Mit tanulhatunk az asztrológiától?

Legkevésbé jövendőmondást

Bevezető gondolat: "A delphoicától jóslást kértek az emberek, a jövőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte: ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is." (Popper Péter)

♈ ♉ ♊ ♋ ♌ ♍ ♎ ♏ ♐ ♑ ♒ ♓

Sokan azt gondolják, hogy az asztrológia valami misztikus, elvarázsolt tudomány (minimum kristálygömbökkel és fekete macskákkal apellál) és az asztrológusok képesek a csillagállások alapján pontosan feltérképezni a jövőt. Óramű pontossággal megmondják, mikor csönget be a kertkapun a nagy Ő (lehetőleg név szerint) vagy képlet alapján pikk-pakk megállapítják az élethivatást, hogy mi másnap csapot-papot hátrahagyva (Rejtő után szabadon) beálljunk balett-táncosnak vagy kőfaragónak.

Tréfát félretéve, az asztrológiának, mint minden más archaikus rendszernek csupán a legapróbb szeglete az előrejelzés.

A döntéshozatal minden egyes ember saját, személyes felelőssége, azt semmilyen módszer nem vállalhatja magára.

Tévedés azt állítani, hogy bárki előre pontosan megmondja, mi is fog történni. A jövő nincs kőbe vésve, pillanatról pillanatra, döntésről döntésre folyamatosan változik. Ám azt kijelenthetjük, hogy a jelen a múlt tapasztalataira épül, a jövőt pedig a rendelkezésünkre álló feltételek, körülmények befolyásolják. Ha mindezekbe betekintést nyerünk, akkor a jövő 80 százalékban prognosztizálhatóvá válik - kirajzolódnak a lehetséges eredmények, a várható következmények.

Az asztrológia tehát nem elmondja a jövőt. A magyar nyelvben eredetileg javasnak hívták azt az embert, akihez tanácsért fordultak. Az alapszó a jó, toldalékkal együtt jós, ami azt jelenti: jót magával hozó. A javas javasol, nem pedig kijelent. Vagyis nem a döntésben, hanem a döntési folyamatok előkészítésében segít.

Akkor mégis mit tanulhatunk az asztrológiától?

1. önismeretet

Az elmúlt több ezer év alatt nem változott az alapgondolat: "ismerd meg magad és tudni fogod a sorsodat". Ha az útkeresésre vetítjük le mindezt: nem azt kell tudni, hogy mi a hivatásunk, hanem azt, hogy mihez van affinitásunk, miben vagyunk tehetségesek és mik azok a tulajdonságok, amire, ha célt akarunk érni, rá kell erősítenünk.

Ha szakácsok akarunk lenni, akkor egyetlen tanácsadó sem mondhatja azt, hogy legyünk inkább orvosok, mert a képletünk nagyon erős gyógyító energiákat mutat.

Inkább tanuljuk meg ötvözni a képességeket az indíttatással.

Legyünk olyan szakácsok, akik gyógyító erővel bíró ételeket főz.
De az önismeret az élet minden területen segítségünkre lehet. Megérthetjük, hogy hogyan viselkedünk párkapcsolatban, hogyan viszonyulunk a pénzhez, a munkához, a testünkhöz, mennyire vagyunk csapatjátékosok, mekkora az ingerigényünk, és a többi.

2. megismerhetjük a családi mintákat

Az önismeretnek elkerülhetetlen része, hogy saját magunkon kívül a családi örökségünkkel is foglalkozzunk. Az asztrológiában a két fő személyiségjelölő, a Nap és a Hold, ez reprezentálja a tudatos és ösztönös lényünk lényegét. De ők a szüleink is - apa és anya.

Az, ahogyan őket látjuk, nem róluk, hanem rólunk szól. Ebből fakadhat, hogy két testvérnek teljesen más Nap és Holdállása, vagyis eltérőek a szülőképek. Lehet, hogy én szigorúnak látom anyámat, míg az öcsém engedékenynek. Amikor én születtem, még a legnagyobb szerelemben éltek, öt évvel később, mikor a kisebbik gyerek megérkezett, majdnem elváltak.

