- Carl Gustav Jung -
Készülődik az újhold bejegyzés, de elindult bennem egy gondolatmenet a káosszal és a renddel kapcsolatban, amit nem akartam ott kifejteni, inkább létrehoztam erre egy külön posztot.
A Zodiákusban a Szűz képviseli az isteni rendet, a vele szemben álló Halak pedig a kreatív őskáoszt. Miközben a bevezető idézetet kerestem, a legtöbb gondolatban azzal szembesültem, hogy a káosz elítélendő, félelmetes, a sötétséggel, a gonosszal, vagyis egyértelműen a rosszal azonos, míg a rend fogalmához a fény, a jó, az isteni kapcsolódik.
Végül Jung gondolatában találtam rá arra az esszenciális megfogalmazásra, ahogy én is szemlélem ezeket a dolgokat: mindenben (földi) létező magában hordja az ellentétét, így lehetséges, hogy a rend a káoszból jön létre, s a káoszba hullik vissza, hogy ismét renddé legyen. Ez a létezés körforgása. A megkülönböztető értelem pedig a Szűz maga.
A teremtésmítoszokban hatalmas ásításból (germán), sötét vizekből (Egyiptom), üres sötétségből (Biblia) vagy ahogy a görögök megfogalmazták az anyagi jellegű ürességből, a Khaoszból formálódott minden. Struktúrába rendeződött, anyagba rögzült a kavargó energia.
Az istenek nem elítélték a káoszt, hanem rendet alkottak belőle. Megvalósítottak.
Ezt a mozzanatot a tarotban is felfedezhetjük, hisz az út a tudatlan keresővel, a Bolonddal indul és vele is ér véget. Tapasztalatokkal gazdagodva önmagává válik. A kalandok, az élmények, a felismerések arra ébresztik rá, hogy mindaz, amit keresett a legelejétől fogva ott volt benne: a bátorság, az átváltozás képessége, a vágyai, az ereje... Mint ahogy az apró, pici magokban magban is benne van az óriás fa teljessége.
A lapok az őskáosz nullájával indulnak, és a 22-essel (2+2=4) érnek véget, ami a világunk feletti uralkodás bölcsességét jelöli. De amint újabb ciklust kezdünk, újra vándorolni kezdünk 0-vá változik. Mert minden ismeretlen útra kíváncsi, nyitott, gyermeki lélekkel lépünk.
A kör a 12-es házzal, a köztes léttel, az anyaméhben történő érlelődéssel indul. Az aszcendens már a földi leszületés, a megtestesülés pillanatát jelöli. Ez a megnyilvánuló akarat, mint ahogy a tarotban a Mágus lapja.
Életek között, sőt a jelen élet folyamán is sokszor visszatérünk a gazdag, kimeríthetetlen, csodálatos és félelmetesen kaotikus világba: itt merítkezünk meg az álmok óceánjában, itt születnek a kavargó ködökből a megérzések és az intuíciók, itt kapcsolódunk rá az ősforrás erejére, itt pihenünk meg a vágyak formálgatásának időtlenségében, mielőtt lehoznánk őket a valóságba. Itt töltődünk fel, mielőbb újabb karma-köröket, élet-spirálokat kezdenénk. Itt ringatózhatunk a világ megbonthatatlan egységében, mint az óceán hullámain.
S ezt differenciálja majd a szemben lévő Szűz jegye. Ő az, aki különbséget tesz a fogalmak között: a világot jóra és rosszra, fehérre-feketére, hasznosra-haszontalanra bontja. Tiszta, áttekinthető struktúrákat, rendszereket alkot. Segíti a világban való megnyilvánulást.
Ő illeszti be a hétköznapok gyakorlatába mindazt, amit a Halakban megálmodtunk. Ehhez azonban az élet iránti alázat (és nem megalázkodás!) szükségeltetik.
A legnagyobb géniuszok, mint Einsteint (Halak Nappal) vagy Tesla (12-es házas Halak Neptunusszal) hasonlóképpen hozták le a valóságba az inspirációjukat.
Előbbitől származik az az idézet, amivel zárom ezt a bejegyzést, s ami engem is visszavezet ezután a kis kitérő után a Szűz újhold folytatásához:
„A világ, amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.”