2017. szeptember 18., hétfő

A megszokások útvesztője

Újhold és stellium a Szűzben: 2017.09.20 (07h30p)

"Eleget tudsz ahhoz, hogy végigjárd a harcos útját,
de még utadat állják a régi szokásaid és a mindennapos beidegződések."
(Carlos Castaneda: Mesék az erőről)

A Szűz hónap mindig egyfajta összegzés. Lélekben felkészülünk az őszre, csendesen búcsút veszünk a nyártól. Ilyenkor valahogy jobban feltűnik a mulandóság, hiszen jelentősen kevesebb van hátra az évből, mint amennyit eddig fogyasztottunk belőle.
Ezzel együtt élesebbé válnak előttünk mindazok az elképzelések, amiket megvalósítottunk és azok is, amelyek tartózsinórjába gabalyodva küszködünk vagy már ki is pukkadtak, mint az elfáradt léggömbök.

Mindannyian a harcos útján indulunk el és ehelyett oly sokszor a megszokások útvesztőjében találjuk magunkat. Szokássá bármit az ismétlődések tesznek. Először az ismétlődő gondolatok, majd az érzések végül a cselekedetek. Próbálkozunk a kitöréssel, a ritmusváltással, de a szokásaink előbb-utóbb visszarántanak bennünket.
A Szűz jegy sem szól másról: csak a mindennapok rutinjáról. És a mostani újhold képlet híven tükrözi az alapvető emberi működéseket.
Ott áll a Halak jegy közepén a Neptunusz, ő tartja a "kezében", mint öt léggömb zsinegét a Szűzben lévő személyiség-jelölőket - a tudatosságunkat, a tudatalatti vágyakat, a gondolkodásunkat, az érzéseinket és az akaratunkat.

A Neptunusz az illúzióteremtés nagy bábjátékosa: szeret elkápráztatni bennünket látványos, csábító és csillogó - ám leginkább realitásoktól mentes álmokkal.
Nevezzük őt médiának, vagyis közvetítőnek. Az első "médiumok" a delphoi jósdában nyilatkoztatták ki az ég akaratát. A szentély homlokzatára az ősi igazságot vésték, azt, amivel minden út elkezdődik: "Ismerd meg magadat."

Az évek során a kapzsiság és a tömegigény átvette az irányítást a szent hely felett, így a szertartás fokozatosan elvesztette valódi tartalmát és átadta helyét a pénzen megvásárolható (valószínűleg szép holnapot ígérő) jövendöléseknek. A hatalom épp ebben rejlik: az ígéretekben. Régen a vallások a halál utáni paradicsomi állapotokkal kecsegtettek, ma már az ember nem akar addig várni - most óhajtja átélni az idillt.

Nagy a kísértés, hiszen ki ne akarna boldog, sikeres, szép, egészséges és gazdag lenni? Lehetőleg minél gyorsabban, azonnal vagy ha lehet, már tegnap.
A Neptunusszal pontosan szemben a szintén uralomban lévő Merkúr áll. A Merkúr az ingereket felvevő és továbbító idegrendszer. Minden másodpercben érnek bennünket ezek az ingerek: a rádióból szól a zene, közben olvassuk a híreket, a barátnőnk a legújabb pletykával hív bennünket, miközben a futár csenget, mert meghozta a korábbi netes rendelésünket. Azt sem tudjuk igazán, milyen is egy kicsit csendben élni. Sőt, félünk is a csöndtől.

Pedig a Merkúr szerepe a Szűz jegyében a szelektálás. Bizonyos időközönként meg kellene állni egy kis időre, hogy szétválogathassuk a valóban hasznos és értékes életterveket, kapcsolatokat, gondolatokat, érzéseket és kidobjuk a felesleget. Ezt meg is tesszük, de a módszer megint csak nélkülözi a türelmet. Amint felismerjük, mi az, amire nincs tovább szükségünk, azonnal ki akarjuk hajítani az életünkből.

A telihold meséje a Hamupipőke volt, ahol elsősorban az üvegcipellővel foglalkoztunk. De most nézzük a lencseválogatás szimbolikáját. A lencse az értéket jelenti (hiszen újévkor is azért esszük, hogy gazdagabbá váljunk), amit ki kell szedegetnie az értéktelen hamuból. Ez a munka nehézkes, aprólékos és nagy odafigyelést igényel. A Szűz "esszenciája" a módszeresség. Ne akarjunk egyszerre túl sokat vagy túl nagyot - még változni sem - mert akkor sehova sem jutunk.

A stellium (bolygóhalmozódás) azt mutatja, hogy a gondolkodásunk hogyan veszi át az irányítást az életünk többi szeglete felett. Ha minden nap, mintegy mantrát ismételgetünk valamit, az a személyiségünk szerves részévé válik - mi pedig abból teremtjük a valóságunkat. És lássuk be, a legtöbben nem túl pozitív jelzőket futtatunk magunkról. Pedig a Merkúr képviselte gondolati energia a legkönnyedebb, minden azonnal áthat - eget és földet.

A Szűz újhold lehetőség arra, hogy észrevegyük az életünkben ismétlődő gondolatokat, a Szaturnusz kvadrátból fakadóan főképp azokat, amelyek korlátoznak, blokkolnak bennünket. És ha ez megvan, talán a megszokások útvesztőjéből kivezető út is meglesz...


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. szeptember 7., csütörtök

Káprázatból születő gondolkodás

Szezonnyitó előadás: 2017.09.17 (16h00)

"Nem tudtam kibontakozni a káprázatomból.
Botorkáltam a jól megszokott és egyedülinek hitt valóságomban,
és képtelen voltam tudomásul venni, hogy ez már nem az enyém.
Beletapadtam az életembe, mint a légypapírba.
Oly mértékben belevarázsoltam magam életem álmába,
olyan valóságosnak véltem, hogy nem tudtam fölébredni belőle.
Rettegtem, hogy minden elvész. Nemcsak a világom, de én magam is."
(Müller Péter)

Az őszi-téli hónapokban nem csak a természet, hanem az emberi lélek is befelé fordul. Az aktivitás kintről - a láthatóból - áttevődik a láthatatlanba. Tavasszal és nyáron látványos a növekedés: kihajtanak a rügyek, zöldülnek a levelek, érnek a gyümölcsök. Az év másik felében azonban ez a növekedés a mélyebb, föld alatti rétegekben folytatódik, ezáltal a gyökerek válnak erősebbé.

A "lelki munka" is hatékonyabb, ha az évszakok ritmusát követjük. Jobban belénk épülnek az ilyen jellegű tapasztalatok. Épp ezért szeretném folytatni a korábbi hagyományokat és követve az évkör állomásait, havonta egyszer beszélgetős, gondolatcserés előadásokra invitállak benneteket.

Asztrológiai szempontból rendkívül mozgalmas év vár ránk, nagy horderejű váltások állnak előttünk. A tematikát is ennek megfelelően állítottam össze. A mostani szezonban a mesék helyett a mítoszok birodalmában fogunk barangolni.

Saját asztrológiai képletünk lesz a térkép, aminek segítségével a bennünk rejlő kincsek után fogunk kutatni. Hogy mindenkinek a saját, személyes horoszkópjával készülhessek, kérlek, részvételi szándékodat a születési adatait megadásával e-mailben jelezd. (padparadsa kukac gmail pont com)

Az első állomás témaadója a Merkúr és a Neptunusz szembenállása lesz. Gondolkodtál már azon, hogy honnan jönnek a gondolatok? Hogyan hálózzák be életünk minden apró kis mozzanatát? Hogyan befolyásolják hangulatunkat, érzelmeinket, fizikai jóllétünket, egészségünket a pozitív vagy negatív gondolatok? Hogyan válnak valósággá?

Egyszerűen hangzik: változtasd meg a gondolkodásodat és megváltozik az életed. Ám a leglégiesebb szubsztanciából szőtt energia olykor súlyosabban köt bennünket, mint maga a fizikai-anyagi létezés.

