Nap-Szaturnusz oppozíció: 2023.08.27
Összefüggésekben látni a világot – egységként tekinteni mindenre – hatalmas kihívás, hiszen nem erre kondicionálnak bennünket. Születésünk után még én-egységként érzékelünk mindent: mi vagyunk az éhségünk és a jóllakottságunk, az egyedüllétünk és az ölelésbe zárt biztonságunk. Amikor azonban elkezdjük tanulni a környezetünket, mindent apró darabokra bontunk. Ez mi? Ez mi? Neveket, formákat, ízeket, színeket tanulunk.
Az alapozáshoz valóban szükséges, hogy téglánként sajátítsuk el a tudást, hiszen amíg egy elsős nem tud betűket megformálni, nem várhatjuk el tőle, hogy folyékonyan olvassa A Pallas nagy lexikonát. De később elengedhetetlen lenne a szintetizálás: különálló téglákból sosem lesz ház.
Semmit sem lehet kihasítani a rendszerből, mert úgy csupán tünetekre, részigazságokra, átmeneti megoldásokra pillanthatunk rá.
Ma már nem mondhatjuk, hogy ami a Föld átellenes pontján történik – legyen az egy katasztrófa, egy háború vagy akár egy új felfedezés – az ránk nincs hatással. Legfeljebb kisebb mértékben érint minket vagy lassabban ér el hozzánk, mint amikor mindez a szomszédban zajlik. A gazdaság, a kultúra, a természet mind-mind olyan szoros egységet alkot, mint az emberi test sejtjei. Lehet, hogy egy szúnyogcsípés csak pár centiméteres körben okoz kellemetlen viszketést, míg egy komolyabb betegség sok szervet is érint, de mindkét esetben az összes, több billió sejtünknek "tudomása van róla".
Az emberi lélek feltérképezésénél is egyre inkább ez a szempont: egy problémát nem elszigetelten kezelünk, nincs olyan, hogy "baj van a férjemmel", "idegesít a főnököm" vagy "neveletlen a gyerek". Ez csak a felszín. Bár ismerni kell mindazt, ami "látható": az aktuális helyzetet, a hozzá kapcsolódó érzéseket, a személyes tapasztalatokat, de látnunk kell, a láthatatlant is. A születésünk körülményeit, a magzatkorunk eseményeit, a transzgenerációs mintákat, sőt ha messzebb merészkedünk (bár ez már túl van a tudományos határán) a karmikus lenyomatokat is.
Egyre többen foglalkoznak az önismereti utak ilyesfajta feltérképezésével és ezzel párhuzamosan ez az összefüggés-látás elkezd másban is teret nyerni.
Hiszen ha megértjük, mennyi minden hat ránk, azt is megértjük, mi mennyi mindenre hatunk!
Az idei év egyik legjelentősebb planétája a Halak Szaturnusz, ami egy csodálatos teliholdas-tízmilliószoros napon kezdte meg "pályafutását". A határainkat feszegető "nagy tanító" a jelenlegi konstellációkkal együttműködve a láthatatlan feltárásában segít nekünk.
Míg egyik oldalról az én felszabadítása történik (például a Kos Kheirón vagy a felszálló-holdcsomópont), vagyis kifelé, a jövő felé építjük magunkat, addig a háttérben a Szaturnusz bontogatja le a gátló-akadályozó falakat. Mindezt azért, hogy a Vízöntő Plútóval már a lehető legfelszabadultabban, én-azonosabban kezdhessünk valami egészen újat.
Láthatjuk: minden egyszerre hat mindenre és az a csodálatos, hogy mi is visszahatunk ezekre a kollektív folyamatokra. Mindenki aki megért, letesz, felold, maga mögött hagy egy-egy súlyt, ami a lelkét terheli, az EGYSÉGET is könnyebbé teszi.
Hogyan látjuk a Szaturnuszt?
Aki olvasta Az idő kerekének második részét, annak ismerős lehet a kép, amit most megjelenítek, mivel onnan kölcsönöztem. A könyvben az Egyetlen Hatalommal bíró nők beavatása egy különleges helyen történik. Három boltíves kapun át kell belépni a "semmibe", ahol különböző formákban szembesül a legnagyobb félelmeivel. A félelmeket kívülről senki sem láthatja, de még az sem tudja, mire számíthat, aki átlép ezeken a boltíveken. A legnagyobb kihívás mégsem a belépés, hanem a kilépés: "A visszaút csak egyszer nyílik meg, légy állhatatos." – mondja búcsúzóul a novícia asszony.
