Valósággá válni

Telihold a Szűz havában: 2017.09.06 (09h03p)

"Olyan szövetből
vagyunk, mint álmaink, s kis életünk
álomba van kerítve."
(W. Shakespeare: A vihar)

A telihold története szinte folytatása a tegnapi Szűz Marsról szóló bejegyzésemnek (Stratégia), hiszen alig egy nap alatt még nem fordult ki sarkaiból a világ. A nézőpont azonban változik, ott a cselekvőerő szemszögéből vizsgáltuk a dolgokat, most a Nap és Hold szembenállása kerül a középpontba.

A teliholdak mindig tengelyt alkotnak, a tudatos Nap és a tudattalant szimbolizáló Hold végpontokkal. A kettejük közt kialakuló középvonal pedig az ellentétek feszültségéből adódóan létrejövő energiamintázat. Itt az álmok, a vágyak kerülnek szembe a hétköznapi megvalósulással.

Talán a legismertebb mese, ami leírja mindezt, az Hamupipőke története, ebben szinte minden archetipikus momentum szerepel:
- a mindennapok kemény ismétlődései, a takarítás, a lencseválogatás (Szűz)
- az álmokba és a varázslatba vetett rendíthetetlen hit, ami megidézi a tündérkeresztanyát és vele együtt a hintóvá változó tököt (Halak)
Fontos figyelmeztetés az idő múlása - a káprázat csak éjfélig tart, utána semmivé foszlik, vagyis fogy az időnk, ne halogassuk átélni azt, amit nagyon szeretnénk. A lehetőségek egyik pillanatról a másikra eltűnnek. Cselekedni kell, itt és most, például megkeresni a boldogságunkat.
Egyedül az üvegcipellő marad meg (ami szintén a Halak jegyhez tartozik). Ezt a lábbelit hiába próbálgatják az irigy mostohanővérek, senki másnak nem illik a lábára, csak Hamupipőkének. Így vagyunk mi is az álmainkkal. Nem hordhatjuk mások elképzeléseit, akárhogy is erőltetjük, az ránk sehogy sem fog passzolni.

A Szűz-Halak tengelyhez tartozik továbbá az áldozat. Hamupipőke lehetne áldozat - hibáztathatná a körülmények, a mostohaanyját, az apját, hogy megfelelő végrendelet nélkül hagyta őt itt - mégis inkább az áldozattá válás helyett az áldozathozatalt választja. Teszi a dolgát és rendületlenül ápolja lelkében az álmait. Alázatos az élettel és a kötelezettségekkel szemben, de nem alázkodik meg.

Ha a mai világ nyelvére fordítjuk le mindezt, nem megy bele középszerű kapcsolatokba a herceg helyett. Nem éri be a padlósikálással, mert hiszi, hogy többre hivatott, de ha most épp ez a dolga, ezt teszi teljes odaadással. Értékeit nem a külsőségektől, csillogó ruháktól és a nővérek kritikáitól, gúnyolódásaitól teszi függővé.

Rendkívül "hangos" világban élünk, ahol még a saját üvegcipőnkkel sem vagyunk tisztában. Nagyon ritka, hogy valaki szívből tudjon álmodni és ne egy aktuális trendnek, hozott szülői mintának vagy társadalmi elvárásnak akarjon megfelelni.

A Hold-Neptunusz együttállása arra mutat rá, hogy gyakran a vágyainkról alkotott elképzelések is csupán illúziók. (Együtt élek egy radix Hold-Neptunusz konjunkcióval. Tudom, miről beszélek. Vagyis inkább sejtem...) Ha az álomvilág álomvilágával azonosulunk elveszítjük azt a kapcsot, ami a valósághoz és a megvalósuláshoz vezető úthoz köt bennünket. Ezek a vágyálmok.

Vágyálmok, amik elhomályosítják a realitásokat. Ha nem a saját céljainkat, életutunkat követjük, akkor folyamatosan szűkös, kényelmetlen "cipőkbe" kényszerítjük a lábunkat, ami szorítani-fájni fog, kívülről akármilyen fényesen is csillog. De annak, hogy jól érezhessük magunkat a bőrünkben van más akadályozója is.

A két fővilágosító pozíciója további érdekes konstellációt rajzol elénk. Egyik oldalon az Oroszlánhoz (Coxa), másikon a Déli Vízikígyó (Head of Hydrus) csillagképhez kapcsolódik a telihold. Erről a mitológiai kiméra jutott eszembe, aminek a feje oroszlán, a farka kígyó - a kettő között pedig további ijesztő lények emelkednek ki a testből. A kiméra nem létezik, mégis rettegünk tőle. Maga a kifejezés azt is jelenti, "agyrém, rémkép, rémlátomás".

Ha ehhez hozzávesszük a Szaturnusz kvadrátják, megérthetjük, hogy az illúziók olykor rémisztő nagyságú szörnyekké növekszenek bennünk. Legyőzhetetlennek tűnő kishitűség, kudarcoktól való félelem, bizonytalanság, hitetlenség.

Mindegy, hogy a vágyak vagy a rémképek homályosítják el a tiszta látásunkat. Sőt, gyakran épp a spiritualitás útvesztőjében bolyongva tévesztünk célt, mindenkinél jobban, biztosabban tudva azt, ami legfeljebb csak halvány sejtelemként sejthető. De ahogy Shakespeare oly szépen megfogalmazta: "Oly szövetből vagyunk, mint álmaink - s kis életünk álomba van kerítve."
Azok vagyunk, akivé álmodjuk magunkat. Keressük hát meg a lábunkra tökéletesen illeszkedő cipőt, amiben kényelmeseb járhatjuk a saját utunkat.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.