A görög mitológiában - szerintem - minden válasz benne van. Ezeket próbáljuk együtt megfejteni.

Az előadás részletei

Időpontja:
2017. szeptember 17, vasárnap
16-tól 18 óráig

Helyszín:
Park Teniszklub
1114 Budapest, Bartók Béla út 63-65. (bejárat a Fadrusz-Bartók B sarokról)

Az előadásra a belépés 1.500 Ft, Nándival várunk titeket szeretettel!

2017. szeptember 5., kedd

Valósággá válni

Telihold a Szűz havában: 2017.09.06 (09h03p)

"Olyan szövetből
vagyunk, mint álmaink, s kis életünk
álomba van kerítve."
(W. Shakespeare: A vihar)

A telihold története szinte folytatása a tegnapi Szűz Marsról szóló bejegyzésemnek (Stratégia), hiszen alig egy nap alatt még nem fordult ki sarkaiból a világ. A nézőpont azonban változik, ott a cselekvőerő szemszögéből vizsgáltuk a dolgokat, most a Nap és Hold szembenállása kerül a középpontba.

A teliholdak mindig tengelyt alkotnak, a tudatos Nap és a tudattalant szimbolizáló Hold végpontokkal. A kettejük közt kialakuló középvonal pedig az ellentétek feszültségéből adódóan létrejövő energiamintázat. Itt az álmok, a vágyak kerülnek szembe a hétköznapi megvalósulással.

Talán a legismertebb mese, ami leírja mindezt, az Hamupipőke története, ebben szinte minden archetipikus momentum szerepel:
- a mindennapok kemény ismétlődései, a takarítás, a lencseválogatás (Szűz)
- az álmokba és a varázslatba vetett rendíthetetlen hit, ami megidézi a tündérkeresztanyát és vele együtt a hintóvá változó tököt (Halak)
Fontos figyelmeztetés az idő múlása - a káprázat csak éjfélig tart, utána semmivé foszlik, vagyis fogy az időnk, ne halogassuk átélni azt, amit nagyon szeretnénk. A lehetőségek egyik pillanatról a másikra eltűnnek. Cselekedni kell, itt és most, például megkeresni a boldogságunkat.
Egyedül az üvegcipellő marad meg (ami szintén a Halak jegyhez tartozik). Ezt a lábbelit hiába próbálgatják az irigy mostohanővérek, senki másnak nem illik a lábára, csak Hamupipőkének. Így vagyunk mi is az álmainkkal. Nem hordhatjuk mások elképzeléseit, akárhogy is erőltetjük, az ránk sehogy sem fog passzolni.

A Szűz-Halak tengelyhez tartozik továbbá az áldozat. Hamupipőke lehetne áldozat - hibáztathatná a körülmények, a mostohaanyját, az apját, hogy megfelelő végrendelet nélkül hagyta őt itt - mégis inkább az áldozattá válás helyett az áldozathozatalt választja. Teszi a dolgát és rendületlenül ápolja lelkében az álmait. Alázatos az élettel és a kötelezettségekkel szemben, de nem alázkodik meg.

Ha a mai világ nyelvére fordítjuk le mindezt, nem megy bele középszerű kapcsolatokba a herceg helyett. Nem éri be a padlósikálással, mert hiszi, hogy többre hivatott, de ha most épp ez a dolga, ezt teszi teljes odaadással. Értékeit nem a külsőségektől, csillogó ruháktól és a nővérek kritikáitól, gúnyolódásaitól teszi függővé.
Rendkívül "hangos" világban élünk, ahol még a saját üvegcipőnkkel sem vagyunk tisztában. Nagyon ritka, hogy valaki szívből tudjon álmodni és ne egy aktuális trendnek, hozott szülői mintának vagy társadalmi elvárásnak akarjon megfelelni.

A Hold-Neptunusz együttállása arra mutat rá, hogy gyakran a vágyainkról alkotott elképzelések is csupán illúziók. (Együtt élek egy radix Hold-Neptunusz konjunkcióval. Tudom, miről beszélek. Vagyis inkább sejtem...) Ha az álomvilág álomvilágával azonosulunk elveszítjük azt a kapcsot, ami a valósághoz és a megvalósuláshoz vezető úthoz köt bennünket. Ezek a vágyálmok.

