Nyilas-havi telihold: 2016.12.14 (02h06p)
"Létezik egy megfoghatatlan ajándék, amely többet ér, mint bármi, amit a kezünkbe foghatunk. Ezt nevezem önmagunk odaajándékozásának vagy jelenlétünk ajándékának." (Gary Chapman)
Az idei év utolsó teliholdja már előrevetíti nekünk a jövő év alapenergiáit. Ráadásul mindezt egy nagyon izgalmas és látványos fényszög-kapcsolattal teszi, amiről nekem egy óriási karácsonyi csomag jutott az eszembe. (Szépen be is rajzoltam a horoszkópábrába. 😀)
Ajándék benne a feszültség, hiszen felhívja rá a figyelmünket, hogy itt az ideje bizonyos dolgokon változtatni. És ajándék az is, hogy az elakadások felismerésében ott a kétirányú feloldás is. Útmutató ahhoz, hogyan és milyen módon tudunk a lehető legjobban helytállni.
A Nyilas Szaturnusz tudatosítására - vagyis a Nap-együttállás megtapasztalására - egy éve volt már lehetőségünk, s most jó ideig ez lesz az utolsó, mert jövőre a Szaturnusz-Nap konjunkcióval már a Bak jegyben találkozunk. Ott pedig már teljesen más lesz a feladat. De addig nézzük, mivel is foglalkoztunk az elmúlt háromszáz-valahány napban:
"Mostanság nehéz elkerülni a "szétesést", mert a határok lebontása így zajlik. Minden, ami ismerős: biztonságos. Akkor is, ha negatívum - megalázás, bántás, számonkérés, szeretetlenség, bűntudat - ezekben a közegekben vagyok otthon. Így hát folyamatosan ezekből a jól ismert panelekből építem fel magamat. Ha megfogalmazódik a vágy a változásra, az is belőlünk fakad. Viszont új útra lépni mindig kihívás. El kell hagyni az ismerőst, szét kell hullani annak, ami volt, hogy létre jöhessen egy új személyiség, aki tudja, milyen szeretve lenni, szabadon dönteni, örömmel létezni, szárnyalni, megélni a bőséget." (Teljes szöveg: A falakon túl)
Kinek-kinek az életében végbe ment ez a bizonyos széthullás: rendíthetetlennek hitt dolgok rendültek meg, biztosnak vélt bizonyosságok kérdőjeleződtek meg bennünk.
Egyéni és kollektív szinten egyaránt zajlik ez a hihetetlen változás. Ám most mindez nagyon mélyen, sejtszinten történik, hogy az eredményeket és a következményeket nem láthatjuk tisztán. Mondhatjuk úgy is: sorsátalakító folyamat kellős közepén vagyunk.
Érezzük, hogy valahol ez már a nagy változások előtti utolsó... De utolsó mi is? Próbatétel? Feladat? Lépcsőfok?
Mindenkit más köt a múltjához: érzelmek, félelmek, gondolatok, kudarcok, hitetlenségek. Ezek bukkanhatnak fel újra és újra ebben a folyamatban, de legjobb, ha békén hagyjuk őket. Menjen, aminek mennie kell, mert minél többet rágódunk rajtuk, minél inkább analizálni szeretnénk, annál jobban rögzítjük őket.
A másik oppozíció, a Jupiter és az Uránusz között létrejövő, épp az ellenkezője. Már itt van a levegőben a felszabadulás ígérete, a jövő új tendenciája. Nyugtalansággal, sürgetéssel, türelmetlenséggel. A régit hagynánk már a fenébe, mert már szorít, szűkös, fojtogató. De az irány még láthatatlan, ködös, homályos...
A múlt és jövő metszéspontja az, ahol jelen pillanatban vagyunk. Zajlik az integráció: vágyainkat, elképzeléseinket a környezethez kell illeszteni. Ám ami most történik, az nem a mi dolgunk. A sejtszintekhez nem férhetünk hozzá.
Olyan ez, mint a fájdalomra bevett gyógyszer. Tudjuk, hogy baj van, hogy azt kezelni kell. Meg is tettük a szükséges lépéseket, hogy javítsunk a dolgon, már csak várakozni kell, míg végre hatni kezd. Vagyis ha felismertük a problémákat és (önismerettel) korrigáltunk, akkor most sincs más tennivalónk, mint kivárni azt, hogy belénk épüljön, a részünkké váljon.
A Nyilas telihold kapcsán bízzunk abban, hogy minden, ami történik, valami sokkal jobbhoz, magasabb rendűhöz vezet el. Ne is tegyünk mást, csak ajándékozzuk oda önmagunkat ennek az átalakulásnak.
Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Padparadsa facebook oldalát, itt megteheted.
