2017. május 19., péntek

Eggyé válni a széllel

Ikrek jegyébe lép a Nap: 2017.05.20 (22h31p)

"Minden, ami él, mozog és változik.
A mozdulatlanság, a változatlanság a halál.
Az élet velejárója a mozgás.
Nézd a sólymot: élete a repülés, a szárnyalás, a mozgás."
(Cey-Bert Róbert Gyula, író)

Az évszakok változása olyan, mint az óriáskerék forgása. A kardinális jegyek akarata emeli magasba a gondolákat, ezzel az erőteljes, tiszta energiával kezdődnek az évszakok. A fix jegyeknél érnek fel a csúcsra, ahol egy lusta hónapra megállnak, hogy mi kiélvezhessük a tavasz frissítő szépségét, a nyár forróságát, az ősz bőségét vagy a tél hűvös csillogását.
A labil jegyeknél billen át a kerék és megadja magát a változás tehetetlenségi erejének. Az Ikrek hónapban a tavasz észrevétlenül átzuhan a nyárba. Határvonaluk összekeveredik, egybemosódik, míg végül egyértelműen a nyár győzedelmeskedik és emelkedésével újabb évszak-ciklus indul útjára.

A változó jegyek közül is talán az Ikrek a legváltozékonyabb. Háromszorosan levegős, így ő a szél ezer arca. A könnyed, játékos kedvű fuvallat, amely megborzongatja a bőrünket, megcirógatja a hajunkat. A légmozgás, mely belekap a vitorlákba, gyorsabb sebességre ösztönözve a hajókat. De ha szükséges, akkor dühöngő tornádóvá pörgeti fel magát és öles fákat tépdes ki tövestől.

A levegő mindig mozgásban van. Éjjel, álmunkban, a test elszunnyad, akaratunk és érzelmeink elcsitulnak, de lélegzetvételeink a megszokott ritmusban tovább pulzálnak. Így kötnek bennünket az élethez.
Ahogy a szél is elér minden irányba, a mitológiák Hermész istene is bejáratos volt a föld minden zegzugába, eljutott a legmagasabb isteni (olümposzi) csúcsokig, az Alvilág (túlvilág) mélységeibe, sőt az álmok birodalmán keresztül is ő vezette végig az embereket.

Ha megnézzük az asztrológiai ábráját az Ikreknek ♊ a világ két függőleges oszlopa jelképezi az ellentéteket, a polaritást, amit fizikai és szellemi szinten is meg kell tanulnunk összekapcsolni magunkban. Az Ikrek szerepe az ítélkezés nélküli integrálás: szemlélni és elfogadni azt, ami van. Folytonosan ritmusban és mozgásban maradni, befogadni és elengedni, épp úgy, mint ahogy levegőt veszünk. A belégzést kilégzés követi. Jön és megy.

A kötések ezt az energiát elnehezítik. Épp úgy, ahogy bennünket is elnehezítenek a negatív gondolatok. Gátolják a jelen pillanat egyszerű megélését. Nem véletlen, hogy minden meditációs technikai egyik legkézenfekvőbb, jelenben tartó módszere a légzésfigyelés. Ha ezt a gyakorlatot sikerülne kiterjesztenünk a mindennapi tevékenységünkre - jön és megy, fogadom-engedem - felfedeznénk az Ikrek mélyebb aspektusát.
A belső (ezoterikus) bölcsességet: a létezés könnyedségét.
A mostani jegybe lépés két síkon mozdul. A felszínen akadnak kétségek, feszültségek, ellentmondások, döntési nehézségek. Ez az Ikrek egyik megélése: a gondolataink szétcincálnak bennünket, kapkodunk, elbizonytalanodunk, elveszítjük a fókuszt.

Szinte minden személyes planéta kap valamiféle támadást, vagyis mindig találhatunk okot a problémákra. Elfojtott dühöt és indulatokat (Hold-Mars), megkeseredettséget, kilátástalanságot (Hold-Szaturnusz), elégedetlenséget (Vénusz-Jupiter), párkapcsolati függést, hatalmi harcokat (Vénusz-Plútó), blokkoltság, begörcsölés (Mars-Szaturnusz).

