy az sem mindegy, hogy mit kezdünk a bolygó szemetével, úgy a saját árnyékos oldalunkat is újra tudjuk hasznosítani.

Félelmek, vágyak, múltak mind tápláló erővé komposztálhatók.

Ehhez azonban előbb felelősséget kell vállalnunk a saját teremtésünkért, ami bizony sok "szemetet" is produkál. Minden rossz, ami velünk történik, nem más, mint annak a bumeránghatása, amit mi magunk vetettünk az árnyékba. Ami most kollektív szinten zajlik – a rendszerek összeomlása – azt együttesen hoztuk létre.

Sok szempontból egy ilyen "alkonyzónában" élünk, a korábbi (patriarchális) egó szép lassan erejét veszti. Tele vagyunk félelmekkel, bizonytalansággal: ismeretlen, ingoványos talajon járunk. A mindent kontrollálni, birtokolni, kizsákmányolni akaró működésmódot jól megismertük az elmúlt pár ezer évben, most azonban egy lágyabb, együttműködőbb, szívközpontú női erő (Hold) ébredezik (A száműzött istennők visszatérnek).

Ehhez azonban a fényt és a sötétséget át kell értékelni magunkban. A félelmek és a vágyak, minden, ami bennünk van: erő. Ha ezt elfogadjuk, akkor belátjuk, hogy a gyengeségünk és nem az ellenállásunk tesz erőssé bennünket. A hibáink belátása a bölcsességünk magva. A vágya azok, amik vezetnek minket előre. A gondolatok építik a valóságunkat. Mindegyik: a negatívok is. 

Az árnyékok az utunk részei. A sötétség az eszköz, amely rendelkezésünkre áll, hogy megtaláljuk a fény útját. Mert a sötétség nem más, mint több száz ösvényen szétszórt fény...

Ehhez a bejegyzéshez inspirációt Matías De Stefano YOSOY blogjáról merítettem.


Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

2022. július 4., hétfő

Perzselő indulatok

Mars a Bika jegyében: 2022. június 5. – augusztus 19.

Bevezető gondolat: "Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!" (Példabeszédek / 4.23)


Az indulat szó szinonimái közt ilyen kifejezéseket találunk: felháborodás, düh, felindultság, harag, méreg, bosszú, ideg, gyűlölet. Nagyon sok negatív érzelmi jelzőt. Ha azonban megnézzük a szó gyökerét, akkor az "indul" kifejezésnél találjuk magunkat, ami egy aktív cselekvő állapotra utal.

Az indulat az, ami indulásra, mozgásra ösztönöz bennünket – valami láthatatlan kényszer vagy hívóerő. Uráli őseink sátort bontottak és útra keltek: dúsabb legelők, melegebb tájak, netán halban gazdagabb folyók reményében. Akkor még az indul szót úgy ejtették: "jam".

Az indulatszavak az emberből hirtelen kiszakadó, akaratlan reagálások. Felkiálthatunk fájdalmunkban "jaj", vagy rácsodálkozhatunk valamire "ejha", netán a megértést konstatálhatjuk "ahával". De elzavarhatjuk a bosszantó legyeket "hess", a kóbor macskát "sicc" vagy a lábunkra taposó ismeretlent figyelmeztethetjük: "hé!".

Az indulat archaikus és ösztönös: a kívülről érkező ingerre a szimpatikus idegrendszerünk

fuss (indul) vagy üss (indulat) válasszal reagál.

Az indulat félelmi helyzetre vagy külső nyomásra keletkezik – ez áll minden dühös, gyűlölködő, felháborodott viselkedésünk hátterében. (Stresszfaktorok)

Az indulat nagyon ősi minta, az emberiség hajnala óta velünk van. Sőt, személyes életünkben is szinte az életkezdet óta ismerjük (akár magzati korból). Maga a születés egyértelműen egy óriási indulati energia: a külső körülmények elindulásra késztetnek bennünket. És a születés folyamatában rengeteg indulat van, ami végül (normál, egészséges körülmények közt) a diadal, az életerő, a kompetencia érzését adja.

Az önismereti munkában az indulati rétegekhez eljutni egy nagyon fontos mozzanat: ezek felszabadítása nélkül nem lehet a gyógyulás útjára lépni. Öntudatlan blokkok keletkeznek (például a szülőkkel szemben), amit motiválatlanság, céltalanság, erőtlenség, lustaság formájában élünk át. Vagy testi tünetei szinten.


Alapenergiák

Az indulati jelzőt a (már szerencsére távolodó) Mars-Plútó kvadrát adja, ami pontosan leírja a tehetetlenség és a kitörni vágyás egymásra hatását.

A Plútó a félelmetes hatalom, az ijesztő, letaglózó (tudatalatti) nyomás, ami a Bak jegy 28. fokáról a személyiség fejlesztését, a spirituális értékek megismerését hirdeti. Aki ellene megy ennek, annál egyre élesebb lesz a mentális összezavarodottság. 

A Bika első fokára lépő Mars nagyon tiszta létenergiákat mutat, ebben a jegyben erős megvalósító, tartósító, rögzítő szándékkal. Vagyis amit most teszünk, annak hosszú távra szólnak a hatásai.

Az előző Kos jegyből még így csatlakoztak egymáshoz: "a két planéta komoly csatározásokhoz, hatalmi harcokhoz, tehetetlenség érzéséhez vezethet, így nagyon fontos a korábban említett "energiazsilipelés". Vannak páran, akik még emlékeznek a Szaffi rajzfilmre, ahol Feuerstein lovag fején volt egy szelep, amin keresztül kiengedték a felgyülemlett agygőzt. Ezt tesszük mi is, mikor anyázunk meg dudálunk a dugóban, beszólogatunk másoknak vagy mindentől azonnal a plafonon leszünk. Öntudatlan "robbanás" helyett vezessük le tudatosan az energiáinkat. A sport mellett az önreflexió is a barátunk!"

A jegyváltással azonban nagyot változott a helyzet, ugyanis a két földies jegy (Bika, Bak) szívesen dolgoznak össze, ha tudatosan és módszeresen építhetnek valami szilárdat, tartósat, értékállót.

A Bika jegyben a Mars száműzetésben van. Míg a Kosban heves és direkt, addig itt lassan érlelődik meg a reakciós szándék. Vagyis hajlamosak lehetünk hosszan dédelgetni a sérelmeket, gyűjtögetni a megbántottságot, raktározni a dühöt. Ha azonban kitör belőlünk, akkor pont olyanokká válhatunk, mint a bika, aki előtt meglengették a vörös posztót. A felszínre robbanó indulat nem csak másokat, bennünket is elsodor.

Az Ikrek Merkúr mutat kiutat: a gondolkodás és a cselekvés összhangja.

Figyeljünk az indulatainkra, olvassunk belőle, de reagáljunk tudatosan.

Perzselővé a képletet az Oroszlán aszcendens és Nappal együtt álló Szíriusz (Ösztöntudat) teszi. A Nagy égi Kutya a tudatalattink egyik kapuját őrzi, ezen "útszakaszon" könnyebben és biztonságosabban pillanthatunk rá lényünk ösztönoldalára.


A Bika Mars haladása

Július 22., péntek: belső égésű motor

A Plútó kvadrátja viszonylag hamar véget ér (július 9-én), utána majd két hétig a Mars fényszög nélkül folytatja útját – csak a Holddal csatlakozva hat a cselekvőkedvünkre, hangulatunkra.

A "nyugalmat" a Mars-Uránusz fényszög zavarja meg: egészen augusztus 12-ig együtt állnak. Ehhez csatlakozik július 26. és augusztus 7. között a felszálló-holdcsomópont is.

A szoros együttállás augusztus 2-án éjjel következik be, ami nagyon fontos változásokat indíthat el. A holdcsomópont-tengely üzenete, hogy öleljük végre magunkhoz az életet, míg a Bika jegyben az Uránusz a korábbi valóságelképzeléseinket igyekszik megrendíteni, ha körbenézünk a jelen helyzeteken (gazdasági, politikai, egészségügyi), akkor elismerjük: mindezt meglehetősen sikeresen teszi.

Mindez a Marssal összefonódva elképesztő átütőerőt képez, aktuálisan lesz róla bejegyzés.




Július 29., péntek: húzd meg, ereszd meg

A Mars-Szaturnusz kvadrátja augusztus 18-ig tart, pontossá augusztus 7-én válik. Nagyon érdekes párbeszéd lesz ez a planéták között, mert általában a Mars a húzó, míg Szaturnusz a gátlóerő. Itt azonban a Vízöntő Szaturnusz az, aki a változást nyomja, míg a Bika Mars tesz miket hajlamossá a halogatásra, az elodázásra, a türelemnek titulált tétlen várakozásra.

Ennél a konstellációnál hajlamosak lehetünk mindenféle magyarázatot és kifogást találni arra, miért nem lépünk bizonyos esetekben. Nagyon résen kell lenni, hogy különbséget tudjunk tenni a valódi megalapozott tervezés és a már említett elkerülő magatartásunk között.


Augusztus 5., péntek: kiút-mutató

A szextil mindig valamiféle kiutat mutat, de olyan megoldásokkal, amibe azért bele kell tennünk magunkat. A Neptunusz részéről érkező fényszög augusztus 19-ig támogat, egzakttá augusztus 11-én válik.

