A lélek szabadsága

Újhold az Oroszlán jegyében: 2021.08.08 (15h51p)

Bevezető gondolat: "Az emberek úgy általában szeretik a szabadságot, de pontosan nem tudják, ez miben áll és milyen lehet. Ha megkérdezik az embereket, hogy szeretnek-e szabadon élni, igennel fognak válaszolni. Ha megkérdezik őket arról, hogy ők akarnak-e a sorsuk felől dönteni, akkor már más lesz a válasz, mert egy bizonyos szempontból szeretik a szabadságot, más szempontból azonban félnek tőle. A szabadság ugyanis felelősséggel is jár: mi vagyunk felelősek saját életünkért, a környezetünkért, nemcsak családunkat, hanem egész országunkat értve ezalatt." (Heller Ágnes)

☉☽

Gyerekkoromban egyetlen poszter volt a szobám falán. A kép egy gyönyörű szürke almásderest ábrázolt, a ló mögött pedig felsejlett egy kerítés. Mivel a karám egésze nem látszott, nem lehetett tudni, hogy a ló a területen belül van és a menekülési útvonalat keresi vagy épp kiszabadult onnan és a szabadságról megrészegülten ugrándozik.

Szerettem nézni a képet és azon merengeni, hogy vajon csak a képzeletünkön múlik, hogy a kerítést hova vizionáljuk az életünkbe? Jó dolog a biztonság, a palánk védelme, az istálló melege, a friss víz és a finom zab, de én a ló helyében mégis mindig a féktelen száguldást, a vad hegyeket, a végtelen mezőket választottam volna.

Hogy miért jutott eszembe ez a régi emlék? Mert a Szaturnusz-Uránusz kvadrátja pontosan erről a dilemmáról szól.

A két planéta együtt hatása fokozatosan nyomja össze körülöttünk a karám falait.

Tavaly karácsony óta érezhetjük ennek a fényszögnek az energiáját, ami egészen 2022. téli napfordulójáig tart. Amikor valamilyen konstellációt alkotnak a Nappal – mint például a mostani újhold idején – érdemes tudatosan is foglalkozni az általuk képviselt üzenetekkel.

(Az első egzakt kvadrátjuk februárban volt – Az én határán – a második júniusban: Villanófény.)

Az orbisuk most már 5°, de az extra "fűszert" az újholddal való t-kvadrátjuk adja. Az Oroszlán újholdnál tulajdonképpen szívvel-lélekkel önmagunk vagyunk. Ez a legteljesebb én-egység: a tudatos és a tudatalatti énünk összeolvad, az egó pedig központi csillagként mozgatja maga körül a többi személyiségrészt.

Az önös egó el is hiszi, hogy ő mozgatja a világot: nincs objektív rálátásunk a gondolatainkra, a cselekedeteinkre, az indulatainkra, a hitrendszereinkre, az érzelmeikre. "Én így gondolom", "ez így van" – minden más hülyeség.

A tudatos egó viszont Hélioszként ragyog: felülről, egy magasabb perspektívából megfigyel. Az ilyen ember is lehet dühös, de képes magát kívülről látni és nem a másikra vetíti a haragot, hanem megéli a pillanatnyi negatív hangulatot. Így is hibázhatunk, hozhatunk rossz döntéseket, de ezeket nem a sérelem páncéljaként hordozzuk, hanem levonva a konzekvenciákat tanulunk belőlük. Így is lesz egy általunk formált kép a világról, de nem hisszük, hogy a kizárólagos igazság Szent Grálját birtokoljuk.

Ilyen formában létezni: az a lélek szabadsága.

A fentebb említett folyamatok egyre több embert inspirálnak arra, hogy rátaláljanak erre önmagukban. A Vízöntő Szaturnusz (Mindenki egy csillag) eleve feszegeti az egyéni szabadság kérdéseit, de az Uránusszal karöltve egyből meg is kérdőjelezi, hogy amit eddig a szabadságról gondoltunk, azt vajon mennyire éljük a mindennapokban.

A Vízöntő korszak, ami felé az emberiség halad rengeteg korábbi tapasztalatot, felfogást átértékel. Minél inkább együttműködünk ezekkel az új hullámokkal, annál könnyebb lesz az átmenet.

Ehhez az első lépés, hogy felébredjünk a transzgenerációs minták fogva tartó ismétlődéseiből és megnyíljunk az újnak, a másnak és teljes elfogulatlansággal kísérletezzünk a saját mintáinkkal. 

Azt fogjuk észrevenni, hogy a nem megfelelő, már nem hozzánk tartozó dolgok egyre gyakrabban szúrnak szemet. A világban mindenképpen vannak korlátok: ezzel meg kell békélnünk. Gyerekkorom plakátlovának a karámon túl a hegyek jelentik az újabb, tágabb korlátot.

De anélkül nem követhetjük a kereteinket, hogy felül ne vizsgálnánk azok létjogosultságát. Így dönthetünk, hogy maradunk vagy távolabbi keretekig merészkedünk.

Gyerekes, naiv, vak függőségekből a szuverén felnőtt lét felé terelgetnek bennünket: ez pedig nem más, mint a szabadság felelőssége, a döntéseink felvállalása.

A független ember erőforrásként viseli szívében a múltját, a gyökereit, a származását és nem hárítja másokra saját tehetetlenségét.

Ezeknek a transzformáló időszakoknak a legnagyobb feszültsége, hogy mélyen ott él bennünk a forma, a logika, a megszokások iránti tisztelet, de már ösztönösen érzékeljük, hogy ezek szép lassan semmivé porladnak.

A varázslat és metafizikai határát súroló eszme – miszerint a gondolat a valóság és a gondolatnak teremtő hatalma van az anyagi világ felett – egyre inkább beszivárog a hétköznapi gondolkodásba.

Minél inkább elfogadjuk ezt, annál kevésbé korlátoznak a múlt eszméi és annál produktívabban tudjuk használni a bennünk lévő kreativitást és teremtőerőt.

Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!

Érdekelnek az asztrológiai aktualitások? Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!