Ráadásul a Merkúr, a jegy ura fényszögek nélkül áll, ilyenkor úgy érezheti magát, mint az ünnepelt, aki a saját születésnapi zsúrján kimarad minden jó játékból. Úgy tűnhet, egyedül vagyunk azzal, amit gondolunk, ahogyan a világot látjuk. Kicsit lemaradt és beragadt a gondolkodásunk a Bikában. De ahelyett, hogy ülnénk és duzzognánk egy sarokban, akár be is kapcsolódhatnánk az élet áramlatába. Ez csak úgy lehetséges, ha túllátunk, sőt túlszárnyalunk a megszokott sémákon, gondolkodásmódokon, felülemelkedünk a hétköznapi feszültségeken.

A háttérben ott a leírhatatlanul tág, végtelen lehetőség: a Szaturnusz-Uránusz-felszálló trigonja. A szabadság megélése, értékeink szerint való fejlődés, a struktúrák könnyed áttörése. De vajon miért hisszük, hogy a változás mindig nehéz? Hogy csak keservesen tudunk a saját határainkon túlnőni? Legyünk olyanok, mint a szél. Rugalmasak, irányt változtatók, mindenhova elérők. Emelkedjünk és emeljünk másokat is a magasba, mert a lényünk mindent áthat és ránk is minden hatással van.
Engedjetek meg egy személyes gondolatot.
A Nagy Betűsnek köszönhetően fantasztikus emberek történetével ismerkedhetek meg. Nekik köszönhetően megelevenedik előttem a világháború és az utána következő kommunista rendszer. Nem a tankönyvszerű üressége, hanem a kézzel fogható valósága. A hátborzongató élethelyzetek, a felfoghatatlan veszteségek. Az éhezés, a fájdalom, a küzdeni akarás és mindennek ellenére a boldogság keresése. Az élet apró örömeiben megtalált csodák.
Ezen keresztül egyre jobban átérzem és még szorosabban ölelem magamhoz azt az életet, amit élhetek. Szerintem a legnagyobb luxus ebben a mai világban nem szeretni létezni. Pedig a legtöbb ember itt akad el. Önmaga szereteténél és ezáltal a lét szereteténél. Talán sosem volt a világ ilyen gazdag, bőséges és lehetőségekkel teli, mint nekünk itt és most.
Töltsük meg végre valódi tartalommal!

Az Ikrek hónap égi eseményei:

2017. május 20-án, szombaton (22h31p) a Nap a Plejádok csillagkapuján keresztül lép be az Ikrekbe.

A hónap újholdja május 25-én, szerdán lesz (21h45p) és ismételten felerősíti, megtámogatja a jegybe lépés energiáit. Újrakezdés lehetősége abban, ahogyan a világhoz teljesen hétköznapi szinten kapcsolódni tudunk.

Május utolsó vasárnapja, 28-a gyermeknap. Az asztrológiai képletben az apa (Nap) és az anya (Hold) mellett a Merkúr jelenti a gyermeket.

Egy héttel később, június 4-én, pünkösd vasárnapján a Mars átlép a Rák jegyébe (18h16p). Izgalmas, érzelmi transzformációkra van lehetőség, főleg, ha az illúziókból és az élethazugságokból hajlandóak vagyunk kilépni végre.

Június 5, pünkösdhétfő.

Kedd, június 6-án (09h27p) a Vénusz átlép a Bikába, majd a következő napon, 7-én (00h16p) a Merkúr az Ikrekbe. A gondolkodásunk és a közérzetünk is "helyre billen". Nőhet a cselekvőkedv, az aktivitás, a célok letisztulhatnak végre.