Vágyálmok, amik elhomályosítják a realitásokat. Ha nem a saját céljainkat, életutunkat követjük, akkor folyamatosan szűkös, kényelmetlen "cipőkbe" kényszerítjük a lábunkat, ami szorítani-fájni fog, kívülről akármilyen fényesen is csillog. De annak, hogy jól érezhessük magunkat a bőrünkben van más akadályozója is.
A két fővilágosító pozíciója további érdekes konstellációt rajzol elénk. Egyik oldalon az Oroszlánhoz (Coxa), másikon a Déli Vízikígyó (Head of Hydrus) csillagképhez kapcsolódik a telihold. Erről a mitológiai kiméra jutott eszembe, aminek a feje oroszlán, a farka kígyó - a kettő között pedig további ijesztő lények emelkednek ki a testből. A kiméra nem létezik, mégis rettegünk tőle. Maga a kifejezés azt is jelenti, "agyrém, rémkép, rémlátomás".

Ha ehhez hozzávesszük a Szaturnusz kvadrátják, megérthetjük, hogy az illúziók olykor rémisztő nagyságú szörnyekké növekszenek bennünk. Legyőzhetetlennek tűnő kishitűség, kudarcoktól való félelem, bizonytalanság, hitetlenség.

Mindegy, hogy a vágyak vagy a rémképek homályosítják el a tiszta látásunkat. Sőt, gyakran épp a spiritualitás útvesztőjében bolyongva tévesztünk célt, mindenkinél jobban, biztosabban tudva azt, ami legfeljebb csak halvány sejtelemként sejthető. De ahogy Shakespeare oly szépen megfogalmazta: "Oly szövetből vagyunk, mint álmaink - s kis életünk álomba van kerítve."
Azok vagyunk, akivé álmodjuk magunkat. Keressük hát meg a lábunkra tökéletesen illeszkedő cipőt, amiben kényelmeseb járhatjuk a saját utunkat.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. szeptember 4., hétfő

Stratégia

Szűz jegyébe lép a Mars: 2017.09.05 (11h35p)

"A legnagyobb kockázat az, ha nem vállalsz semmilyen kockázatot.
Egy gyorsan változó világban az egyetlen stratégia,
ami biztosan sikertelen, az, ha soha nem kockáztatsz."
(Mark Zuckerberg)

A csillagok ideje emberi mértékkel mérve felfoghatatlan. Mi rohanónak érzékeljük a napokat, míg az Univerzumban az évezredek is csak lustán vánszorognak. Ennek az ellentmondásnak a közepén gyakran megfeledkezünk róla, hogy csak az adott pillanat a valóság és a lehetőségek olyan hamar eltűnnek, mint a szertefoszló szappanbuborékok.

De mindannyian az emberi és a csillagidő metszéspontjában létezünk. Néha ki kell várnunk, míg "odafent" a dolgok beérnek bennünket. Néha távlatokban és összefüggésekben kell szemlélni az életünket.

Valami változik. Apró pici ritmus, szinte láthatatlan ütem. Azok a dolgok, amik talán évekre beszorultak életünkben, épp úgy, mint a csírában a szunnyadó mag-tudat, ébredeznek lassan.
Talán még nem látszik az jövő irány, hiszen rengeteg változás lesz, szinte egyszerre, de már most készülhetünk rá. Ha a Mars szemszögéből közelítünk, akkor eljött a hétköznapi cselekvések ideje.

A Mars október 22-ig a Szűz jegyén halad végig, ahol a megvalósítóerő találkozik a gyakorlatiassággal. Ezzel a jegybe lépéssel a "Tenni vagy nem tenni?" - kérdés kulcsfontosságúvá válik. A képlet két uralkodója (az aszcendens felett a Mars, a Nap felett a Merkúr diszponál) együtt állnak, ráadásul a hosszú távra szóló irányokat mutató MC közelében. Csalóka lehet a mostanság felbukkanó elszántság, a Nap erejét ugyanis a vele szemben lévő Neptunusz gyengíti.

Lefordítva. Valószínűleg egyre többen érezzük magunkban a változtatás igényét azokon az életterületeken, ahol talán éveken keresztül tehetetlennek éreztük magunkat. Lehet ez egy párkapcsolat, egy munkahelyi szituáció, élethivatásbeli előrelépés, rossz szokások beidegződései, régi félreértések. Bármi, ami felett megállt az idő.

Biztos láttatok már olyan filmjelenetet, mikor középen összeölelkezve állnak a szerelmesek és körülöttük forogva-gyorsítva peregnek az események. Most a szerelmesek helyett életünknek azon részei ácsorognak, amikkel eddig valamiért nem tudtunk mit kezdeni. Hiába is akartunk változás, hiába jártunk önismereti tanfolyamokra, oldásokra, ráolvasásokra, ott, azon az egyetlen ponton mégsem történt semmi.

Az előttünk álló jövő év szépen lassan rávilágítja majd a reflektort arra, ami miatt mindez megakadt. A személyes felelősségünkre. (Igen, erről egyre gyakrabban fogok írni.) A Szűz Marssal a feladatunk, hogy előkészítsük ennek a terepet. Okos stratégiára és főleg valódi cselekvésre van szükség. A cselekvés azonban mindig kockázattal jár. Sőt mi több, felelősséggel. Hiszen meghozunk egy döntést és teszünk is érte. Onnantól kezdve a változás, amit elindítunk - visszavonhatatlan.

Itt jönnek be az elbizonytalanító tényezők (a Neptunusznak köszönhetően). Leggyakrabban önmagunk vonjuk kétségebe önmagunkat. Ahhoz, hogy lépni tudjunk végre, ennek az illúziónak a hálójából kell kiverekedni magunkat. Ne lepődjünk meg, ha az előttünk álló hónapokban igencsak hullámzó lesz mind a kedvünk, mint az elhatározásainkban vetett kitartásunk és hitünk. Haladjunk kisebb léptékben, de módszeresen. Azt tartsuk szem előtt, ahol változtatni szeretnénk végre. És azért, a lehetőségeinkhez mérten tegyünk meg mindent.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. szeptember 1., péntek

Létre hívott viszály

A mítosz lenne a valóság?

"Az igazi harcos azért legyőzhetetlen, mert nem bocsátkozik küzdelembe.
A "vereség" a bennünk lakozó viszálykodó elme vereségét jelenti."
(Uesiba Morihei, japán harcművész, az aikido megalapítója)

2006 őszén ismét megváltoztak a világegyetemről alkotott elképzeléseink. Az addig ismert kilenc naprendszeri planéta sora egy tizedikkel bővült. Megjelenése a Plútót is "végzetesen" érintette, ugyanis miatta minősítették vissza törpebolygóvá.
Az új égitest felfedezése csillagász-körökben rengeteg vitát váltott ki, ezért amikor nevet kerestek neki, kézenfekvő volt, hogy a viszály görög istennőjét választják "keresztanyának".

Asztrológiai szempontból egy-egy új égitest felfedezése hatással van az emberiség közös történetének alakulására. Azzal, hogy beazonosítjuk őket, nevet adunk nekik, tartalmaikat beemeljük a (kollektív) köztudatba. Nem jelenti azt, hogy 1781 előtt nem fejlődött a technika vagy nem voltak szabadságeszmék, de az Uránusz felfedezésével egy időben hirtelen kézzel foghatóvá váltak. Az 1800-as évek közepén a Neptunusszal a spiritualitás és a tudatmódosítás kezdte meg térhódítását (sajnos mai napság gyakran összemosódik ez a két fogalom). Ide tartoznak továbbá a drogok és a film, később a média illúzióteremtése is.

