2017. május 19., péntek

Eggyé válni a széllel

Ikrek jegyébe lép a Nap: 2017.05.20 (22h31p)

"Minden, ami él, mozog és változik.
A mozdulatlanság, a változatlanság a halál.
Az élet velejárója a mozgás.
Nézd a sólymot: élete a repülés, a szárnyalás, a mozgás."
(Cey-Bert Róbert Gyula, író)

Az évszakok változása olyan, mint az óriáskerék forgása. A kardinális jegyek akarata emeli magasba a gondolákat, ezzel az erőteljes, tiszta energiával kezdődnek az évszakok. A fix jegyeknél érnek fel a csúcsra, ahol egy lusta hónapra megállnak, hogy mi kiélvezhessük a tavasz frissítő szépségét, a nyár forróságát, az ősz bőségét vagy a tél hűvös csillogását.
A labil jegyeknél billen át a kerék és megadja magát a változás tehetetlenségi erejének. Az Ikrek hónapban a tavasz észrevétlenül átzuhan a nyárba. Határvonaluk összekeveredik, egybemosódik, míg végül egyértelműen a nyár győzedelmeskedik és emelkedésével újabb évszak-ciklus indul útjára.

A változó jegyek közül is talán az Ikrek a legváltozékonyabb. Háromszorosan levegős, így ő a szél ezer arca. A könnyed, játékos kedvű fuvallat, amely megborzongatja a bőrünket, megcirógatja a hajunkat. A légmozgás, mely belekap a vitorlákba, gyorsabb sebességre ösztönözve a hajókat. De ha szükséges, akkor dühöngő tornádóvá pörgeti fel magát és öles fákat tépdes ki tövestől.

A levegő mindig mozgásban van. Éjjel, álmunkban, a test elszunnyad, akaratunk és érzelmeink elcsitulnak, de lélegzetvételeink a megszokott ritmusban tovább pulzálnak. Így kötnek bennünket az élethez.
Ahogy a szél is elér minden irányba, a mitológiák Hermész istene is bejáratos volt a föld minden zegzugába, eljutott a legmagasabb isteni (olümposzi) csúcsokig, az Alvilág (túlvilág) mélységeibe, sőt az álmok birodalmán keresztül is ő vezette végig az embereket.

Ha megnézzük az asztrológiai ábráját az Ikreknek ♊ a világ két függőleges oszlopa jelképezi az ellentéteket, a polaritást, amit fizikai és szellemi szinten is meg kell tanulnunk összekapcsolni magunkban. Az Ikrek szerepe az ítélkezés nélküli integrálás: szemlélni és elfogadni azt, ami van. Folytonosan ritmusban és mozgásban maradni, befogadni és elengedni, épp úgy, mint ahogy levegőt veszünk. A belégzést kilégzés követi. Jön és megy.

A kötések ezt az energiát elnehezítik. Épp úgy, ahogy bennünket is elnehezítenek a negatív gondolatok. Gátolják a jelen pillanat egyszerű megélését. Nem véletlen, hogy minden meditációs technikai egyik legkézenfekvőbb, jelenben tartó módszere a légzésfigyelés. Ha ezt a gyakorlatot sikerülne kiterjesztenünk a mindennapi tevékenységünkre - jön és megy, fogadom-engedem - felfedeznénk az Ikrek mélyebb aspektusát.
A belső (ezoterikus) bölcsességet: a létezés könnyedségét.
A mostani jegybe lépés két síkon mozdul. A felszínen akadnak kétségek, feszültségek, ellentmondások, döntési nehézségek. Ez az Ikrek egyik megélése: a gondolataink szétcincálnak bennünket, kapkodunk, elbizonytalanodunk, elveszítjük a fókuszt.

Szinte minden személyes planéta kap valamiféle támadást, vagyis mindig találhatunk okot a problémákra. Elfojtott dühöt és indulatokat (Hold-Mars), megkeseredettséget, kilátástalanságot (Hold-Szaturnusz), elégedetlenséget (Vénusz-Jupiter), párkapcsolati függést, hatalmi harcokat (Vénusz-Plútó), blokkoltság, begörcsölés (Mars-Szaturnusz).

Ráadásul a Merkúr, a jegy ura fényszögek nélkül áll, ilyenkor úgy érezheti magát, mint az ünnepelt, aki a saját születésnapi zsúrján kimarad minden jó játékból. Úgy tűnhet, egyedül vagyunk azzal, amit gondolunk, ahogyan a világot látjuk. Kicsit lemaradt és beragadt a gondolkodásunk a Bikában. De ahelyett, hogy ülnénk és duzzognánk egy sarokban, akár be is kapcsolódhatnánk az élet áramlatába. Ez csak úgy lehetséges, ha túllátunk, sőt túlszárnyalunk a megszokott sémákon, gondolkodásmódokon, felülemelkedünk a hétköznapi feszültségeken.

A háttérben ott a leírhatatlanul tág, végtelen lehetőség: a Szaturnusz-Uránusz-felszálló trigonja. A szabadság megélése, értékeink szerint való fejlődés, a struktúrák könnyed áttörése. De vajon miért hisszük, hogy a változás mindig nehéz? Hogy csak keservesen tudunk a saját határainkon túlnőni? Legyünk olyanok, mint a szél. Rugalmasak, irányt változtatók, mindenhova elérők. Emelkedjünk és emeljünk másokat is a magasba, mert a lényünk mindent áthat és ránk is minden hatással van.
Engedjetek meg egy személyes gondolatot.
A Nagy Betűsnek köszönhetően fantasztikus emberek történetével ismerkedhetek meg. Nekik köszönhetően megelevenedik előttem a világháború és az utána következő kommunista rendszer. Nem a tankönyvszerű üressége, hanem a kézzel fogható valósága. A hátborzongató élethelyzetek, a felfoghatatlan veszteségek. Az éhezés, a fájdalom, a küzdeni akarás és mindennek ellenére a boldogság keresése. Az élet apró örömeiben megtalált csodák.
Ezen keresztül egyre jobban átérzem és még szorosabban ölelem magamhoz azt az életet, amit élhetek. Szerintem a legnagyobb luxus ebben a mai világban nem szeretni létezni. Pedig a legtöbb ember itt akad el. Önmaga szereteténél és ezáltal a lét szereteténél. Talán sosem volt a világ ilyen gazdag, bőséges és lehetőségekkel teli, mint nekünk itt és most.
Töltsük meg végre valódi tartalommal!

Az Ikrek hónap égi eseményei:

2017. május 20-án, szombaton (22h31p) a Nap a Plejádok csillagkapuján keresztül lép be az Ikrekbe.

A hónap újholdja május 25-én, szerdán lesz (21h45p) és ismételten felerősíti, megtámogatja a jegybe lépés energiáit. Újrakezdés lehetősége abban, ahogyan a világhoz teljesen hétköznapi szinten kapcsolódni tudunk.

Május utolsó vasárnapja, 28-a gyermeknap. Az asztrológiai képletben az apa (Nap) és az anya (Hold) mellett a Merkúr jelenti a gyermeket.

Egy héttel később, június 4-én, pünkösd vasárnapján a Mars átlép a Rák jegyébe (18h16p). Izgalmas, érzelmi transzformációkra van lehetőség, főleg, ha az illúziókból és az élethazugságokból hajlandóak vagyunk kilépni végre.

Június 5, pünkösdhétfő.

Kedd, június 6-án (09h27p) a Vénusz átlép a Bikába, majd a következő napon, 7-én (00h16p) a Merkúr az Ikrekbe. A gondolkodásunk és a közérzetünk is "helyre billen". Nőhet a cselekvőkedv, az aktivitás, a célok letisztulhatnak végre.

Pénteken, június 9-én (15h10p) a hónap teliholdja és egyben az év második "tízmilliószoros" teremtő napja: Saka Dawa Düchen (A születés, megvilágosodás és a halál) ünnepe. Szinte az élet minden aspektusát áthatja az egyensúlyteremtés lehetősége.

Június 14-én, szerdán a Jupiter direkt mozgásra vált. Lezárásra váró kapcsolatok, jogi ügyletek befejezésére szabad az út egészen októberig. (A nyár még hozhat ezen a téren feszültségeket.)


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. május 17., szerda

Ahol valami véget ér, ott valami más elkezdődik

Előadás helyett

"Van itt egy kör…
Van egy szövedék
Egy összetartozás
Egy összekapcsolódás
Osztozunk a Látásban
Érezzük a reményt
Érezzük a misztériumot, a titkot
Megérint az élet, és megérintjük az életet
Halljuk a bolygó lüktetését
Csendben teszünk
Együtt
És egyedül
Minden mozdulatunk
Minden részünk
A Teljesség egy darabja
Van itt egy kör…"
(Hopi vers...
ahol valami véget ér, ott valami más elkezdődik

Asztrológiai képleteket értelmezni olyan, mint mesét olvasni: izgalmas történetek bontakoznak ki az ember szeme előtt. Láthatjuk benne a hátteret, a próbatételeket, a segítőket, a cselekmény sodrásának irányát. De mindez önmagában csak üres, lélektelen keret. Szükség van ránk, hogy élettel töltsük meg.

Tavaly októbertől a kollektív mesénk leginkább Carroll népszerű könyvére emlékeztetett.
Alice-hoz hasonlóan kicsit mindannyian beleestünk a "nyúl üregébe": a csillagállások a hétköznapi életünkben is valamiféle absztrakciókat teremtettek. Nem csupán az Uránusz-Plútó fináléjának feszültségét tapasztalhattuk, de még a Neptunusz-leszálló holdcsomópont együttállásának felkavaró örvénye is magával ragadhatott. S hogy mindezt ilyen intenzíven, a saját bőrünkön érezhettük, az (javarészt) Nap jegyváltások Hold kvadrátjainak köszönhető.

A Nap és a Hold ilyen jellegű fényszöge szaturnikus jellegű. Ahol a szívünk és az értelmünk között konfliktus adódott, ott bizony ezek az energiák a fejünkre koppintottak. Minél nagyobb egységben voltunk önmagunkkal, annál kevesebb életleckével kellett szembenéznünk.