Pénteken, június 9-én (15h10p) a hónap teliholdja és egyben az év második "tízmilliószoros" teremtő napja: Saka Dawa Düchen (A születés, megvilágosodás és a halál) ünnepe. Szinte az élet minden aspektusát áthatja az egyensúlyteremtés lehetősége.

Június 14-én, szerdán a Jupiter direkt mozgásra vált. Lezárásra váró kapcsolatok, jogi ügyletek befejezésére szabad az út egészen októberig. (A nyár még hozhat ezen a téren feszültségeket.)


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. május 17., szerda

Ahol valami véget ér, ott valami más elkezdődik

Előadás helyett

"Van itt egy kör…
Van egy szövedék
Egy összetartozás
Egy összekapcsolódás
Osztozunk a Látásban
Érezzük a reményt
Érezzük a misztériumot, a titkot
Megérint az élet, és megérintjük az életet
Halljuk a bolygó lüktetését
Csendben teszünk
Együtt
És egyedül
Minden mozdulatunk
Minden részünk
A Teljesség egy darabja
Van itt egy kör…"
(Hopi vers...
ahol valami véget ér, ott valami más elkezdődik

Asztrológiai képleteket értelmezni olyan, mint mesét olvasni: izgalmas történetek bontakoznak ki az ember szeme előtt. Láthatjuk benne a hátteret, a próbatételeket, a segítőket, a cselekmény sodrásának irányát. De mindez önmagában csak üres, lélektelen keret. Szükség van ránk, hogy élettel töltsük meg.

Tavaly októbertől a kollektív mesénk leginkább Carroll népszerű könyvére emlékeztetett.
Alice-hoz hasonlóan kicsit mindannyian beleestünk a "nyúl üregébe": a csillagállások a hétköznapi életünkben is valamiféle absztrakciókat teremtettek. Nem csupán az Uránusz-Plútó fináléjának feszültségét tapasztalhattuk, de még a Neptunusz-leszálló holdcsomópont együttállásának felkavaró örvénye is magával ragadhatott. S hogy mindezt ilyen intenzíven, a saját bőrünkön érezhettük, az (javarészt) Nap jegyváltások Hold kvadrátjainak köszönhető.

A Nap és a Hold ilyen jellegű fényszöge szaturnikus jellegű. Ahol a szívünk és az értelmünk között konfliktus adódott, ott bizony ezek az energiák a fejünkre koppintottak. Minél nagyobb egységben voltunk önmagunkkal, annál kevesebb életleckével kellett szembenéznünk.

Tulajdonképpen rengeteg mindenre megtanított bennünket az elmúlt fél év. A Skorpió legmélyebb, legsötétebb barlangjából indultunk el a fény felé, és most, a Bika hónappal érkeztünk meg a ciklus végére.

Megtanulhattuk, hogy lezárás nélkül nincs újjászületés. Mert korábban elfelejtettünk elengedni. Ez nem csak a mindennapi tárgyainkhoz való ragaszkodásban nyilvánult meg, de a feldolgozatlan, lezáratlan kapcsolatokban, a halálhoz való viszonyulásunkban, az érzelmi elengedés hiányában. Itt akadtak el a "nagy elhatározások". Ahhoz, hogy a fordulatok bekövetkezzenek az életünkben bizony áldozatot kellett hozni. Feláldozni nem csak értékes dolgokat lehet, hanem bármit, amihez foggal-körömmel ragaszkodunk. Például az életünk természetes sodrását megakasztó múlt emlékeit.

A felszabadulás igénye hónapról hónapra megismétlődött. A változáshoz szélnek kellett ereszteni azokat az álmainkat is, amiken már túlnőttünk, és fel kellett fedeznünk azokat a lehetőségeket, amik sokkal jobban illeszkednek jelenlegi énünkhöz. Elemezgethettük azokat a kifogásokat, hogy "miért nem" tettük eddig a dolgunkat. Miért nem léptünk ki egy boldogtalan kapcsolatból, miért nem váltottunk munkahelyet, miért nem adtuk el a házat, miért nem mentünk világot látni, miért nem tanultunk valami újat, vagyis miért nem éltünk végre úgy, ahogy szerettünk volna?"

Tudatosíthattuk azt is, hogy felelősséggel tartozunk a sorsunk, az életünk alakulásáért. De felelősségünk csupán addig tart, ameddig őszintén, tiszta lelkiismerettel tudunk magunknak és másoknak is felelni. Szavakból, gondolatokból építjük folyamatosan a "fátumot", amit pedig cselekedeteinkkel hívunk életre és alakítjuk kézzel fogható sorssá. Az, hogy a földi létezés milyen fonalakból szövődik, milyen családba, anyai helyzetbe, körülményekbe születünk bele és hogy mindez meddig tart - nem rajtunk múlik. E két dolog felett nincs hatalmunk. De hogy a kettő közt, a születés és a halál közt mi történik - az viszont rajtunk múlik.

Gyakorolhattuk a szó és a gondolat varázshatalmát. Mert nem mindegy mit mondunk magunknak és másoknak, milyen gondolati "programot" futtatunk. Ezt felismerve és ezen változtatva tudtunk kitörni sorsfordulataink irányába.

Hullámokban törtek ránk a belső konfliktusok, az önellentmondások. Emiatt (főleg év elején) kicsit akadályozva, blokkolva érezhettük magunkat. Talán mert még mindig túl sok volt a ragaszkodás? Mielőtt előre léptünk volna, le kéne választani magunkról a visszahúzó súlyokat. Rengeteget változtunk, mégis bizonyos gondolkodási sémák miatt úgy éreztük: megrekedtünk. Mert nem volt elég tudni, el is kellett hinni, át is kellett érezni a változást. Teljes szívvel fel kellett lázadni a régi énünk ellen, hogy azzá válhassunk, akik lenni akartunk. Ideje volt levenni az álarcokat.

Szükség volt a  nyugodt, békés, szemlélődő időszakra, az érzelmi érlelődésre is. Ez nem jelentett tétlenséget, épp ellenkezelő: nagyon is aktív belső munkát igényelt. Gyakorolhattuk magunkban, mit is akarunk szívvel-lélekkel valóra váltani, mielőtt ezt a korlátlanságot átemeltük a hétköznapi megvalósulás korlátai közé.

A tavasszal új, friss energiák ébredtek. Megfogalmazhattuk az önazonosságunkat és elkezdhettük kinyilvánítani az akaratunkat. De még mindig akadhatott egy-két béklyó. Ha még mindig nem szabadultunk ki a visszatartó, lehúzó kapcsolatok hálójából, ismételten módunk nyílt rá.

S ahol valami véget ér, ott valami más elkezdődik...

Az árnyékból megérkeztünk a fénybe. A szavakról és a gondolatokról fokozatosan a tettekre kerül át a hangsúly. Mindaz amit most megteszünk vagy elmulasztunk megtenni az jelentősen kihat az életenergiánkra és a jövőbeni élet-irányunkra. Az individualizmus, a tehetség, az értékek kibontakoztatása mind fontosabbá válik, és ha nem tudunk ebben előre haladni, komoly frusztrációkat tapasztalhatunk meg.

A létezés pecsétjének ezt a tűz jegyekben kialakuló hármasságot nevezem. A pecsét nem más, mint lágy, olvasztható anyagba nyomot hitelesítő, azonosító jegy. A lágy anyag ebben a vonatkozásban a fél év alatt hatalmas változásokon keresztülment énképünk, ami még nem öltött szilárd, magabiztos formát. A belenyomott minta pedig a döntésünk. Épp most, ebben a néhány napban a legerőteljesebb a Szaturnusz-Uránusz és a felszálló-holdcsomópont trigonja. Mondjuk ki hangosan: Kivé akarunk válni? Hogyan akarunk élni?

Ideje önmagunkban kiteljesedni, egységgé, körré alakulni, hogy bekapcsolódhassunk a végtelenség forgásába, és innen vele együtt folytassuk tovább a táncot.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. május 10., szerda

Elmarad!

