Melyik az én utam?

Telihold a Bika havában: 2018.04.30 (01h59p)

Bevezető gondolat: "Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt." (Márai Sándor)

♉

A telihold az adott csillagjegyben rejlő legnagyobb feszültségére mutat rá, mivel itt a Nap és a Hold - a tudatos és a tudatalatti énünk - végletként kerül szembe egymással.

A Bika jegy jelenti a fizikai testbe zártságot, az anyag valóságát. Ide tartoznak a kötődéseink: pénzhez, kapcsolatokhoz, érzésekhez, vágyakhoz, gondolkodási vagy viselkedési sémákhoz.

Sőt, még a rossz tulajdonságainkhoz, betegségtüneteinkhez is "ragaszkodunk", mivel ezeken keresztül határozzuk meg önmagunkat.

A Zodiákusban a Bikával szemben található a Skorpió, ami a totális elengedést, a metamorfózist szimbolizálja. (A morfológia az alakiságot, a meta- előtag pedig a megváltozást jelenti.) Az önmagát és alantas ösztöneit legyőző skorpió képes levedleni alacsonyabb rendű porhüvelyét és nemesebb, fennköltebb sasként újjászületni.

Az élet és a halál polaritása megjelenik az évszak-ünnepekben: május 1-jén Beltane a virágzás, a termékenység és a szerelem megemlékezése, míg november 1-je a halálhoz köthető. Egyiptomban Hathor, a tehénfejű és Szelket, a skorpióistennő őrizte ennek az egyensúlyát.

A keltáknál Fehu rúnával (szarvasmarha) indul a ciklus, ami a mindennapi életünk valósága és katalizátora. Arra emlékeztet bennünket, hogy biztonságos anyagi helyzetet kell teremteni magunknak, mielőtt bármilyen spirituális útra vállalkozunk. Vele szemben található az Eihwaz (tiszafa), ami fordulópontot jelöl a rúnikus utazás során, és a beavatási folyamat átalakulását mutatja. Az egyénnek formálisan "meg kell halnia" és egy új personának kell születnie.

A mítoszok arra az egyszerű törvényszerűségre mutatnak rá, hogy az élet ritmusa a megtartás és az elengedés szabályszerű váltakozása. Az élet egy kulcsfontosságú levegővétellel veszi kezdetét, míg tőle búcsúzva "kileheljük a lelkünket". Közben percenként nagyjából 16-szor lélegzünk ki és be - vagyis minden 60 másodpercben többször is elismételjük az élet és halál körforgását.

A természet, a testünk, az állat- és növényvilág öntudatlanul követik a rendet, míg nekünk, a modern kori embereknek, már a legtöbb esetben tudatosan kell visszarázódni a megtartás-elengedés folytonosságába. A fogyasztói társadalom ugyanis a felhalmozásról szól.

Nem csupán tárgyakból és eszközökből építünk falakat magunk köré, de rengeteg "lezáratlan" ügyet görgetünk.

A Bika és a Skorpió üzenete - az élet és a halál megélése - mindig jelenidejű. Az egzisztencia, a biztonság elvesztésétől vagy akár a haláltól való félelem az, ami kimozdít bennünket ebből az állapotból. Nem vagyunk jelen, miközben "agyalunk". Azon, hogy tegnap mennyire bántó volt egy "jóakarónk" gúnyos kommentje, vagy hogy miért nem hív fel a tegnapi randipartnerünk vagy hogy a jövő hónapban hogyan fogjuk kifizetni a gyereknek az új sportcipőt. Apróbb-nagyobb félelmek és bosszúságok rángatnak bennünket előre-hátra.

A világon minden egy nagy egység részeként működik. A tegnap elengedhetetlen része a mai énünknek, sőt még bizonyos felfogás szerint az előző életek is nyomot hagynak a jelen inkarnációnkon. Így hát nem az a cél, hogy eltöröljük mindazt, ami mögöttünk van, hanem hogy el tudjuk engedni mindazt, amire fejlődésünk szempontjából nincs többé szükség.
Egy tál ételből is "kivesszük" a hasznos tápanyagot és ürítjük a felesleget.

A hosszúra nyúlt bevezető annak köszönhető, hogy a hamarosan jegyet váltó Uránusznak köszönhetően hosszú éveken keresztül szembesülhetünk ezzel a témával. A mostani telihold mindegy "felvezetője" ennek, ami két hét múlva, a Bika újholddal nyitja meg a kapukat.

Bizonyos utakat örökre magunk után hagyunk, miközben újabb utak válnak láthatóvá és járhatóvá előttünk. A planéták mozgása a legtökéletesebb algoritmus szerint működik. Ez a folyamat 2016 év végére mutat vissza, ahol a Szaturnusz és a Neptunusz elkezdte feloldani a régi struktúrákat. Mindez káoszt, zavarodottságot hozott legtöbbünk életébe.

Majd 2017. júniustól bő fél éven át a teliholdak energiája a Neptunusszal kapcsolódott össze (Egy újabb menet vége), ami egyfajta átmeneti állapotot eredményezett. Mint lábadozás egy betegség után vagy egy jóízű alvás a hosszú, fárasztó munkanapot követően.

A lezárás láthatatlanul átadta a stafétát a Szaturnusz fényszögeknek, ami újabb fél éven keresztül a teliholdak meghatározójává válik.

Ezzel együtt a lebontott valóságképek (illúziók) helyébe most új énképek épülnek.

A Nap-Szaturnusz lassú, de tartós személyiség-kibontakoztatást, míg a Hold-fényszöge a következetességet, józanságot hozza el a mindennapokba. Vagyis ami korábban vágyódás vagy álmodozás szintjén volt jelen - hogy kivé is szeretnénk válni, miket akarunk elérni - lépésről lépésre körvonalazódni fog előttünk. De hogy az újnak helyet adjunk, a régit el kell engednünk. Két utat sem járhatunk egy időben, választanunk kell, melyik is a mi utunk...

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.