Tulajdonképpen rengeteg mindenre megtanított bennünket az elmúlt fél év. A Skorpió legmélyebb, legsötétebb barlangjából indultunk el a fény felé, és most, a Bika hónappal érkeztünk meg a ciklus végére.

Megtanulhattuk, hogy lezárás nélkül nincs újjászületés. Mert korábban elfelejtettünk elengedni. Ez nem csak a mindennapi tárgyainkhoz való ragaszkodásban nyilvánult meg, de a feldolgozatlan, lezáratlan kapcsolatokban, a halálhoz való viszonyulásunkban, az érzelmi elengedés hiányában. Itt akadtak el a "nagy elhatározások". Ahhoz, hogy a fordulatok bekövetkezzenek az életünkben bizony áldozatot kellett hozni. Feláldozni nem csak értékes dolgokat lehet, hanem bármit, amihez foggal-körömmel ragaszkodunk. Például az életünk természetes sodrását megakasztó múlt emlékeit.

A felszabadulás igénye hónapról hónapra megismétlődött. A változáshoz szélnek kellett ereszteni azokat az álmainkat is, amiken már túlnőttünk, és fel kellett fedeznünk azokat a lehetőségeket, amik sokkal jobban illeszkednek jelenlegi énünkhöz. Elemezgethettük azokat a kifogásokat, hogy "miért nem" tettük eddig a dolgunkat. Miért nem léptünk ki egy boldogtalan kapcsolatból, miért nem váltottunk munkahelyet, miért nem adtuk el a házat, miért nem mentünk világot látni, miért nem tanultunk valami újat, vagyis miért nem éltünk végre úgy, ahogy szerettünk volna?"

Tudatosíthattuk azt is, hogy felelősséggel tartozunk a sorsunk, az életünk alakulásáért. De felelősségünk csupán addig tart, ameddig őszintén, tiszta lelkiismerettel tudunk magunknak és másoknak is felelni. Szavakból, gondolatokból építjük folyamatosan a "fátumot", amit pedig cselekedeteinkkel hívunk életre és alakítjuk kézzel fogható sorssá. Az, hogy a földi létezés milyen fonalakból szövődik, milyen családba, anyai helyzetbe, körülményekbe születünk bele és hogy mindez meddig tart - nem rajtunk múlik. E két dolog felett nincs hatalmunk. De hogy a kettő közt, a születés és a halál közt mi történik - az viszont rajtunk múlik.

Gyakorolhattuk a szó és a gondolat varázshatalmát. Mert nem mindegy mit mondunk magunknak és másoknak, milyen gondolati "programot" futtatunk. Ezt felismerve és ezen változtatva tudtunk kitörni sorsfordulataink irányába.

Hullámokban törtek ránk a belső konfliktusok, az önellentmondások. Emiatt (főleg év elején) kicsit akadályozva, blokkolva érezhettük magunkat. Talán mert még mindig túl sok volt a ragaszkodás? Mielőtt előre léptünk volna, le kéne választani magunkról a visszahúzó súlyokat. Rengeteget változtunk, mégis bizonyos gondolkodási sémák miatt úgy éreztük: megrekedtünk. Mert nem volt elég tudni, el is kellett hinni, át is kellett érezni a változást. Teljes szívvel fel kellett lázadni a régi énünk ellen, hogy azzá válhassunk, akik lenni akartunk. Ideje volt levenni az álarcokat.

Szükség volt a  nyugodt, békés, szemlélődő időszakra, az érzelmi érlelődésre is. Ez nem jelentett tétlenséget, épp ellenkezelő: nagyon is aktív belső munkát igényelt. Gyakorolhattuk magunkban, mit is akarunk szívvel-lélekkel valóra váltani, mielőtt ezt a korlátlanságot átemeltük a hétköznapi megvalósulás korlátai közé.

A tavasszal új, friss energiák ébredtek. Megfogalmazhattuk az önazonosságunkat és elkezdhettük kinyilvánítani az akaratunkat. De még mindig akadhatott egy-két béklyó. Ha még mindig nem szabadultunk ki a visszatartó, lehúzó kapcsolatok hálójából, ismételten módunk nyílt rá.

S ahol valami véget ér, ott valami más elkezdődik...

Az árnyékból megérkeztünk a fénybe. A szavakról és a gondolatokról fokozatosan a tettekre kerül át a hangsúly. Mindaz amit most megteszünk vagy elmulasztunk megtenni az jelentősen kihat az életenergiánkra és a jövőbeni élet-irányunkra. Az individualizmus, a tehetség, az értékek kibontakoztatása mind fontosabbá válik, és ha nem tudunk ebben előre haladni, komoly frusztrációkat tapasztalhatunk meg.

A létezés pecsétjének ezt a tűz jegyekben kialakuló hármasságot nevezem. A pecsét nem más, mint lágy, olvasztható anyagba nyomot hitelesítő, azonosító jegy. A lágy anyag ebben a vonatkozásban a fél év alatt hatalmas változásokon keresztülment énképünk, ami még nem öltött szilárd, magabiztos formát. A belenyomott minta pedig a döntésünk. Épp most, ebben a néhány napban a legerőteljesebb a Szaturnusz-Uránusz és a felszálló-holdcsomópont trigonja. Mondjuk ki hangosan: Kivé akarunk válni? Hogyan akarunk élni?

Ideje önmagunkban kiteljesedni, egységgé, körré alakulni, hogy bekapcsolódhassunk a végtelenség forgásába, és innen vele együtt folytassuk tovább a táncot.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. május 10., szerda

Elmarad!

A 2017. május 14-i, vasárnapi előadás technikai okok miatt elmarad!
Hogy mégsem legyen befejezés nélkül a mese, ígérem, kárpótollak titeket egy bejegyzéssel!

Megértéseteket köszönöm, nyár végétől terveim szerint folytatjuk!

2017. május 9., kedd

A szabadulás formulája

Telihold a Bika havában: 2017.05.10 (23h43p)

"Nem félt semmitől. Nem kötődött semmihez. A változás mögött a szüntelen megújulás örökkévalóságában élt. Mindig azt tette, amit tennie kellett.
Azt hiszem, ez a szabadulás formulája!"
(Szepes Mária)

Az elmúlt fél éves időszakban szembesülhettünk azzal az érzéssel, "mintha le akarnának választani rólunk valamit." Talán a Skorpió-Bika telihold környékén vált ez igazán kézzel foghatóvá mindez:

"Itt nem a racionális, mindent felcímkézni és megmagyarázni akaró énünkre van szükségünk. Jóval hatalmasabb erők "dolgoznak", amikor a legjobb, amit tehetünk, hogy nem állunk a változásunk útjába! Ez a totális átalakulás és a gyógyulás LEHETŐSÉGE. Igen komoly metamorfózis zajlik a világban, mindez ha akarjuk, ha nem: megtörténik, nincs felette hatalmunk, de egyéni szinten ennek mi is részesei vagyunk. Mindaz, ami most a mélyben történik hosszú távra meghatározza az életünket. Kicsit átváltozni nem lehet - a hernyó sem fordulhat vissza, ha megkezdődött a pillangóvá válása és rájön, ő mégis inkább maradna a megszokott, régi testben.

A mi életünkben bekövetkező változás is hasonlóan gyökeres lesz: mondhatni sejtszintű a gondolkodásunkban, az érzéseinkben, lelkiekben - és a fizikai valóság érzékelésében.

A gyógyító sötétség a passzív, de nem elszenvedő, hanem befogadó létezés. Ennek a belső alapozásnak van itt az ideje. Megérteni ráérünk, ha túl vagyunk mindezen, és lehet, hogy akkor már nem is lesz szükség a megértésre." (Bővebben: Gyógyító sötétség)

A világ változása természetesen itt nem áll meg, hiszen az élet dinamikája a "szüntelen megújulás örökkévalósága". De bizonyos szempontból most mégis egy ciklus végéhez érkeztünk. Rengeteg minden történt kívül s belül, ám a fizikai világban még alig csíráznak ezek az új magok. Emiatt lehetünk bizonytalanok, türelmetlenek, sőt akár frusztráltak is, "hogy nekünk semmi sem akar összejönni".

Ahhoz, hogy jobban megértsük, mi is történt, képzeljük el, hogy akarva-akaratlanul egy zúgó folyóba pottyantunk. Nem volt más lehetőségünk, csak az áramlatokat figyelni, igyekeztünk valahogy kikecmeregni. Miközben a lehúzó-felemelő örvényekkel küzdöttünk nem volt időnk rácsodálkozni, mennyit változott körülöttünk a táj! Nem érzékeltük, milyen bátrak voltunk, mekkora lélekjelenléttel úsztunk tovább. Nem vettük észre, hogyan erősödtek az izmaink, az idegeink, az akaratunk. Talán csak rövid ideje vergődtünk ki a homokos fövenyre, így időre van szükségünk, míg szűnik a légszomj, míg visszatér belénk az élet keringése, az öröm és a felismerés képessége.

Legyünk türelmesek! Óriási utat tettünk meg, nagyon rövid idő alatt. És ésszel felfoghatatlan, mi is zajlott univerzális szinten.

Rengeteg mindent leválasztottak rólunk - vagy legalábbis felkínálta az élet az elengedés esélyét. Kapcsolatok bomlottak fel, mert már véget ért a közös út, és az a két ember nem tudta volna tovább emelni-támogatni egymást.
Voltak, akiknek betegség feldolgozásában kellett helyt állni, mert az érzelmi elakadások fizikai szinten öltöttek testet. Másoknak a búcsú fájdalmas megtapasztalásán kellett keresztülmenni. Megint mások saját belső "démonjaikkal" küzdöttek: sérelmekkel, félelmekkel, bűntudattal.
A Bika-Skorpió telihold alapvetően a rögzítés üzenetét hordozza. A Plútó oldásával azonban lehetőségünk van csak azt rögzíteni, ami ténylegesen segíti a fejlődésünket. Amiben szenvedély van, amivel szívvel-lélekkel azonosulni tudunk. De csak akkor, ha elengedünk minden ragaszkodásunkat, s hagyjuk lelkünket, fizikai valónkat, körülményeinket is főnix módjára megújulni! Képesek vagyunk rá, hiszen megtanultunk úszni az árral!

