Plútó-holdcsomópont kvadrátja: 2023.08.03
Az élet célja: az élet maga. Ez a kijelentés tökéletesen működik a természet esetében, ahol a biológia, illetve az ösztönök a vezérlőelv. Az ember azonban ezeken túl intellektuális is lény is, aki érteni és megérteni szeretné az őt körülvevő világ működését.
Több száz, sőt ezer év is eltelt, míg ez a kérdés csak egy szűk réteget – filozófusokat, tudósokat – mozgatott meg: a nagy tömeg egyszerűen csak belesimult a sorsába és tette a dolgát. A Vízöntő világkorszaka azonban létrehívott egy sürgető késztetést: vágyat arra, hogy célt találjunk az életnek.
Az élet céljának a legtöbben valami társadalmi konkrétumot keresnek: egy hivatást, szülői szerepet, sikert, karriert. Ezt az asztrológiai képletben az MC, illetve a Bak jegye jelöli, de ugyanezek mutatják a spirituális felemelkedésünket is. Hogy ez pontosan mit is jelent, nehéz definiálni.
Míg az úgynevezett "külső identitásokat", mint életcélt bárki meg tudja nevezni – ez magába foglalhatja, hogy mennyi fizetést szeretnénk, milyen házat, párkapcsolatot, elismertséget. A külső azonosságunknak jelentős platformot ad a közösségi média, korosztályonként más-más fórumokon mutathatjuk be, kinek is gondoljuk magunkat. Ételeket, utazásokat, kis állatokat fotózunk, a gyerekünket videózzuk, magunk bénázásait vagy mások hülyeségeit mutatjuk be, esetleg bölcs idézetekkel tűzdeljük tele az üzenőfalakat.
A külső identitás zajos, megosztó, érdeklődési körök szerint tömöríti az embereket, hiszen különböző politikai nézetek, futballcsapatok rajongói, vallási meggyőződések szerint kínálnak az algoritmusok érdekes témákat. Ezek zárt, szűk tereket hoznak létre az életünkben.
A belső identitás ezzel szemben nehezen körülírható, körülhatárolható. Nem lehet szavakkal megfogalmazni, egyszerűen érezni kell az önazonosságot. Bár látszólag egy "szűk térben" – önmagamban zajlik a folyamat: végtelen határokat nyit meg bennem. Az élet valódi célja: összetalálkozni ezzel a belső identitással.
A ma nagyon divatos és abszolút vízöntős kifejezés, az "individuum" is ugyanezt fedi. Egyediségnek, különlegességnek gondoljuk, de ebben az esetben összetévesztjük a külső identitással: önös, én-célú életutakat, a családi-társadalmi mintáról való leválást értjük alatta. Pedig a szó eredeti jelentése: megoszthatatlan egység.
Megoszthatatlan egység a világmindenséggel – ehhez azonban oszthatatlan egységbe kell kerülni saját magunkkal.
1979-ben született meg a Sors, mint esély című könyvében Thorwald Dethlefsen ezt így fogalmazza meg:
"A szabadságba vezető út a törvényszerűségek teljesítésén keresztül vezet. A paradox igazság így hangzik: csak az szabad, aki engedelmeskedik a törvénynek. Az emberek többsége a szabadságot a szabad akarattal azonosítja – ez az út azonban nem a szabadság útja. A szenvedés nem más, mint a világ törvényei és az emberek között fennálló súrlódás. Ha beteljesítjük a törvényt, nem érzékelünk súrlódást többé. Az abszolút szabadság elérésének aranyszabályai a következők:
1. Ismerd meg önmagad (a mikrokozmoszt)!
2. Ismerd meg az univerzum törvényszerűségeit (a makrokozmoszt)!
3. Ismerd fel, hogy a törvényszerűség jó (érd el a harmóniát)!
4. Szabad akaratodból teljes mértékben rendeld alá magad a jóként felismert törvényszerűségnek!"
Az emberiség egyik fele épp ebbe az összerendeződés irányába tart, míg a másik a káoszba. Míg sokan az ismeretlent, a fejlődést, a tudatváltást keresik, addig mások a megszokottat, a már jól beváltat, akkor is, ha az pusztító, romboló, sőt idejétmúlt.
Az útkeresők csak abban lehetnek biztosak, hogy követniük kell a "hívást". Minden más – mivel a belső identitás nehezen körbeírható – bizonytalan. Az, ha valakinek sok pénze, befolyása, hatalma, diplomája, lexikális tudás van, mérhető. A belső tengely megléte azonban "csak egy" érzés.
Mégis, aki rátalál erre önmagában, jóval gazdagabb, hatalmasabb és bölcsebb, mint azok, akik a bizonytalanságukat, önmaguk és a világ el nem fogadását kompenzálják.
A jelenlegi asztrológiai mutató – a Plútó és a holdcsomópontok kvadrátja – ugyanilyen ingoványos talaj, hiszen mindkettő a tudat és a tudatalatti határmezsgyéjét súrolja. A Plútó önmagában magába foglalja mindazt, ami most a világban zajlik. Negatív aspektusa a hatalomvágy, a manipulációk, a kontroll, a kiszolgáltatottság: a lélek legsötétebb mételyei. De ez az igazi transzformáció kulcsa is: ezeknek a felismerése és átalakítása. Jelen olvasatban azzá a bizonyos belső identitássá. És erre most a Kos-Mérleg tengely is ösztönöz bennünket (Énazonosság)
Igen, ebben a folyamatban rengeteg az ellentmondás. Szélsőségesek az érzelmek. Magányosak az utak. A felbomlás félelmetes. Az ismeretlen, bár hívogató, nagyon ijesztő.
De a belső identitások olyanok, mint a fénypontok. Összehoznak, összerendeznek, egymáshoz vonzanak. Az individualizmus korszaka az oszthatatlan egység "életcélja", amikor nem úgy teszünk különbséget, hogy ki honnan jött, hanem hogy melyik utat választja...
Itt is megtalálsz:
