Férfi és nő egyensúlya

Telihold: 2016.05.21 (23h14p) és tízmilliószoros teremtő nap

"Az egyensúly, drágám, az, ha nem engeded,

hogy mások kevésbé szeressenek, mint te önmagadat."
(Ízek, imák, szerelmek című film)

A mostani telihold az Ikrek és a Nyilas tengelyen feszül. A Nap együtt áll a Vénusszal, a Hold pedig a Marssal, vagyis az ellentétes férfi-női erők néznek farkasszemet. Örök dilemma: a nő vagy a férfi az erősebb?

Ez a kérdés nagyon összetett. Érinti a családi mintákat, a szülőképeket, a személyes párkapcsolati tapasztalatokat, az aktuális társadalmi helyzetet. Olvashatunk a témáról szépirodalmat, mitológiai történeteket vagy szociológiai értekezéseket, az ellentmondások itt is, ott is felfedezhetők: a nők több ezer éves elnyomása és háttérbe szorítottsága mellett párhuzamosan mindig is jelen van a nők láthatatlan hatalma.

A telihold konstellációja sem ígér feloldást, de az igen, hogy az Ikrek-Nyilas szemszögéből pillanthatunk erre a témára.

Bár párkapcsolatokról beszéltünk, az összes férfi és nő viszonyunkat meghatározza, hogyan vagyunk kibékülve a saját belső férfi és női mintáinkkal.
Hiszen így viselkedünk mi is a kapcsolatainkban: alárendelődünk, kiszolgáltatottak vagyunk, függünk a másiktól érzelmileg/anyagilag, játszmákat játszunk, titkolózunk, elhallgatunk, csalunk és megcsalatunk, a másiktól várjuk a boldogságot, túlidealizáljuk őt vagy magát a szerelmet, szavakkal dobálózunk, el nem engedünk, meg nem bocsátunk...

Alapmintázatunkat a szüleink adják. Mik azok a szavak, amikkel anyánkat és apánkat lefestenénk? Nem általánosságban, hanem csontig hatolóan őszintén. (Akár le is rajzolhatjuk: írjuk egyik oldalra anyát, másikra apát.)
Szeretet, hidegség, figyelem, gyengédség, ölelés, elutasítás, verés, sosem volt, mindig számíthattam rá? Ez lesznek a bennünk lévő polaritás pillérei.

Az apaképünk adja az akaratunk helyes megnyilvánítását, az önértéktudatot, a stabilitást, a  fizikai lét biztonságát, az érvényesülés képességét, anyaképünk az érzelmi biztonságot, az önelfogadást, önmagunk, a másik és az élet feltétel nélküli szeretethetőségét.

Kettejük együtt is jellemezhetjük: milyen szavakkal írnánk le viszonyukat? Intimitás, veszekedés, megcsalás, alkoholba menekülés, válás, hidegháború, törődés, támasz, elkicsinylés, istenítés, alulértékelés... (Ezekkel a szavakkal kapcsoljuk össze apát és anyát.)
Rajzoltunk egy hidat, amin életünk halad.
Milyen ez a híd? Olyan, amilyet mindig is szerettél volna? Erős, biztonságos, széles, kényelmes, megnyugtató? Vagy imbolyog, nyikorog, elkorhadt és hullanak ki a lécek alólad?

Ez a telihold tízmilliószoros teremtő nap is egyben.
A buddhisták Saka Dawa Düchen, vagyis "A születés, a megvilágosodás és a halál napját" ünneplik. Ezeknek az ünnepeknek semmi köze ahhoz a nyugati elképzeléshez, hogy ha valamit nagyon kívánunk, az sokszoros erővel teljesülni fog. A buddhisták nem egy új autó, lánykérés vagy előléptetés imaginálására használják ezt a napot.

A valódi ünnep csendben, békében - a szívünkben - zajlik. Akár úgy, hogy megköszönjük szüleinknek, szerelmeinknek azt, hogy rajtuk keresztül magunkra pillanthattunk. Megérthetjük, hogy mindenki úgy szeret, ahogy szeretni tud. Hiszen előttük is voltak apák és voltak anyák, akik bennük a hidakat felépítették.

Ha tetszik a saját pillérünk és hidunk, erősítsük meg. Ha nem, építsünk önmagunkból valami újat, szebbet. Tanuljuk meg szeretni önmagunkat, és ebből senki kedvéért se engedjünk.

A teljesség a bennünk lévő különbözőségek: férfi- és női erők, eszünk és szívünk, álmaink és valóságunk egyensúlya. A kapcsolatok csupán ennek a kivetülései...