Az elmúlt időszakban a gyógyító sötétségben, lelkünk bugyraiban hánykolódtunk, most végre a felszínre bukkanunk, és lekezdhetjük élni mindazt, ami felé törekedtünk. Ez a megvalósítás és a megvalósulás ideje.
Amint bent, úgy kint - tartja az ősi ezoterikus bölcsesség. Döntéseink, gondolataink, szándékaink nagyon hamar láthatóvá válnak. Szinte azonnal megkapjuk a visszajelzéseket, a lehetőségeket vagy a fejünkre koppintó figyelmeztetéseket, ha letérnénk a helyes útról. Járjunk nyitott szemmel. Egy teljesen új valóságban vagyunk!

Végül keretképpen Eckhart Tolle gondolata:

"Bármit is tartalmaz a jelen pillanat, fogadd el, mintha magad választottad volna azt! Mindig vele működj, s ne ellene! Tedd barátoddá és szövetségeseddé, ne pedig az ellenségeddé! Csodálatosan át fogja ez alakítani az egész életedet.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. május 4., csütörtök

Hetedik állomás: minden jó, ha jó a vége

A mese véget ér, a valóság elkezdődik

„Akarnunk kell elengedni azt az életet, amit megterveztünk,
és elkezdődhet az az élet, ami vár ránk.”
(Joseph Campbell, amerikai író, vallástörténész)

Nagy utat jártunk be. Talán észre sem vettük, mekkorát, mert az elmúlt fél évben csak mentünk, haladtunk előre a feladatok és a kihívások sűrű erdejében.
A lelkünkben élő mesehősök végül elérték céljukat: szembenéztek az utolsó negyedes kvadrátokkal, megválaszolták az életleckék tudatos vagy tudatalattiban felbukkanó kérdéseit.

Ám minden történet végére szükségeltetik egy utolsó mondat, ami után a hősök végre révbe érnek. Legyőzték a sárkányokat, megszerezték a kincseket, megtalálták életük párját és onnantól kezdve boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Életük folyása ezzel nem szakad meg, csak a közös úttól búcsúzunk. Ők felnőttek, mi valamilyen formában integráltuk a meséjükben rejlő üzeneteket. Tervezgetés után azonban minket is vár az élet!

Ezzel az előadással szeretném lezárni ezt az időszakot.
Szeretettel látok mindenkit, azt is, akik végig ott volt velem, azt is, aki csak olykor-olykor tudott csatlakozni, de olyanokat is, akik tőlünk és a mesehőseinktől függetlenül úgy érzik, valami véget ér, valami új kezdődik - és erre szeretne egy kicsit rápillantani az asztrológia segítségével.

Részvételi szándékodat kérlek mindenképp jelezd!

Az előadás részletei

Időpontja:
2017. május 14, vasárnap
16-tól 18 óráig

Helyszín:
Park Teniszklub
1114 Budapest, Bartók Béla út 63-65. (bejárat a Fadrusz-Bartók B sarokról)

Az előadásra a belépés 1.000 Ft, várlak szeretettel!

2017. május 1., hétfő

Önmagunkra találni

Felszálló-holdcsomópont az Oroszlánban: 2017.04.28 (15h30p)

"Nem azzal lelsz lelki békére, ha átrendezed életkörülményeidet, hanem ha fölismered, hogy ki is vagy valójában, a legmélyebb szinten."
(Eckhart Tolle, német származású kanadai író és spirituális tanító)

A csillagok ideje csodálatos óraszerkezet: a fogaskerekei egyik síkról finoman a másikra mozdulnak és máris új idők ritmusát mérik az emberi sorsokban. Most egy másfél éves ciklus veszi kezdetét azzal, hogy a fel- és leszálló holdcsomópontok jegyet váltanak.

A holdcsomópontok a Nap és a Hold pályájának metszéspontjai, vagyis nem valóságos égitestekről, hanem virtuális meghatározási pontokról beszélhetünk. Ennek köszönhető az asztrológiában betöltött szerepe is, ahol a múltbeli karmát és a jelen élet fejlődési irányát jelölik - mindezek megfoghatatlan, ködös, misztikus tartalmak.

A Nap a legmagasabb szintű tudatosság, míg a Hold a legmélyebb tudatalatti. Bár mindkettő a részünket képezi, nehezen találjuk meg közöttük az egyensúlyt. Ugyanígy van ez az elmúlt és az előttünk álló életekkel is. A középpont - a jelen - az egyetlen, ami látható és élhető.
A sárkányfej és -farok utalásra többek közt az indiai szent iratokban is találkozhatunk (Bhágavata-purána), ahol a démonokat a félistenektől gyakran csak egy farok vagy egy lábfej különböztette meg. A fenti kép bangkoki Nagy Palotában készült, ahol a félistenek között felfedezhetjük azt a cipőtlen alakot, akinek démonságát egyedül a mezítlábasság leplezi le.

A történet szerint egy Rahu nevű démon a Nap és a Hold isten közé rejtőzve próbálta megszerezni az istenek éltető nektárját. Mikor észrevették a csalást, gyorsan lefejezték, de már késő volt. A fej az amritától már halhatatlanná vált, csak a test többi része halt meg.
A múltunk, legyen bármilyen közeli vagy távoli, már élettelen, egyedül a jövő az, ami alakítható.

A holdcsomópontok testetlenek, kizárólag a nap- és holdfogyatkozásokkal válnak láthatóvá.
Keringési idejük az Ekliptikán 18,6 év és látszólagosan mindig hátrafelé mozognak. Ezért van az, hogy most a Szűzből az Oroszlánba lépünk be. (Utoljára 1998. szeptember 17-től másfél éven keresztül volt hasonló holdcsomópont-állás, és 2008 januárjától pedig a leszálló halad keresztül az Oroszlánon.)
Ha a múlt halott és megmásíthatatlan, akkor jogos lenne a kérdés, mégis miért foglalkozunk időről időre a holdcsomópontokkal. Mert az időszakosságából adódóan rendszeresen visszatér az életünkbe ugyanaz a feladat. Az elmúlt másfél évben a Szűz-Halak tengely kapcsán a "csoportkarma" feladata az illúzióinkkal való szembenézés és a hétköznapi rendteremtés volt, illetve lett volna.

"A múlt-takarítás része, hogy megszabaduljunk az évek (életek) óta hurcolt sérelmektől, a panaszkodás, a sajnálat és a bűntudatjátszmák nyújtotta menekülési útvonalaktól.
Helyette mondjuk ki, amit valójában érzünk. Tanuljunk meg nemet mondani arra, amit nem szeretnénk és igent arra, amire teljes szívünkből vágytunk. A Szűz jegye az élet(el)hivatottság felfedezésének irányába terelget bennünket. Elakadások a maximalizmusban, a folyamatos önkritikában, az önsajnálatban, a "nem vagyok elég jó" érzésében, az áldozatszerepekben vannak." (bővebben: A tökéletesség gyakorlata)

Az asztrológiában mindig folyamatokról, összefüggésekről és nem különálló momentumokról beszélhetünk. Így a Szűz-Halak felkészített és átvezet bennünket az Oroszlán-Vízöntő feladatára. Ha rátaláltunk az elhivatottságunkra, most könnyű dolgunk lesz: marad mindezeknek a kreatív megvalósítása. Ha azonban még nem érezzük készen magunkat, akkor a bűntudatjátszmákat felválthatja az akaraterő küzdelme.

Az Oroszlán-Vízöntő tengely kapcsán a feladat a kreativitásunk kibontakoztatása, ötleteink produktív kivitelezése. Az Oroszlán jelmondata "ez vagyok én", a totális önazonosság, a saját lelki-szellemi erőből való fejlődés és életünk irányításának a kézbe vétele.

A múlt, a "holtsúly" nem más, mint a Vízöntő problematikája: a magány, az egyedüllét, az elszigeteltség, az "engem senki nem érthet meg" felsőbbrendűsége. Itt azokkal a falainkkal találhatjuk szemben magunkat, ami elválaszt minket attól, hogy örömteli módon megoszthassuk egyediségünket másokkal. A Vízöntő görbe tükröt tart másoknak, de megfeledkezik arról, hogy olykor ő maga is belenézzen. A társadalomkritika, a leleplezés, a megmondó kommentelgetés távol áll attól az egyszerű, őszinte igazságtól, hogy "A király meztelen."

A Vízöntő szellemi fölényének légvárába menekül és elméleteget gyárt arról, miért is nem tud még most boldog lenni. A jövőbe vetíti és feltételes elképzelésekhez köti jóllétét. Boldog leszek, ha lesz egy párom, ha megházasodom, ha új munkát találok, ha lefogyok... és a többi. A Vízöntő tervei elviekben (és fejben) mindig csillagos ötösök, de a valóság a túl nagy elvárásokhoz képest szerényen alulmarad. A Vízöntő - akinek a világkorszakát éljük éppen, így a sajátosságai még hangsúlyosabbá válnak - mindennapjait egy utópisztikus, virtuális világ határozza meg. Közösségi oldalaktól függünk, és megfeledkezünk a valódi közösségi élményekről. Minél inkább igyekszünk kifelé egy képet mutatni, annál jobban eltávolodunk ösztönös lényünktől.
Az elmúlt másfél év igen intenzív tisztulással járt együtt, ami sok esetben mélypontokon, betegségeken, veszteségeken keresztül vezetett bennünket. Most a sorsfeladat betöltéséhez a Szaturnusztól és az Uránusztól rendkívüli támogatást kapunk.

Lehetőség van a felemelkedésre, a kiteljesedésre, sőt még az anyagi gyarapodásra is, ha a halogatás és az önsajnálat helyett felelősségteljes cselekvésre váltunk. Az egyediség és a különlegesség célja nem az, hogy eltávolítsa az embereket másoktól, hanem hogy felfedezzük benne a kölcsönös áramlás lehetőségét. Fel kell ismernünk, hogy csak másokkal együtt vagyunk értékes individuumok.

Az Uránusz trigon segít szakítani a régmúlt dolgaival, a hagyományos rendszerekkel. Életfeladatunkat eredeti és ötletes módon tudjuk követni, gyakorlati szinten beteljesíteni, ha merünk fejest ugrani az ismeretlenbe. Ehhez kapcsolódik még a Szaturnusz állhatatossága, következetessége, kitartása és fáradhatatlansága. Hosszú távra szóló, értékteremtő változásokat generálhatunk.