A 2017. május 14-i, vasárnapi előadás technikai okok miatt elmarad!
Hogy mégsem legyen befejezés nélkül a mese, ígérem, kárpótollak titeket egy bejegyzéssel!

Megértéseteket köszönöm, nyár végétől terveim szerint folytatjuk!

2017. május 9., kedd

A szabadulás formulája

Telihold a Bika havában: 2017.05.10 (23h43p)

"Nem félt semmitől. Nem kötődött semmihez. A változás mögött a szüntelen megújulás örökkévalóságában élt. Mindig azt tette, amit tennie kellett.
Azt hiszem, ez a szabadulás formulája!"
(Szepes Mária)

Az elmúlt fél éves időszakban szembesülhettünk azzal az érzéssel, "mintha le akarnának választani rólunk valamit." Talán a Skorpió-Bika telihold környékén vált ez igazán kézzel foghatóvá mindez:

"Itt nem a racionális, mindent felcímkézni és megmagyarázni akaró énünkre van szükségünk. Jóval hatalmasabb erők "dolgoznak", amikor a legjobb, amit tehetünk, hogy nem állunk a változásunk útjába! Ez a totális átalakulás és a gyógyulás LEHETŐSÉGE. Igen komoly metamorfózis zajlik a világban, mindez ha akarjuk, ha nem: megtörténik, nincs felette hatalmunk, de egyéni szinten ennek mi is részesei vagyunk. Mindaz, ami most a mélyben történik hosszú távra meghatározza az életünket. Kicsit átváltozni nem lehet - a hernyó sem fordulhat vissza, ha megkezdődött a pillangóvá válása és rájön, ő mégis inkább maradna a megszokott, régi testben.

A mi életünkben bekövetkező változás is hasonlóan gyökeres lesz: mondhatni sejtszintű a gondolkodásunkban, az érzéseinkben, lelkiekben - és a fizikai valóság érzékelésében.

A gyógyító sötétség a passzív, de nem elszenvedő, hanem befogadó létezés. Ennek a belső alapozásnak van itt az ideje. Megérteni ráérünk, ha túl vagyunk mindezen, és lehet, hogy akkor már nem is lesz szükség a megértésre." (Bővebben: Gyógyító sötétség)

A világ változása természetesen itt nem áll meg, hiszen az élet dinamikája a "szüntelen megújulás örökkévalósága". De bizonyos szempontból most mégis egy ciklus végéhez érkeztünk. Rengeteg minden történt kívül s belül, ám a fizikai világban még alig csíráznak ezek az új magok. Emiatt lehetünk bizonytalanok, türelmetlenek, sőt akár frusztráltak is, "hogy nekünk semmi sem akar összejönni".

Ahhoz, hogy jobban megértsük, mi is történt, képzeljük el, hogy akarva-akaratlanul egy zúgó folyóba pottyantunk. Nem volt más lehetőségünk, csak az áramlatokat figyelni, igyekeztünk valahogy kikecmeregni. Miközben a lehúzó-felemelő örvényekkel küzdöttünk nem volt időnk rácsodálkozni, mennyit változott körülöttünk a táj! Nem érzékeltük, milyen bátrak voltunk, mekkora lélekjelenléttel úsztunk tovább. Nem vettük észre, hogyan erősödtek az izmaink, az idegeink, az akaratunk. Talán csak rövid ideje vergődtünk ki a homokos fövenyre, így időre van szükségünk, míg szűnik a légszomj, míg visszatér belénk az élet keringése, az öröm és a felismerés képessége.

Legyünk türelmesek! Óriási utat tettünk meg, nagyon rövid idő alatt. És ésszel felfoghatatlan, mi is zajlott univerzális szinten.

Rengeteg mindent leválasztottak rólunk - vagy legalábbis felkínálta az élet az elengedés esélyét. Kapcsolatok bomlottak fel, mert már véget ért a közös út, és az a két ember nem tudta volna tovább emelni-támogatni egymást.
Voltak, akiknek betegség feldolgozásában kellett helyt állni, mert az érzelmi elakadások fizikai szinten öltöttek testet. Másoknak a búcsú fájdalmas megtapasztalásán kellett keresztülmenni. Megint mások saját belső "démonjaikkal" küzdöttek: sérelmekkel, félelmekkel, bűntudattal.
A Bika-Skorpió telihold alapvetően a rögzítés üzenetét hordozza. A Plútó oldásával azonban lehetőségünk van csak azt rögzíteni, ami ténylegesen segíti a fejlődésünket. Amiben szenvedély van, amivel szívvel-lélekkel azonosulni tudunk. De csak akkor, ha elengedünk minden ragaszkodásunkat, s hagyjuk lelkünket, fizikai valónkat, körülményeinket is főnix módjára megújulni! Képesek vagyunk rá, hiszen megtanultunk úszni az árral!

Az elmúlt időszakban a gyógyító sötétségben, lelkünk bugyraiban hánykolódtunk, most végre a felszínre bukkanunk, és lekezdhetjük élni mindazt, ami felé törekedtünk. Ez a megvalósítás és a megvalósulás ideje.
Amint bent, úgy kint - tartja az ősi ezoterikus bölcsesség. Döntéseink, gondolataink, szándékaink nagyon hamar láthatóvá válnak. Szinte azonnal megkapjuk a visszajelzéseket, a lehetőségeket vagy a fejünkre koppintó figyelmeztetéseket, ha letérnénk a helyes útról. Járjunk nyitott szemmel. Egy teljesen új valóságban vagyunk!

Végül keretképpen Eckhart Tolle gondolata:

"Bármit is tartalmaz a jelen pillanat, fogadd el, mintha magad választottad volna azt! Mindig vele működj, s ne ellene! Tedd barátoddá és szövetségeseddé, ne pedig az ellenségeddé! Csodálatosan át fogja ez alakítani az egész életedet.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. május 4., csütörtök

Hetedik állomás: minden jó, ha jó a vége

A mese véget ér, a valóság elkezdődik

„Akarnunk kell elengedni azt az életet, amit megterveztünk,
és elkezdődhet az az élet, ami vár ránk.”
(Joseph Campbell, amerikai író, vallástörténész)

Nagy utat jártunk be. Talán észre sem vettük, mekkorát, mert az elmúlt fél évben csak mentünk, haladtunk előre a feladatok és a kihívások sűrű erdejében.
A lelkünkben élő mesehősök végül elérték céljukat: szembenéztek az utolsó negyedes kvadrátokkal, megválaszolták az életleckék tudatos vagy tudatalattiban felbukkanó kérdéseit.

Ám minden történet végére szükségeltetik egy utolsó mondat, ami után a hősök végre révbe érnek. Legyőzték a sárkányokat, megszerezték a kincseket, megtalálták életük párját és onnantól kezdve boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Életük folyása ezzel nem szakad meg, csak a közös úttól búcsúzunk. Ők felnőttek, mi valamilyen formában integráltuk a meséjükben rejlő üzeneteket. Tervezgetés után azonban minket is vár az élet!

Ezzel az előadással szeretném lezárni ezt az időszakot.
Szeretettel látok mindenkit, azt is, akik végig ott volt velem, azt is, aki csak olykor-olykor tudott csatlakozni, de olyanokat is, akik tőlünk és a mesehőseinktől függetlenül úgy érzik, valami véget ér, valami új kezdődik - és erre szeretne egy kicsit rápillantani az asztrológia segítségével.

Részvételi szándékodat kérlek mindenképp jelezd!

Az előadás részletei

Időpontja:
2017. május 14, vasárnap
16-tól 18 óráig

Helyszín:
Park Teniszklub
1114 Budapest, Bartók Béla út 63-65. (bejárat a Fadrusz-Bartók B sarokról)

Az előadásra a belépés 1.000 Ft, várlak szeretettel!