Ez egy láthatatlan, megfoghatatlan erő, legjobban úgy fordíthatjuk le: "hagyjuk magunkat vezetni". Az előző bekezdésben taglalt konstelláció mentén itt is nagy a kísértés, hogy az "isteni időzítés" helyett valamiféle spirituális kifogásgyártásba kezdünk, de ha képesek vagyunk ténylegesen befelé, a megérzésekre figyelni, akkor nagyon meglepő fordulatokat hozhat az életünkbe ez "kvantumszörfözés".


Augusztus 6., szombat: hatékonyságnövelés

Plútóval kezdtünk, vele zárunk, a feszültséget trigonná oldjuk. Ez a fényszög vezet át minket az Ikrek jegyébe, majd ott is ér véget, augusztus 23-án. A kiteljesedése augusztus 14-re esik.

Ehhez kapcsolódik egy Algol-együttállás, ami a miért nem megyek kérdésre adhat választ és segít kiszabadítani önmagunkat. A két link a korábbi Mars-Algol konjunkciókról szól, de ebben az évben válik pontossá a Plútó hatása, így még nagyon transzformáló-erőket kapunk.


Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

2022. június 28., kedd

Érzelmek hajnala

A Rák hónap újholdja: 2022. 06. 29 (04h53p)

Bevezető gondolat: "Van, aki fél a sötéttől. Én nem. Odateszem az ágy mellé az ecsetet és a festékdobozt. Hajnalig kifestem vele az egész éjszakát." (Ágai Ágnes)


Amióta világ a világ, az emberek istenkét tisztelték a két legfényesebb égitestet: a Napot és a Holdat. Rajtuk kívül csak egyetlen napszak érdemelt név szerint kitüntetett figyelmet: ez pedig a hajnal.

Az éjszaka a káosz, a tudatalatti, az álmok és a halál birodalma, a nappal pedig a kozmosz, az isteni rend, a tudás és az élet mezeje. A napkelte a határmezsgye. Ebben az időszakban szakítja át az első fény az éj sötétjét, majd gyönyörű színekkel festi meg a tájat. "Rózsásujjú" – mondták a görögök a hajnalistennőre, hiszen ujjai nyomán rózsapirossá, lazacszínűvé, sáfrányarannyá változott a kékesfekete égbolt.

A hajnalt mindig fiatalnak ábrázolták, tele életerővel. Halhatatlansága napról napra reményt adott a változásra. Soha meg nem ismétlődő színes egyedisége pedig azt mutatta: az új nap minden lehetőséget ott rejt magában.

Úgy tartották, a hajnal felébreszti a szeleket, ezért nem véletlen, hogy a görög mitológiában a négy égtáj szelei Éósz hajnalistennő és Asztraiosz, a csillagos ég istenének a gyermekei voltak. Aki jól ismerte a hajnal arcát, az pontosan tudta, hogy aznap melyik fiát indítja útnak: vagyis "honnan fog fújni a szél".

Ha a szelek királya, Boreasz ébredt elsőnek, akkor északi szélre számíthatunk. Eurosz meleget és esőt hozott keletről. Zephürosz nyugat felől érkezett és csapadéka megváltás volt a növényeknek, míg Nótusz, a déli szél istene, hatalmas viharokat ígért. A hajósok különösképpen tőle féltek, főképp azért, mert ha vitába keveredett és összeütközött bátyjával, Boreásszal, akkor jaj volt a tengeren hánykolódó bárkáknak!

A hajnal és a szél összefüggéseire már az egyiptomiak is felfigyeltek. Náluk Tefnut a reggeli harmat istennője ikertestvérével, Su szélistennel együtt Atum-Ré tüsszentéséből (vagy egyéb testnedvéből) született.

A hinduizmusban Usasz istennőt azonosítják a hajnallal. Ő volt az, aki elűzte a démonokat, a nyomasztó sötétséget, felébresztette az életet és mozgásba hozta az egész világot. Ő volt minden cselekvés hajtómotorja, a káosz ellensége, a kozmikus rend éber őre.

Itt is láthatunk összefüggést a görög mitológiával, Éósz leánya ugyanis Astraea, az égi rend istennője, aki megelégelve az emberek erkölcstelenségét visszamenekült a csillagok közé. Most ő a Szűz csillagkép, aki ha ismét reményt lát, visszatér a Földre és vele együtt újjáéled az elfeledett aranykor is.

Az etruszkoknál a hajnalt Thesan istennőnek hívták. Thesan kapcsolatban állt az élet kezdetével, így minden születés felett hatalma volt. A jóslás szent művészetét is vele hozták összefüggésbe, hiszen a sötét káoszból ő volt az, aki először pillantotta meg a lehetőségek fényét.

Most hogy keresztül-kasul bejártuk a hajnali mitológiát, rátérhetünk erre a csodaszép hajnali újholdra.

A blog fennállása óta, az elmúlt 12 évben, talán három ilyen pontos, aszcendensre eső újhold fordult elő. Itt tulajdonképpen a három titáni testvér – Héliosz, a Napisten, Szeléné, a Holdistennő és Éósz, a hajnal istennője – egyszerre lépik át az égbolt kapuját.

Mivel a Rák jegyében a Hold a domináns, így az ő aspektusai kerülnek előtérbe: mint tudatalatti, emlékek, lelkivilág, anyai minták, gyerekkori élmények – az érzelmek teljes tárháza. A Nap a tudatosítás lehetőségével járul hozzá, de a Hold köpenye mögé rejtőzve:

ne agyalással, hanem átéléssel, "érzelmi átégetéssel" közelíthetünk a megértéshez.

A hajnal, vagyis a felkelő aszcendens magába sűríti a külvilág minden érzelmi élményét, a benyomásainkat, a minket érő hatásokat. De ez egy statikus, iránykijelölő pont csupán, miképp a horizont. A látóhatár olyan, amilyen, a szemlélőn múlik, hogy miket vesz észre belőle. Mint az Amerikai szépség című filmben a táncoló nylonzacskó.

A mostani újhold különlegessége, hogy az ébredő fények mellett az árnyékok is átcsusszannak a világosság tudatosságába: a Rák 9. fokán együtt áll a Fekete és a Sötét hold Lilith, a 11. fokon pedig az aszteroida Lilith jár. Az ő aranykapujukról a múlt héten írtam, ehhez a konstellációhoz csatlakozva még intenzívebb lehet az ott leírt élmények feldolgozása.

A Jupiter kvadrátja az, ami "előrángatja" énünknek azon oldalát, ahol folyton szépítgetünk: itt találjuk az öntetszelgéseket, a túlzásokat, a magasra tett elvárásokat, a lustaságot, az őszintétlenséget, az élettel szembeni követeléseinket. Ezek azok a fájdalmas pontok, ahol a világ felé valamiféle álarcot húzunk és a valódi helyett másfajta érzelmeket hazudunk.

A Jupiter nem a sebeket mutatja, hanem a sebekre ragasztott csillogó-villogó sebtapaszokat, amikre pillantva könnyen megfeledkezünk a traumát kiváltó okokról. Az anyai és apai szeretet beavatásainak hiányairól.

Előbbi belülről fakadó, feltétel nélküli, utóbbi a külvilág biztonságot adó tartóoszlopa, a megerősítés, az elismerés.

Van még egy szereplője a holnapi hajnalnak – mondhatni tömegével lépnek át az energiák ezen a csillagkapun. Ez nem más, mint egy állócsillag.

A Tejúton haladva az újholdhoz csatlakozik a Nagy Kutya Mirzam nevű β csillaga, ami "hírnököt, előfutárt" jelent.

A Nagy Kutya csillagkép már az ókori Egyiptomban is a hőség tetőzését jelentette. Az angolban mai napig "dog day"-nek hívják a kánikula napjait. Sőt, maga a kánikula szó is magában őrzi a "cane" "kutya" kifejezést.

A csillagképben a Mirzam a Sirius (Ösztöntudat) előfutára: ez utóbbi július 6-án éri utol a felkelő Napot.

Míg az északi kultúrákban a téli napforduló volt a legfontosabb ünnep, Európa középső részén a tavaszi napéj-egyenlőség jelentette az év kezdetét. Délebbre azonban a nyári forróság hozta el a fordulópontot, például Egyiptomban a Nílus áradását. De a közép-amerikai maja civilizáció is július 25-ét jelölte meg "időn kívüli napnak", a kalendáriumok közti átmeneti térnek.

A Szíriuszt a legtöbb csillagmitológia különös tisztelettel kezeli: innen eredeztetik a teremtés tervrajzát, a később testet öltő ötletek kontúrjait. A rezgést, ami felébreszti azt az érzelmi energiát, ami a testben cselekvéssé válik. Régen ezeket beavató égi üzeneteknek gondolták, ma inkább intuíciónak, inspirációnak nevezhetnénk.

A Mirzam még ennek a folyamatnak csak a hírnöke, de

nagyon fontos aranykulcsot ad a kezünkbe ez a konstelláció: egy új érzelmi tudatosság kezdetét.

Rajtunk múlik, hogy milyen ajtókat nyitunk meg ezzel az elkövetkezendő időszakban.

Fontos lenne valós figyelmet fordítani az érzelmeinkre és az ehhez kapcsolódó testi reakciókra, a mélyből felbukkanó emlékképekre, álmaink üzenetére.


Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Related Posts with Thumbnails