A Napot, a vezetést nem kívül kell keresni, hanem saját lelkünkben kell eggyé olvadni a legfelsőbb irányítóval. Nem megmondani kell másoknak, hogy mit és hogyan csináljanak, hanem példát mutatni. Napként ragyogni.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. április 25., kedd

Az Alvilág folyói

Újhold a Bikában: 2017.04.26 (14h17p)

HÁRUN AR-RASID
a Mindent-Tudás
Kútjába mártott fejem
elfelejt engem
(Fodor Ákos)

Aki rendszeresen olvassa a blogomat, az tudja, milyen nagy rajongója vagyok a különböző mitológiáknak. Nem titkolt célom, hogy veletek is megszerettessem a lélekmeséket: a szimbólumoknak ezt a különleges egyszerre képi és a képek mögé látó nyelvezetét.
A mai újholdas utazásunk a gyökerekhez és az alvilághoz vezet bennünket, hogy ott keressük az élet, az emlékezés forrását.

A Bika megnyilvánulása minden ami testi, anyagi, fizikai, az újhold energiája pedig az újjászületés. A test a lélek hordozója, megtartója, úgy is fogalmazhatunk: edénye. Az archaikus rendszerek a lelket folyékony halmazállapotú, áramló szubsztanciának írták le és  folyóhoz hasonlították. (Ez jelenik meg a tarot XIV. Mértékletesség lapján is.)

A skandináv, a germán és a görög mitológiában az Alvilágot folyók sajátos hálózata szövi be. Az északi népeknél a világkőris (Yggdrasil) gyökereinél három forrás ered. Mimir a bölcsesség kútja, aki ennek a vizéből iszik, látja a múltat és a jövőt. Itt található Urd forrása, ahol a nornák, a sorsistennők, mérik az emberi (és isteni) létezés fonalait. Végül Hvergelmir, a „fortyogó üst”, amiből újabb tizenkét, szerteágazó folyó fut tova.

Göröghonban is hasonló volt az Alvilág folyamtérképe, három kiemelten fontos és három további "mellékágról" beszélhetünk. A holt lelkeket a Sztüx folyón hajózva egy Kharón nevű révész vitte át a túlsó partra. Sztüx azt jelenti "gyűlölni", ami talán a halál félelmetes és rémisztő voltát hivatott jelképezni. Sztüx vize azonban nem csak a halált, de halhatatlanságot is adhat, ebbe mártotta bele sarkánál fogva Akhilleuszt édesanyja, ami majdnem - egy apró pici sarkacskát leszámítva - sebezhetetlenné tette a hőst. Sztüx nevére tett fogadalmak mondhatni "holtbiztosak" voltak, még az istenek sem mertek rá hamisan esküdni.

Hozzá kapcsolódó további folyók: Phlegethón, a "tűzként égő", Akherón, a "siralom" és  Kókütosz, a "jajgatás", amikben felfedezhetjük a hasonlóságot az északi Hvergelmir-rel. Ezek a halál utáni átmeneti lét tisztítótüzei, pontosabban tisztítóvizei.
Lelkünkbe az újjászületés előtti létterv itt "ég", itt kódolódik belénk.
Utána egy korty Léthé, a "feledés" vizéből - és folytatódik a lét(hé) örök körforgása. Nem emlékszünk korábbi életeinkre, mégis sejtszinten velünk marad minden élmény, emlék, tapasztalat. Ehhez tudatosan csak a kiválasztottak férhetnek hozzá, azok, akik Mnemoszüné, az "emlékezés" vizéből oltják szomjukat. Ez a fajta emlékezés minden kultúrában a tudás legtisztább forrása.

Mnemoszüné a kollektív tudattalan, minden létezés emlékezete. Néhány ihletett pillanatban, művészeti alkotásban, inspirált ötletben önkéntelenül is felsejlik bennünk. Lányai, a Múzsák szólítanak meg ilyenkor bennünket. Innen táplálkozik a színészek szerepjátéka, az írók fantáziája, a világegyetem összefüggéseibe való betekintés.
Azonban a mindentudásból gyors kortyot nyerni komoly áldozattal jár. Még Odin isten is Mimir vizéért cserébe fél szemét ott hagyta cserébe.
A szó, a gondolkodás gyakran hazudik, az igazságot minden szinten leginkább testünk, az ösztöneink őrzik meg. Ezért alakulhatott ki az alkalmazott kineziológia, ami izomtesztek segítségével térképezi fel a pszichés elakadásokat, görcsöket. Ezzel függ össze Paul Ekman mikrokifejezés-kutatása, mely szerint a világ bármely pontján élők arcán ugyanúgy jelenik meg az öröm, az undor vagy akár a harag. Ruediger Dahlke "A betegség, mint szimbólum" könyve a fizikai tünetek lelki okait (és asztrológiai analógiáit) gyűjti csokorba.

Testünk (és a valóság érzékelése) a legerősebb ragaszkodásainkat, képzeteinket, lelkünk fizikai megnyilvánulásait tükrözik vissza. És nem csak a sajátunkat: megmutatkozik benne a családi genetika, illetve az inkarnációs minták is. Sokszor olyan ragaszkodásokat  hordozunk, amikre ésszel nem tudunk visszatekinteni. Ám ahhoz, hogy ezeket feloldozzuk nem szükséges a múltban kutakodni. A létezés ősi forrásához visszatérhetünk saját lelki állapotunk megfigyelésével is.

Minél inkább belekapaszkodunk egy-egy képzetbe, legyen az testi vagy gondolati korlát, annál jobban a részünkké tesszük. Peter Orban megfogalmazásában Mnemoszüné a mindenkiben élő és elérhető terapeuta, de a hozzá vezető út mindig egyéni.

Megtalálhatjuk őt minden önfeledt pillanatban. Ne is nagyon keressük máshol csak az alkotás örömében, a meditáció csendjében, az élet szeretetében, a flow-állapotokban...
A Bika újhold passzivitása is ebbe az irányba terelget bennünket. Hagyjuk, hadd folyjon keresztül rajtunk - álmainkon, megérzéseinken, felismeréseinken keresztül - az Alvilág legtisztább forrása.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. április 20., csütörtök

Mint akit egy padon felejtettek

Ikrek jegyébe lép a Mars: 2017.04.21 (12h32p)

"Ha nem vállalod a felelősséget, akkor mások kezébe teszed le a sorsod.
Ha valaki mást hibáztatsz, akkor az illetőtől várod, hogy megváltozzon (...). Akár egész hátralévő életedben várakozhatsz!
Épp elég nehéz saját magadat megváltoztatnod, szabadulj hát meg attól a késztetéstől, hogy másokat megváltoztass."
(Deepak Chopra, indiai-amerikai orvos és író)

Valamiért a Mars mostanság élvezi a hatalmi játszmákat. A Bika jegybe is Vénusz uralmi cserével lépett be, most az Ikreknél teszi ugyanezt: a Merkúr ugyanis alig egy napja hátrált vissza a Kosba. (Az ilyen helyzet mindig felkelti a kíváncsiságomat, hogy valamiféle rendszerességet keressek, és lám, még a következő jegyváltása is egy hármas uralmi cserével zajlik majd le.)

Az asztrológiai képletben minden energia, a hatalmi játszma az én jelzőm erre a felállásra. Ugyanis ez az egyik véglete a megélésének. Ha két karakter a másik területén "esik fogságba", felhasználhatjuk őket egymás ellen zsarolásra. Ez a helyzet sakk-matt, mivel a másik "fenyegetettsége" miatt semmit sem fog tenni az "ellenség" az uralkodóval.

Ebben az esetben mind a határozott cselekvőerő, mind a felszabadult gondolkodás blokkolttá válik. Kettejük legrosszabb tulajdonságai összeadódnak bennünk: ingerültekké, veszekedőssé válhatunk. Gondolkodásunk nem csupán borús, egyenesen pusztító lehet, agressziónkat ezen a fronton élhetjük meg: önmagunk és mások hibáztatásával.

Jellemző lehet erre az időszakra, hogy lépten-nyomon olyan élethelyzetben találjuk magunkat, ahol megpróbálnak minket behúzni ezek a játszmák. Ha megadjuk magunkat, felőrlődünk, kimerülünk, elfáradunk. A Bika hónap kimért, fokozatos előrehaladása helyett ide-oda csapongunk, hol ebbe, hol abba kapunk bele, végül csak az erőtartalékaink merülnek le.

Gyakran fordul elő, hogy észre sem vesszük, hogyan is látjuk a világot, mert megpróbáljuk azt "pozitív gondolkodásba" csomagolni. Ám ha minden szavunk a problémák körül forog, ha úgy érezzük, minden és mindenki ellenünk dolgozik, ha velünk sosem történik semmi jó, ha már megint ugyanabban a kellemetlenségben ücsörgünk - akkor mégiscsak ezen a szűrön keresztül érzékelünk. Negatívum pedig mindig akad: áprilisi hóesés, zilált közhangulat, anyagi bizonytalanság, párkapcsolati kilátástalanság, plusz néhány kiló, gyerekkori sérelmek, okoskodó munkatársak... Mindezt egy közös pont fogja összekapcsolni benned: te magad.

Nehéz helytállni, mikor a tömeg ezt sugározza, de mégiscsak lehet szembe úszni az árral. Nézzük ehhez a fenti energiákhoz való másfajta viszonyulást: egymás felségterületére lépve a két karakter összefog és tanul egymástól. Mindkettő a saját erejét a másik adottságain keresztül bontakoztatja ki. Így parttalan és felesleges veszekedések helyett ott állunk ki magunkért, ahol szükséges. Előbb gondolkodunk, s csak aztán szólunk/cselekszünk.
Komoly probléma szerintem, hogy a legtöbben nem tudunk megfelelően konfrontálódni.
A görög mitológiában Árész (Mars) hadisten imádta a véres küzdelmeket. Nem érdekelte, melyik fél oldalán lép a csatába, csak az, hogy kiélhesse agresszióját, nyers férfierejét. A harctéren gyakran váltogatta az ellenségképeket.

