a gondolat testének szabva formát
s e korlátok közt kigyózik a rend
lépcseje, melyen addig másszuk ormát
új és új látásnak, mígnem messze lent
köddé mosódik minden régi korlát,
s képekből összeáll a képtelen
korlátokból korlátlan végtelen."
- Babits Mihály -
Csütörtökön (2014. január 16-án, hajnali 5 óra 54 perckor) beköszönt az idei év első teliholdja. Ez a telihold mindig nagyon markáns, mivel ebben a pozícióban a Hold a Rák jegyében, uralomban van. Két meglehetősen ellentétes tartalom feszül össze egymással: a tudatalatti kavargó, örökké változó, megfoghatatlan álomszerűsége a Bak tudatos kemény, keretek közé szorítható, lehatárolt valóságával. Oppozíciójuk arra tanít bennünket, hogy legyünk lelkiismeretesek, hűségesek és elkötelezettek úgy, hogy vállaljuk a felelősséget az érzéseinkért.
A rettegett felelősség
Egyszer egy izgalmas, önismereti előadáson a csoport vezetője megkért bennünket, hogy lehunyt szemmel képzeljünk el bizonyos emóciókat. Csak a testünkre figyeljünk, majd mondjuk el, mit és hogyan érzékeltünk.Az egyik ilyen szó a felelősség volt. A gyakorlat előtt beszélgettünk róla, kiből milyen tudatos reakciót vált ki: "hideg", "merev", "kényszerű" - csupa negatív jelző röpködött a levegőben.
Majd elcsendesedtünk, befelé figyeltünk, és hagytuk, hogy a felelősség átjárja a testünket.
Minden résztvevő meglepetten tapasztalta, hogy a felelősségtől kihúzta magát, kiegyenesedett a gerince, és "valaki" megtartotta felülről. Nem volt kényelmetlen, kellemetlen vagy merev. Nem szorult össze senkinek a gyomra, a torka. Nem volt mögötte félelem. Épp ellenkezőleg: a tudatalatti válasza a felelősségre magabiztos volt, határozott, természetes és megemelő.
Az öreg remete
Az asztrológiai képletben a felelősségvállalásra a Szaturnusz hívja fel a figyelmet. Ő az, aki elvezet bennünket a saját határainkig, oda, ahol szembenézhetünk a félelmeinkkel, a korlátainkkal, lelki sérüléseinkkel. Tarsolyában ott lapul a kisebbségi komplexus, a megfelelni akarás, a sikertelenség élménye, a kudarc, a frusztráció, a megkeseredettség, a magány - ezeket tárja elénk szembesítésképpen.Szigorú és következetes tanító, addig nem enged tovább lépni, míg meg nem oldjuk a ránk kiosztott feladatokat. Ő ráér, nem siet, hisz övé az idő végtelensége, ha kell, csak ismételtet, ismételtet, ismételtet…
Azért teszi, mert ezek nélkül a feloldások nélkül legfeljebb látszat-megoldások születnek, és a problémáink újra és újra felbukkannak az életünkben. Legfeljebb álruhát öltenek.
A mostani telihold-képletben a Nap és a Hold feszültségét éppen a Szaturnusz az, aki enyhíteni próbálja. Lehetőséget kínál az ellentétek áthidalására azokkal az erényekkel, amiket ő birtokol: meggondoltsággal, összeszedettséggel, felelősségvállalással, türelemmel, kitartással. Ha céltudatosan követjük őt az önismereti úton, lassú, de tartós változást ígér.
A kerítésen túl
A megoldhatatlannak tűné élethelyzetek mögött leggyakrabban nagyon mélyen, a múltban gyökerező konfliktusok, energiablokkok, traumák állnak.
Olyan érzelmi szituációk, ahol nem éltük meg az indulatokat, és az elfojtás, az eltemetés, a ki nem mondott szó, a meg nem tett lépés gátlássá halmozódott.
Ezek a sérelmek azok, amik nem engednek felnőni, tovább lépni, szárnyat bontani. Ezek miatt nem tudunk felelősséget vállalni önmagunkért, a vágyainkért, a célkitűzéseinkért. És ha önmagunkért nem tudunk felelősséget vállalni, akkor nem tudunk egy élettervért, egy vállalkozásért, egy kapcsolatért sem. Ilyenkor gyötörnek minket kétségek, egy helyben toporgunk, zavarodottságunkat pedig a körülményeink tükrözik vissza.
A változások, a fordulópontok előtt mindig van egy pillanat, amikor néven kell nevezni és le kell tenni a feleslegesen cipelt terheket. Ehhez meg kell állni és befelé kell figyelni.
Itt kell feltenned a kérdést magadnak: "Tudom ki vagyok és tudom, mit akarok?"
Ismerned kell az álmaidat, hogy követhesd a céljaidat. Helyére kell tenni a szívedet. Összhangba kell hoznod magadat a lelkiismereteddel. Vállalnod kell a felelősséget az érzéseidért.
Megtettél mindent azért, hogy önmagad légy?
