Az én határán

Szaturnusz-Uránusz kvadrát először: 2021.02.17

Bevezető gondolat: "A tudás végtelen kaland a bizonytalanság küszöbén." (Frank Herbert)

✨

Újabb fontos, hosszú távra ható és erőteljes formáló fényszögre pillanthatunk rá: ez pedig a Szaturnusz és az Uránusz kvadrátja.

Igaz, tart már egy ideje (Mindenki egy csillag), de csak holnap válik először pontossá. Önmagában nehéz lenne ezt a konstellációt értelmezni, mivel a csillagmozgások előzménye nélkül csak egy adatot ragadnánk ki a sok közül.

Az emberi lét is csak összefüggéseiben érthető meg (karma). Ha valakinek tönkremegy a házassága az sosem légüres térben történik meg: jó pár veszekedés, még több ki nem mondott sérelem végeredménye. De ha még messzebbre pillantunk, felfedezhetjük az előző kapcsolatokból hozott, feldolgozatlan kudarcokat, a szülők kapcsolati mintáit, a transzgenerációs sérüléseket.

A transzperszonális égitestek nem csak az egyéni sorsokat "dolgozzák meg", hanem a személyes fejlődésen keresztül a kollektív tudatra is hatással vannak. A 2010-2017 közötti Uránusz-Plútó kvadrátja erősen elkezdte bontogatni az önmagunkról és a világról kialakított képeket, de akkor gyakorlatilag a "fejünk felett" csinálták mindezt, sok hozzászólást, beavatkozást nem engedélyeztek. Legtöbben ezt az időszakot a kollektív erőkkel szembeni tehetetlenség érzeteként élték meg.

2019-ben a Szaturnusz is bekerült a képbe, amikor a Plútóval "állt össze" (Felejtés vagy emlékezés). A Szaturnusz a személyes egó struktúrájának a legszélső pereme: itt már jóval intenzívebb részvételre volt lehetőség. Ezzel elkezdődött a régi minták tudatos lebontása, a mostani Uránusz fényszöggel pedig más formában, de mindez folytatódik.

Míg a Plútóval szépen elkezdhettük leválasztani magunkról az idejétmúlt mintákat, addig az Uránusznál azt érezhetjük,

mintha ki akarna belőlünk szakadni valami, ami már rég nem illik oda.

A Plútóban lassan elkorhadnak a dolgok, előbb leválik pár cserép, hullani kezd a vakolat, de az Uránusz türelmetlen, nem várja meg, hogy a lebomló épület helyére húzzon újat, ő kalapáccsal esik neki a még látszólag jól álló falaknak. Természetesen azok a falak csak kifelé tűnnek épnek, a tapéta és a festék mögött ugyanúgy "bajok vannak".

A Szaturnusz-Uránusz egymásnak feszülése ráadásul a Vízöntő feletti uralmi csata is. (Plusz az érzelmek és az észérvek felkorbácsolt belső vitája.) A kötöttség és szabadság ellentmondása, beszűkült élethelyzetek szorítása és messzi távlatok ijesztő elérhetetlensége.

A Bika Uránusz (Semmi sem az, aminek látszik) a fentebb említett plútói bontogatás miatt egy kissé háttérbe szorult, de már tavaly átvette a stafétát és a korábbi valóságfelfogás rapid átalakításához fogott. A mostani a fényszöggel azonban már nem lehet tovább működőképessé maszkírozni az elavult szemléletmódokat.

Ez persze megint csak nem a holnapi napon múlik, bőven lesz időnk "átégetni" magunkon a tapasztalatokat, ugyanis 2022 decemberéig többször bekvadrátolják egymást.

A Vízöntő legfontosabb késztetése az anyagi világ korlátaiból való kitörésre és a kreatív energiák szabadon engedésére irányuló vágy.

Ennek a hagyományos uralkodója a Szaturnusz, amit a forma és a logika iránti tisztelet vezérli, míg az újabbik társúr, az Uránusz, az ösztönösen érzékelt elvont látomásokat követi.

Az Uránusz a Bikában a fizikai valóságról kialakított gondolkodást kérdőjelezi meg, ezzel párhuzamosan a Vízöntőben járó Szaturnusz belelök bennünket a fejlődés kényszerébe. Muszáj lépést tartanunk a világban zajló változásokkal.

Képzeljük el, hogy magát a gondolatot képesek vagyunk olyan valóságosnak és ténylegesnek kezelni, mintha konkrét tárgy lenne. Egyelőre még a varázslat határát súrolja az az elképzelés, hogy a gondolatra való koncentrálásnak hatalma van az anyagi világ felett – nem véletlenül születnek tömegesen mágikus képességekről szóló filmek. (A könyv, a film mindig a kollektív tudatalattiból nyer előremutató ihletet – 1865-ben még csak megfogant a Hold-utazás elképzelése, száz évvel később Neil Armstrong ténylegesen is a Hold felszínére lépett.)

A Szaturnusz és az Uránusz közti kapcsolat arra utal, hogy eljött az ideje az eszmék forrásának tudatos újraértékelésének. Ami miatt nehézségbe ütközünk az a bemerevedett múlt és az irreálisan távolinak látott jövő látszólag áthidalhatatlan szakadéka.

A szaturnuszi működési minták már bebizonyosodtak a múltban, ami azonban nem nyújt garanciát arra hogy a jövőben is helytállóak lesznek. Ezzel szemben az uránuszi elképzelések az ösztönös megérzésen kívül semmi mással nem igazolhatók. Viszont a kettő egymás nélkül nem lehet létezhet.

Uránusz és Szaturnusz – apa és fia meséje – a karma törvényét írja le.

Hogy kilépjünk az ismétlődésekből látnunk kell a múlt hibáit, meg kell bocsátani (elsősorban) önmagunknak, de a lebontott falak helyére új perspektívákat kell építenünk.

A Szaturnusz úgy segíti felszabadítani az Uránuszt, hogy annyira felerősíti a fogva tartás, a szűkösség és az állandóság érzését, hogy egyetlen megoldásként csak a régitől való totális elszakadás bábúja marad a táblán.

Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!

Érdekelnek az asztrológiai aktualitások? Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!