2017. május 1., hétfő

Önmagunkra találni

Felszálló-holdcsomópont az Oroszlánban: 2017.04.28 (15h30p)

"Nem azzal lelsz lelki békére, ha átrendezed életkörülményeidet, hanem ha fölismered, hogy ki is vagy valójában, a legmélyebb szinten."
(Eckhart Tolle, német származású kanadai író és spirituális tanító)

A csillagok ideje csodálatos óraszerkezet: a fogaskerekei egyik síkról finoman a másikra mozdulnak és máris új idők ritmusát mérik az emberi sorsokban. Most egy másfél éves ciklus veszi kezdetét azzal, hogy a fel- és leszálló holdcsomópontok jegyet váltanak.

A holdcsomópontok a Nap és a Hold pályájának metszéspontjai, vagyis nem valóságos égitestekről, hanem virtuális meghatározási pontokról beszélhetünk. Ennek köszönhető az asztrológiában betöltött szerepe is, ahol a múltbeli karmát és a jelen élet fejlődési irányát jelölik - mindezek megfoghatatlan, ködös, misztikus tartalmak.

A Nap a legmagasabb szintű tudatosság, míg a Hold a legmélyebb tudatalatti. Bár mindkettő a részünket képezi, nehezen találjuk meg közöttük az egyensúlyt. Ugyanígy van ez az elmúlt és az előttünk álló életekkel is. A középpont - a jelen - az egyetlen, ami látható és élhető.
A sárkányfej és -farok utalásra többek közt az indiai szent iratokban is találkozhatunk (Bhágavata-purána), ahol a démonokat a félistenektől gyakran csak egy farok vagy egy lábfej különböztette meg. A fenti kép bangkoki Nagy Palotában készült, ahol a félistenek között felfedezhetjük azt a cipőtlen alakot, akinek démonságát egyedül a mezítlábasság leplezi le.

A történet szerint egy Rahu nevű démon a Nap és a Hold isten közé rejtőzve próbálta megszerezni az istenek éltető nektárját. Mikor észrevették a csalást, gyorsan lefejezték, de már késő volt. A fej az amritától már halhatatlanná vált, csak a test többi része halt meg.
A múltunk, legyen bármilyen közeli vagy távoli, már élettelen, egyedül a jövő az, ami alakítható.

A holdcsomópontok testetlenek, kizárólag a nap- és holdfogyatkozásokkal válnak láthatóvá.
Keringési idejük az Ekliptikán 18,6 év és látszólagosan mindig hátrafelé mozognak. Ezért van az, hogy most a Szűzből az Oroszlánba lépünk be. (Utoljára 1998. szeptember 17-től másfél éven keresztül volt hasonló holdcsomópont-állás, és 2008 januárjától pedig a leszálló halad keresztül az Oroszlánon.)
Ha a múlt halott és megmásíthatatlan, akkor jogos lenne a kérdés, mégis miért foglalkozunk időről időre a holdcsomópontokkal. Mert az időszakosságából adódóan rendszeresen visszatér az életünkbe ugyanaz a feladat. Az elmúlt másfél évben a Szűz-Halak tengely kapcsán a "csoportkarma" feladata az illúzióinkkal való szembenézés és a hétköznapi rendteremtés volt, illetve lett volna.

"A múlt-takarítás része, hogy megszabaduljunk az évek (életek) óta hurcolt sérelmektől, a panaszkodás, a sajnálat és a bűntudatjátszmák nyújtotta menekülési útvonalaktól.
Helyette mondjuk ki, amit valójában érzünk. Tanuljunk meg nemet mondani arra, amit nem szeretnénk és igent arra, amire teljes szívünkből vágytunk. A Szűz jegye az élet(el)hivatottság felfedezésének irányába terelget bennünket. Elakadások a maximalizmusban, a folyamatos önkritikában, az önsajnálatban, a "nem vagyok elég jó" érzésében, az áldozatszerepekben vannak." (bővebben: A tökéletesség gyakorlata)

Az asztrológiában mindig folyamatokról, összefüggésekről és nem különálló momentumokról beszélhetünk. Így a Szűz-Halak felkészített és átvezet bennünket az Oroszlán-Vízöntő feladatára. Ha rátaláltunk az elhivatottságunkra, most könnyű dolgunk lesz: marad mindezeknek a kreatív megvalósítása. Ha azonban még nem érezzük készen magunkat, akkor a bűntudatjátszmákat felválthatja az akaraterő küzdelme.