Az önismereti utak egyik nagy csapdája a megrekedés. Nem tudjuk magunk mögött hagyni a múltat. Akkor sem, ha már esetlegesen megláttuk, megértettük, mi is történt velünk. Visszük magunkkal, eltévedünk a saját történetünkben.
Ragaszkodunk a traumákhoz, a tökéletlenségünket szeretnénk tökéletesíteni, kívülről várni a megváltást. Nem könnyű letenni mindezt, hiszen azt sem tanították nekünk, hogyan merüljünk bele magunkba, nemhogy hogyan zárjuk le a folyamatokat. Mi vagyunk az első nemzedék, akik ilyen mélységeiben – hétköznapi szinten – foglalkozik a lélek dolgaival. Előtte csak a regényírók, a filozófusok, a mesék és mítoszok érintették ezt az érzékeny területet, ma pedig szállóigévé vált: "elmegyek terápiába".
A Halak Szaturnusz, ahogy azt az Egészséges gyökerek bejegyzésben is megfogalmaztam, egyszerre valaminek a lezárása, de egyben az új előkészítése is. Ráadásul a változó tengely 4. fokán jön létre a szembenállás, amit az asztrológia érzékeny fokoknak nevez.
Az ilyen kritikus fokok mindegy besűrítik az adott jegy és planéta-tartalmakat (mint ahogy a példámban szereplő ter’angreal kapu), így jóval pontosabb betekintést kaphatunk az ide vonatkozó életleckékbe. A Szűz-Halaknál az elkerülő viselkedésre érdemes odafigyelni. Minden csinálunk ahelyett, amit épp tenni kellene. A konfrontáció, az önképviselet, a bátor lét-felvállalás helyett halogatunk, elégedetlenkedünk, ürességet érzünk vagy pótszerekkel kábítjuk magunkat (drog, alkohol mellett ide tartozik a munkamánia, a teljesítménykényszer, a vásárolgatás, de a virtuális élménykeresés is).
A Szűz Nappal együtt áll még a Sötét hold Lilith is, ami a három Lilith közül "a leghomályosabb, legmisztikusabb, legmegfoghatatlanabb. Lilith önkéntes száműzetésbe vonul, majd döntése miatt kiátkozzák. Ez az elszigetelt egó dühöngő játszmája. Sötét magány, frusztrációk, tehetetlenség, romboló-kirobbanó energiák, harag forrong benne, amit azok ellen érez, akik miatt lázadásra kényszerült. De közben ott a szenvedés, a lelkiismeret-furdalás, a bűntudat, az önvád és az önutálat, önvád – saját döntése miatt is. Idegennek érzett, elemi erejű energiák, amik az elszigetelt egóból fakadnak."
Az Eris (Létre hívott viszály), aki mindennek az indikátora a deszcendenssel áll együtt, ami miatt remekül tudjuk hibáztatni a "másikat". A jelenlegi párunkat, az exeinket, de gyakorlatilag bárkit, mert ez a külvilág mutatója is egyben. Minden, ami nem én vagyok...
Újrarajzolt blueprintek
Mit is kezdhetünk a téglákkal? Legegyértelműbb, hogy házat építünk belőle! Ám megfelelő tervrajz nélkül nem érdemes hozzákezdeni.
Az életterveket – mint láthattunk kezdetben hozott minták alapján tervezzük meg, viszont mindig van lehetőségünk saját blueprinteket létrehozni.
Magától mindez nem fog megtörténni, senki sem ad készen ilyesfajta lélek-tervrajzokat, ez mindenkinek a saját alkotása. Lehet, hogy most nem is a "mit szeretnénkkel" érdemes kezdeni, hiszen amíg nem tudjuk, milyen félelmek aktívak bennünk, addig meg sem tudjuk fogalmazni ezeket az új irányokat.
Bár a Nap-Szaturnusz szembenállása csak pár nap, a most elindított folyamatok hosszú távra szólnak. Érdemes most is ezekkel az áramlatokkal együtt mozogni!
Itt is megtalálsz:
