Önmagam felé fordulva

Tízmilliószoros nap - Lhabab düchen: 2017.11.10

"Magunk vagyunk minden: a gondolataink, az életünk, beteljesült álmaink.

Magunk vagyunk minden, amik csak lenni akarunk.

Határtalanok vagyunk, akár a végtelen univerzum."

(Shad Helmstetter, amerikai író, motivációs előadó)

Ma van az év utolsó, úgynevezett tízmilliószoros napja. A négy kiemelt buddhista ünnep közül ezen a napon Buddha mennybe emelkedéséről emlékeznek meg a hívők. Mozgó ünnepként az ősz közepére esik és mindig egy Nap-Hold utolsó negyedes kvadrát kapcsolódik hozzá.

A holdfázisok közül az elengedés, a búcsú feszültségével szembesít bennünket. Tavalyi évben éppen itt indult és májusig kísért minket a jegybe lépésekhez kapcsolódóan ez a kvadrát, leválasztva rólunk helyzeteket, kapcsolatokat, régi énképeket. (Tudatos újjászületés)

Ez a hatalmas átalakulás egyszerre zajlott a láthatóban és a láthatatlanban. Az idő egyetlen pontba sűrűsödött össze, megszűnt a múlt és a jövő közti távolság: ami ebben az egy évben történt minden idősíkon egyszerre történt meg. Miről is szólt mindez?

"A régi korokban a búcsú, a lezárás az élet természetes része volt, hiszen csak így lehet tovább élni és fejlődni. Manapság elfelejtettünk elengedni. Ez nem csak a mindennapi tárgyainkhoz való ragaszkodásban nyilvánul meg, de a feldolgozatlan, lezáratlan kapcsolatokban, a halálhoz való viszonyulásunkban, az érzelmi elengedés hiányában is.

Itt akadnak el a "nagy elhatározások" a változási folyamatok is, ahhoz, hogy a fordulatok bekövetkezzenek az életünkben bizony áldozatot kell(ene) hozni. Feláldozni nem csak értékes dolgokat lehet, hanem bármit, amihez foggal-körömmel ragaszkodunk. Gyakran észre sem vesszük, hogyan akasztják meg életük természetes sodrását a múlt emlékei.
A harag, a gyűlölet, a csalódottság, a megbántottság, a kudarc... Hiába szeretnénk jobbat-szebbet, akár egy új szerelemben, akár hivatásban ezek az érzések láthatatlan pókhálófonallal kötnek minket gúzsba. Legfeljebb akkor csillan meg rajtuk a fény, ha felismerjük: ugyanazokat a köröket futjuk ismét."

A mostani tízmilliószoros nap ennek a folyamatnak az utolsó nagy kilélegzése. A Skorpió Nap az őt uraló Plútó támogatását élvezi, a Hold pedig együtt áll a felszálló-holdcsomóponttal. Kizárólagosan nem hagyatkozhatunk a csillagállásokra, ők nem oldanak meg helyettünk semmit, de ezeket az energiákat a javunkra fordíthatjuk.

Álljunk meg egy pillanatra és nézzünk vissza az elmúlt időszakra, mennyi változás, mennyi lezárás, mennyi elengedés van mögöttünk. Érezzük át a felszabadulást!
S ha van még mit elengedni, azt most egy rituális légzőgyakorlattal fújjuk ki magunkból. Ezzel helyet teremthetünk magunkban az újnak.

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kérlek kövess a Padparadsa facebook oldalán.