Az Oroszlán-Vízöntő tengely kapcsán a feladat a kreativitásunk kibontakoztatása, ötleteink produktív kivitelezése. Az Oroszlán jelmondata "ez vagyok én", a totális önazonosság, a saját lelki-szellemi erőből való fejlődés és életünk irányításának a kézbe vétele.

A múlt, a "holtsúly" nem más, mint a Vízöntő problematikája: a magány, az egyedüllét, az elszigeteltség, az "engem senki nem érthet meg" felsőbbrendűsége. Itt azokkal a falainkkal találhatjuk szemben magunkat, ami elválaszt minket attól, hogy örömteli módon megoszthassuk egyediségünket másokkal. A Vízöntő görbe tükröt tart másoknak, de megfeledkezik arról, hogy olykor ő maga is belenézzen. A társadalomkritika, a leleplezés, a megmondó kommentelgetés távol áll attól az egyszerű, őszinte igazságtól, hogy "A király meztelen."

A Vízöntő szellemi fölényének légvárába menekül és elméleteget gyárt arról, miért is nem tud még most boldog lenni. A jövőbe vetíti és feltételes elképzelésekhez köti jóllétét. Boldog leszek, ha lesz egy párom, ha megházasodom, ha új munkát találok, ha lefogyok... és a többi. A Vízöntő tervei elviekben (és fejben) mindig csillagos ötösök, de a valóság a túl nagy elvárásokhoz képest szerényen alulmarad. A Vízöntő - akinek a világkorszakát éljük éppen, így a sajátosságai még hangsúlyosabbá válnak - mindennapjait egy utópisztikus, virtuális világ határozza meg. Közösségi oldalaktól függünk, és megfeledkezünk a valódi közösségi élményekről. Minél inkább igyekszünk kifelé egy képet mutatni, annál jobban eltávolodunk ösztönös lényünktől.
Az elmúlt másfél év igen intenzív tisztulással járt együtt, ami sok esetben mélypontokon, betegségeken, veszteségeken keresztül vezetett bennünket. Most a sorsfeladat betöltéséhez a Szaturnusztól és az Uránusztól rendkívüli támogatást kapunk.

Lehetőség van a felemelkedésre, a kiteljesedésre, sőt még az anyagi gyarapodásra is, ha a halogatás és az önsajnálat helyett felelősségteljes cselekvésre váltunk. Az egyediség és a különlegesség célja nem az, hogy eltávolítsa az embereket másoktól, hanem hogy felfedezzük benne a kölcsönös áramlás lehetőségét. Fel kell ismernünk, hogy csak másokkal együtt vagyunk értékes individuumok.

Az Uránusz trigon segít szakítani a régmúlt dolgaival, a hagyományos rendszerekkel. Életfeladatunkat eredeti és ötletes módon tudjuk követni, gyakorlati szinten beteljesíteni, ha merünk fejest ugrani az ismeretlenbe. Ehhez kapcsolódik még a Szaturnusz állhatatossága, következetessége, kitartása és fáradhatatlansága. Hosszú távra szóló, értékteremtő változásokat generálhatunk.

A Napot, a vezetést nem kívül kell keresni, hanem saját lelkünkben kell eggyé olvadni a legfelsőbb irányítóval. Nem megmondani kell másoknak, hogy mit és hogyan csináljanak, hanem példát mutatni. Napként ragyogni.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.
Related Posts with Thumbnails