Felejtés vagy emlékezés?

Szaturnusz-Plútó együttállás a Bakban: 2019.01.27 - 2020.05.08

Bevezető gondolat: "Meggyőződésem, hogy minden félelmi reakcióban és pánikban is kulcsszerepet játszik a képzelet. Erre persze nem én jöttem rá, hanem sok ezer évvel ezelőtt egy Epiktétosz nevű filozófus, aki felismerte, hogy nem a dolgok gyötörnek meg minket, hanem a dolgokról alkotott képzeteink." (Popper Péter)

♄♇

2019 egyik legizgalmasabb, legmeghatározóbb konstellációja az egész éven átívelő Szaturnusz-Plútó együttállás a Bak jegyben.
A két planéta nagyjából 35 évente találkozik, utoljára 1982 novemberében, 1947 augusztusában, azt megelőzően pedig 1914 októberében álltak össze különböző jegyekben, de a Bakban már nagyon régen volt randevújuk. Ez a legutóbbi találkozás az egész keresztény világot megrendítette: ugyanis erre az időszakra esett a reformáció.

Ez a tudatosság növekedésének az ideje: olyan berögzült mintáké, amik már annyira merevvé váltak (Szaturnusz), hogy a lélek fejlődését (Plútó) nem segítik tovább.

Együttállásuk a főnixmadár: valaminek meg kell halnia ahhoz, hogy újjászületve élhessen tovább. A Bak jegyben a korábbi struktúrák alapjaiban rendülnek meg és jellemzője a konstellációnak a "hasadás", ahogy a 16. században az egyház is több darabra szakadt.

Most is valami hasonló érezhető, de az egyén szintjén. Így aminek lejárt az ideje, az az önmagunkról alkotott korábbi elképzelések. Az egyoldalú, megkülönböztető, szűk látókörű és megkövesedett egó válik el a gyökereitől. Amikor ez a meglazul és darabjaira hullik, az egyfajta halálélménnyel egyenlő.

Az egész addigi gondolkodásmód, viszonyítási rendszer értelmét veszti és megkezdődik a totális átalakulás.

A két planéta gyakran drámai fordulatokat hordoz és ahogy a bevezetőnek választott Popper Péter idézetből is sejlik: a dolgoknál nagyobb árnyékot vetnek a róluk alkotott képzeteink.

A kivetített belső tartalmak függvénye, hogy kiegyensúlyozott fejlődést vagy összeomlást tartogat számunkra ez az időszak.

Hol vehetjük észre, hogy rossz irányba haladunk? Ha panaszkodás, mártír viselkedés, szegény-én játszmák kövezik az utunk. Akadály lehet a túlzott anyagi gondolkodás, de a spirituális egó szintén. A hasadás pedig a kifelé mutatott kép és a valós tartalmak között keletkezhet. A merev ragaszkodás bizonyos világlátásokhoz, a rögeszmésség szintén elszenvedi a Szaturnusz-Plútó feszítő erejét.

Viszont a játékos elme, a nyitottság, a megengedés és a JELENLÉT kiváló irányjelzők lehetnek!

A görögök Alvilágát rengeteg folyó tarkította. A "bejáratnál" a Sztüx-ön kellett keresztülhaladni, ahol Kharón, a révész szállította a Hermész kíséretében érkező árnyakat.

Ide az Uránusz-Plútó kvadrátjával ereszkedtünk le és átalakító erejüknek köszönhetően a legtöbb ember különböző életterületeken (anyagiak, egészségügyi, párkapcsolati, családi dolgok) megjárta a saját poklát.

Most azonban a kijárathoz érkeztünk el. Az orfikus tanítások szerint kifelé is két folyón lehet keresztülhaladni. Bal kéz felől Léthé, a "feledés" vize, jobbra Mnemosyné az "emlékezés" folyója csordogál.

Csak a kiválasztottak ihattak az emlékezés vizéből, de jusson eszünkbe, kiválasztott az, aki VÁLASZTOTT! Aki leteszi a voksát az önemlékezés mellett, mert fel akarja idézni önvalóját!

Vagyis rajtunk kívül senki sem döntheti el, hogy melyik irányba haladunk tovább!

Mnemosyné a múzsák anyja, vagyis a művészi kreativitás sem egyéb, mint egyfajta "emlékezés". Peter Orban Symbolonján is feltűnik ez az istennő, ott ő belső terapeutának nevezi, a múzsákkal összefüggésben pedig azt írja, hogy nincs mindig szükség külső terapeutára. Mindenki önmagában is felfedezheti azokat a folyamatokat, amik segítenek az emlékezésben.

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kedveld a Padparadsa facebook oldalát.