Ha evvel az erővel azonosulunk, akkor könnyen előfordulhat, hogy bizonyos szituációkban elnyomjuk magunkban a véleményünket, sőt a dühünket és ez frusztrációkhoz vezet. Nem szállunk vitába a főnökkel, partnerkapcsolatban csak nyeljük a mérgünket, de valahol ennek ki kell egyenlítődnie. Például a közlekedésben, a gyereknevelésben, a postai sorban állásban vagy az önmarcangolásban kondenzálódik.

Van azonban egy másik archetípusunk is, Pallasz Athéné, aki az igazságos háborúk istennőjeként szerepelt. Ő elsősorban eszével, taktikai érzékével, talpraesettségével és gyakorlatiasságával győzedelmeskedett. Jelenleg szintén a Kos jegyében jár, az ő erényeit is fordíthatjuk a magunk javára.

Izgalmas adalék továbbá, hogy a Szűz 0. fokán álló felszálló-holdcsomóponttal a Mars kvadrátot alkot, illetve hogy az Alcyon nevű állócsillagon keresztül lép az Ikrekbe. Mindezek a mutatók tovább hangsúlyozzák a fent leírtakat. Az elnyomott agresszió nem csupán a jelent szituációk okán halmozódik, hosszú évek (sőt életek) alatt felgyülemlett mintázatok akarnak kitörni bennünk vagy épp mi akarunk kitörni ezekből. Felszabadulásunkhoz észre kellene venni, hogy mi hoztunk létre mesterséges ellenségképeket, túlzó reakciókat.

Bevált recept egyre kevésbé van. Ami az elmúlt években jó "spirituális" stratégiának, önismereti útnak tűnt, az a Plútó-Uránusz kvadrát megszűnésével már nem lesz használható. Tovább potyognak az illúzió-álarcok és ha nem haladunk az élet változásaival, ha nem alkalmazkodunk ehhez az épp most körvonalazódó, még meglehetősen ködös és bizonytalan irányhoz, úgy fogjuk érezni magunkat, mint akiket az élet ott felejtett egy padon... Kulcsszavak a kölcsönösség, az áramlás, az együttműködés lesznek - főképp önmagunkkal szemben.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. április 18., kedd

A létezés pecsétje

Bika jegyébe lép a Nap: 2017.04.19 (23h28p)

"Az élet titka nem probléma, amit meg kell oldani,
hanem realitás, amit át kell élni."
(Frank Herbert)

A Skorpióval kezdődött és a Bikával ér véget az a fél év, amikor a Nap a jegyekbe utolsó negyedes hold-kvadrátokkal lép be. Bár a Nap és a Hold között kialakuló fényszög-kapcsolatok csak néhány napig tartanak, mégis folyamatosan érezhettük a hatásukat, mivel a jegybe lépés pillanata az egész hónapot meghatározó energetikai lenyomat.

A Nap és a Hold a tudatos és a tudatalatti énünkre van hatással, mikor 90 fok alakul ki közöttük, azt belső ellentmondásként, hangulatingadozásként, megmagyarázhatatlan szorongásként érzékelhetjük. Ütközünk az élettel és a külvilág ütközik velünk. Mindez azt segíti elő, hogy felismerjük döntéseink, gondolkodásmódunk és elköteleződéseink felelősségét. A világ olyan, amilyennek érzékeljük. "Nem probléma, amit meg kell oldani, hanem realitás, amit át kell élni."

Ez az egyszerű, de annál lényegre törőbb mondat a világ egyik legnagyobb sci-fi írójának a tollából származik, és az előttünk álló időszak legfontosabb iránymutatása lehet - legalábbis szerintem. A Bika hónap az asztrológiai újév második fázisa, ami a Kosban elindított szándék és akarat kicsíráztatására, fizikai szintű megvalósítására ad támogatást.
Támogatás továbbá a Szűz legelején járó felszálló-holdcsomópont és a Nyilas Szaturnusz királytrigonja a Nap-Merkúr együttállással. Ez szintén fontos, több hónapot végigkísérő konstelláció lesz, csak a Nap helyét az Uránusz veszi majd át.

Asztrológiai értelemben megkezdődött az átrendeződés (Utolsó dallamok). A személyesen túlmutató Uránusz-Plútó kvadrát után a legszemélyesebb Nap-Hold kvadrátok is engednek a szorításon, fel lehet majd lélegezni. Vagy mégsem - ezt döntse el mindenki magában: mert ennek a folyamatnak a velejárója önmagunk, a vágyaink, az elképzeléseink egyre markánsabb felvállalása lesz.

A szavakról és a gondolatokról a tettekre kerül át a hangsúly. Mindaz amit most megteszünk vagy elmulasztunk megtenni az jelentősen kihat az életenergiánkra és a jövőbeni élet-irányunkra. Az individualizmus, a tehetség, az értékek kibontakoztatása mind fontosabbá válik, és ha nem tudunk ebben előre haladni, komoly frusztrációkat tapasztalhatunk meg.

A létezés pecsétjének ezt a tűz jegyekben kialakuló hármasságot nevezem. A pecsét nem más, mint lágy, olvasztható anyagba nyomot hitelesítő, azonosító jegy. A lágy anyag ebben a vonatkozásban a fél év alatt hatalmas változásokon keresztülment énképünk, ami még nem öltött szilárd, magabiztos formát. A belenyomott minta pedig a döntésünk. Kivé akarunk válni? Hogyan akarunk élni?

A pecséttel az értékeket jelölték-óvták, legyen az fontos irat vagy tárgy. Átvitt értelembe a pecsétünk az önértékelésünk lenyomata, ami szintén Bika-analógia.

A Bika hónap égi eseményei:

 
Szerdán, 2017. április 19-én, kicsivel éjfél előtt (23h28p) lépünk be a Bika jegybe. A precessziónak köszönhetően ez az Androméda csillagképen keresztül történik meg. Androméda királylány a rettegett Medúza legyőzőjének legyőzője, aki szépségével és kiszolgáltatottságával varázsolta el Perszeuszt. Érdekes, hogy az ő neve és hasonló a gorgók erőt kifejező nevéhez, azt jelenti "férfiakon uralkodó".

A Vénusz és a Szaturnusz fényszöge kapcsolati játszmákat sejtet. Rengeteg energia vész el ezekben: önértékelésünk rombolása, a másiktól való függés, kiszolgáltatottság, hatalmi harcok. Ezekkel is szembe találhatjuk magunkat a hónap folyamán.

Április 20-án, csütörtökön a Merkúr visszahátrál a Kosba, majd másnap, 21-én (12h32p) a Mars belép az Ikrekbe, remek kis uralmi csere alakul ki közöttük. Könnyedén elterelheti a figyelmünket arról, amiről a Bika hónapnak szólnia kellene: békésen és mindentől függetlenül tegyük a dolgunkat. Fokozódhatnak a viták, mások okolása és a kifogáskeresés. Ha belemennénk ilyen játszmákba nyugodtan vegyük elő ennek a bejegyzésnek a mottóját és ismételgessük magunkban: "Az élet titka nem probléma, amit meg kell oldani, hanem realitás, amit át kell élni."

A hónap újholdja április 26-ra, szerdára esik (14h17p). Az ismeretlentől, az újtól, a fejlődéstől való félelmeink felszabadításában segíthet ennek a napnak az energiája. A Bikához tartoznak a legerőteljesebb ragaszkodásaink, most mégis az újholdja vezethet el bennünket ahhoz, hogy túllépjünk a múlt dolgain.

Április 28-án, pénteken előbb a Vénusz lép át a Kos jegyébe (15h14p), izgalmasak lesznek ezek a 0. fokok, ahogy a Szűz holdcsomóponttal kerülnek interakcióba. Kapcsolati téren érzékelhető még mindig a hatás, de ha együttműködtünk az újholddal, akkor itt már határozottabb kiállással önmagunk mellett.

Néhány perccel később (15h30p) a holdcsomópontok középállása vált jegyet, Oroszlánba érkezik a sárkány feje és Vízöntőbe a sárkány farka. A kollektív karma-feladat változik. Ha nézzük sorba a napok dinamikáját, láthatjuk, hogy fokozatosan növekszik az én-erő, az akarat és az egyéniség felvállalásának a támogatottsága.

Május 1-je, hétfő a kelta hagyományok szerinti Beltane ünnepe, ami a szerelmet, az ifjúságot, a virágzó természetet és a házasság szentségét köszöntötte.

Május 5-én, pénteken a Merkúr megindul előre, az a kommunikációban, a közlekedésben, illetve az ügyintézések gördülékenyebb haladásában lesz érzékelhető.

Május első vasárnapja, hetedike köszönti az édesanyákat.

Következő hét szerdájára, május 10-re esik a telihold (23h43p), aminek szemben állását a Plútó oldja. Újabb égi segítség ahhoz, hogy merjünk változni, lelki és fizikai valónkban is főnix módjára megújulni.

Május 14-ére, vasárnapra tervezem az időszakot lezáró előadást, de a pontos részletek miatt figyeljétek a blogbejegyzéseket!

Május 16-án, kedden (06h07p) a Merkúr ismét belép a Bikába. Rövid hátrálása nyomán sok felismerésre tehetünk szert, ne lepődjünk meg, ha bizonyos dolgokkal kapcsolatban teljesen megváltozik a nézőpontunk vagy a véleményünk. (Függő szavak)

A hónap lezárása a Szaturnusz-Uránusz, illetve a felszálló-holdcsomópont korábban említett trigonja lesz. Szépen ívelt, keretes szerkezet.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. április 16., vasárnap

Miért nem megy(ek)?

Mars és Algol együttállás: 2017.04.16 (08h04p)

"Nagyon nehéz, ha az ember átél valamit úgy, hogy nem engedik meg neki, hogy az érzéseit kifejezze. Ez olyan, mint egy megfagyott pillanat. Évtizedek múlhatnak el, és az a megfagyott pillanat mindig ott lesz. Valami történik majd, ha kiolvad. Ezt meg lehet érezni, és utána tovább lehet lépni. Addig, amíg ott van fagyottan, olyan, mintha az ember le lenne szögezve valahova."
(Feldmár András)

Az asztrológia egy végtelenül érdekes és kimeríthetetlen tudástár a világról. Minden apró szeglete tartogat meglepetéseket az emberekben rejtőző "istenségek" vagyis archetípusok megnyilvánulásáról. Én épp ezért nem a jövő fürkészését, hanem az alaptermészetünk megértését tartom fontosnak, hiszen ezeken a felismeréseken keresztül juthatunk el a szabad cselekvéshez és a sorsunkkal való együttműködéshez.

