2015. 04. 04-én, budapesti idő szerint 14 óra 06 perckor lesz telihold és teljes holdfogyatkozás. Mivel kora délutánról van szó, a Nap fent ragyog az égen, vagyis a fogyatkozás hazánk területéről nem látható. A Csendes-óceán, Új-Zéland és Ausztrália keleti partjain élők azonban tiszta időben megfigyelhetik a jelenséget.
Érdekessége a holdfogyatkozásnak, hogy a totális szakasz rendkívül rövid, mindössze 4 perc 43 másodpercig tart - 1529-óta nem volt ilyen rövid teljes fogyatkozás. (További infó a a nol.hu oldalán)
Az "éppen most" ideje
A bevezetőből kiderül, hogy ma szinte csak egy pillanatnyi a telihold. De micsoda pillanat! A Nappal együtt áll az Uránusz, a Plútó kvadrátolja, a Jupiter pedig feloldja a Hold-szembenállás feszültségét.Az átváltozás alkímiája, a megváltás lehetősége (Húsvét Nagyszombatján) felragyog ebben az időminőségben.
Az idő absztrakt és relatív. A hétköznapokban is érzékelhető mindez. Másképp viszonyulunk hozzá gyerekként-felnőttként, ébrenlétben vagy álomban, izgatott várakozással kísért helyzetekben, a kedvessel eltöltött percekkel vagy vészhelyzet esetén. A spirituális írások, gondolkodók, vallások nem csupán az idő rugalmasságáról beszélnek, hanem jelen-létről tanítanak. Minden most van. És ebben a "most"-ban ott van minden megtörtént múlt, elkövetett hiba, mélyre zárt félelem éppúgy, mint számtalan lehetséges jövőterv.
A múlt időt nem felülírni, kiradírozni kell, hanem elfogadni. A jövőre pedig nem várakozni, hanem itt és most elkezdeni élni.
A jelen olvasztótégelye
A Nap a végtelen szellemiséget szimbolizálja kör tökéletességével, a Hold félköre a lelkiséget reprezentálja. A Plútó egyesíti a kettőt: körben a félkör, vagyis a szellem és a lélek összeolvadása, a fény és a sötét, élet és halál polaritása.
Kissé elvontabbra sikeredett ez a bejegyzés, mint szerettem volna, de itt olyan mély, belső átalakulások, sorsfordító pillanatok zajlanak sokunk életében, hogy nehéz a megélésükről, és főképp a következményekről beszélni. Azért megpróbálom "lefordítani".
Régi - akár karmikus, akár családi vagy személyes élettapasztalatból hozott - lelki minták lebontása történik. A három, bár sokszor különbözőnek látszik, itt és most, bennünk ölt testet. Vagyis nem mással, nem másik idővel, hanem magunkkal és a jelenünkkel kell foglalkozni.
A Plútó, Stephen Arroyo megfogalmazásában olyan, mint egy "lelki sebész", segít elvágni a régihez való kötődésünket, lebontani a múlásra ítélt dolgokat, hogy fejlődésünket serkentse.
A személyiségtranszformáció most elsősorban érzelmi-lelki tartalmakon keresztül érkezik, ami szélsőséges érzelmekkel, bizonytalansággal, lelki felfordulással jár együtt. (Gondoljunk csak az elmúlt napok időjárására. Hogy a nap, jégeső, szélvihar, ború, derű kiszámíthatatlan váltakozása jellemezte-e a bennünk dúló hangulatokat...?)
Az Uránusz szintén a felszabadulást támogatja. Megnyílás az új, a más felé, elszakadás a hagyományoktól, a múltbéli bevésődésektől. Az ő megnyilvánulása szélsőséges és szeszélyes, tele vibrálással, ingerlékenységgel. A két dinamika összetalálkozása a hétköznapokban erőpróbáló helyzetek formájában jelenik meg. Feszültségek jelentkezhetnek fizikai, lelki és szellemi síkon egyaránt.
Ez az irány pedig az életbe vetett bizalom és az önmagunkba vetett hit. Ha engedjük magunkat "beletágulni" a valóságba, hirtelen növekedésre, meglepő felismerésekre számíthatunk.
"Nagyon zajlik." Ez persze nem jelenti azt, hogy varázsütésre heppiendesre fordul az életünk - lásd idő, amit jelenné tudatossággal, tapasztalattal, elmélyült gyakorlással - vagy felszabadult gyermeki léttel lehet tenni. De tartsuk szem előtt: a múlthoz való viszonyulás táplálja a jelent és formálja a jövőt.
Azt sem jelenti, hogy gőzerővel, görcsösen "spiritualizálódnunk" kell. Sőt, ebben a folyamatban a józanság, a realitás, a két lábbal a földön állás a legnagyobb támogató erő.
De nem árt tudni, hogy a mostani elhatározásoknak, döntéseknek piros tollal és kiemelőfilccel aláhúzott jelentősége lesz...
