"Kicsit változni nem lehet."
(kivételesen saját magamtól idézek)
Hét éves lett a blogom. Komoly mérföldkövek az életemben ezek a hét évek. 2013-ban az önismereti időszámításomban értem el ezt a határvonalat (7 év, ha nem is Tibetben), most pedig "elsőszülött bloggyermekem" lépet a szaturnuszi iskolás korába.
Hihetetlennek tűnik, hogy már ennyi ideje csinálom ezt. Emlékszem a kezdetekre, amikor belevágtam. Olyan ez, mint az Oscar-gálán, mikor a kis aranyszobrocskával a kezében az épp díjazott híresség köszönetet mond másoknak. Vagy a könyvek végén a szerző felsorolja, hogy az életében kik azok, akik az alkotói folyamatban mellette álltak.
Én is így érzem most magam. Minden vállalkozás, minden projekt, minden gondolat közösen jön létre. Számtalan támogatás van mögöttem, őket szeretném nevesíteni.
(Akadályozó tényező csupán a kishitűségem volt.)
Az, hogy egyáltalán a blog gondolata felmerült bennem, Mijunak köszönhetem. Tizenkettő volt, és nagyon szeretett volna népszerűvé és híressé válni. Ott rögtön és lehetőleg azonnal. Ezért kitaláltuk, írni fog a nagyközönségnek. Mivel nem ismertem a blogok működését, gyorsan létrehoztam egyet. Ha jól emlékszem Crystal Fount vagy talán Source nevet adtam az oldalnak, és feltöltöttem pár kész kristályos jegyzetet.
Meglepő módon szinte azonnal akadt egy követőm is. A lány Raindrop néven szintén blogolt, és meseszép kristályos ékszereknek segített szerető gazdára találni, bár lehet, hogy fordítva.
Az érdeklődéstől annyira fellelkesültem, hogy úgy döntöttem, elindulok élesben is. 2010. február 9-én, pénteken 14 óra 23 perckor tettem közzé az első bejegyzésemet Padparadsa Astrology néven. (Gyorsan írtam erről egy e-mailt Raindropnak, hogy legalább egy biztos követőt szerezzek magamnak.)
Nem voltak terveim vagy céljaim a bloggal, nem vágytam rögtöndeazonnal népszerűséget, egyszerűen csak írni akartam, mégis elég hamar megkaptam az első felkérésemet. Hogy hogyan történt ilyen hirtelen, nem is tudom. A régi bejegyzéseimet lapozgatva szembesültem vele, hogy néhány nappal az indulásom után már a Patikamagazin heti horoszkóp rovatát írtam.
A "bloggerkedés" rengeteg barátot, kedves ismerőst hozott. Igaz, ebben Levinnek is része volt (évekig szerkesztettem ezen a néven gasztroblogot). Kriszti, Ildi, másik Ildi, János... és hosszasan sorolhatnám azok nevét, akikekkel az éter összehozott. Sokat segített az indulásnál ez a közösség, jó volt hozzájuk kapcsolódni, gondolatokat megosztani. Jó volt ismeretlenül is ismerni egymást, szerencsére legtöbbjükkel a találkozás személyessé is válhatott.
2011-ben Kaposvárról visszaköltöztem Budakeszire és az élet újabb fordulatokat hozott. Volt egy igen komoly mélypontom, amit a barátaim nélkül nem tudom, hogy vészeltem volna át. (András 💜) Hosszú évekbe telt, mire sikerült végre felvállalni magamban azt, hogy számomra az írás, az asztrológiai, a tanítás az élethivatás.
A barátaim azóta is napi szinten itt vannak velem. Zitával ihletődöm, vele 24 év után is egy a hullámhossz. Noémi talán az egyik leglelkesebb visszaigazolóm. Héditől rengeteg tanultam az írásról magáról. Anitával a legjobb próbálgatni a lektorálást... És ezek csak a bloghoz kapcsolódó tartalmak, az életem velük ennél jóval többről szól. Kávéról. Sok-sok kávéról. Örömökről, bánatokról, vicces üzenetekről, evésről, borokról, még több kávéról. 😊
Hihetetlen dolog ez a visszatekintés! Fogalmam sem volt róla, hogy ennyi minden történt velem az elmúlt hét évben. És még mennyi mindenről nem meséltem. Tanulhattam és taníthattam, és ezen keresztül is csodás emberek ismeretségével, tudásával, világlátásával lettem gazdagabb. Csak azért nem sorolok neveket, mert nem szeretnék senki sem kihagyni. Akire vonatkozik, úgyis tudja!
A díjátadókon a családról való megemlékezés sem üres formula, hiszen éppen úgy részt vesznek személyiségünk alakulásában, mint a barátok. Apuról már olvashattatok a Femcafé-s interjúban, de tesóm támogatása, az előadásaimon való részvétele éppen ilyen fontos számomra. Sokszor mondja, ilyen büszke rám, és talán kevésszer hallja tőlem: hogy én is őrá!! Megérne egy külön bejegyzést, mert ő az egyik legerősebb, legfantasztikusabb és legodaadóbb ember, akit ismerek.
És itt vagytok ti is. Olvasók. Nélkületek üres lenne ez a felület. Egyoldalú. Minden kapcsolat alapja az áramlás, és ha nincs meg ez az oda-vissza ható dinamika, a kölcsönös inspiráció, az egymás támogatása, emelése, akkor az a kapcsolat, hamar kiég. Bennem hét éve lobog a lelkesedés lángja. Néha hullámzik, hunyorog, mert talán rossz a kedvem vagy összecsapnak a fejem felett a problémák. Esetleg nem megy az írás és úgy nehéz alkotni. (Úgy magamat elviselni is nehéz. Rettenetesen tudok tőle szenvedni, ha bennem rekednek a szavak.)
De amint átszakad a gát és belemerülök a bejegyzésbe, megszűnik minden más. Ott egyedül vagyok, de amikor olvassátok, megtörténik az interakció. Szavak nélkül, visszajelzések nélkül is tudom, érzem, hogy visszhangra leltem bennetek.
Fellapozva életem könyvében ezt a hét évet átfogó fejezetet, azt látom: valóra váltak a szavaim és nem kicsit, hanem nagyot változtam. Szülinapokon kívánni szokás, ezért folytatom ezt a hagyományt. De nem magamnak kívánok, mert ebben a pillanatban úgy érzem, én tökéletesen a helyemen vagyok. Neked kívánom, kedves Olvasó, hogy téged is vegyen körül szerető emberek, családtagok, barátok, akikre mindig számíthatsz.
Tanulj, tapasztalj, fedezd fel önmagad, hogy előbb-utóbb elmondhasd: igen, ez vagyok én!
Legyél kreatív az életed minden területén. Alkoss önmagadból, játékosan, élvezettel.
Szeresd az életet és oszd meg másokkal ezt az életszeretetet!
Merj nagyot változni!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.
