2022 a tarot és a numerológia tükrében
Bevezető gondolat: "Folyton csak keresünk és az lesz a keresés vége, hogy megérkezünk oda, ahonnan elindultunk, és most először ismerni fogjuk a helyet." (T.S. Eliot)
Huszonkét évvel ezelőtt, az ezredfordulóval beléptünk a bűvös kettessel kezdődő évszámok millenniumába. Az akkor rettegve várt Y2K világvége nem következett be, mégis bizonyos értelemben – az új programkódokon túl is – egy új korszak vette kezdetét.
A korábbi 1-gyel kezdődő évszámok a maszkulin energiák uralta századok voltak, most pedig beköszöntött egy jóval femininebb éra. Erről már született korábban egy bejegyzés (Tükröződő bölcsesség), de láthatjuk is a változásokat: egyre markánsabb női hangokat, fokozódó érzékenyítést, a spirituális utak keresését. Negatív aspektusként a gyengülő földi gyökereket, az illúziók felerősödését, a megmagyarázhatatlan, konkrétum nélküli félelmeket, az irányvesztést.
A három 0-ra végződő 2000 évvel a numerológiai energiák vizsgálatában segítségünkre siettek a tarot képei is, mivel az ősi beavatási út a nullával – vagyis a Bolond lapjával kezdődik és épp 22 állomáson vezet minket végig.
Érdekesség, hogy a 0 és a 22 ugyanaz: önmagába visszatérő körív. Bolondként indulunk útnak és bolondként érünk célba.
Mindvégig ott volt bennünk az a potenciál, amit kerestünk, de erre csak akkor ébredünk rá, ha kiálljuk a lélekébredés próbáját.
A nulla és a huszonkettő bolondja egyszerre ugyanaz és mégis más, ahogy a két számérték is mutatja. Nulla a semmi, az őskáosz, a végtelen, szunnyadó teremtőerő, ami még nem nyilvánult meg. A nulla, ha szám mögé tesszük, megsokszorozza azt (10, 100, 1000), de ha szorozni akarunk vele, semmissé teszi az eredeti számot is.
Kabbalában a 22 az utak száma, a világegyetem építőkövei. 2+2=4, a megkétszerezett bölcsesség és nem a kézzel fogható anyagi valóság adja a stabilitást.
Kövesd a saját utadat!
A Bolond felteszi nekünk azt a kérdést, hogy "szabadon, a saját elképzeléseink szerint éljük-e az életünket". Aki most lép rá az útra, valószínűleg nemmel fog felelni, aki visszatérő "bolond", az csak somolyog a bajusza alatt. Hiszen ő már ismeri a titkot:
az útnak, amíg járunk rajta, nincsen vége.
De a késztetés egyre erősebbé válik: minél inkább önmagunkká válni.
A Bolond az, amikor megszólít minket az ismeretlen, meghalljuk a lelkünk hívó szavát és mi védőháló nélkül ugrunk a semmi bizonyosságába. Mert még nem tudjuk, hova érkezünk, talán azt sem, hogy hova igyekszünk, de az biztos, hogy jó úton járunk, mert ez végre a sajátunk.
Nem véletlenül bontogattuk – ki intenzívebben, ki óvatosabban, ki önkéntes alapon, míg mások kényszerből – a komfortzónáról, a megszokásról, a hétköznapok valóságáról szőtt illúzióinkat. A családi minta nem a mi utunk. A társadalmi trend szintén nem. Az elvárás, a megfelelni akarás, a követés sem. Miközben ezek is a részeink. De tudni kell, hogy a gyökereinket adó múltunkból mit szeretnénk továbbvinni magunkkal és mi az, amit már ideje lenne letenni.
Fodor Ákos Axiómája így hangzik:
Szabadság az, ha
megválaszthatom: kitől
és mitől függjek.
És ez a Bolond igazi útkeresése.
Szinte minden Bolond ábrázoláson, a bal oldalon (a múlt felől) megjelenik egy popót harapdáló kutya – ő az úgynevezett "visszatartó erő". Gátló félelmeink jöhetnek kívülről, mikor a környezetünk próbál lebeszélni minket arról, hogy "bolondságot" vagyis a megszokottól eltérő dolgot csináljunk.
A komfortzóna egy közösen létrehozott életterület, ahol rajtunk kívül a főnökök, férjek, feleségek, szomszédok, gyerekek, tanárok is részt vesznek. Együtt alakítjuk ki a képet, hogy lusták, házsártosak, szívélyesek, szó nélkül mindent elintézők vagyunk. Ha hirtelen ellent mondunk, ha tovább nem vagyunk hajlandóak tűrni, ha felemeljük a hangunk vagy akár mi merünk végre önmagunkra nézni – széthullik a közösen jól belakott kis világunk.