1930 a Plútó és a pszichológia feltündöklésének éve volt, ám a Plútóval együtt a pokol is a felszínre szállt. A Második világháború égen és földön, testen és lelkeken keresztül tombolt. Veszteség, rettegés és később ennek megértésének vágya analógiás az Alvilág urával.
A XXI. század elején fordult ismét a kocka. A mélységekben való kutakodás, merülés háttérbe szorult és megosztotta szerepét Eris-szel. Eris megjelenésével sem került semmi új a napvilágra.

A viszály ősibb az emberiségnél is.
De a tudatosítása és feloldása most már az emberiség közös sorsfeladata.

Ahhoz azonban, hogy megértsük Eris lélektanát, vissza kell kanyarodnunk a görög mitológiához. A mítoszok ugyanis nem pusztán kitalált lényektől hemzsegő idegen térben és távoli időben játszódó történetek, hanem az emberi lélek minden pillanatban létező, valós meséi.
A görögök teremtésmítosza szerint a kezdeti Khaosból - a Semmiből - vált ki Gaia, a földanya. Vele egy időben született Erósz, a világmindenséget mozgásba hozó alapelv és Nüx, az éjszaka istennője is.

Erósz azonos azzal az energiával, amit Uesiba mester harcművészetének nevében is megjelenik. "Ai", az egyesítő, harmóniára törekvő, kiegyenlítő erő, hétköznapi értelemben a szerelmet is jelenti.
Gaianak, a földnek szüksége volt az ellenpólusra, ezért Erósz hatására megszülte magából Uranost, az Eget. A sötétségből hasonlóképpen létrejöttek a kontrasztok, így kelt életre Aithér, a "felső ég", az örök világosság istene és Hémera, a nappali fény istennője.

Ég és föld, férfi és nő, nappal és éjszaka... Ezzel kialakult a kettéosztottság, a polaritás, amiből egyenesen következhetett a viszály és a kétség megjelenése. Nüx, Eris mellett világra hozta az élet és a halál további misztikus titkait: a halált, az álmokat, a végzetet, a megtorlást, az ámítás, a vádaskodást, a szeretkezést, az öregséget, a barátságot, az ábrándozást. Ezek azok a jelenségek, amelyek bár diszharmóniát keltene a világban, nélkülük megszűnne a földi létezés folyamatosan kiegyenlítésre törekvő körforgása.
Az Eris nagyon távoli, ebből adódóan nagyon szélsőséges ritmusú planéta. A Napot 560 év alatt kerüli meg, de hol 125, hol pedig alig 15 évet tölt egy-egy Zodiákus-jegyben. 1924-ben lépett be a Kosba, ahol jelenleg is tartózkodik és csak 2044-ben lép majd tovább a Bikába.
(Jelenleg a Kos 24. fokánál van.)

A lassú haladás azt jelenti, hogy nem generációs, hanem nemzedéknyi mintákról van szó. A Kos jegy tüzessége csak fokozza a viszálykodás hevét. Felerősíti a saját akarat érvényesítésének vágyát, az agressziót, a türelmetlenséget és azt az önfejű gondolkodást, ami kizárja, hogy másnak is lehet esetleg igaza. Saját nézőpontunkhoz való végletes ragaszkodás minden viszály melegágya.

Eris ugyanis nem tesz mást, csak három hiú istennő közé begurít egy aranyalmát azzal a felirattal, hogy "a legszebbnek". A viszály nem üt meg, nem késztet sem támadásra, sem védekezésre. Önismeretre inspirál. Hiszen ha Aphrodité, Héra és Pallas Athéné nem akart volna versengeni a címért, elkerülhető lett volna a trójai háború.

"A vereség a bennünk lakozó viszálykodó elme vereségét jelenti." Eris nem más, mint az egó harca. Önmagával.

Elnézve a közösségi médiát, a hírportálokat, a politikát, Eris kiválóan végzi a dolgát. Barátokat, családokat, kollegiális kapcsolatokat szakít szét a viszálykodás - valódi probléma nélkül is. Ahelyett, hogy marakodnánk, meg kellene tanulni felosztani azt az almát. Jutna belőle mindenkinek...


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.
Related Posts with Thumbnails