Egyetlen

Újhold az Ikrekben: 2017.05.25 (21h45p)

"Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni, és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok:

befejezetlen ügyletek, időigényes tennivalók, visszafizetendő adósságok.

Aztán kezdődik a valódi élet! Végül megértettem, hogy ez maga a valódi élet."

(Alfred D`Souza, ausztrál író és filozófus)

Talán néhányan még emlékeznek Eötvös Gábor zenebohócra, aki, miután elvették tőle a trombitáját, újabb és újabb hangszereket húzott elő a kabátjából. Klasszikussá vált mondata: "Nem baj, van másik!"
Az életben sok mindenre igaz lehet ez a gondolat. Csalódás után jöhet új szerelem, munkanélküliség után jobb hivatás, régi lakás után szebb otthon, betegség után gyógyulás... Csak egy valami nem: másik élet. Életből nincs másik, ez az egyetlen. Mégis sokszor halogatjuk azt, hogy elkezdjünk végre élni.

A Zodiákusban az Ikrek jegyhez kapcsolódva jelenik meg a kettéosztottság fogalma. Érdekes hasonlóság, hogy a tarot a Főpapnő ábrázolásához köti a kétséget, a kettősséget és a legmélyebb ezoterikus bölcsességet. Ott ragadhatunk bele az elme folyamatos őrlődésébe vagy léphetünk túl azon és megtalálhatjuk a meditatív egységet.

Az Ikrek azt mondja: mindenből kettő van, a világ poláris. Ha vagyok én, akkor vagy te, ha van fény, akkor árnyéknak is kell lennie, ha azt mondom valamire "ez szép", akkor más ehhez viszonyítva csúffá válik. Elménk mókuskerekébe zárva végigagyalhatjuk, tervezgethetjük, spekulálhatjuk az életünket. És legtöbbször azt határozzuk meg, hogy mikortól számítva leszünk elégedettek és boldogok.
Sokkal jobb lesz, ha megtalálom végre az Igazit. Vagy ha férjhez megyek. Vagy amikor több pénzt keresek... Ám ezek a mérföldkövek csak a fejünkben léteznek, mikor odaérünk, kiderül, hogy az Igazi lustább, mint ahogy álmainkban létezett, a gyűrűtől a pasinknak csak a státusza változik, a hozzáállása nem és a jobb kereset rövid időre hoz csak enyhülést, mert a magasabb fizetéssel még merészebben költekezünk, mint előtte.

Ugrálhatunk múlt emlékei és a jövő reményei közt, mint majmocskák a faágakon, rettegve attól, hogy elengedjük ezeket a biztosítóköteleket, holott ezek a gondolkodási sémák rögzítenek gúzsba bennünket. A jelenlét = szárnyalás. Élni valójában akkor kezdünk el, amikor átéljük az itt és most minden pillanatát. Amikor megadjuk magunkat a létezésnek.

A gondolkodás szülőanyja az illúzió, mint ahogy Hermész/Merkúré Maja (Illúzióvesztés vagy álomteremtés). Ha a világ káprázatát nem leplezzük le, szenvedni fogunk tőle - mondja a buddhista filozófia.
A mostani újhold fényszögek nélkül áll a hatos házban. Ebben is ott a kétféle lehetőség. Vagy elszigetelve érezzük magunkat a világtól, és futjuk tovább ugyanazokat a gondolatköröket vagy elmélyülünk a világban és integráljuk az egységet. Az energia ugyanaz marad, csak a nézőpont változik.

Egész idei éven végigvonul az a "feladat", hogy észrevegyük végre: a világról alkotott elképzeléseink micsoda teremtőerővel bírnak. Az Ikreknek ezen a fokán letisztulhat bennünk, mit is jelent mindez. Mert ezt sem elég megérteni, felfogni, szívvel-lélekkel át is kell érezni.

Gyakran a tudatosságot, a spiritualitást is elszeparálva éljük meg. Olvasunk, tanulunk, sőt akár beszélünk is róla, de elfelejtjük beépíteni azt a mindennapokba. Fontos az olvasás, a tanulás és a megbeszélés is, de eljön az az idő, mikor ki kell lépni az iskolapad mögül a való életbe, és neki kell kezdeni a realizálásnak. Amint elkezdjük gyakorolni ezt, rájövünk, hogy ebben van a legkevesebb misztikum, elvontság, bizalmatlanság vagy hitetlenség.
Amikor azt mondjuk, amit gondolunk és azt tesszük, amiről beszélünk.
Amikor az életünket éljük. És nem halogatunk...

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.