A csillagtudományon belül vannak igazi "ínyencfalatok", amikkel csak néhanapján foglalkozunk. Ennek több oka is van. Egyik az, hogy nem tartoznak a könnyedén érthető és megemészthető tartalmak közé, sebekről, kitaszítottságról, lelki és fizikai fájdalmakról mesélnek. Másik ok pedig az ilyen jellegű személyes érintettség óvatos feltárása. Az  önismereten belül úgy kell(ene) mozognunk, mintha mélytengeri búvárok lennénk. Szükség van a fokozatosságra, a zsilipelésre, különben "keszonbetegség" lehet a vége.
Minden segítőnek felelőssége a másik igényeihez, befogadóképességéhez, nyitottságához igazítani a beszélgetést, a terápiát.

A személyes képletben fellelhető Algol-együttállások is ezek közé a tabuk közé tartoznak. Most viszont az égi mutatók közül a Mars intim közelségbe került vele, ezzel megnyitja az utat, hogy rápillanthassunk önmagunkban az általa hordozott kérdésekre.
Az Algol nevű állócsillag a legrégebbi viszonyítási pontok közé tartozik az égbolton. Magát a csillagászati jelenséget csak az 1600-as években határozták meg, miszerint egy fényesebb csillagot egy sötétebb kísérőcsillag rendszeresen eltakar, előtte azonban szinte kivétel nélkül minden kultúra egy démon rémisztően hunyorgó vöröses szemét vélte felfedezni benne. Neve is az arab Ra’s Al Ghul, vagyis „a démon feje” kifejezésből ered.

Míg a legtöbb esetben az állócsillag-fényszögek orbisa (hatóköre) 1°, addig az Algolnál még akár a 3°-ot is figyelembe vehetjük, sőt, az oppozíciónál is ugyanez a helyzet.

Most jön az igazán izgalmas rész: a mitológiai történet jelképtanának a megfejtése. Az, aki a görög istenmeséket helyesen olvassa, az az asztrológia - és természetesen az emberek - lélektanát is érti. Nem véletlen, hogy Jung kutatásai az ősi archaikus rendszerek és a hozzájuk kapcsolódó szimbolikák területére vezették őt.

Az Algol nem más, mint Medúza levágott fején pislákoló szem. A történet ismert része így hangzik: adott egy hős - Perszeusz - kinek feladata megszerezni a rettegett, mindenkit kővé dermesztő pillantású Medúza-fejet. A vitézséget csak félig-meddig írhatjuk Perszeusz számlájára, ugyanis a felkészítésben a bosszúszomjas Athéné látta el tanácsokkal, isteni rokonaitól pedig néhány praktikus varázsfelszerelést is kapott. Na jó, azt el kell ismernünk, hogy a feladattal egyedül birkózott meg, sőt az jól elrejtett barlanghoz vezető utat is furfanggal találta meg. De a mi mesénkben most nem Perszeusz a központi figura, hanem Medúza.

A női és a férfi beavatások merőben eltérőek. Ebben a történetben van mindkettő: a saját félelmeit legyőző, fizikai-lelki és szellemi erejére támaszkodó férfiú, aki a mítosz folytatásában egy újabb próba kiállása után még feleségre is talált, sőt idővel fele királyságot is nyert magának. Klasszikus meseelemekkel tarkított elbeszélés. De milyen egy női beavatás?

Medúza két testvérével egy messzi-messzi barlangban élt. Kerényi mitológia-gyűjteményében így szerepel az útleírás: "Aki el akart jutni a Gorgókhoz, testvéreik, a Graiák segítségére szorult. Mert a Gorgók, meséli Hésiodos, még őnáluk is messzebb laktak, az Éjszaka felé, túl az Ókeanoson, ahol a csengő hangon éneklő Hesperisek élnek".

A szimbólumok a rejtett, a tudatalatti, sőt mondhatni félelemmel teli tartalmainkra utalnak. A lenyugvó nap kertjében áll az aranyalmát termő életfa (Éden), no, ott kell balra kanyarodni, s addig menni, míg három rémisztő vénségre bukkanunk, akiktől csellel kell megszerezni a további útmutatást, hogy a világóceánon túlhaladva, az éjszaka határára érve egy sötét barlangban megtaláljuk a gorgókat.

A gorgók valaha gyönyörű, erőteljes tengeristennők voltak. A legfiatalabbat és legszebbet, a halandó Medúzát Poszeidón csábította el vagy talán erőszakolta meg? A rút és ijesztő alakot Athéné átkától nyerték el, ezért kerültek kényszerű, netán önkéntes száműzetésbe a világ legvégére. Erőszak és átok. Visszautalva a bevezető idézetre, azok az átélt érzelmek, amiket nem tudunk kifejezni, amiről nem lehet, nem illik beszélni - megfagynak bennünk, s bárki, aki ezekre pillant, saját hasonló érzéseivel szembesül, majd szintén kővé válik.

Medúza legyőzésének módja: tükröt tartani elé, hogy szembesülhessen a saját félelmeivel. Az így hatástalanított démon fejét el tudjuk választani a testétől, amiből a magasan szárnyaló ihlet, a kreativitás pattan ki Pégaszosz, a szárnyas ló személyében.

A női (illetve a feminin-típusú) alkotóerő gyakran különböző érzelmi drámák miatt blokkolva van. Túlagyaljuk, túlkompenzáljuk, esetleg a velünk-körülöttünk élő férfiak javára és támogatására fordítjuk a saját erőnek. Feleségek vetítik férjükbe, anyák a fiaikba az önmegvalósítás támogatását ahelyett, hogy maguk élnék meg azt. Az ilyen jellegű elfojtás mélyén azonban mindig csak a neheztelés és az elégedetlenség marad.

Ha azonban képessé válunk arra, hogy megpillantsuk azokat a mechanizmusokat, amik miatt nem tudunk ezen a téren kiteljesedni, majd rögtön el is engedjük a további gondolkodást, kiszabadíthatjuk a félelem falai között vergődő inspirációinkat.
Algol-érdekeltséggel a születési képletben rengeteg, feszítő kreativitást érez magában az ember, amit sehogy vagy csak nagy nehezen tud megélni. Algol minden képletben van, kiemelt pozícióba planéta- illetve házcsúcs-együttállásokkal, oppozíciókkal kerül.

A Mars a cselekvőerőt, az akaratot, az elindulást reprezentálja, így a mostani konstelláción keresztül felszínre bukkanhatnak azok az érzelmek, gondolkodásmódok, ami miatt elakadunk, nem merünk lépni, félünk cselekedni. Olyan helyzetekkel találhatjuk szembe magunkat, ahol észre vehetjük, mi jut először eszünkbe akkor, ha egy új lehetőség, kihívás adódik. Miért nem mennek a dolgaink? A kérdés azonban így hangzik helyesen: mi miért nem merünk elindulni?


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. április 11., kedd

Utolsó dallamok

Telihold a Kos havában: 2017.04.11 (08h09p)

Fodor Ákos: OTT

Ott állsz a Vihar
Dobbanatlan Szívében.
Állsz. Állsz és mozgatsz.

A tavasz első teliholdja igencsak viharos energiákat kavar felettünk az égen, s az Uránusz-Plútó feszültségének lassan lecsengő, néhány utolsó dallama az elkövetkező napokban-hetekben bennünk is hasonlóképpen tükröződhet.

Egy korszak véget ér, de a kerék forog tovább és új energiáknak, új lehetőségeknek, új perspektívák nyílnak meg előttünk. Fokozatosan változik a sorsfeladat. Előnyben azok lesznek, akik a közelebbi vagy távolabbi múltban önmaguk felé lépkedtek.

A Kos és a Bak jegy összekapcsolódása komoly beavatás: az identitás felszabadításától az egyéni és társadalmi felelősségvállalásig tartó, egyszerre küzdelmes és felemelő utazás. Sokan találták szembe magukat olyan élethelyzetekkel, ami miatt fel kellett tenni a kérdést "ki vagyok én?". Elkezdtük kibújni a hozzánk tovább nem tartozó elképzelések szűk ruhájából, akkor is, ha még nem találtuk meg a valóban testhez álló, komfortos és biztonságos énképeket. Csak mert jobb sebezhetően meztelennek lenni, mint a régiben feszengeni.

Az előttünk álló kilenc hónap egyre több és több lehetőséget ad majd az új én-azonosságok felvállalására. Átmenetben vagyunk, az átmenet pedig mindig zavarodottsággal jár, hiszen a múlt eltűnt, a jövő pedig még nem öltött testet. Egyetlen út: a jelen megélése.
Én hosszú évek óta együtt lélegzem a bolygók ritmusával és fentről nézve jól látható, hogy rengeteg szinten ment végbe az átrendeződés. Akkor is bizonyos vagyok ebben, ha emberként és nem asztrológusként én magam is folyamatosan elbizonytalanodom.

De azt szerintem a legtöbb ember érzi, hogy alapjaiban változott meg az időhöz való viszonyulásunk. Gyorsabb és "multidimenzionálisabb" lett az élet, aminek leginkább a hátrányait szoktok sorolni: rohan minden és mindenki. A valódi kapcsolatokat felváltotta a virtuális közösség, a családi ebédeket a fast foodok, a könyveket a pár soros celebhírek.

Lássuk be: mindez csak kifogás. A tartalommal feltöltött idő egyéni döntés. Egyre fontosabb az itt és most megélése, egyre kevésbé lehet már halogatni, kifogásokat keresni. Sosem volt ennyi lehetőség tágulni, tanulni, utazni, előbbre lépni. Csupán pár száz évet kellene visszatekerni a történelem kerekén ahhoz, hogy egy jóval korlátozottabb, szűk látókörűbb életben találjuk magunkat. 1895 óta tanulhatnak nők a magyar egyetemeken. Az én nagypapám 1899-ben született, vagyis egy belátható generációs távolságról beszélünk!

