Egyiptomban Szelket istennő szent állata volt a skorpió. Az istennő fejét ékítő skorpiót azonban félelmetes ollói és méregtüskéje nélkül ábrázolták, mert az egyiptomiak hittek benne, hogy az ábrák bizonyos mágiákkal életre kelthetők. Szelket hét skorióval védelmezte a fáraót, az emberi életet, a házastársak nászát és a holtakat. Íziszt is hét skorpió kísérte, miközben Széth elől menekült. A római időkig még a hetedik csillagkép volt az égen az M-et formázó Skorpió, később ebből alakult ki a Mérleg két serpenyője, alfa és béta csillagát a mai napig Déli és Északi ollónak nevezik.A maja kultúrának is megvan a maga skorpióistene, Ek-Chuan, egy fekete, skorpiófarkú isten, aki a kakaóért (!), a háborúkért, a pusztításért felelt, a kereskedőket pedig védelmezte.
A Bibliában a Jelenések könyvében találhatunk skorpió-szerű lényeket, amik mérgükkel fájdalmat és szenvedést okoznak, de a megváltó halál mégsem érkezik az emberekhez.
A skorpió lényege a "Halj meg és légy" mondatban rejlik. Beavatása a sötétség, a félelmek és az árnyékok birodalmán vezet keresztül, hogy végül rituális halállal betekintést nyerjünk az élet misztériumába. Mágikus ereje az elengedésben rejlik.
A Skorpió az asztrológiai évkörben nem a végső állomás, mint ahogy a tarotban a 13-as Halál kártya sem az utolsó lap. A skorpió mérge pusztító, de a bennünk rejlő merészségtől, hittől és a lelki átalakulástól gyógyító életelixírré válik.