Tükörképek lázadása: újhold a Mérlegben

fotó innen

„Mások pusztán éned tükörképei. Semmit sem szerethetsz vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné vissza, amit magadban szeretsz vagy gyűlölsz.”
(Cherie Carter-Scott)

Épp csak hogy belépett a Nap a Mérleg jegyébe, szorosan a nyomában ott jár a Hold. Így szinte azonnal egybe fonódnak (2014.09.24-én budapesti idő szerint reggel 8 óra 13 perckor) és újholddá állnak össze.
Az elkövetkezendő fél év Nap-Hold együttállásainak épp ez lesz a különlegessége: üzenetükkel megerősítik, kiemelik az adott jegy alapenergiáit.

Lélek-tapasztalatok

Az asztrológiai évkör a Kos jegyével - vagyis a tavaszi napéjegyenlőséggel indul. Ez a születés, a világba lépés pillanata. Kiválunk az egységből (Halak), hogy megkezdhessük saját egyéni, kalandos utunkat. Mesei hasonlattal élve: nekivágunk megszerezni a királyságot, királylányt, királyfit, bőséget, gazdagságot, kinek-kinek álmai szerint.

Az első benyomásaink abszolút személyesek, az én-kiteljesítéséről szólnak. Formáljuk a fizikai testünket, a biztonságérzetünket, a gondolkodásunkat, a kreativitásunkat. Az asztrológiai fél év minden mondata ezzel kezdődik: "én ezt gondolom, én ezt érzem...".

Majd elérkezünk a Mérleg állomásához, az őszi napéjegyenlőséghez, és újabb izgalmas utazás veszi kezdetét. Ezen a félkörsétán már másokon keresztül vagy másokkal együtt gazdagítjuk élmény-gyűjteményünket. Minden, ami eddig befogadás volt, most kifelé áramlik a világba.
Megosztjuk a gondolatokat, az érzéseket, a tudásunkat, még önmagunkat is.

Hogyan segít bennünket az újhold?

Az újhold olyan, mint valami esszencia: sűrítve vegyül el benne a tudatos akarat és az ösztönös vágy. Az elkövetkezendő fél évben ezen keresztül végigkövethetjük saját élettörténetünket.
Mindenki háta mögött tapasztalatok sorakoznak. Jók, rosszak, olyanok, amiket megőriznénk és olyanok is, amiket legszívesebben elfelejtenénk. A múlton nem változtathatunk, de egy kis figyelemmel közelebb kerülhetünk élethelyzeteink megértéséhez. Levonhatjuk a konzekvenciákat, s ha értékesnek találjuk, merítkezhetünk belőlük, ha pedig nem, új életstratégiákat tervezhetünk.
Az újholdak remek alkalmat kínálnak erre. Főleg, akkor, ha tiszta lappal szeretnénk kezdeni.

A Mérleg esszenciája

A Mérleg a kiegyenlítődés, a harmónia jegye. Az én-t kiegészíti a te, a lelki társ.
A lélektárs nem egy elvont, romantikus elképzelés, hanem önmagunk letükrözése. Ahogy változunk, ahogy formálódunk úgy változik, formálódik ez a kép is. Minél teljesebbek, egészebbek vagyunk, úgy válik a társunk (társképünk) is azzá.

Ezért ha a kapcsolatainkon változtatni szeretnénk, nem a másikat kell átalakítani hozzá.
Gondoljunk bele, ha elégedetlenek vagyunk a tükörképünkkel, nem a tükröt kezdjük el megfésülni, szépíteni, hanem a valós önmagunkat.
A tükörképek fellázadnak. Akár bennünk, akár körülöttünk, de az elkövetkezendő időszakban észrevehetjük ezt a változást. Sok párkapcsolatot mélyen érinteni fog ez a fél éves időszak. Átrendeződések, átalakulások mennek majd végbe. Meglehetősen intenzíven.

Itt jövünk mi a képbe. Dönthetünk, hogy aktívan alakítjuk magunkat, vagy passzívan "elszenvedjük" a folyamatot.

Egyszer volt, hol nem volt... a Mérleg meséje

Írjuk újra saját meséinket!
Tudom, milyen nagy kihívás ez, hiszen én is futottam éveken keresztül ugyanazokat a köröket. Férfiak jöttek-mentek, a külsőségek változtak, az alaptörténet nem. Cselesen, álruhába bújva szökött újra és újra vissza az életembe, így sokáig nem vettem észre.

Mivel nekem nagyon fontos a párkapcsolat (némi Mérleg-érdekeltséggel bírok), ezért rászántam pár évet, és végigolvastam az eddigi "meséimet". Kitettem a hiányzó pontokat a végükre, befejeztem, lezártam őket. Így tudtam új lapokat - vagy inkább könyvet - kezdeni...

Nem azt mondom, hogy mindenki tegye ugyanezt! Mindenki a saját ritmusában, eszközeivel alakítja önmagát. De talán, ha változtatni szeretnénk jelenlegi helyzetünkön - és csak akkor! - álljunk meg egy rövid időre, és tegyük fel maguknak a következő kérdéseket:

- Párkapcsolati téren ott vagyok, ahol lenni szeretnék?
- Kiteljesít, emel, támogat a másik vagy folyamatosan a hibáimmal, hiányosságaimmal szembesít?
- Fel kell adnom önmagamat, az értékeimet, az álmaimat a másikért?
- Kényszerülök olyan kompromisszumokra, amitől kevesebbnek, csorbítva érzem magam?
- Félek az elköteleződéstől vagy épp az egyedülléttől?

Ha az első kérdésre "nem" a válasz, akkor fogalmazzuk meg magunknak, mire vágyunk valójában...