1990 előtt még az internetről sem igen hallottunk, ma meg recepteket keresünk rajta, nyelveket tanulhatunk, vagy akár több ezer embert egyszerre megszólítva blogot írhatunk. Az élet felpezsdülésének a lélek evolúciójára is van hatása: gyorsabb az önismereti fejlődés, könnyebben megy a családi vagy a karmikus minták feloldása. De ezáltal nagyobb rajtunk a terhelés, a nyomás. Nem életek, legfeljebb évek állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy feldolgozzunk egy-egy krízist vagy az ugrásszerű változást.

Íme a telihold-képlete, tele vibráló, izgalmas momentumokkal. Nap-Uránusz, Hold-Jupiter együttállások, amiket a Plútó húz össze 90 fokkal. Talán csak a születésben lehet egyszerre ennyi ellenállás és haladás. Türelmetlenül vágyunk az újra, a változásra, de mögött ott lapul az ösztönös félelem az ismeretlentől. Duzzadunk az akarat erejétől, de nem tudjuk, hogyan használjuk.

Mindaz, ami előttünk van teljesen új embert kíván. Az anyaméh biztonságos szabályai nem lesznek érvényesek többé, miután elvágják a köldökzsinórt. Egyedül kell bizonyítani, helyt állni, lélegezni, táplálkozni, növekedni. Az Uránusz-Plútó kvadrát feloldódásával előbb-utóbb mindenkinek meg kell majd születni. Tehetjük ezt önszántunkból és várhatunk a külső körülmények beavatkozására. Dönthetünk az élet kalandja mellett, és akár ki is szállhatunk, de a körhinta szinte azonnal visszaszippant minket ugyanide. Menekülhetünk, de nem lesz hova. Mert ismételni fogunk mindaddig, míg rá nem ébredünk az ismétlődésekre.

Kevésbé elvontan: fokozódhat bennünk a türelmetlenség, a csüggedés, a zavarodottság, mert a kereteink lebomlanak. Minél inkább ragaszkodunk ezekhez, annál nagyobb lehet a káosz, s minél nyitottabbak vagyunk a változásra, önmagunk felvállalására, annál jobban tágul a tér és a lehetőség. Ajánlatos azért a realitásokkal összhangban haladni, ne csak álmodozzunk, cselekedjünk is.

Tudatosan keressük a nyugalmat, a pihenést, mert az a néhány hét erős ingadozással, érzelmi szélsőségekkel, ugrásszerű hangulatváltozásokkal járhat. Bár az emberi kapcsolatok átrendeződése is része a folyamatban, azért nem kell mindenkivel összeveszni, mindenkit kritizálni vagy mindenkire megsértődni. Blokkot legjobban úgy lehet oldani, ha tisztán, őszintén fejezzük ki azt, amit érzünk.

Változás van. Ezt el kell fogadni. A vihart sem tudjuk fél kézzel megállítani. Ráadásul nem is lenne értelme, mert minden, ami mögötte van, az a megújulást, a felfrissülést, a termékeny táptalajt hozza. Fodor Ákos szavaival élve legjobb, amit tehetünk, ha megállunk a vihar dobbanatlan, öröklétű szívében. Onnan minden mozdulhat...

Nyitókép: Ólöf Erla, The storm is coming


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. április 7., péntek

Káoszt teremtettünk?

Nap-Jupiter oppozíció: 2017.04.07

"A rend általában emberi tevékenység eredménye.
A káosz nyersanyag, amiből meg lehet alkotni a rendet."
(Frank Herbert)

Ismételten izgalmas időszak részesei vagyunk, legalábbis az asztrológia szemszögéből. Ez annak a sokat emlegetett hét éves időszaknak a fináléja. Az utolsó erőpróbák napjait éljük, ami az égen nagy feszültségek formájában rajzolódik ki.

Érdekes, hogy a megélése most meglehetősen szélsőséges. Korábban egészen egyértelmű és világos tendenciák voltak, akkor szinte ugyanazokat a visszajelzéseket kaptam az olvasók részéről: "szinte szó szerint az történik velem, mint amit a bejegyzésben leírtál".

Ám az leginkább ősszel volt, amikor a világ egységesen befelé fordult, ez a folyamat pedig  épp olyan, mint a tavasz. Vannak növények, amik már kihajtottak, virágba borultak, mások még épp hogy csak szirmot bontanak. Van olyan ember, aki blokkokat érez, esetleg fizikai tüneteken, fáradságon, levertségen megy át, míg másoknál már az előrelépés lehetőségei körvonalazódnak.

Egy közös momentum azonban felfedezhető: érezzük, hogy felbolydult a méhkas és valamiféle káosz kavarog bennünk-körülöttünk. Akik nem tudják merre, azok azért, akinek dönteni vagy lépni kell azért szoronganak. Talán mert érezzük, hogy minden, amin most keresztülmegyünk, jelentős horderővel bír. Bár ez minden pillanatra igaz, mégis ott van, szinte kézzel fogható a nyomaték.

Legjobb módszert ennek feloldására szintén a természettől leshetjük el. Hagyjuk a dolgokat a maguk ritmusában történni. Ne akarjuk bódító illatú magnóliák lenni, ha ősszel termő körtefák vagyunk. De ha eljön az időnk, akkor ne féljünk cselekedni!

Az elmúlt hét év igen csak komoly átalakításokat indított el, nem csak egyéni, globális szinten is. Amiért ez személyesen is ilyen intenzíven érintett bennünket, az nem az Uránusz-Plútó kvadrátjának, hanem a sorsbolygók jelenlétének köszönhető.
Az első horoszkóp az a pillanat, amikor a kvadrát elkezdődött (2010. május) a második a Nap-Jupiter jelenlegi oppozíciója. Akkor a Szaturnusz szemben állt, most ő az, aki a Nyilas jegyből trigonnal támogat. Lássuk lefordítva, mit is takar ez a fejlődési folyamat.

Az Uránusz-Plútó fényszögéről rengeteget írtam, csak annyit emelek be ide, ami segít nagyobb összefüggéseiben látni a dolgokat. A személyiség, az egyéniség felszabadítása együtt ment végbe a komoly belső, erkölcsi értékrend átalakulásával.

Legalábbis jó esetben. Tudatosan, önismereten keresztül ugyanis ez lett volna a feladat. Olyan rétegekben visszabontani az önmagunkról kialakított képeket, hogy felismerjük benne a családi mintákat, a társadalmi elvárásokat. Azt, hogy mennyire igyekeztünk másoknak, a világnak megfelelni, mennyire korlátoztuk a kreativitásunkat az esetleges áldozatszerepekkel. Ám ennek ellenkezője is igaz, hogyan kényszerítettünk másokat arra, hogy a mi elvárásaink szerint éljék az életüket.

Hihetetlen felszabadító ez a felismerés, de amikor ennek a szikrái kipattannak bennünk, magukban hordozzák a nagy fokú zavarodottság érzését. Előkerülhet a bűntudat, és reflexből mások hibáztatása helyett magunkat kezdhetjük ostorozni.

Miért nem léptem korábban? Miért maradtam ilyen sokáig ebben a kapcsolatban és vártam, hogy XY megváltozzon? Miért nem vettem észre, hogy csak kihasznált? Miért szalasztottam el azt a jó lehetőséget? És így tovább... Amíg így gondolkodunk, semmi sem fog változni, hiszen találtunk egy újabb bűnbakot, akit akadályként lehet mozgatni magunk előtt.
Mindez egy tanulási folyamat része, nem baj, ha ingadozunk vagy elbizonytalanodunk. Első osztályban még előfordult, hogy fordítva rajzoltuk le az "s" betűt vagy a nagy tábláról lestük le az "f" fecskeformáját. Ma már az írás felnőtt létünkre automatikus.

Igaz ez a példa az önismeretre is: minél jobban odafigyelünk és gyakoroljuk a személyes felelősségvállalást, annál könnyebb lesz megtartani az egyensúlyt. Annál tisztábban látjuk, érezzük és felvállaljuk azt, akik vagyunk. Az időszak vége még erősen takarít, kapcsolatokat, elképzeléseket, hitrendszereket választ le rólunk. Elképesztő és felfoghatatlan mélységekbe nyúlik. Megszűnik a múlt és a jövő, előző és következő élet, minden most zajlik és minden irányba egyaránt kihat.

Tőlük függetlenül is megtörténik mindez, de tudatosítással részeseivé válhatunk az egységesnek. A Szaturnusznak köszönhetően kizárólag a valódi értékek maradhatnak fent hosszú távon. Hagyjuk a többit távozni. Nem csak másokkal, magunkkal kapcsolatban is...


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. április 3., hétfő

Függő szavak

Merkúr a Bikában: 2017.03.31 (19h31p)

"Amint észreveszed, hogy nem vagy jelen, máris jelen vagy. Valahányszor képes vagy megfigyelni az elmédet, már ki is léptél annak csapdájából."
(Eckhart Tolle)

A "Szavak ereje" sorozatomban a Merkúr Bika-aspektusához azokat a gondolatokat és szavakat választottam, amiktől függünk, amik folyamatosan vissza-visszahúznak és bizonyos énképekben, világlátásokban rögzítenek bennünket...

A Bika jegy szimbolizálja az anyagot, a legerőteljesebb fizikai valóságot, a testet, a pénzt, a birtoklást, az értékeket, s ennek függvényében az önértékelést is. Ha a gondolkodás planétája kerül vele összefüggésbe, akkor a legkönnyebb szubsztancia keveredik a legsűrűbb megjelenési formákkal. Nem kell megijedni, ennek a kissé kacifántos megfogalmazásnak a hétköznapi megértése jóval egyszerűbb.

Ide tartozik például a test-tudatosság. A külső megjelenésünk nagy részben függ a gondolatainktól: az önelfogadás, az önszeretet a legjobb szépítőszer. A női szervek című filmben Melissa McCarthy egy molett, szakadt, topis, sőt igénytelen csajt alakít, akiért bomlanak a pasik. Miért? Mert az önbizalom vonzóvá, kívánatossá teszi. A testkép-zavar és az ezzel szorosan kéz a kézben járó őrületesen szélsőséges egészség-fetisizmus már-már népbetegség. Minél többet gondolkodunk azon, hogy milyennek látnak mások, annál távolabb kerülünk a pillant megélésétől, a létezés örömétől.