Az otthonról hozott minta sokrétűen meghatározza a világhoz való viszonyulásunkat.

Felfedezhetjük a párválasztásban, a vállalkozókedvben, a sportosságban, az önértékelésünkben - vagy épp az önbizalomhiányunkban. Ahogy a jövő, az otthonról hozott minták sincsenek kőbe vésve, de ahhoz, hogy érdemben változtatni tudjunk rajtunk, nem árt megértenünk azokat. A tagadással (én sosem leszek olyan, mint az anyám/apám) jó eséllyel csak ismételgetni fogjuk őket, mert nem teremtünk helyette másik alternatívát.

3. elfogadás

Ha önmagunkkal elfogadóbbak és megértőbbek vagyunk, másokkal is azok leszünk. Az asztrológia a sokféleségről szól. Azt szoktam mondani, hogy a mindennapokban elég lenne a 12 csillagjegy alapenergiáját megismerni és már nem ugyanazt a viselkedési formát várnánk el egy Kostól, mint egy Szűztől.

Természetesen az egyéni képlet ennél jóval árnyaltabb, összetettebb. Ha megértem, hogy valaki jóval temperamentumosabb, netán jóval lassabb reakcióidővel bír, mint én -

toleránsabb lehetek velük szemben.

Ez nem mentesít mindenkit mindenfajta viselkedés alól. Nem kell angyali türelemmel, üdvözült mosollyal tűrni az agresszivitást, vagy folyamatosan megbocsátani a notórius hazugságokat. De ha számunkra fontos személyekről van szó, megérthetjük, hogy mi van az agresszivitás vagy a hazugság hátterében.

4. összefüggés-alapú gondolkodást

Ez az egyik legizgalmasabb pont. Az asztrológia analogikus. A lineáris gondolkodással megtanuljuk megnevezni, kategóriákba sűríteni a fogalmakat, a függőleges világszemlélettel az egymástól eltérő jelenségek közti hasonlóságot keressük. Tudjuk, hogy a vörös egy szín, a chili egy növény, a rubin egy kristály, a vér az emberi test része, a harcos egy szerep, a kard pedig egy eszköz. Az asztrológia csak annyit mond: Mars.

Hogy megértsük az összefüggéseket, engedjük szabadon a fantáziánkat és bátran játsszunk a szavakkal.

Vörös színű a chili, a vér és a rubin. A csípős paprika hatással van a vérnyomásra ugyanúgy, ahogyan egy stresszes harci helyzet. A harcos karddal a kezében vívja vérre menő csatáit, ha feldühítik, agyát elborítja a „vörös köd”.

Ez a fajta világlátás sokkal kevésbé korlátozott, mint a kauzális szemlélet. Az asztrológiával a végtelenre nyitunk ajtót. Mindig felfedezhetünk benne valami újat, sosem látottat, felfedezésre várót. Épp úgy, mint a csillagos ég végeláthatatlan messzeségében.

5. jelen lenni

S végül azt is megtanuljuk, hogy ne a jövőt fürkésszük, hanem a jelent éljük. Valaki megkérdezte tőlem, hogy milyen gyakran nézem a saját képletemet. Szinte soha. Legfeljebb egy döntés meghozatalánál, egy időpont kiválasztásánál igyekszem megtalálni a legjobbat, a legtámogatóbbat.

Az asztrológiai képlet ábráján van egy üres kör középen. Az a Föld, abból a szemszögből látjuk magunk körül a csillagos ég óráját, az a tér és az idő metszéspontja.

Minél inkább megtanulunk középen állni, a jelenlét állapotában kerülni, annál inkább önmagunkra találunk.

Nem azonosulunk sem a múltunkkal, nem vetítjük ki magunkat a jövőbe. Rugalmasan és bármilyen irányba csak a középből tudunk reagálni.

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.