08.01. az aratás ünnepe

Lammas: 08.01

Bevezető gondolat: "Hamarosan felvirrad az újév első reggele, és ilyenkor az emberek, amikor felébrednek, arra gondolnak, hogy vajon mit hoz nekik a jövő, mit várnak tőle, mit szeretnének elérni, miben reménykednek. De én ezen a reggelen azt akarnám üzenni nekik, hogy ne szerelmi boldogságot vagy sikert vagy gazdagságot vagy hatalmat vagy hosszú életet vagy éppen jó egészséget kívánjanak maguknak. Azt szeretném, ha összekulcsolnák kezüket, és gondolatban egyetlen fohászt fogalmaznának meg: Istenem, mielőtt eljön az aratás ideje, engedd megérlelődni a lelkem!" (Selma Lagerlöf)

❂

Az év körforgásában nyolc kiemelt kelta ünnep van: a Lammas vagy más néven Lughnasad a nyár és az ősz határvonala. A Lammas az aratás kezdete és az új kenyér megszentelésének az ünnepe, ezt a hagyományt vette át később a katolikus egyház is.

A XII. századig ezen a napon két hétig tartó ünnepségsorozat vette kezdetét. A közösségi szellemet, az összetartozást ápolták ezzel: vásárokat, mesterségbeli megmérettetéseket, versenyeket és játékokat rendeztek, üzleti kapcsolatokat ápoltak, sőt a forgatagban az egyedülállók társat is kerestek. A betakarított termésekből hatalmas lakomák készültek és asztalra kerültek az új búzából frissen sütött cipók.
A nyarat, a bőséget élvezték ki ezen az ünnepen, de a csúcspontban mindig ott van egy csipetnyi búcsúzás, az elmúlás ígérete, így különböző szertartásokkal és mágiákkal már az újjászületésre készültek.

A keltáknál a Lammas legfőbb istensége Lug volt. Jankovich Marcell a Jelkép-kalendáriumban így ír róla: "A Lug név kapcsolatban állhat a latin lux = „fény”, lucus = „szent berek”, lugeo = „gyászolok” szavakkal, külön-külön és együtt. Van, aki a sumer lug = „fiú” szóból származtatja, de tagadhatatlanul összefügg a germán tűzisten, Loki (Loge) nevével. Lugot Llew Llaw Gyffesszel, a „Biztoskezű Oroszlánnal” is azonosítják, aki a régi briteknek amolyan Héraklész-féle istene volt. Llew „oroszlánt” jelent (l. latin leo, angol lion), s ez a jelző Lugot is megillette. ... „Sokoldalúnak” is nevezték, mivel ács, kovács, harcos, hárfás, költő, történész és mágus volt egy személyben. Annak alapján, amit tudunk róla, Triptolémosz ír megfelelőjének tűnik: neki is vannak napisteni, marsi, szaturnuszi és merkúri tulajdonságai. A hagyomány szerint augusztus 1-jén halt meg, az időpont még a gabona-, illetve kenyéristenek vonásaival is megajándékozza."

Augusztus 1-jén a Nap az Oroszlán jegy 9. fokán áll, amit az asztrológia kritikus pontnak nevez. A kritikus pontok fokozzák az adott jegy energiáját. Az évkör napfordulós pontjai (06.21, 12.21) és a napéj-egyenlőségei (03.20, 09.22) a körforgást, a változást mutatják, míg a szilárd jegyek ünnepei (Bika, 05.01, Oroszlán 08.01, Skorpió 11.01 és Vízöntő 02.02) az állandóságot jelképezik.
Minden változik, mégis minden örökkévaló.
A természeti népek a ciklusok szerint éltek és tisztelték az ellentétek misztériumát. A legnagyobb nyári bőségben felismerték a tél szűkösségét, a sötétségben a fény születését köszöntötték.

A görög mitológiában Hádész ezen a napon ragadta magával Korét, akit anyja, Démétér, a gabonaistennő a Mabon ünnepével, kezd el keresni és gyászolni. Az Alvilág istene a fiatal lányt az asszonyává teszi, kinek neve ettől kezdve Perszephóné lesz. A kelta népek hagyományában is megjelent egy különös házassági szokás, amit Taillte-menyegzőnek neveztek. Ez afféle próbaházasság volt, ami egy évre szólt, és a következő Lammas alkalmával a jegyespár dönthetett róla, hogy közös megegyezéssel búcsút vesznek egymástól vagy pedig kapcsolatukat egy életre szólóan érvényesítik.

További olvasnivalók ebben a témában:

Imbolc - 02.02. a lángra lobbantás ünnepe
Ostara - 03.20. az ébredő természet ünnepe
Beltane – 05.01. a virágba borulás ünnepe  
Litha - 06.21. az isteni nász ünnepe
Mabon - 09.22.  a bőség ünnepe
Samhain - 11.01. az alvilág ünnepe
Yule - 12.21. a fény születésének ünnepe.