Mindannyian ismerjük a mondatokat: "ne menj külföldre", "nehogy ott hagyd azt a jól fizető munkahelyet", "jobbat úgysem találsz, mint a Mézga Géza!", "fotóssal Dunát lehet rekeszteni, miből gondolod, hogy meg fogsz belőle élni?" és a végtelenségig sorolhatnám...
De ezek a huncut lebeszélő szavak belőlünk is fakadhatnak. Transzgenerációs önbizalomhiány, kudarcfélelem, valós és láthatatlan kifogások, ön-gáncsolások – szintén "baráti" hangocskák lehetnek.
Amikor a Bolond útját választjuk, akkor egyre többször csíphetjük fülön a visszatartó kifogásokat, halogatásokat, elkerülő taktikákat és egyre kevésbé hagyjuk eltántorítani magunkat az álmaink követésétől.
A Kazanlár-tarotnak még árnyaltabb a szimbolikája: a jövőkép, az énkép (mint épület) messzi, felhőszerű még: nem konkrétum, inkább csak vágyakozás. Valakivé válni szeretnénk... A bolond a szivárványon lépked: az istenek, az Univerzum üzenetét követi. Élete virágát gyökerestől magával viszi, ott fogja elültetni, ahol tápláló talajt talál hozzá.
A hátán lévő batyu – minden vagyona – a személyes értékei. Tudásszomja, kíváncsisága, talentumai. A csomag, amivel mindannyian megszületünk.
Így az éppen inkarnálódott lélek "boldog tudatlansága" vagy a tudatosság azon állapota, amikor a világi értékeken túllépünk: ugyanaz.
A bolond azt üzeni: merjünk kicsit őrülnek lenni! Kövessük a szívünk sugallatait!
A döntés elkerülhetetlen
A 2022-es év rengeteg kettest – kétséget és bölcsességet egyaránt – tartalmaz. Ha összeadjuk a számokat, akkor 6-os lesz a végeredmény, ami a tarotban a Válaszutak vagy a Szeretők lapja. Én az előbbi megfogalmazást jobban szeretem, mert általánosabb, de az utóbbi is jellemezheti az idei évet, mivel a korábbi
asztrológiai bejegyzésből láthatjuk, hogy a Vénusz-Mars együttállása kedvez a kapcsolódásoknak.
Tulajdonképpen ennek az állomásnak a nagy kérdése az, hogy "tudok-e szívből dönteni", ám a bolond már igent mondott erre, neki most "csak" a döntéseket kell gyakorolni.
Aki tud dönteni, az 6almas, 6ározott és 6ékony.
Ez a jó vezető ismérve, hogy felvállalja magára a döntés felelősségének a súlyát is. (A következő 7-es állomáson ezt számon is kérik rajtunk!) Önmagamért döntök vagy öncélúan döntök óriási különbség.
Az idei döntéseknek a kihívását azt jelenti, hogy a szívünket és nem az eszünket veszi célba. Érzelmi érintettségben nem könnyű dönteni. Régóta megszokott házasságban benne maradni vagy a szeretőt választani nem egyértelműen erkölcsi kérdés. Senki nem járhat a mi cipőnkben, így rajtunk kívül nem tudhatja más, hogy melyik számunkra a nagyobb csábítás. Melyik a mi utunk, amiért hosszú távon felelősséget vállalunk.
Ugyanez igaz minden más élethelyzetre is: munka, költözés – nagy változási lehetőségeket kínál fel a 2022-es év.
Hogy jó és helyes döntéseket hozhassunk, fogadjuk meg a tarot útmutatását. Ne a külsőségekre figyeljünk és ne legyünk elhamarkodottak. A döntések terén "ne bolonduljunk meg".
Álljunk meg, "zárjuk az áramköreinket" és hallgatózzunk befele. A sok kettessel álmokat, intuíciókat, megérzéseket kövessünk: így nem tévedhetünk el!
Zárszónak annyit még, hogy a 2022 nekem személy szerint is körbeér. 2000-ben jártam először asztrológusnál, majd a javaslatára bele is vetettem magam a grafológiai tanulmányokba, amit sorra követtek a többiek. Épp ezért idénre mindenképp terveim közt szerepel, hogy elindítsak egy önismereti tarot-kalandot!
Az idei év egyszerre lesz kezdet és beérkezés. Egyre többször látom, hogy emberek visszarendeződnek önmagukhoz, elfogadják végre a bennük rejlő csodálatos képességeket. És mernek végre "bolondok" lenni...
Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!
