Csak azok tehetnek szert szilárd önbecsülésre, akik aktívan részt vesznek saját válságaik megoldásában, akik nem passzív, gyámoltalan fogadói a külső segítségnek.
Segíteni másokat, miközben megvonjuk tőlük azt a lehetőséget, hogy maguk keressék a megoldásokat, maguk lépjenek fel saját érdekükben, egyértelmű azzal, hogy megfosztjuk őket a fejlődés lehetőségétől. Egy ilyen segítség valójában nem gazdagításuk, hanem kifosztásuk – mert a méltóságuktól fosztjuk meg őket. Az ilyen segítség nem működik." (Saul Alinsky)
Megoldásra váró életfeladatokból rengeteg van. Mondhatni: egy egész életre való.
Ám bizonyos időszakokban valahogy úgy érezzük: megszaporodnak. Ilyen ez a mostani is...
A sorsfeladatokat az egymással feszültségben lévő Jupiter és Szaturnusz okozza.
(A fényszög egzakttá 2015. augusztus 3-án 12 óra 12 perckor vált. Ha picit visszapörgetjük az időt, tavaly szeptembertől decemberig már feszegették egymás határait, előtte pedig 2006. májusa és decembere között volt hasonló összekapcsolódás, igaz, más jegyekben.
Most pedig szépen, lassan átkísérik egymást az Oroszlán-Skorpió kvadrátból a Szűz-Nyilas jegyekbe.)
A Jupitert és a Szaturnuszt az asztrológia sorsbolygóknak is nevezi.
Ha mitológiai történetüket zanzásítjuk, akkor Kronosz (Szaturnusz) - finoman fogalmazva - letaszította apját, Uranoszt, a trónról - ha nem finomkodunk, akkor nevezzük nevén: kasztrálta őt.
No mármost, a karma, vagyis a kiegyenlítődés törvénye alól az istenek sem mentesülnek, ezért a trónfosztást neki is el kellett szenvednie saját fiától, Zeusztól (Jupiter).
Szaturnusz a bevált rendet, a szilárd, valósághű alapokat jelenti. Mindazt, ami jól ismerős kereteket ad az életnek. Határokat, amiket félünk átlépni.
Jupiter az életbe vetett bizalom, a növekedés képessége. A hit, a vágy, ami előre mozdít, ami magasba repít. Ketten együtt segítenek lépésről lépésre felfedezni a kis belső világunkon túli végtelen univerzumot.
A kerítésen túl...
Első kereteink a kiságy rácsai. Botladozó, bizonytalan lépésekkel indulunk neki a szoba "nagyvilágának". A biztos közeg után félelmetes volt a hirtelen tágasság, de hamar rákaptunk a határtalanság ízére.
Többet akartunk! Jöhetett a kert felfedezése, tele újabb "elrettentő" ismeretlen dolgokkal. Fűvel, bogarakkal, esővel, a szél hangjával. Egészen a házunk kerítéséig elmerészkedtünk, és ott újabb kihívást jelentett a kerten túli birodalom.
"Az életben fontosak a keretek; támasztékot, biztonságot adnak. Ilyen például a házakat körülvevő kerítés, ami visszatartja a gyereket attól, hogy kellő élettapasztalat nélkül messzire elcsatangoljon. De ahogy növekszik, egyre távolabbra vágyik, és már nem lesz elég a négy fal közé szorított világ kalandja, ő az azon túli mezőket, városokat, univerzumot is felfedezni, meghódítani akarja.
Bármilyen korlátozó tényező hasonlóképpen működik. Először is fel kell ismerni tényszerűségét, szükségszerűségét, csak utána tudunk kívül kerülni rajta. Akkor már lerombolhatjuk, átbújhatunk alatta, keresztülmászhatunk rajta és élvezhetjük a szabadságunkat.
Pontosan addig, míg a végtelennek hitt térben újabb kerítéseket fedezünk fel, amin túl újabb ismeretlen tágasság vár ránk."
Szilárdból a változóba
A Skorpió Szaturnusz és az Oroszlán Jupiter a legmélyebb mélységek és legmagasabb magasságok között vezetett bennünket. A vakító fényesség és a sötétség árnyakkal teli kihívásai között ingadozhattunk.A különbség csupán látszólagos: hiszen ami fent, az lent, ami kint az bent és fordítva is igaz. Legnagyobb félelmeinket sokszor saját értékeink, tehetségeink jelentik.
Önmagunk megismerése a világ egyik leghatalmasabb rejtélye. Nincsenek rá üdvözítő módszerek, bevált receptek. Ami az egyiknek segítség, az a másiknak akadály.
A spirituális kaland mindig egyszemélyes, saját tapasztalatokon keresztül fedezhetjük fel mindazt a csodát, amivel születtünk.
A változó kvadrát (Nyilas Szaturnusz - Szűz Jupiter) a fenti életleckét emeli tovább. Hitrendszereket takarít majd, spirituális egókat dönt romba, meggyőződéseket változtat füstté, illúziókról rántja le a leplet. Az előző negyed alatt megtanult (és jó esetben megszilárdított önbizalomnak) jó hasznát vesszük majd.
Mert a hétköznapokban kell majd felvállalni: "ez vagyok én!". A világról alkotott nézeteim és a mindennapi megélésem között nincs különbség.
Hit élés... Vagyis: hitelesen!