A külső megjelenésnek van egy lenyomata a tudatban. Gondolatokat társítunk önmagunkhoz: szépek, szerethetőek, kövérek, alaktalanok vagyunk. Sőt, ellentmondásokat is tárolhatunk: bár szépnek véljük magunkat, ám mégsem találunk párt magunknak, mert vagyunk szerethetőek. A gyerekkorban kicsúfolt gömbölydedségtől, szódásüveg-szemüvegtől felnőttként, nádszál karcsún, sikeresen is csak nehezen tudunk szabadulni.

A test-tudatosság anyagba öntött gondolat. Ezért van az, hogy a rapid, kizárólag fizikai szintű diéták, sőt még a zsírleszívás után is a test igyekszik gyorsan "visszarendezni" magát a tudatban lévő képéhez. A komolyabb betegségekből való felépülésnek is alapfeltétele a hozzáállás. A betegségtudat szintén egy rögzített kép önmagunkról. Nemrég hallottam egy tanulmányról, mely szerint a rákbetegség megállapításának a ténye előre vetíti a várható halálos kimenetelt, hiszen a rákot így tartja számon a kollektív tudat.

De a fizikai tulajdonságokon túl bármi valósággá válhat: a szegénység-tudat, a párkapcsolati problémák, a sikertelenség mind-mind gondolati mókuskerekek. Amíg a fejünkben az ehhez fűződő gondolatokat "termeljük", addig azoknak az eredményeit aratjuk nap mint nap.
Azért nehéz ezekkel bármit is kezdeni, mert kifogásgyártásban, körülményokolásban az emberi elme a határtalan lehetőségek tárháza. Félreértés ne essék, mindennek én is nagy mestere vagyok, senkit sem szeretnék kioktatni, nem akarok megmondani a tutit, csupán rávilágítanék, hogyan is működik mindez.

Függünk a gondolatainktól. De mitől függnek a gondolataink? Az őszinteségünktől,  a tudatosságunktól és a jelenlétünktől. Ez a három "kapcsoló" segít észre venni és változtatni.  A hamis énképek fenntartása rengeteg energiát felemészt. Ez alatt azt értem, hogy a világ felé próbálunk mutatni valamit, aminek nem sok köze van ahhoz, amit mélyen legbelül érzünk. Ennek egyik megnyilvánulása a spirituális egó csapdája, mikor hamis, kívülről érkező, mások által megmondott spirituális utat próbálunk követni. Az efféle "hasadásnak" pedig egyre nyilvánvalóbbak lesznek idén a jelei.

Legelső és legfontosabb dolog lenne észrevenni azt, hogyan is gondolkodunk a világról, önmagunkról. Milyen szavakat társítunk egy-egy jelenséghez. Ezek a fejünkben fészkelő, örökösen csivitelő gondolat-madárkák milyen érzelmeket kavarnak a szárnycsapkodásaikkal? Múlt és jövő közt vergődve nem működik a felhajtóerő. A múlton rágódunk, nosztalgiázunk, a jövőben reménykedünk vagy épp rettegünk tőle, de egyik sem mozdít minket sehova.

A jelenlét figyelme maga a változás. Mi lenne, ha megtanulnánk az önbecsmérlésre, a mások hibáztatására, a kifogáskeresésre fordított energiákat a jelenre összpontosítani? Lezárni, elengedni, elhagyni a felesleget és élni azt, ami van...
Elsősorban az önszeretetet, minden más csak ez után következik.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. március 27., hétfő

Régi vagy új irányok?

Újhold a Kos jegyében: 2017.03.28 (04h58p)

"A világ utat nyit annak az embernek, aki tudja, merre tart."
(Ralph Waldo Emerson)

Minden évben egyszer (szimbolikusan persze) kapunk egy óriási radírt, ami tisztára törli a már telefirkált lapokat. Ez a törlőeszköz nem más, mint a Kos hónap újholdja.
Ebben a jegyben bontakozik ki az "én", itt van kiemelve, sőt túlmagasztalva az egó, a személyes akarat. Épp ezért a legmélyebb szintű takarítást, vagy még inkább újraindítást ezeken a területeken tehetjük meg.

De mielőtt hozzálátunk a régi énképek lebontásának vagy divatos kifejezéssel élve "megszabadulunk az egótól", előbb el kell ismerni létezésüket. Az énképek felismerése igényli (szerintem) a legnagyobb tudatosságot. Ez az, amit az első lélegzetvételtől kezdve hozzánk tartozik: kisfiú/kislány, egészséges/túl korán született, Dani/ Anna vagy tiszta apja/anyja! Az idő előrehaladtával mi magunk újabb és újabb én-meghatározásokkal gyarapítjuk magunkat.

Önazonosságunk bármivel lehet: a nemi identitásunkkal, a vallásunkkal, a hitünkkel, a munkánkkal, a családi mintákkal, a szerepeinkkel (gyerek, szülő, társ, kolléga, barát...).
Ezek talán a legtudatosabb címkéink, de ezeken túl, észrevétlenül további bélyegeket aggatunk magunkra. "Mindig olyan pasit fogok ki, aki kihasznál." "Kövér vagyok, ezért nem fog senki sem szeretni." "Két bal lábam van." "Lusta vagyok." "Nem tudok megbízni másokban." A pozitív jelzők is idetartoznak, bár azokkal kevesebbet foglalkozunk, de a mantrák sora nagyjából a végtelenségig tart.

Az asztrológiai képlet sem szól másról, mint hogy az adott embert a születési képletével azonosítjuk. Ez így is van rendjén, mert amíg az akaratról, érzésekről, sorsfeladatokról beszélünk, addig a különböző személyiségjelölőkön (planétákon) keresztül szűrjük meg a minket körülvevő világot. Ha azonban az Univerzum egységről, a határtalan és talán sosem ismétlődő rendről szeretnénk szólni, nem lelnénk szavakat...

Ám minden képletnek van egy változatlan, örök középpontja, amit nem kereszteznek a tengelyek sem. Üres. Ha innen tudnánk körbetekinteni, szemlélővé válnánk. Megszűnne a világ körforgásával való emelkedés-süllyedés, mégis részei maradnánk a mozgásnak. Azzal eggyé válnánk. 

(Érdekes szinkronicitás, hogy Sevaster1 épp ma töltött fel egy filmet ugyanerről a témáról. Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit filozofikusabb szinten szeretne ezzel foglalkozni. Szamádhi, 2017 - 1. rész, "Májá, az én illúziója")
Benne vagyunk egy ritmusban, egy transzformációs folyamatban, a Kos újhold egy újabb katalizátor (mint általában az újholdak 😀). Ez sosem azt jelenti, hogy abban a pillanatban valami hirtelen és azonnal változik (bár miért is ne?), de minden esetre megfogalmazódhat egy lélekszintű döntés: régi vagy új utat választunk az én-meghatározásban?

Régi út: az ismétlődések. Mindenben. Kapcsolatokban, élethelyzetekben, közérzetben, jóllétben.
Új út: az énképek fülön csípése.
Nem ajánlok ehhez semmilyen módszert, talán nincs is rá egyetemes recept. Csak vedd észre. Vedd észre, amikor kimondod magadról, másokról, a szituációról. Vedd észre, amikor eszedbe jut. És tedd fel magadnak a kérdést: valóban ez vagyok? Ez akarok lenni?

A Kos iránya az előre és nem a hátra. Ebben a sodrásban nem feltétlenül a múltban való kutakodás, a magyarázatok keresése a megfelelő ösvény. Ha nem muszáj, ne keressünk okokat. Lehet, hogy az anyám, az első szerelmem, a múltbéli rossz döntésem, a bank, az önbizalomhiányom, a kényelmességem tehet róla, hogy most így vagy úgy élek, ezt vagy azt gondolom magamról, de vajon továbbra is ehhez akarom kötni magamat?

A gondolkodás felszabadításában a Merkúr-Uránusz együttállás is fontos szerepet játszik. Velük nincs logikus, lineáris, módszeres haladás. Helyette van felszikrázás, kiszámíthatatlanság, "sosem gondoltam volna" helyzetek. Ha az "új útra" voksolunk, ez vár ránk.
Úgy megyünk majd tovább, mint a pitypang törékeny ernyő-magvai a szélben. Nem tudjuk, hol érünk földet, egyszerűen csak bíznunk kell az áramlatban.
A régi köröket is választhatjuk, ám akkor a valódi változás ábrándkép marad csupán...


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. március 26., vasárnap

Hatodik állomás: ideje útnak indulni!

Tavaszi gondolatébresztő beszélgetés

"A mese olyan történet, amelyben mindenért meg kell dolgozni, semmi sem magától szép és jó, semmi sem magától működik rendben. A hős épp azért jár be egy utat, hogy széppé, jóvá, működővé tegye maga körül mindazt, ami rút, rossz vagy működésképtelen."
(Boldizsár Ildikó)

Ám ahhoz, hogy szépséget, jóságot vagy működő dolgokat találjunk az életben, neki kell indulni. A mesei alapokra épülő ciklusunk a végéhez közeledik, a Kos az utolsó előtti állomás, de más szempontból ő az első is.

A Skorpiótól kezdve sokféle belső utat bejártunk: szembenéztünk félelmekkel, megfogalmaztunk vágyak, új terveket, sőt, még a varázserőnket is megpróbáltuk (játékos formában) visszahívni.
Így vagy úgy, de bennünk a hős készen áll arra, hogy elinduljon a megvalósítás felé. A tavasz amúgy is tettekre és valódi aktivitásra ösztönöz bennünket, keljünk hát útra ezzel a lendülettel!

Beszélgetünk majd az előttünk álló negyedéves időszakról, illetve folytatjuk a meseszimbolikák idevonatkozó tartalmának a megfejtését.

Részvételi szándékodat kérlek, jelezd!

Az előadás részletei

Időpontja:
2017. április 9, vasárnap
16-tól 18 óráig

Helyszín:
Park Teniszklub
1114 Budapest, Bartók Béla út 63-65. (bejárat a Fadrusz-Bartók B sarokról)

Az előadásra a belépés 1.000 Ft, Nándival várunk szeretettel!
Related Posts with Thumbnails