2017. szeptember 1., péntek

Létre hívott viszály

A mítosz lenne a valóság?

"Az igazi harcos azért legyőzhetetlen, mert nem bocsátkozik küzdelembe.
A "vereség" a bennünk lakozó viszálykodó elme vereségét jelenti."
(Uesiba Morihei, japán harcművész, az aikido megalapítója)

2006 őszén ismét megváltoztak a világegyetemről alkotott elképzeléseink. Az addig ismert kilenc naprendszeri planéta sora egy tizedikkel bővült. Megjelenése a Plútót is "végzetesen" érintette, ugyanis miatta minősítették vissza törpebolygóvá.
Az új égitest felfedezése csillagász-körökben rengeteg vitát váltott ki, ezért amikor nevet kerestek neki, kézenfekvő volt, hogy a viszály görög istennőjét választják "keresztanyának".

Asztrológiai szempontból egy-egy új égitest felfedezése hatással van az emberiség közös történetének alakulására. Azzal, hogy beazonosítjuk őket, nevet adunk nekik, tartalmaikat beemeljük a (kollektív) köztudatba. Nem jelenti azt, hogy 1781 előtt nem fejlődött a technika vagy nem voltak szabadságeszmék, de az Uránusz felfedezésével egy időben hirtelen kézzel foghatóvá váltak. Az 1800-as évek közepén a Neptunusszal a spiritualitás és a tudatmódosítás kezdte meg térhódítását (sajnos mai napság gyakran összemosódik ez a két fogalom). Ide tartoznak továbbá a drogok és a film, később a média illúzióteremtése is.

1930 a Plútó és a pszichológia feltündöklésének éve volt, ám a Plútóval együtt a pokol is a felszínre szállt. A Második világháború égen és földön, testen és lelkeken keresztül tombolt. Veszteség, rettegés és később ennek megértésének vágya analógiás az Alvilág urával.
A XXI. század elején fordult ismét a kocka. A mélységekben való kutakodás, merülés háttérbe szorult és megosztotta szerepét Eris-szel. Eris megjelenésével sem került semmi új a napvilágra.

A viszály ősibb az emberiségnél is.
De a tudatosítása és feloldása most már az emberiség közös sorsfeladata.

Ahhoz azonban, hogy megértsük Eris lélektanát, vissza kell kanyarodnunk a görög mitológiához. A mítoszok ugyanis nem pusztán kitalált lényektől hemzsegő idegen térben és távoli időben játszódó történetek, hanem az emberi lélek minden pillanatban létező, valós meséi.
A görögök teremtésmítosza szerint a kezdeti Khaosból - a Semmiből - vált ki Gaia, a földanya. Vele egy időben született Erósz, a világmindenséget mozgásba hozó alapelv és Nüx, az éjszaka istennője is.

Erósz azonos azzal az energiával, amit Uesiba mester harcművészetének nevében is megjelenik. "Ai", az egyesítő, harmóniára törekvő, kiegyenlítő erő, hétköznapi értelemben a szerelmet is jelenti.
Gaianak, a földnek szüksége volt az ellenpólusra, ezért Erósz hatására megszülte magából Uranost, az Eget. A sötétségből hasonlóképpen létrejöttek a kontrasztok, így kelt életre Aithér, a "felső ég", az örök világosság istene és Hémera, a nappali fény istennője.

Ég és föld, férfi és nő, nappal és éjszaka... Ezzel kialakult a kettéosztottság, a polaritás, amiből egyenesen következhetett a viszály és a kétség megjelenése. Nüx, Eris mellett világra hozta az élet és a halál további misztikus titkait: a halált, az álmokat, a végzetet, a megtorlást, az ámítás, a vádaskodást, a szeretkezést, az öregséget, a barátságot, az ábrándozást. Ezek azok a jelenségek, amelyek bár diszharmóniát keltene a világban, nélkülük megszűnne a földi létezés folyamatosan kiegyenlítésre törekvő körforgása.
Az Eris nagyon távoli, ebből adódóan nagyon szélsőséges ritmusú planéta. A Napot 560 év alatt kerüli meg, de hol 125, hol pedig alig 15 évet tölt egy-egy Zodiákus-jegyben. 1924-ben lépett be a Kosba, ahol jelenleg is tartózkodik és csak 2044-ben lép majd tovább a Bikába.
(Jelenleg a Kos 24. fokánál van.)

A lassú haladás azt jelenti, hogy nem generációs, hanem nemzedéknyi mintákról van szó. A Kos jegy tüzessége csak fokozza a viszálykodás hevét. Felerősíti a saját akarat érvényesítésének vágyát, az agressziót, a türelmetlenséget és azt az önfejű gondolkodást, ami kizárja, hogy másnak is lehet esetleg igaza. Saját nézőpontunkhoz való végletes ragaszkodás minden viszály melegágya.

Eris ugyanis nem tesz mást, csak három hiú istennő közé begurít egy aranyalmát azzal a felirattal, hogy "a legszebbnek". A viszály nem üt meg, nem késztet sem támadásra, sem védekezésre. Önismeretre inspirál. Hiszen ha Aphrodité, Héra és Pallas Athéné nem akart volna versengeni a címért, elkerülhető lett volna a trójai háború.

"A vereség a bennünk lakozó viszálykodó elme vereségét jelenti." Eris nem más, mint az egó harca. Önmagával.

Elnézve a közösségi médiát, a hírportálokat, a politikát, Eris kiválóan végzi a dolgát. Barátokat, családokat, kollegiális kapcsolatokat szakít szét a viszálykodás - valódi probléma nélkül is. Ahelyett, hogy marakodnánk, meg kellene tanulni felosztani azt az almát. Jutna belőle mindenkinek...


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails