Legjellemzőbb az ikrek esetében a kettősség, a megosztottság: a történetek ikrei közül az egyik jó, a másik gonosz, az egyik világos bőrű, a másik sötét, az egyik gondolkodó, míg a másikat az ösztönök vezérlik. Az ikerszületéshez való viszonyulás is meglehetősen szélsőséges, bizonyos kultúrában rettegtek tőlük, üldözték őket, máshol viszont az ikrek kiváltságokat, rajongó csodálatot élveztek és gyógyítói képességeket feltételeztek róluk.
Azokban a társadalmakban, ahol az elsőszülöttek kiváltságokat kaptak, az ikerszületés komoly problémát vetett fel. Két egyforma közül vajon lehet-e egy első?
A mítoszokban, mesékben épp az elsőség kérdése szakította ketté a legszorosabb testvéri köteléket. Sok esetben halálos ellenségeskedéssé, küzdelemmé fajult a kérdés eldöntése, ami már az anyaméhben elkezdődött. Egyes esetekben az erő győzött - de mivel Ikrekről van szó, akiket Merkúr isten pártfogol - leggyakrabban a csalafintaság, a cselszövés diadalmaskodott.
Küzdelem az elsőségért
A Bibliában a legismertebb ikerpár Ézsau és Jákob, akik nem csak mentalitásukban, külsőleg is nagyon különböztek. Jákob fondorlatos módon egy tál lencséért szerezte meg az elsőszülöttséggel járó jogot bátyjától, és az atyai áldásához is megtévesztés útján jutott. Mesterkedését egy életen át tartó bűntudat kísérte, míg végül az angyallal megküzdve saját erejéből és hitéből érdemelte ki új nevét. Így lett Jákobból, "csalóból" Izrael "Isten harcosa" és az egyik ősatya.
A római mitológiában a városalapító testvérpár is ikerként jött a világra. Romolus és Remus Mars isten és Rhea Szilvia Vesta-szűz gyermekei voltak. A tisztaság és a harciasság, szent tűz és elemésztő szenvedély keveredett ebben a nászban. Szélsőségesség egész élettörténetüket kísérte: farkas szoptatta őket, de pásztorokká cseperedtek. Küzdelmük a kettejük alapította város irányításáért folyt, ami a bölcsebb és ravaszabb Romolus győzelmével és Remus halálával dőlt el.
Poláris egyensúly
Az ikrek nem csupán ellenfelei lehetnek egymásnak, hanem egymást kiegészítő ellenpólusok. Az istenségek a mitológiában sok esetben ellentétes nemű ikrekként jönnek a világra, akik felnőve házastársként újra egyesülnek (duálpárok).
Egyiptomban ilyen Ozirisz és Ízisz, a görög mitológiában Zeusz és Héra.
Zeuszhoz több ikergyermek története is kapcsolódik, többek közt Amphión és Zéthosz, a thébai királyfiak, akiknek élete meglehetős hasonlatosságot mutat Róma városalapítóival.
Létó istennőtől Apollón és Artemisz - a Nap és a Hold fogantak meg.
Égi ikerpár
Az ikerfiak rendkívüli módon ragaszkodtak egymáshoz, mikor a halandó Castor egy csatában életét vesztette, fivére Pollux is lemondott isteni természetéről. Hogy együtt maradhassanak Zeusz a csillagok közé emelte őket, azzal a feltétellel, hogy egy napot az alvilágban, míg a másikat az égben töltenek.
Így talán még inkább érthető, hogyan kapcsolódik az Ikrekhez a kettős természet. Mivel egyszerre járatosak az alvilágban (a lélek birodalmában) és az égben (a szellem birodalmában), így az Ikrek jegy feladata megteremteni a hidat az ellentétes pólusok, a bennünk rejlő polaritások, a fény és a sötétség között.
Gyakran az értelem és az érzelem csatája ez, ahol ha felborul az egyensúly és az egyik diadalmaskodik a másik felett, a lelkünk egy darabja vész oda a küzdelemben.