Még mindig van ott valami a mélyben? Retrográd Szaturnusz a Skorpióban

"Amíg az ember a félelmei alapján dönt, tulajdonképpen menekül. Csak abban az esetben indul el egyáltalán valami felé, amikor elég bátorságot gyűjt ahhoz, hogy bár fél, mégis a vágyait kövesse."

(Feldmár András)

Kopernikusz ide, Herschel oda, az asztrológia alapelve mind a mai napig geocentrikus, vagyis földközpontú.
Ez azt jelenti, hogy a Föld nevű bolygón élve, itt állva pillantunk a csillagos égre, innen ítéljük meg a többi planéta mozgását, egymáshoz való viszonyulását. Ez a nézőpont nem elmaradott, inkább csak praktikus.

A hátráló (retrográd) mozgás ebből következően szintén viszonylagos, elég nagy galibát okozna az égi rendben, ha egy-egy bolygó hirtelen irányt változtatna. Ha azonban egy külső bolygó (Marstól kifele) szembe kerül a Nappal, akkor a Földről szemlélve mozgása megfordul és hosszabb-rövidebb ideig látszólag nyugatról kelet felé folytatja útját.
Miért kellett ez a hosszú csillagászati bevezető? Hogy egyetlen szót kiragadjunk belőle: "látszólag".

Amikor a Szaturnusz hátrál

A Szaturnusz archetípusáról már többször írtam a blogon, de nem árt az ismétlés. Ő a bölcs öreg ember, kissé már aszott, kissé morózus, igazi szürke eminenciás. Lehet, hogy a háta hajlott, de az elméje fürge. Faggat, kérdez, újra és újra ismételteti velünk a leckét. Hol bosszankodunk, hol kínlódunk, legtöbbször már-már fel is adjuk. Jutalmazás és dicséret helyett göcsörtös botjával a fejünkre koppint, így ösztönöz a folytatásra.

Tanításai nyomán csiszolódunk, mint a gyémánt, érlelődünk, mint a jó bor, és az életleckéin keresztül olyan erőket fedezhetünk fel magunkban, amivel túlléphetünk a korlátainkon.
Ha ezt felismerjük a rettegett Szaturnusz arca is megváltozik: felragyog, időtlenné szépül. S könyvutalvány, aranyérem vagy kitöltött csekk helyett a felismeréseken keresztül szerzett élettapasztalatok örök érvényű bölcsességét adja a kezünkbe.

Mikor a Szaturnuszhoz hasonló lassú mozgású planéták retrográd mozgás közben visszalépnek egy csillagjegyet, akkor komoly ismétlővizsga következik a már sikeresen befejezettnek gondolt témából.

Lefolyótakarítás, mint vizsgafeladat

A Skorpió jegye az Alvilág, a tudatalatti árnyékos birodalma.

Itt vannak életünkben a titkos, tiltott, perifériára szorított, szégyellt tartalmak. Olyasmik, amikről nem illik beszélni, amiktől félünk, ha kiderül, ha lelepleződik még sebezhetőbbé válunk. Lehet ez bármi: szokás, tulajdonság, a múltban elkövetett dolog, árulás, hazugság - bármi, amit bűnnek vélünk, s hiába történt régen az esemény, a bűntudatunk még mindig életben tartja a dolgot.

A Skorpió jegyéhez érve mindig hatalmas lelki nagytakarítás a feladat. És ha az analógiákat vesszük alapul akkor most nem ablakot sikálunk a tisztánlátás kedvéért vagy felesleges dolgokat szortírozunk A Szűz irányítása alatt, hanem képletes gumikesztyűt húzunk és a lefolyóban turkálunk. (Bocs a képért, de ennél szebben nem tudom körbeírni.)
Érzelmi elakadásaink olyanok, mint a hajszálakból és egyéb lerakódásokból keletkezett akadályok, amik miatt nem tud távozni mindaz, aminek már lejárt az ideje. Ha lefele nem megy, akkor visszafele áraszt el bennünket.

Felfrissülés

A visszalépés időpillanata 2015. június 15. 2 óra 39 perc.
A hatásokat - mint mindig - most is "leszenvedhetjük" vagy tudatosan foglalkozhatunk az adott témákkal.

A "passzív" verzióban minél inkább próbálunk rejtegetni valamit, annál intenzívebben bukkannak felszínre félelmeink, annál élesebben szembesülünk embereken, helyzeteken keresztül velük.

De dönthetünk az aktivitás mellett is, mivel a Hold-Merkúr oppozíciónak köszönhetően elakadásainkra egyszerre objektív és szenzitív módon tekinthetünk. Végiggondolhatjuk, mik azok, amik még korlátoznak minket abban, hogy a Nyilas jegyében ezeket a hitrendszereket sikeresen átalakíthassuk.

Az elnyomott tartalmaink közt a következő kulcsszavak mentén érdemes vizsgálódnunk: gátlások, kisebbrendűségi komplexusok, irigység, méltatlanság, értéktelenség, védtelenség érzése. Vannak-e olyan helyzetek, ahol nem tudjuk magunkat érzelmileg megfelelően kifejezni? Ahol folyamatosan kétségeink támadnak önmagunkkal szemben ezért visszaigazolásokat vagy netán mentségeket keresünk? Vagy kilátástalanságot érzünk, pesszimista, sőt akár önpusztító gondolatok fogságában vergődünk?

Visszautalva a bevezető gondolatokhoz, mi van akkor, ha mindezek a félelmek csupán LÁTSZÓLAGOSAK? Ha nevén merjük nevezni, ha fel merjük vállalni őket, lehet, hogy a hajnal első fényénél szertefoszlanak?

Tudni fogjuk, ha sikeres elengedési akciót hajtottunk végre. Megkönnyebbülünk, megtisztulunk, felszabadulunk, felfrissülünk. Érzelmeink szabad áramlását nem akadályozzák többé...

De kutakodás és önvizsgálat helyett Feldmár szavai nyomán is haladhatunk: ha félünk is, kövessük a vágyainkat!