- Paulo Coelho -
A Sárkány évének egy kiemelt napjához érkezünk: április 24. a sárkányt legyőző Szent György ünnepe.
György római katonatiszt volt, aki mesébe illő történettel legyőzte a sárkányt és megmentette a királylányt. Keresztény hite miatt újabb sárkánnyal kellett szembenéznie: üldözték majd lefejezték.
Halála után a lovagok, katonák, fegyverkovácsok, vándorlegények és cserkészek védőszentjévé vált.
A sárkány szimbóluma kultúránként változó: keleten segítő istenségek, nyugaton gátló próbatételek. A négy (öt) elem birtoklói: tűz - tűzokádó tulajdonság, víz - pikkelyes bőr, tavak, vizek, mint lakóhelyek, levegő - szárnyak, föld - nagy, karmos lábak, amivel stabilan mozognak és az anyagi világ kincseit őrzik. Az ötödik elem a mágia.
Legyőzésük az ezoterikus, belső tudás megszerzése, magasabb rendű állapotba jutás, illetve a bennünk lévő elemi képességek birtoklása. Ennek "nyugati" útja a félelmekkel való szembenézés, kihívásokkal és küzdelmekkel teli, "keleti" útja pedig a tisztelet, a hit és az elfogadás, ami kijár ezeknek a hatalmas élőlényeknek.
De bárhonnan is nézzük: sárkányaink felismerése fontos élet-állomás.
Talán nem véletlen, hogy rengeteg népszokás kapcsolódik ehhez a naphoz. Ahogy a sárkány bőre is mágiával van átitatva, úgy az őt legyőző/megszelídítő György-nap is varázslással telivé válik:
- ezen a napon hajtották ki először az állatokat
- a gonosz távol tartására nyírfaágakat tűztek a kerítésbe, de füstöléssel is igyekeztek távol tartani a rontást
- földbe rejtett kincseket kerestek
- időjárást, éves termést jósoltak
- sőt, a hiedelem szerint a hajnalban fogott gyíkkal történő torokkezelés a torokgyíkot is megelőzi.
Kipróbálhatjuk a fenti jó tanácsokat is, de akár a saját belső sárkányainkkal is szembenézhetünk. Vagy megküzdhetünk velük, vagy megszelídíthetjük őket - ahogy tetszik. Mert bármennyire mogorvák, morózusak és magányosak, a figyelem mindig jól esik nekik.