Telihold a Skorpió havában: 2016.11.14 (14h52p)
"Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak,
elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik
s az ember lelke lát."
(Jókai Mór)
(Jókai Mór)
A Skorpió hónapban nincs könnyű dolgom, amikor megpróbálom hétköznapi szavakba préselni, sűríteni azt az áradó és megfoghatatlan folyamatot, ami a láthatatlan világban zajlik éppen.
Bizonyos konstellációk esetében jóval egyszerűbben és automatikusabban megy ez az "átfordítás", mivel azok a csillagállások elsősorban a hangulatunkra, a közérzetünkre, a mindennapi tevékenységeinkre vagy a jelenlegi sorsunkra hatnak.
Most azonban olyan rétegekben történik a változás, ahova a tudatosság, a megértés és a tanult dolgok fénye nem hatol be.
Itt nem a racionális, mindent felcímkézni és megmagyarázni akaró énünkre van szükségünk. Jóval hatalmasabb erők "dolgoznak", amikor a legjobb, amit tehetünk, hogy nem állunk a változásunk útjába!
Csendesedjünk el egy kicsit, akár csak erre a pár telihold-napra, akár hetekre, és saját akarataink-vágyaink helyett hallgassuk a világmindenség szívdobbanását. Ha figyelmesen figyelünk, még a csodák születését is megpillanthatjuk. Azt, ami csak időtlen szemmel, a lelkünkkel látva fedezhetünk fel.
Ez a totális átalakulás és a gyógyulás LEHETŐSÉGE. Igen komoly metamorfózis zajlik a világban, mindez ha akarjuk, ha nem: megtörténik, nincs felette hatalmunk, de egyéni szinten ennek mi is részesei vagyunk. Egyetlen aktivitás a 150°-ban rejlik, ám ez a fényszög a szabad akarat fényszöge. Szabadságunkban áll dönteni: cselekszünk vagy elmulasztjuk a cselekvést. Fejlődünk vagy visszaesünk.
Mindaz, ami most a mélyben történik hosszú távra meghatározza az életünket. Kicsit átváltozni nem lehet - a hernyó sem fordulhat vissza, ha megkezdődött a pillangóvá válása és rájön, ő mégis inkább maradna a megszokott, régi testben.
A mi életünkben bekövetkező változás is hasonlóan gyökeres lesz: mondhatni sejtszintű a gondolkodásunkban, az érzéseinkben, lelkiekben - és a fizikai valóság érzékelésében. Az Uránusz kapcsán erről szól a döntés. Akarjuk, merjük, tudjuk és hagyjuk-e végbe menni mindezt.
A gyógyító sötétség a passzív, de nem elszenvedő, hanem befogadó létezés. Ennek a belső alapozásnak van itt az ideje. Megérteni ráérünk, ha túl vagyunk mindezen, és lehet, hogy akkor már nem is lesz szükség a megértésre. Tenni pedig akkor kell, ha a dolgok úgy kívánják, ha az idő megérett rá, nem pedig akkor, ha a saját szeszélyünk kapcsán gyorsabban akarunk kibújni a báb-állapotból. Hasonló a kettő, de csak ha a lelkünkkel látunk, akkor nem téveszthetjük el.
Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Padparadsa facebook oldalát, itt megteheted.